Ideje megritkítani a levélzetet a fürtök körül, ezzel többet használunk, mint ártunk a termésnek. A fiatal hajtásokhoz, levelekhez azonban már ne nyúljunk.
A fények és a kontakt szernek is el kell érnie a bogyókat (fotó: Horizont Média)
Ideje ritkítani a lombon
A szőlőtőkéket a vegetációs időszak alatt is kézben kell tartani, ehhez optimális nagyságú és térbeli arányos elrendezésű levélfelületet kell kialakítani. Alapvető követelmény, hogy a fürtkezdeményeknek a hajtáson való megjelenésüktől kezdve a beérésig napfényen kell maradniuk. Ez esetben a következő évi termést adó rügyek differenciálódása is kedvezőbb feltételek között megy végbe, és az így kialakuló nagy fürtszám lassítja a hajtások következő évi növekedését is – írja a nak.hu-n Komma László.
A bogyók zsendülése után, tehát az érés és túlérés folyamán a levélritkítással a bogyók színeződésének elősegítése és a fürtrothadás gátlása a legfőbb cél. A termésérés kezdetén a hajtások alsó, elöregedett levelei már kevésbé aktívak, eltávolításuk nem jelent nagy veszteséget a tőkén. A termésfürtök körüli idős, „funkcióképtelen” levelek eltávolítása után a szőlőfürtöket jobban éri a fény, a szél, a bogyók gyorsabban adják le a vizüket, tehát a bogyótöppedés és a fizikai cukorgyarapodás sokkal intenzívebb lesz. (A szellősebb fürtök kevésbé hajlamosak rothadni, a kontakt permetszerekkel jobban hozzájuk is férünk – a szerk.)
Csak óvatosan!
Azonban óvatosan, csak a szükséges mértékig szabad a tőkét a levelektől „megfosztani” – int a szerző. A termésérés idején a levélzetre nagy szüksége van a tőkének, hiszen ebben az időben zajlik a cukornak a termésbe áramlása és a keményítőnek a vesszőkbe és az idősebb fás tőkerészekbe való raktározódása. Tényleg csak fürtmagasságban, alul távolítsuk el a felesleges leveleket. Megjegyezzük: aszály idején a szokásosnál is nagyobb szüksége van a növénynek a fotoszintetizáló levelekre, amelyek a párologtatás révén a vizet is felfelé „húzzák” a talajból.
Ez a cikk is érdekelheti: Kötelező az ePincekönyv, itt az idő megrendelni.
