A hazai málnatermesztés és a kártevők elleni védekezés lehetőségei

Hazánk a legjelentősebb málnatermesztő országok egyike volt a ’80-as évektől, sőt, a termőterület az 1990-es években még közel 6 000 hektár volt, mára azonban alig találkozhatunk málnaültetvénnyel. A KSH adatai szerint napjainkban kevesebb mint 600 hektáron folyik málnatermesztés. A termesztés fénykorában betakarított 20 000–25 000 tonnás termés mára már 1 300 tonnára csökkent.

A korábbi, tradicionális termesztőkörzetekben mind-mind lecsökkent méretű állományokkal találkozhat az arra járó, a boltokban és piacokon pedig egyre többször Szerbiából vagy Lengyelországból érkezett gyümölcsöt kaphat a vásárló. A málna termesztésének visszaszorulása több tényező miatt következhetett be. Az egyik – és talán legjelentősebb –a magas kézimunkaerő-igény, melyet nem csak a szedéskor, hanem a metszéskor is igényel a hagyományos termesztéstechnológia. Emellett a másik nagyon súlyos ok, hogy a szélsőséges időjárást nehezen viseli, a csapadékhiánnyal társuló magas hőmérséklet nem ideális a termesztés szempontjából. Sajnos a kártevők elleni növényvédő szeres védelem korlátok közé van szorítva, mert a kisebb kultúrákban a szerválasztás lehetőségei is korlátozottak. A málna igényes gyümölcsfaj, mely a hűvösebb, csapadékosabb és magasabb páratartalmú környezetet kedveli. Az alkalmazkodóképessége a környezeti változásokhoz korlátozott, de a fajták eltérőek lehetnek. A hőség és az aszályos időszak nagymértékben befolyásolja a termeszthetőséget. Hazánkban a tradicionális termőtájak mikroklímája volt kedvező a málnatermesztéséhez, azonban napjainkban már ezekben a körzetekben is érezhető az időjárás szélsőségessé válása. A termesztett gyümölcsfajok közül a málna az egyik legvízigényesebb. A megfelelő csapadékellátás az egész termőidőszakban fontos, a termés képződéséhez elengedhetetlen, valamint a gyümölcs minőségét is nagyban befolyásolja. Sekélyen gyökerezik, így leginkább a talaj felső részéből tudja hasznosítani a vizet. Több mint tíz éve már, hogy Magyarországon is megjelentek a sarjon termő málnafajták. Az így termesztett fajták az érési idő miatt meghosszabbítják a tenyészidőszakot, szeptemberben is szüretelhető a friss gyümölcs. Ezeknek a fajtáknak a növényvédelme teljesen más szempontok alapján alakul ki, ugyanis a vesszőket a tenyészidőszak végén eltávolítják. A lombfelület, valamint a vesszők eltávolítása miatt az áttelelő károsítók mennyisége is csökken.

Kártevők

Közönséges takácsatka

A málnában egyre többször találkozhatunk kártételével. Szívogatása miatt a leveleken sárgás-fehéres színű foltok láthatóak, ezek súlyos fertőzés esetén összeolvadhatnak, ennek következtében a levél szürkül, barnássá válik, majd elszárad. Szélsőséges esetben az egész tő pusztul. A levelek fonáki részén az atkák pókhálószerű szövedéke, az ürülékcseppek és a levedlett lárvabőrök figyelhetőek meg. Az atkák számukra megfelelő körülmények között gyorsan felszaporodhatnak, így kártételükre már májustól számítani lehet. Védekezés során fontos az állomány gyommentesen tartása, ugyanis a gyomok elősegítik a kártevő felszaporodását, az innen is átterjedhet a kultúrnövényre. Lemosó permetezéssel gyéríthető a számuk, az atkaölők közül pedig a fenpiroximát hatóanyagot lehet alkalmazni a védekezés során. A kezelést sziromhullás idején célszerű elvégezni, ha levelenként 2-3 mozgó alak látszik.


1. kép. A málna gyümölcse (forrás: http://mkszn.hu/termekek/malna, Fertődi zamatos fajta)

Kis málnalevéltetű

Az egész tenyészidőszakban megtalálható a málnán, jelentősnek azonban a tavaszi levél- és hajtáskártétele mondható. A hajtások gyengén fejlődnek, korlátozottan növekednek, a levelek pedig a szívogatás hatására torzulnak. Védekezni ellene a propilheptametil-trisziloxam (gyérítésre alkalmas), tiakloprid, lambda cihalotrin hatóanyagokkal lehet.

Málnavesszőszúnyog

A málna egyik jelentős kártevője, mely leginkább az üzemi gyümölcstermesztés miatt terjedt el. Napjainkban azonban a kártétele mérséklődött, köszönhetően az ellenálló fajták telepítésének, valamint a lecsökkent méretű állományoknak. A sarjon termő fajták szintén nem kedveznek a kártevőnek. A lárvák roncsolják a háncsrészt, így a károsodás miatt gyakran a bélrész is pusztul. Súlyos esetben a vessző olyan mértékben károsodik, hogy a teljes vessző elhal. A kártételére a vesszők alsó részén kell számítani. A faj báb alakban telel a talajban. A nőstény a petéket a felrepedezett kéreg alá helyezi, majd a lárvák csoportosan károsítanak. A málnavesszőszúnyog lárváinak károsítása miatt az edénynyalábok eltömődnek, ezzel is elősegítve a kórokozók megtelepedését; főként a leptoszfériás betegségnek teremtenek kedvező feltételeket. A védekezés a fajtaválasztással kezdődik, nagyon fontos az ellenálló fajta kiválasztása. Helyes metszéssel jól gyéríthető a kártevő egyedszáma, de ebben az esetben a metszést még a bábok talajba pergése előtt el kell végezni. Az egyéb kártevők ellen végzett inszekticides kezeléssel védekezni lehet ellene.

Málnagubacsszúnyog

A lárvák károsítanak, a vesszők bőrszövete alatt szívogatnak. Emiatt szabálytalan-gömbölyű, repedezett felszínű gubacsok jönnek létre. A gubacsok akadályozzák a nedvkeringést, így az afölötti rész szárad, a termés pedig aprózódik. A gubacsszúnyog lárvái által létrehozott gubacsok nem törékenyek, ez alapján is elkülöníthető a kártétel a málna-karcsúdíszbogár által okozott tünettől. Egyszerű védekezési mód a fertőzött vesszők nyár végén történő eltávolítása.

Foltosszárnyú muslica

A sarjon termő málnafajták egyik legveszélyesebb kártevője, ugyanis az egyedszáma kedvező időjárás esetén, augusztus végén-szeptember elején nagyon magas. A nőstény a gyümölcs húsába helyezi a petéket, majd néhány napon belül a fejlődő lárvák már a gyümölcs húsát károsítják. A lárvák száma gyümölcsönként akár 10-15 darab is lehet. A károsítás helyén a gyümölcs süpped, színe megváltozik. A gyümölcs a károsítás miatt szedhetetlenné és eladhatatlanná válik. Védekezési lehetőség a lehető leggyakoribb szüret, valamint az összes érett gyümölcs leszedése, de fontos hullott vagy sérült gyümölcsök eltávolítása a területről. Az inszekticidek közül a lambda-cihalotrin és spinozad hatóanyagok alkalmasak a védekezésre.


2. kép. Közönséges takácsatkák és szövedékük (forrás:
https://kertlap.hu/a-takacsatkakszivogatas-nyomai-vilagos-pottyok-formajaban-latszanak-a-leveleken/)


3. kép. Darázsszitkár imágója (forrás: https://www.izeltlabuak.hu/faj/darazsszitkar, szerző: Bauer Bea, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Málnasodrómoly

A málnaültetvényekben megtalálható, ám eddig jelentős kárt nem okozott. Kárképe, hogy a fiatal lárva a rügyeket kirágja, így azok a rügyek nem hajtanak ki. A fiatal hajtások és sarjak végeit összesodorják, a felső leveleket pedig megrágják. A károsítás hatására a hajtások eltorzulnak, a sarjak pedig elágaznak. A károsítás felismerése után a sarjak és a károsított hajtásvégek eltávolításával lehet védekezni ellene, de a többi károsító ellen elvégzett rovarölőszeres kezelés a málnasodrómoly ellen is eredményt hoz.

Darázsszitkár

Az utóbbi években egyre több gyümölcstermő ültetvényben figyelhető meg a darázsszitkár károkozása. Tápnövénykörének bővülésével a málnában is megfigyelhető a károkozása. Rajzása májusban kezdődik meg, és az egész tenyészidőszak alatt jellemző kisebb-nagyobb intenzitású rajzása. A nőstények a gyökérnyak közelében, a kéregrepedésekbe vagy a kéregre petéznek. A lárvák kelése nyár végén történik, majd ezek után a kéreg alá húzódnak. Azokban az ültetvényekben okoz jelentősebb kárt, melyek erdők közelében vannak. Az áttelelt lárvák tavasszal bábozódnak. Kártétele során a megtámadott növény fejlődése lassul, senyved, végül elpusztul. Előrejelzésük szexferomoncsapdás megfigyelésen alapul. A tövek takarásával megoldható a védekezés ellene, mert a nőstény nem tudja a gyökérnyakra helyezni a petéit.

Málna-karcsúdíszbogár

A lárva károsítása először a fás részeken történik, majd a vessző belsejébe nyúló járatot rág. Károsításának hatására a vesszőkön 20-30 milliméter hosszú, sima felületű gubacsszerű képződmény jön létre. A kárkép általában a vesszők alsó részein látható, de erős fertőzés esetén a felső részeken is látható a tünet. A lárvák tevékenységükkel a víz- és tápanyagszállítás gördülékenységét akadályozzák. A károsítás miatt a vesszők nem tudnak megfelelően beérni, így kifagyhatnak. A lárvák által létrehozott gubacshoz hasonló képződmény szabályos alakja alapján megkülönböztethető a gubacsszúnyog kártételétől. A károsodott vesszők eltávolításával visszafogható a károsító nagymértékű felszaporodása, de természetes ellenségei is gyérítik.

Cserebogár

A cserebogárfajok közül a májusi cserebogár a leggyakoribb kártevő a málnaültetvényekben. A lárvák és az imágók is egyaránt károsítanak. A lárvák a talajban a növények gyökérzetét rágják, súlyos esetben a tövek pusztulnak, míg a kifejlett egyedek a növények lombját károsítják. Azokban az években, melyekben erősebb a rajzás, akár tarrágás is bekövetkezhet. A rajzást követő második évben alakul ki a súlyosabb lárvakártétel. A későbbi védekezést megkönnyíti, ha az ültetvényt körültekintően telepítjük, tehát erősen fertőzött területre lehetőség szerint ne kerüljön málna. A gyérítésre alkalmazhatóak fizikai módszerek, például a talaj forgatása, bőséges öntözés. Kémiai védekezésnél a talajfertőtlenítéshez engedélyezett hatóanyag a teflutrin.


4. kép. Cserebogár-imágó (forrás:
https://dioskonyv.hu/09-05/1.htm)


5. kép. Kis málnabogár (forrás:
https://hu.m.wikibooks.org/wiki/Kert%C3%A9szet/Rovarok/M%C3%A1lnabog%C3%A1r)

Kis málnabogár

Az elsődleges tápnövénye a málna, károsítása azonban a szedren is megtalálható. Jelentősége csekély, csak egyes években okoz nagyobb kárt, az erdő közeli ültetvényekben. Az imágók a zöldbimbós fenológiai állapotban jelennek meg, és berágnak a bimbókba, emiatt a termés féloldalassá válik. A fejlődő lárva a gyümölcsben fejlődik, így másodlagos kártételként a szürkepenész is megjelenik a termésen.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a málna igényes növény. A megfelelő agrotechnikával (a körültekintő területválasztással, az öntözés kialakításával, árnyékolással, fajtaválasztással és az időben elvégzett metszéssel) azonban az ültetvény jó kondícióban tartható. A hagyományos ültetvényekben a helyesen végzett metszéssel a kártevők legtöbbje ellen minimális vegyszeres kezeléssel is megoldható a védelem, a sarjon termő málnában pedig az évről évre történő kaszálással szintén gyéríthető a károsítók száma.

SZERZŐ: MENYHÁRT ANNA NÖVÉNYORVOS

agrotechnika gyümölcsfaj gyümölcstermesztés inszekticid károsítás kártevő kémiai védekezés málna málnatermesztés mezőgazdaság védekezés