Napjainkban a szántóföldi növénytermesztés minden ágazatánál, így a talaj-előkészítésnél is fokozottan érvényes a menetszámcsökkentésre való törekvés. A tavaszi szántáselmunkálás és a magágykészítés műveletének összevonása több szempontból is indokolt. Cikkünkben ezekre térünk ki, egy csokorba gyűjtve előnyeit, és a megvalósítás kulcsgépének, a kompaktorok kínálatának legjellemzőbb konstrukciós sajátosságait is áttekintjük.
Nagyon sok gazdaság, mint ahogy 4-5 évtizede, úgy még napjainkban is külön munkamenetben végzi el a fogas+simítóval végzett szántáselmunkálást és a tavaszi vetésű növények alá a magágykészítést. Az egyre növekvő üzemeltetési költségek és az évek óta nyomott terményfelvásárlási árak mellett csak a technológia változtatásával, az egybekapcsolható műveletek összevonásával valósítható meg a termesztéstechnológiai költségek csökkentése. A tavaszi talaj-előkészítésnél a szántáselmunkálás és a magágykészítés feladatát – amennyiben nem hajtott munkagéppel történik (forgóborona) – a kompaktorok alkalmazásával vonhatjuk össze. A költségmegtakarítás mellett a művelet-összevonással a szántást követő, többszöri művelési munkamenet talajromboló, porosító hatása is csökken.
A mai konstrukciókhoz nagyban hasonló felépítésű modellek először 1987ben érkeztek hazánkba, de majd csak a 90-es években, a piac bővülésével kezdődött az elterjedésük. Akkoriban még messze nem a művelet-összevonás miatt kerültek a „vérkeringésbe”, hanem munkaminőségüknek köszönhetően, abban az időben a nagy ágazati volument képviselő cukorrépa-termesztés talajművelési technológiájába való alkalmazásuk miatt kezdtek egyre jobban elterjedni.
Az elmúlt másfél évtizedben már jelentősen bővült a kompaktorok kínálata, és munkaszélességben is jóval tágabb a választék. Felépítésüket tekintve, a művelőelemek alkalmazásában és azok műveleti elrendezésében 70-80%-ban azonos szisztémát mutatnak. A művelési sort rugós terhelésű, állítható munkamélységű, sima vagy fűrészfogas simítólap vagy ritkább esetben cross-board simítóegység nyitja meg. A simító által elegyengetett talaj rögfrakcióit nagy átmérőjű csőpálcás vagy laposvaspálcás nehéz rögtörő hengerek bontják kisebbre, elmunkálják a durva hantokat, de egyben mélységhatároló szerepük is van. A teljes szélességben futó hengersor tartja a gép elejét, ehhez mérten állítjuk be a mellső kapasort, amely előtömörítést végez a kapasorok számára, visszanyomja az esetleg felszínre került rögöket.
Klasszikus építési elv: simító, pálcás henger, rugós szárú lúdtalpkapák, ismét simító és lezáró dupla hengersor
A 90-es évek népszerű kompaktora mind a mai napig a kínálat része. Képünkön 1999-ben, egy mezőhegyesi gépbemutatón
Ennek munkáját követik a művelés dandárját végző állítható munkamélységű kapasorok. Művelési mélységüket a tervezett vetési mélység alá 1-2 cm-re érdemes beállítani, a vetemény magágyigényétől, vetési mélységétől függően általában 2-12 cm között. A kapákból általában kétféle kivitel figyelhető meg a kínálatban, a három sorban elhelyezett lándzsás művelőelemmel dolgozó rugós-kapás vagy az egymást két sorban követő, robusztusabb rugós kapaszárakkal szerelt lúdtalpkapás egység. Az előbbi, többsoros lándzsás rugós kapákkal szerelt kompaktorokat a szármaradványosabb talajon, míg a lúdtalpkapás verziót inkább a gyomosabb területen érdemes alkalmazni. A lúdtalpkapáknak további előnye, hogy nem hozzák annyira a felszínre a nedvesebb talajréteget, mint a lándzsás „testvéreik”. Egyes modellek, a rugós száras kapák mellett, merevszáras kapákkal is elérhetők.
Kiválasztásnál figyeljünk a kapák osztástávolságára, mivel ez jelentősen befolyásolja az átömlési keresztmetszetet, amely főleg nehézkultivátorok munkája utáni, szármaradványosabb terület művelésénél fontos szempont. A kapasorok intenzív porhanyító, lazító munkáját rugós terhelésű simítólap egyengeti el, melyet azonos vagy eltérő átmérőjű, és kiképzésben is különböző szóló, de leginkább dupla rögtörő tömörítő hengersor követ. Van példa tripla hengersoros típusokra is. Általában a hengersorok közül az egyik pálcás, míg a másik a legtöbb esetben Crosskill profilú henger, mely kialakításánál fogva frakciókra bontja a talajrögöket. A különböző méretű rögök a súlyuk szerint esnek le úgy, hogy az aprómorzsás rész alul, míg a nagyobb rögök a felszínen helyezkednek el. Van példa, amikor a dupla hengersor azonos profilú, és egyes modelleknél még a hengereket követően a művelési sort egy simítólap zárja.
A Crosskill profilú lezáróhenger széles körű alkalmazása a kompaktoroknál kis vonóerő-szükséglete, intenzív porhanyító képessége miatt népszerű, és optimális talajnedvesség esetén az eltömődésre is kevésbé hajlamos. Ezek a pálcás hengerekkel kombinálva nagyon hatékony rögtörő, porhanyító lezáró munkát végeznek a fellazított, átkevert talajon, és a mellső hengersorral együtt nagyon stabil mélységhatároló szerepük is van. A 90es években itthon elterjedt kompaktorkonstrukció a mai napig gyártásban lévő Synchrogerm hengerprofilban eltér az általánosan elterjedt konstrukcióktól, mivel a mellső és a hátsó hengersor is nagy átmérőjű, szinkronizált dupla spirálhenger, amelyet hátul további egy vagy két Crosskill hengersorral egészíthetünk ki opcióban.
A technológia változtatásával, az egybekapcsolható műveletek összevonásával valósítható meg a technológiai költségek csökkentése
A kompaktorok simítólapjainak, rögtörő tömörítő hengereinek munkamélység-beállítása általában fokozatmentes, csavarorsós állítású, de vannak egyes modellek, amelyek ettől eltérő megoldást alkalmaznak a szabályozásra (pl. hidraulikus mélységállítás).
A kompaktorok vázkeret-kialakítás szempontjából is nagy hasonlóságot mutatnak a piacon. Hasonló a vázrendszerük, mint a kombinált magágykészítő gépeknek, de a keretrendszer sokkal robusztusabb kialakítású, a nehézhengerek miatt nagyobb teherbírású. A művelőeszközöket tartó keretek általában csuklósan vagy paralelogramma felfüggesztéssel kapcsolódnak a fő vázhoz, ezáltal önbeállóan követik a talaj egyenetlenségét.
Kompaktor munkában, néhány napos cserepesedett tavaszi szántáson, egy 2015. áprilisi gépbemutatón
Napjaink 500-600 lóerős erőgépeihez bővítették a gyártók munkaszélességben a kínálatot
Háromméteres munkaszélesség felett a szállítási pozícióhoz szinte kivétel nélkül minden modell hidraulikusan összecsukható keretrendszerű, vonóhimbás, féligfüggesztett vagy vontatott kivitelű. Napjaink 500-600 lóerős erőgépeihez igazodva már a 12-13 méteres munkaszélességű modellek sem ritkák, a kínálat felső munkaszélességének határa magas. A járószerkezetet általában 6 méteres munkaszélességig a gép középső teherhordó fővázának végére integrálják, a nagy, 9-13 m művelési szélességű verzióknál viszont a jóval hosszabb vonórúd végére és a művelőelemek vázrendszere elé kerül.
Már a 90-es években népszerű 4-6 méteres munkaszélességű modelleknél (Franquet Synchrogerm, Vogel & Noot Säpak 600 Profi) opcióban a vázkeret végét egy hidraulikus vezérlésű, hátsó hárompontfüggesztéssel egészítették ki. Így mechanikus talajmeghajtású, azonos munkaszélességű függesztett gabonavetőgépet kapcsolva három munkaművelet egy menetben történő elvégzését valósíthatták meg. Napjainkban is van erre az opcióra néhány konstrukciónál lehetőség 4-6 méteres munkaszélességig (pl. KÜHNE KMG 4,3 FF, Rolmako U 684, Farmet Kompaktomat stb.) A vetőgép csatlakoztatása mellett ez a hátsó hárompontfüggesztő rész további művelőelem, pl. további henger csatlakoztatására is lehetőséget ad, amennyiben ezt a körülmények megkívánják. Ha opcióban lehetőség van a felszerelésére, nem érdemes ezen a kiegészítőn spórolni.
Szinte kivétel nélkül mindegyik modellt lehet rugóbiztosítású traktorkeréknyom-lazítóval rendelni, de több esetben ez az alapkivitel része. Van olyan hazai gyártású kompaktor, amelyiknél a nyomlazítók helyett, a mellső simítólap előtt, teljes szélességben merevszárú lúdtalpkapasor lazítja fel a talajt.
Hazai gyártásból is már több kompaktortípus elérhető
Több modellhez is elérhető kiegészítő hátsó hárompontfüggesztés, fotó: rolmako.com
A kompaktorok munkasebessége körülményektől függően akár 14-15 km/h is lehet, így viszonylag nagy területteljesítményt érhetünk el velük. A munkájuk után tömör, de finomszerkezetes magágy marad vissza, melyben alul helyezkednek el az apró morzsák, felül pedig a nagyobb rögök. Az ilyen vetőágyszerkezet esetén csökken az erózió és defláció káros hatása, és a talaj a cserepesedéssel szemben is ellenállóbb lesz.
Mint ahogy a fenti összeállításból is kitűnik, a jelenleg elérhető kompaktorok alapvetően hasonló építési elveket követnek, miközben az elmúlt 10-15 évben a konstrukciós kínálat nem nagyon változott; leginkább a művelőelem-kombinációkon fejlesztettek a gyártók, és a munkaszélességben bővítették fölfelé a választékot. Akinek tényleg fontos, hogy a szántáselmunkálást+magágykészítést egy műveletben összekapcsolva költséget, ráfordítást, időt takarítson meg, továbbá a csökkentett munkamenettel a talaját is kímélje, az a jelenlegi művelőeszköz-kínálattal rendelkező kompaktorok közül megtalálja az agrotechnikai körülményeit, illetve feltételeit kielégítő konstrukciót és típust.
SZERZŐ: FARKAS IMRE
