A mai Pannónia területére a szőlőtermesztés kultúráját Probus császár csapatai hozták be. Ez főleg a szerémségi területet jelentette, de érintette a mai villányi és a szekszárdi borvidéket is. Az innen származó bor már akkor híres volt, a minőségének köszönhetően.
A mai értelemben vett növényvédelem kialakulása is a szőlőtermesztésre vezethető vissza. Lisztharmat-ellenálló amerikai fajokkal hurcolták Európába a filoxérát (Phylloxera vastatrix/Daktulosphaira vitifoliae). 1875ben Magyarországon is megjelent ez a veszedelmes kártevő. Ennek hatására a régi fajták eltűntek, és helyettük újak jelentek meg: az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű.
Az utóbbi évtizedekben megnőtt a minőségi bor iránti igény, ezért a szőlő növényvédelme nagyobb hangsúlyt kapott. A szőlő ízeltlábú kártevői elleni védekezés komplex feladat, így csupán egy kártevőre koncentrálva nem lehet elvégezni. Lehetőség szerint figyelni, monitorozni kell a kártevőket, és több faj ellen egyszerre kell védekezni. A kártevők közül az első „importált” kártevő a szőlő gyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae {Phylloxera vastatrix}). A lisztharmat elleni védekezéshez hoztak Európába amerikai szőlőfajtákat, -alanyokat, és sajnos ezekkel hurcolták be a kontinensre a filoxérát. Levél- és gyökérlakó alakja is ismert. A szőlő gyökerének szívogatásával okozza a jelentős gazdasági kárt. Ennek hatására a gyökéren gubacsok képződnek, a tőkék gyengülnek, majd kipusztulnak.
Az amerikai szőlőfajok a kártételt tolerálják. Immunis homoktalajokon kártétele nem jelentkezik. 75%-os kvarctartalom fölötti talajokban nem él meg. Kötött talajokon az ellene való védekezés alapja az oltványkészítés. A nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) az utóbbi években visszaszorult, de a kártételére bármikor számítani lehet. Az első nemzedék fiatal hernyói a virágzó vagy éppen kötődött szőlőfürtben rágnak. Főleg a bimbókat, de a kocsányt is átrágják. A második nemzedék a zöld bogyó belsejét rágja. Előrejelzése feromoncsapdával lehetséges. A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) kártétele hasonló a nyerges szőlőmolyéhoz. Háromnemzedékes, első nemzedéke a virágot, a második az éretlen szőlőszemeket, a harmadik pedig már az érő bogyót károsítja (4. kép). Az igazán nagy kárt a rágás helyén fellépő szürkepenészes rothadás okozza. Védekezés: előrejelzés, fénycsapda, szexferomoncsapda, légtértelítéses módszer. Kémiai védekezés: rajzáscsúcs után 7–10 nappal lehetséges.
A polifág (sok tápnövényes) kártevő szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) 5–10 évente jelenik meg nagyobb tömegben. A hernyó kirágja a rügyeket, a kifejlődő levelek lyukasak lesznek. A nagyobb lárvák később a levelek fonákán rágnak, és finom pókhálós szövettel levélgubacsokat alakítanak ki. Előrejelzése szexferomoncsapdával és fénycsapdával lehetséges. Első kártételeinek megfigyelése esetén inszekticides permetezés indokolt.
A filoxéra levéllakó alakja is okoz kárt. Fotók: internet
A nyerges szőlőmoly az utóbbi években visszaszorult, de gradáció bármikor előfordulhat
A tarka szőlőmolynak évi három generációja fejlődik
A tarka szőlőmoly kártétele hasonló a nyerges szőlőmolyéhoz
A szőlőilonca polifág (sok tápnövényes) kártevő. 5-10 évente jelenik meg nagyobb tömegben
Az eredetileg Észak-Amerikából Európába behurcolt kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) fajt elsőként Olaszország északi részéről (1994) jelezték, majd az ország déli területein is megjelent (2008). További előfordulások: Szlovénia (2004) és Svájc déli területei (2009). Olaszországban 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek. Hazánkban először 2014-ben figyeltem meg a fajt.
Megfigyeléseim szerint a hernyó a szőlő levelén felső aknát készít. A hernyó az akna végén kiszélesített bölcsőkamrát rág, mely a hártyás oldal felől összeszárad, és így kissé megráncolja a levelet. A kész kamra spatula alakú, a benne lévő báb világosbarna színű. A lepkék délután kelnek, egyedeik 17–20 óra között rajzanak.
A fényes, ezüstfehér színű imágót könnyű észrevenni a leveleken. A lepkék a kihelyezett mesterséges fényre nem reagáltak. Magyarországon évente két nemzedéke fejlődik ki. A lepke imágóként telel, majd tavasszal, a szőlő rügyfakadásakor a levélkékre helyezi petéit. Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyó nem válogat a fehér és kék szőlőfajták között. Hatékonyan az áttelelésre készülő imágók ellen tudunk védekezni, csökkentve azok számát. Az amerikai bivalykabóca(Stictocephala bisonia) nem tipikus szőlőkártevő, ám ez a faj is, mint sok más, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője. Évtizedekkel ezelőtt körtekártevőként tartották számon. Napjainkban a szőlő vörösfoltosság megbetegedést okozó vírus esetleges terjesztőjeként tartják számon. Polifág faj, nem annyira szívogatásával, hanem inkább peterakásával okoz kárt; petéit a szőlővessző szöveteibe helyezi el. A sebzés hatására kórokozók juthatnak be a szőlőbe. Évente egy nemzedéke van, pete alakban telel. A petéket fás szárú növényekbe helyezi el, a kikelő lárvák májustól lágyszárú növényeken táplálkoznak.
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) jelentőségét az adja, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsító fő terjesztője. A szaporítóanyag-előállító területeken a kabóca elleni védekezés kötelező. Egynemzedékes, kizárólag szőlőn táplálkozik. A nőstények a szőlő fás részének kérge alá helyezik el a petéiket. A lárvák kelése időjárástól függően elhúzódó lehet, május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. A lárváknak öt stádiumuk van, míg elérik az imágó stádiumot.
A levélatka (Calepitrimerus vitis) rügypikkely alatt telel, így már kora tavasszal, a rügypikkelyek védelme alatt megkezdi a kártételt. Ennek következményei a tavasszal igen nehezen, vontatottan induló levélkezdemények, tavasszal rövid szártagok és az apró deformált levelek. A károsított levelek mozaikosan sárga foltosak, közepükön apró barna pontocskával (áttetsző fényben jól látszik a szívogatás nyoma). Védekezés: lehetséges speciális atkaölő szerekkel. Kidolgozott biológiai védelem ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) betelepítésével (vagy betelepülésük elősegítésével) lehetséges.
A levélfonákon sűrű szőrzet fejlődik ki. A szőlő gubacsatka (Colomerus vitis) kártételének gazdasági jelentősége ritkán indokolja az ellene való védekezést. Életmódja: a kifejlett atkák a szőlőrügyekben telelnek át. Szűznemzéssel szaporodnak. Védekezés: esetlegesen speciális akaricidekkel.
A gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) nősténye szeptember hónapban az alapi rügyek környékén rakja le vöröses tojásait. A tavasszal kikelő lárvák a friss hajtásokat szívogatják, így igen nagy kárt okoznak. A fejlett levelek ér közötti területeinek a szívogatásával azok nekrotizálódhatnak és kiszakadnak. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka.
A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) erősen polifág kártevő. A nőstény a talajban vagy a gyommaradványokon telel át. Tavasszal először a fűféléken szívogat, csak később megy át a szőlőre. A nimfák és a kifejlett atkák levélfonákán szívogatnak, és ott jellegzetes pókhálós bevonatot hoznak létre. A szívogatás hatására az erek közötti terület sárgul, barnul, később elhalhat és lehullik.
A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából Európába behurcolt faj. Fotó: Takács Attila
Az amerikai bivalykabóca nem tipikus szőlőkártevő, ám ez a faj is, mint sok más, a monokultúrás növénytermesztés haszonélvezője. Fotó: Takács Attila
Polifág faj, nem annyira szívogatásával, hanem inkább peterakásával okoz kárt. Fotó: Takács Attila
Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) a sárgalapos csapdában. Fotó: Takács Attila
Mechanikai gyomirtással elkerülhető a kártevő felszaporodása. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka.
A közönséges darázs (Vespula vulgaris) esetében csak a megtermékenyített nőstény tud áttelelni, a többi alak elpusztul. A legnagyobb kárt augusztus-szeptember hónapokban okozza, amikor főleg a nagy cukortartalmú fajták bogyóit rágja. Kártételével a Botrytis konídiumát is széthordja. Kis felületen cefre- vagy ecetes csapdával lehet ellenük védekezni.
A jövő szőlőkártevői
Két új szőlőmoly kártételéről jöttek információk Olaszországból. Mindkét faj aknázómoly, és súlyos problémát okoznak kártételükkel. A szőlőaknázó fényesmoly (Antispila oinophylla) háromgenerációs faj. Nemcsak a csemege- és a bortermő szőlőket károsítja, hanem az ötlevelű díszszőlőt is. Károsítása nyomán csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete, romlik a szőlőszemek cukor- és savtartalma. A szőlőlevél fényesmoly (Holocacista rivillei) kétgenerációs faj, károsítása nyomán szintén csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete. Ellenük védekezni csak felszívódó inszekticiddel érdemes.
Ajánlott hatóanyagok:
– Spirotetramat: amerikai szőlőkabóca, gubacsatka, levéltetű, szőlő-gyökértetű levéllakó alakja, takácsatka, tripszek ellen.
– Deltametrin csemegeszőlőben: amerikai szőlőkabóca, levéltetvek, lombrágó hernyók, molyok ellen.
– Lambda-cihalotrin: amerikai szőlőkabóca, levélaknázó molyok, sodrómolyok, szőlőmolyok ellen. – Béta-ciflutrin: kabócák, szőlőmolyok ellen.
– Feromonos rovarcsapdák, ragacsos szín- és illatanyagcsapda. Feromoncsapda: nyerges szőlőmoly, tarka szőlőmoly és szőlőilonca ellen.
A kabóca jelentőségét az adja, hogy a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma zárlati károsító fő terjesztője. Fotó: Takács Attila
A szőlőlevél fényesmoly ellen védekezni csak felszívódó inszekticiddel érdemes. Fotó: internet
A szőlő gubacsatka megjelenésekor a levélfonákon sűrű szőrzet fejlődik. Kártételének gazdasági jelentősége ritkán indokolja az ellene való védekezést. Fotó: Takács Attila
A szőlőaknázó fényesmoly károsítása nyomán csökken a szőlőlevelek asszimilációs felülete. Fotó: Tina Marcinczak
Fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő és a munka-egészségügyi várakozási idő betartása, illetve az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
