A kellemesen savanykás ízű meggy hazánk egyik legfontosabb gyümölcse, amiből 14-15 ezer hektáron 65-85 ezer tonnát termesztünk évente. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) munkatársai a meggytermesztéssel kapcsolatban is folytatnak kutatásokat, amikkel új felhasználási irányokat alapoznak meg.
Felhasználás tekintetében a meggyet leginkább friss fogyasztásra alkalmas, valamint ipari célra termesztett fajták jellemezik, de a kettős hasznosításúak is akadnak közöttük. Európában főként feldolgozott formában fogyasztják (befőtt, gyümölcslé), esetleg fagyasztva is kerül belőle az otthonokba. Nincs ez másként Magyarországon sem.
Ahhoz, hogy a friss fogyasztás aránya emelkedjen, növelni kell a fogyasztási időszak hosszát. Ez a megfelelő minőségű és különböző érési idejű fajták nemesítésével, és a tárolás technológiájának fejlesztésével lehetséges.
A friss gyümölcs eltarthatóságát növeli, ha betakarítás megfelelően érett állapotban történik különösen azért, mert a meggy nem utóérő típus, a szüret után hamar romlásnak indul. Ezen segíthet a megfelelő tárolástechnika megválasztása. A tárolás fontossága nem csak az eltarthatósági idő növelésének szempontjából fontos, hanem a minőségi paraméterek megőrzése miatt is. A legjellemzőbb tárolási módszer a hűtés, mely az életfolyamatokat lassítja. A szabályozott légterű tárolást főként a zöldség és gyümölcs betárolása során alkalmazzák, amikor a CO2 és O2 mennyiségét változtatják meg. Hátránya, hogy nagymennyiségű gáz szükséges az eljáráshoz. A harmadik típus a módosított légterű hűtéses tárolás, melynek lényege, hogy a csomagolásból kiszívják a levegőt, és megfelelő arányban juttatnak be gázokat, esetleg a gyümölcs saját légzését használják ki, olvasható az agráriumblog oldalán.
A NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézetben friss fogyasztásra is alkalmas meggyfajták beltartalmi értékeinek változását vizsgálják eltérő tárolási módok mellett. Három hazai fajtát vizsgálnak: az Érdi bőtermőt, az Újfehértói fürtöst és a Petri fajtát. A kutatók hathetes tárolási időszakot vizsgálnak kétféle tárolási módszerrel: az egyik a normál légterű, a másik pedig a gyümölcs saját légzése által módosított légtér. A -80 °C-on tárolt mintákat felhasználás előtt kiolvasztják, kimagozzák és megdarálják, ezt a gyümölcspépet alkalmazzák a vizsgálatok során, melyek a különféle minőségi paraméterekre, a cukortartalomra, a pH-ra, a savasságra, a hamutartalomra, a nedvességtartalomra és a fajlagos elektromos vezetőképességre (sótartalomra utal) irányulnak.
Az eredmények rámutattak, hogy az összes cukortartalom egyik fajtában sem változott a tárolási idő alatt, a savasság azonban csökkent, amiből a gyümölcsökben lévő savak bomlására következtethetünk. Ezzel összhangban azonban növekedett a gyümölcsök pH értéke, ami a karakteres, savanyú íz csökkenését jelenti. A jótékony hatású antocianinok, a flavonoidok, a fenolok és a teljes antioxidáns kapacitás is csökkent. Összességében tehát a tápérték ugyan nem változott, a kedvező élettani hatásaiból azonban veszített a gyümölcs.
A NAIK berkein belül a meggykutatások jelenleg is folynak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sav-és az antocianintartalom jó mérőszám lehet a későbbiekben is egy-egy tárolási technológia sikerességének jellemzésére.
