A zöldfelület-gazdálkodás alapvetően a kert- és tájépítészet feladata, és ezt segítheti a városi erdészet.
A városi erdőgazdálkodás (Urban Forestry) számos olyan, Magyarországon is meglévő szakterület határterületén helyezkedik el, amely a városi, városkörnyéki fák, fás zöldfelületek, arborétumok vagy akár parkerdők ápolásával, gondozásával foglalkozik. Tágabb értelemben ide sorolhatjuk az agrárerdészetet is, mint interdiszciplináris tudományt, gazdálkodási formát.
A zöld infrastruktúra (Green Infrastructure) a közelmúltban kiemelkedő szerepet kapott európai és országos szinten is, mint regionális és helyi szintű tervezési eszköz. A zöld infrastruktúra számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, és az új kezdeményezések a legmodernebb kutatásokra és a megvalósítási mechanizmusokra, például a városi erdőgazdálkodásra építhetnek. Nagyobb figyelmet kell azonban fordítani a környezeti és társadalmi haszon integrálására, különös tekintettel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és annak mérséklésére.
A városi erdészet megközelítése országonként eltérő lehet. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada már régóta foglalkozik ezzel a témával. Számos különbség van abban, hogy az országok hogyan kezelik a városi erdőket. Ezek a megközelítésbeli különbségek elsősorban gazdasági, társadalmi, kulturális és klimatológiai különbségeken alapulnak, amelyekkel minden ország más módon szembesül. Az európai népesség háromnegyede városi vagy külvárosi területeken él. Bár sok ember nagyra értékeli az erdőket a városokban vagy azok környékén, a városi polgárok többsége nem ismeri a városi erdőgazdálkodás számos előnyét.
A városi erdőgazdálkodás multidiszciplináris jellegű. Ennek a multidiszciplinaritásnak a fontosságára egy konkrét példát mutat az új erdők városi környezetben történő létrehozása, amelyet egyre inkább a szén-dioxid-kompenzációs önkéntes megállapodások piaca motivál, szemben az államilag finanszírozott erdőgazdálkodás hagyományosabb rendszerével.
Ezért fontos mérlegelni a városi erdészet hozzájárulását a szén-dioxid csökkentéséhez. Egy zöld infrastruktúra létrehozása/fejlesztése helyi szinten előnyökkel jár, ezen túlmenően befolyásolja a globális szintű környezeti és társadalmi haladást is. Ennek gazdasági és társadalmi szinten is rendkívüli következményei vannak, ezért a folyamat sikerességéhez különféle tudományágakat szükséges bevonni, integrálni.
A városi fasorok tetszés szerint alakíthatóak, dekoratív látványt nyújtva (Montpellier)
A városi környezetben telepített fás szárú növények tervszerű alkalmazásához ökológiájuk ismerete szükséges. A városi környezet rendkívül igénybe veszi a fás növényeket. Városi környezetben a mikroklímára a hő van nagy hatással. A városi agglomeráció az átlaghőmérsékletet növeli, a hőmérsékleti minimumot pedig csökkenti. A zárt épülettömbök között a légmozgás hiányában kellemes mikroklíma alakul ki a fokozott napsugárzás következtében.
Városi környezetben a természetes csapadék hatása jelentősen megváltozik. A járdák, az útburkolatok csökkentik a víz felszívódását, a csapadék gyorsan elfolyik, ami a növények számára szárazabb körülményeket okoz. Ezt a problémát mesterséges öntözéssel lehet orvosolni, ehhez azonban a gyökérrendszer alkalmazkodására van szükség. Városi környezetben a talaj is jelentősen eltérhet a természetestől. Az építkezési anyagok hatására a talaj szellőzése korlátozott.
A talaj összetétele is változhat; az építkezésekből visszamaradt törmelék növelheti a kalciumtartalmát, a sózás pedig a kémiai összetételét is megváltoztathatja. A levegő állapota is nagyban eltér a természetes állapottól, igen nagy lehet a por-, hamu- és gáztartalma.
A megfelelő ökológiai szemlélet a városi kertészeti technológiára is hatással van. Az ültetendő fák kiválasztásánál nem a tulajdonképpeni értéket célszerű szem előtt tartani, hanem a termelés és a fenntartás műszaki-gazdasági mutatóit. Egy új szortiment bevezetésére csak a technológia és a technika ismeretében kerülhet sor. A környezeti tényezők befolyásolásához és a városi zöldterületek fenntartásához, a városi erdőgazdálkodáshoz ökológiai szemléletre van szükség.
Jelentős szerepe van a talaj feletti és a talajban lévő farészek ellenálló képességének. A fás növények különböző módon tolerálják a sérüléseket, amelyre még a gyökérzet is érzékeny. Ezért nagyon fontos a városi környezetben lévő fák életére vonatkozó, azt befolyásoló ökológiai folyamatok, tényezők minél mélyebb szinten történő vizsgálata, megismerése. A felgyorsuló klímaváltozás hatásaira adandó válaszok között a településfásítás, az adott alkalmazási környezetnek leginkább megfelelő taxonok kiválasztása és azok környezeti hasznának ismerete, tervezhetősége fontos szerepet játszik.
A környezeti hasznosság ismerete és figyelembe vétele nemcsak az emberi komfortérzet szempontjából nélkülözhetetlen, de a települési környezet sugárzási mérlegében, s ezáltal a klimatizálás energiaigényében is fontos szerepet játszik. Mindezek ellenére a dendrológiai fajtaértékelés eddig ezekre a szempontokra nem terjedt ki, a faállomány értékelésére a jól ismert értékbecslési módszereket alkalmazzák. A Pannon Breeding kutatási projekt keretén belül a környezeti hasznosság vizsgálati módszereinek fejlesztése a dendrológiai fajtaértékelésben megnevezésű kutatócsoport szakemberei a legfontosabb lombos dendrotaxonoknál használható értékelési módszerek kidolgozását tűzték ki célul.
Egy átlagos 30 éves hársfa naponta a mintegy 300 m2 levélfelületével 3-6 kg szén-dioxidot köt meg (ugyanennyi oxigén kibocsátása mellett), 500600 liter vizet párologtat el (ezzel hűti a környező levegőt), és a szmogveszélyes időszakban 90-120 g port von ki a levegőből. Az ezüsthárs az egyik leghatékonyabb fafaj a nehézfémek légkörből való kivonásában is.
Szerény becslés szerint is több tonnára tehető az az ólommennyiség, amit Budapest faállománya kivon a szennyezett levegőből. A kertészek „okosváros” koncepciója szerint nem a városhoz alkalmazkodó fák kiválasztásának elvét kell követni, hanem olyan feltételeket érdemes kialakítani a településeken, ahol a fák képesek környezeti szolgáltató képességük maximumát nyújtani.
A ma rendelkezésre álló technikai eszközökkel nagyon könnyen megoldható a fafajok alkalmasságának állandó monitorozása és a legjobb várostűrő fajok kiválasztása, így segítve hozzá a települések lakosságát az esztétikus, egészséges lakókörnyezethez. A települések faállományával kapcsolatos problémák megoldásának kulcsa lehet egy megfelelő fakataszter-hálózat létrehozása hazánkban.
A kutatási program keretében módszereket dolgozunk ki a taxonok lombfelületének jellemzésére az egyes életszakaszokban, valamint az egyes évek lombfejlődési dinamikájára tekintettel. A taxonok környezeti hasznosságának meghatározása érdekében vizsgálni tervezzük a különböző textúrájú és színű lombozat albedóját, árnyékhatását, mikroklíma-szabályozó képességét, valamint a levelek gázcseréjét, amely a CO2-megkötés, valamint az O2– és a vízpára-kibocsátás képességére ad információkat. Emellett a különböző terheltségű (közlekedési szennyezés) alkalmazási környezetben összehasonlítjuk a lombozat por- és egyéb légköri szennyező anyagok kiülepedését a fák lombozatán.
Előkészülés akusztikus tomográffal (fakopp) történő egészségügyi vizsgálathoz
Eredményeinket össze kívánjuk hasonlítani az általánosan elterjedt értékbecslési módszerekkel. Célunk a dendrotaxonok értékelésénél használható, a környezeti hasznosságot is figyelembe vevő új, eddig külföldön sem alkalmazott módszer kifejlesztése. Célunk továbbá a településfásításban fontos szerepet játszó taxonok (Acer, Fraxinus, Tilia, Quercus, Populus, Ulmus) környezeti hasznának pontos, műszeres méréseken alapuló megismerése, a várostervezésben használható paraméterek kidolgozása, különös tekintettel a környezeti haszon és a mikroklíma-szabályozás szempontjaira.
SZERZŐ:
DR. KESERŰ ZSOLT TUDOMÁNYOS OSZTÁLYVEZETŐ
NAIK ERDÉSZETI TUDOMÁNYOS INTÉZET
DR. BOROVICS ATTILA INTÉZETIGAZGATÓ
NAIK ERDÉSZETI TUDOMÁNYOS INTÉZET
