A kékvirágú lucerna (Medicago sativa L.) évelő pillangósként fontos szerepet tölt be a tömegtakarmány-termelésben, miközben egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a vetőmagtermesztésben. Magyarország, a kiváló környezeti adottságainak köszönhetően, régóta neves lucernamag-termesztő országnak számít. A legjobb termesztési körzetek Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében alakultak ki.
Az egyik legértékesebb takarmánynövényünk az 1770-es években honosodott meg hazánkban, Tessedik Sámuelnek köszönhetően. Hamar elterjedt, mint alaptakarmány, mert szénaként, szenázsként, szilázsként, lisztként és pelletként egyaránt lehetséges a hasznosítása.
Beltartalma, kedvező aminosav-összetétele és biológiai értéke eredményeként az országos vetésterülete újra 200 ezer hektár fölé emelkedett. A zöldítés során is gyakran alkalmazott növény vetésterülete 2014 óta folyamatosan növekszik, az utóbbi évek mérsékelt növekedését követően 2019-ben további 7,9%-kal emelkedett.
Egységnyi területre vetítve ez a növény adja az egyik legnagyobb mennyiségű emészthető fehérjét. Ezenkívül a lucerna másik különlegessége, hogy nitrogéngyűjtő képességével növeli a talaj nitrogénkészletét; feltörés után hektáronként 100-200 kg nitrogént hagy hátra. Mélyre hatoló, elágazó gyökérzete javítja a talaj szerkezetét.
A talajművelés, talaj-előkészítés során fontos az aprómagok számára kedvező talajállapot elérése. Vetni csak a középmélyen szántott, ülepedett, beéredett, aprómorzsás szerkezetű talajba szabad. Telepíteni tavasszal és nyár végén egyaránt lehet.
Tavasszal, a fagyok elmúltával, 8-10 kg/ha vetőmagnormával, 2-3 cm vetésmélység tartásával, gabona sortávra, nyár végén augusztus 10–20. körül, azonos paraméterekkel vethető. A tápanyagellátásnál fontos a feltöltő trágyázás. A foszfor és a kálium kiemelten fontos a gyökeresedés és a virágzás miatt.
A vetés idején elég minimális nitrogént kijuttatni (30-40kg/ha), ami főleg a Rhizobium szimbiózis kialakulásában játszik szerepet. Később már elegendő a növény által megkötött mennyiség.
A virágzás, a beporzás és a terméskötődés ideje alatt fontos a csapadékmentes, száraz időjárás. A túl nagy hőmérséklet és a túl alacsony relatív páratartalom káros. A légköri aszály a pollen kiszáradását eredményezi. A tisztító kaszálás idejét úgy érdemes megválasztani, hogy a magfogásra alkalmas növendék virágzásának ideje lehetőleg esőmentes, meleg időszakra jusson.
A szakaszos kaszálással és virágoztatással a csapadékeloszlási és rovarmegporzási bizonytalanságok kockázatát csökkentjük. Átlagos üzemi hozama 400-700 kg/ha.
A növényvédelem és a növényápolás részletes ismertetése meghaladja a cikk terjedelmi lehetőségeit, de annyi kijelenthető, hogy a lucernánál is nagyon fontos az integrált szemlélet. A gyomszabályozáson kívül a leggyakoribb problémát a lombvesztést okozó vírusos és baktériumos betegségek jelentik (lucerna mozaik vírus, baktériumos hervadás, Verticillium).
Ellenük a helyes fajtaválasztással védekezhetünk a legeredményesebben. A gombabetegségek közül a leggyakrabban a fuzárium, a lisztharmat, a lucernarozsda és a lucernaperonoszpóra fordul elő.
A pillangósvirágúak családjára jellemző keményhéjúság a lucernára is vonatkozik. A kemény héjú magvak esetében a mag nehezebben duzzad meg, a maghéj nehezen ereszti át a vizet. Az aratás idején még jellemző tulajdonságtól nem kell félni, a keményhéjú magvak aránya idővel nagymértékben lecsökken, biztosítva a normális csírázást.
A vetőmagcélú lucerna-termőterület tavaly mintegy 12 ezer hektár volt. Magyarország egyébként a növény északi termesztési határán helyezkedik el. Az Európai Unióban még Franciaországban, Olaszországban, Bulgáriában és Szerbiában lehet jó minőségű vetőmagot előállítani. A kedvező tulajdonságok miatt sok külföldi fajtatulajdonos választja Magyarországot.
A hazai szaporítású fajták 2/3-át külföldi, elsősorban olasz fajták teszik ki, a fennmaradó 1/3-át pedig magyar fajták adják. Összesen évente 60-70 fajtát termelnek hazánkban, a magyar fajtákkal főként a hazai piacot szolgáljuk ki, a külföldi fajták javarészt exportra kerülnek.
A magyar nemesítés begyűjtött tájfajták szelekciójával, keresztezésével vette kezdetét. Az első államilag elismert fajta a Nagyszénási volt (1952). A következő mérföldkövet a Szarvasi 1-es jelentette (1971), ami a Nagyszénási fajta és egy Közép-Ázsiából származó törzs keresztezéséből született.
A nemesítés főbb irányai a Verticilliumés egyéb betegségek elleni toleranciára és rezisztenciára irányultak. A virágok színe fajtára jellemző, a világoskéktől a sötétkékig terjed. A magyar nemzeti fajtajegyzékben jelenleg 24 lucerna szerepel, amelyek közül kiemelkedik a szarvasi fajtakör.
A vetőmagcélú termesztésben kisebb-nagyobb termésingadozások fordulhatnak elő, a legjobb szándékunk és tudásunk ellenére. Ezt a tisztító kaszálások után hasznosítható vagy értékesíthető áruszéna kompenzálja. A lucerna magképződését sok ökológiai tényező befolyásolja egyszerre.
A lucerna virágszerkezetével, morfológiájával összefüggő megporzási és termékenyülési viszonyokon túl, magától értetődően elsősorban az időjárási és a talajviszonyok hatnak a terméskötődésre. A termésingadozások és az évjárathatások nehezen küszöbölhetők ki, ez azonban ne szegje kedvünket! Ez a kockázat a lucernavetőmag felvásárlási árában térül meg.
Fontos leszögeznünk, hogy a kettős hasznosítású növény szinte az egész ország területén vethető, de mindig a választott termelési cél határozza meg a termőhelyválasztást és a termesztéstechnológiát.
A zöldítési támogatás bővítette a lucernamag-termesztő körzetek számát, jelentős területek összpontosulnak Hajdú-Bihar, Csongrád és Bács-Kiskun megyében is. A lucerna rovarmegporzású növény, a virágok felnyitását a leghatékonyabban a vadméhfajok látják el.
A pillangósvirágúak családjára jellemző keményhéjúság a lucernára is vonatkozik
A virágok színe fajtára jellemző, a világoskéktől a sötétkékig terjed
A virág felnyitása során a bibe felhámja megsérül, ezáltal alkalmassá válik a virágpor megtapadására. A kezdetben egyenes hüvelytermés idővel csavarodni kezd, majd felveszi a lucernára jellemző csiga alakot. Közkeletű tévedés, hogy a házi méhek (Apis mellifera L.) jól porozzák a lucernát, ők inkább csak a nektárgyűjtésben jeleskednek.
A megporzás döntő részéért a vadon élő méhfajok (bányász-, földi, posz- és szabóméhek) felelősek, ezért védelmük kiemelten fontos. Ezt a célt segítik a szegélyek, méhlegelők az Agrárkörnyezet-védelmi Programban (AKG). A rovarok fészektelepeinek kialakulása után fontos, hogy élőhelyük közelében folyamatosan találjanak lucernát.
Ezért sokkal célravezetőbb a nagy, összefüggő táblák helyett mozaikszerűen telepíteni a növényt. A hasznos beporzó rovarok további élőhelyeit jelentik még a rétek, legelők, gyepűk, szélfogó erdősávok. A tápanyagellátás oldaláról a magnézium és a bórhiány megszüntetésével segíthetjük a termékenyülést. A két elem pozitívan hat a virágképződésre és a terméskötődésére.
A termőhelyválasztásnál fontos a helyismeret. A talajtípus lényeges, de nem meghatározó tényező. A vetőmag-előállításra érdekes módon épp a rosszabb vízgazdálkodású területek alkalmasak, mivel ezeken a virágzás, terméskötődés ideje alatt a növény vegetatív szerveinek növekedése visszafogottabb.
A gyökérgümők már a fiatal gyökérágakban létrejönnek, a talaj minőségétől függően ritkábban vagy sűrűbben helyezkednek el. A Rhizobiumok a közömbös vagy a gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlődnek megfelelően. 6,5-nél alacsonyabb pH-értéknél a gümőképződés gyengül, az 5-nél savanyúbb talajokon gyakorlatilag elpusztulnak a baktériumok.
Pedig a gyökér élettanilag nagyon fontos része a gümő, ez segíti a tápanyag-raktározást, a bokrosodást és az újrasarjadást. A rizóma tartalék tápanyagainak feltöltődése a zöldbimbós állapotban kezdődik, és a virágzás kezdetéig tart. Telepítés előtt érdemes talajvizsgálatot végezni.
A telepítés és vetőmagtermelés sikerességében elengedhetetlen az adott táblák gyomflórájának ismerete. A vetőmagtisztítás a szántóföldön kezdődik. A karantén vagy nehezen tisztítható gyomok javarészt kétszikűek, azonban egy kalászos elővetemény során eredményesen kikapcsolhatók (aranka, lósóska, keserűfűfélék, gyermekláncfű, aszat, pásztortáska, útifűfajok stb.).
Kivételt képez az egyszikű vadzab, ezért alaposan gondoljuk át, ha homoki zabot illesztünk a vetésforgóba. Természetesen az egyéb pillangósok és rokonfajok a hasonló kártevők és betegségek miatt kerülendők. A telepítés előtti szervestrágyázással a talaj gyomkészletét is növelhetjük, vigyázzunk vele.
A telepítés első évének fő célja nem a magfogás, hanem a megfelelő csíraszám elérése és a gyommentesség biztosítása. A megfelelően beállt állományokban a 2. és a 3. évben várható a legjobb termés. A telepítés első évében jól fejlett állományban, ha gyomok, kártevők nem akadályozzák, történhet magfogás, ekkor szűzmagfogásról beszélünk.
Ebben az esetben egy átlagos lucernamagtermés felére számíthatunk. A 4. és az 5. évben a lucerna kiritkul, és újabb gyomfajok törhetnek elő. A perjefélék, árvacsalán, pipacs, tyúkhúr, veronikafajok, murok, parlagfű, ragadós galaj megjelenésére számíthatunk elsősorban. A legnagyobb ellenség az aranka, a foltszerűen megtelepedő parazita karantén gyom.
A káros és nehezen tisztítható kultúr- és gyomnövények magja közel azonos ezermagtömegű és hasonló formájú, mint a lucerna, ezért tisztításuk körülményes, nagy kieséssel jár vagy meg sem oldható (herefélék). Érdemes a fentieket átgondolni a tisztítástechnológia tükrében.
Bizonyos gyomnövények magjának eltávolítása külön gépet igényel. Mágnesgéppel az aranka (Cuscuta), bársonygéppel a lósóska (Rumex) távolítható el.
A telepítés első évének fő célja nem a magfogás, hanem a megfelelő csíraszám elérése és a gyommentesség biztosítása
A színreválogató gépekkel napjainkban bővült a lehetőségek köre, de nem szabad csak erre alapoznunk. A lucerna esetében az izolációs távolságra a vetőmagtermesztésben megszokott mértéknél is jobban oda kell figyelni, mivel a fajtaazonosságot 4-5 éven keresztül kell fenntartani.
A megporzás döntő részéért a vadon élő méhfajok felelősek
Ezért különösen fontos a környező gazdákkal való egyeztetés, főleg ha az állattartó telepek számára takarmánytermesztés történik a közelben. Öntűrő képessége kapcsán megoszlanak a vélemények, de a vetőmagcélú telepítésnél mindenképpen ajánlott betartani a szakirodalom és a szakma által preferált 4-5 évet.
Önmaga után a vetőmagtermesztés tilos! Itthon főleg első (kb. 60%) és másod (kb. 27%), ritkábban elit (kb. 12%) és szuperelit (kb. 1%) szaporulati fokon termesztik a jól jövedelmező növényt. A szaporítási arányok megfelelnek a köztermesztés vetőmagigényeinek.
SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
