Dísznövényágazati áttekintés

A dísznövényágazat olyan növények szaporításával, nevelésével és értékesítésével foglalkozik, amelyek legfontosabb értékét esztétikai funkciójuk adja. Ide sorolhatjuk a díszfaiskolai és rózsatőtermesztést, a növényházi cserepes dísznövény és vágott virág termesztését, a szabadföldi évelő, a szárazvirág és a virágmag termesztését, valamint a gyepszőnyeg-, gyeptéglagyártást is.

 

 

A magyar dísznövénytermesztés sokáig a hazai agrárium mostohagyerekének számított. Ezt jól mutatja, hogy a témában először csak 2010-ben készült átfogó közgazdasági elemzés. 2014-ben a Dísznövény Szövetség átalakult, 2018-ban a Magyar Díszkertészek Szövetsége Szakmaközi Szervezet (MDSZSZSZ) néven együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Agrárkamarával, a kertészeti osztályon belül megalakult a díszkertész alosztály, amely azóta is aktívan működik.

Az érdemi érdekképviselet létrejöttével lehetővé vált egy olyan célirányos támogatáspolitika, ahol figyelembe vették a szereplők valós igényeit a 2014-2020-as költségvetési időszakban. Korábban együtt kezelték a szakmát más növénytermesztési ágazatokkal, ahol többségükben az élelmiszert termelő gazdaságok élveztek előnyt a pályázatoknál.

A dísznövénytermesztés 2010-ig sajnos az országos adatgyűjtési programnak sem volt része, noha keletkeztek adatok a különféle szakmai szervezeteknél, de nehéz volt belőlük konzekvenciákat levonni.

Az adatokat régen az is torzította, hogy a gyümölcs-, szőlő- és erdészeti szaporítóanyagokat előállító termelők, üzemek eredményeit a díszfaiskolákkal együtt tartották számon. Az ágazat szereplői felismerték az összefogás jelentőségét, a döntéshozók pedig súlyának megfelelően kezdték kezelni a szektort. A szakmaközi szervezet (MDSZSZSZ) hamarosan nevet vált, Zöldgazdász Szakmaközi Szervezet néven folytatja tovább munkáját.

Ezzel egy minden eddiginél szélesebb körű együttműködés valósulhat meg. A dísznövénytermesztőkön, szaporítóanyag-termelőkön kívül a háttéripari termékek gyártói és forgalmazói, a kert- és tájépítészek, a kertépítők, a temetőkertészek, a faápolók, a települési főkertészek, a kertészeti árudák, a virágkereskedők és a virágkötők tartoznak a zöldgazdászok közé. Végre egy kézbe kerülnek a zöldfelületek építésével, fejlesztésével és az alapanyagaik megtermelésével foglalkozó szakmák. A szervezet a 2019-es Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár fórumán mutatkozott be a közönségnek.

 

 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a dísznövényágazat 30 milliárd Ft termelési értékkel rendelkezik, a teljes vertikum gazdasági eredménye 70-80 milliárd Ft közé tehető. A NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet statisztikái szerint 2018-ban az 1 521 hektáros összterület 91,5%-án faiskolai tevékenységet folytattak, 5,2%-án vágott virágot és vágott zöldet termeltek, 3,3%-án pedig cserepes és hagymás növényeket szaporítottak.

A szabadföldi termesztés súlya döntő (1 441 ha), a növényházi termesztés fűthető termesztőberendezésekben 53 hektáron, fűtetlen üvegházakban 14 hektáron folyt. A termelésben betöltött kis részarány ellenére fontos ágazatról beszélünk, ugyanis az egységnyi területen előállított termelési érték kiemelkedő.

Az egy hektárra jutó nettó árbevétel faiskolai termelésnél 4,8 millió Ft, a vágott virág termesztésénél 33 millió Ft, a cserepes, kiültetni való balkon- és hagymás növények esetében pedig 61 millió Ft volt. Ennek ellenére a szektor külkereskedelmi egyenlege az elmúlt 5 évben negatívan alakult. Az importérték aránya minden évben meghaladta a 60%-ot.

Az exportban a faiskolai termékcsoport magas aránya a jellemző, nagyjából megegyezik az importtal. A magyar dísznövényexport meghatározó része román, szlovák és német piacra kerül, az import túlnyomó része Hollandiából, Németországból és Olaszországból érkezik.

A fenti számokból látszik, fontos területről beszélünk, de a sikeres összefogásra minden eddiginél nagyobb szükség lesz, mivel a dísznövénytermesztés a leginkább globalizálódott kertészeti ágazat. Érdemes rendszeresen áttekinteni a piaci lehetőségeket a világtendenciák, a kereslet alakulása és a vásárlási szokások tükrében.

A legtöbb szobanövény vagy vágott virágként elterjedt dísznövény trópusi vagy szubtrópusi klímaövezetből származik. Ezeket a melegigényes fajokat a növekvő energia- és munkaerőköltségek miatt olcsóbb az eredeti élőhelyükhöz hasonló éghajlaton termelni. A korábbi nagy termesztő országok újrapozícionálták magukat, Hollandia és Izrael vágottvirágexportja is csökkent.

A jól szállítható, nagy értékű dísznövények esetében élesen elvált egymástól a termelés és a felhasználás helye. A termelés új központjai dél-amerikai (Ecuador, Kolumbia) és afrikai (Kenya, Etiópia) országokban jelentek meg, általában leányvállalatok formájában.

Az anyacégek a nemesítésben, a szaporítóanyag-előállításban és az értékesítésben továbbra is őrzik vezető szerepüket. A nemesítést általában magáncégek végzik, a kutatóműhelyekben, intézményekben csak alapkutatásokat folytatnak. Hollandia kereskedelmi központ, nemcsak az Európai Unió, hanem az egész világ dísznövény-kereskedelmének meghatározó szereplője, aki egymaga képes a világpiaci árakat formálni.

A globalizálódó termelés és kereskedelem tovább gyorsítja az új fajták és technológiai eljárások megjelenését, az innovációk alkalmazását. A fejlődő országok importnyomásának hatására más országok az innovációban, az öszszefogásban, a közösségi marketingben és új exportpiacok felépítésében látják túlélésük zálogát. A dán kertészet legsikeresebb cserepes dísznövényei egyelőre őrzik pozíciójukat. Külföldön és itthon egyaránt általános jelenség a termelői szektor koncentrációja.

 

 

A lassú területnövekedés az üzemek számának csökkenésével jár együtt. Hosszú távon a növényházak fűtésrendszerét és az energiaellátás korszerűsítését tekinthetjük a legfontosabbnak, ezt érdemes újra átgondolni a hazai adottságok oldaláról. A magyar termálvízkészlet egyedülálló a világon, ezért nem biztos, hogy a lehetőségeink kimerülnek a szomszédos országok faiskolai termékekkel való kiszolgálásában.

A szabadföldi termesztés az Európai Unióban is dominál, a fedett felületeket jellemzően zöldségtermesztésre hasznosítják, de ettől még egy-egy különleges, nagyobb hozzáadott értéket képviselő növényfajnál érdemes lehet elgondolkodni egy nagyobb tőkeigényű beruházáson.

A szemléletváltásra a dísznövénytermesztésben is szükség van. Jó példa erre a 2005-ben alapított szlovén Ocean Orchids, amely cég évi 2 millió orchideát nevel 3 hektáros növényházában.

A hazai szabadföldi díszfaiskolai termelés komoly hagyományokkal rendelkezik. Az ágazaton belül a legnagyobb, 6,4 milliárd forintos árbevételt érte el 2018-ban. Az exporteredmények alapján egyértelműen a legsikeresebb dísznövénykertészeti terület. A beruházás tőkeigénye ennek a területnek is nagy. A befektetés után legalább 3-4 év, átlagosan 5-8 év, de bizonyos fajoknál a kívánt méret miatt 10-20 év telik el az árbevétel jelentkezéséig. A vásárlók a szabadgyökerű növények helyett az idősebb, többször iskolázott konténeres növényeket keresik.

 

 

A magyar dísznövényexport meghatározó része román, szlovák és német piacra kerül

 

 

A dísznövénytermesztés a leginkább globalizálódott kertészeti ágazat

 

 

Gyakorlatilag az ország egész területe alkalmas faiskolai termelésre, a kiemelkedő termesztőkörzetek a Nyugat-Dunántúlon és az Alföld középső és déli részén koncentrálódnak. A hazai díszfaiskolai területek kb. 40%-a Szombathely környékén összpontosul, jelentős területeket találunk még Zalaegerszeg és a Balaton térségében, ahol a termelés főleg az örökzöldekre szorítkozik.

Noha az időjárásunk változik, még mindig versenyelőnyünknek számít, hogy a magyar klíma szélsőségesebb, mint a nyugat-európai, de hidegebb, mint a mediterrán. A magyar díszfák, díszcserjék kiváló alkalmazkodóképességük miatt két télállósági zónával északabbra is sikeresen ültethetők.

 

A termesztett taxonok száma folyamatosan emelkedik.

 

 

A termelők döntő többsége 1-5 hektáron gazdálkodik, a közepes méretű (30-50 ha) gazdaságok száma egy tucat körül mozog, az igazán nagyok közé csak néhány vállalkozás sorolható (PRENOR, Alsótekeresi Faiskola, Tahi Faiskola, Silvanus), a kisebb termelők gyakran szállítanak be a nagyok értékesítési rendszerébe. Az export főleg a nagyobb faiskolák számára jelent komoly lehetőséget.

Az örökzöld tujákon, hamisciprusokon, virágos cserjéken kívül számottevő még a karácsonyfa-termelésünk. A fenyőtermesztés központjának Somogy és Zala megye számít, itt a legmegfelelőbbek a földrajzi és klimatikus viszonyok. Leggyakrabban luc, ezüst és nordmann fenyőt, ritkábban douglas és kolorádói jegenyefenyőt termesztenek.

Az országban rózsatőtermesztés mintegy 100 hektáron folyik. A kerti növények lakossági kereslete dinamikusan bővül, a díszkertek száma folyamatosan növekszik. A közületi dísznövény-felhasználás volumene sem elhanyagolható. Az országos úthálózat fejlesztése során telepített fasorok, elválasztó sövények, rézsűk növényanyagai fontos keresletet jelentenek.

Sajnos épp a nagyobb beruházások kiültetéseinél okoz gondot a magyar termelők nagy mennyiségű, egységes árualapjainak hiánya. Az önkormányzatok zöldfelület-gazdálkodása szintén nagyobb rendelésállományt generálhat. A közparkok, játszóterek, parkerdők fontos esztétikai tartalmat közvetíthetnének.

Sikeres kezdeményezésnek bizonyult a Virágos Magyarországért Mozgalom környezetszépítési versenye, ami sikeresen mozdította elő az önkormányzati virágfelhasználást, főleg az egy- és kétnyári növények esetében. Egyre több önkormányzat nevez ki a főépítész mellé főkertészt, aki szakmailag koordinálja a zöldterület-beruházásokat az építkezések során, segíti a zöldfelület-kialakítást és -fenntartást, valamint a városfásításokat. Fontos volna a hazai termesztésű dísznövények felhasználása.

A hazai piaci viszonyok vezető ága jelenleg a zöldfelület-gazdálkodás. Időszakos, nagymértékű keresletet jelent még a kegyeleti dísznövények (kb. 40 000 ha temetőkert) és a karácsonyfa-felhasználás. A belföldi kereskedelem számára főleg szobanövényeket és levéldísznövényeket termelünk.

 

A kerti növények lakossági kereslete dinamikusan bővül, a díszkertek száma folyamatosan növekszik

 

Az ágazati szakértők elemzései, előrejelzései szerint kellő termelési és értékesítési összefogással, magas színvonalú modernizációval, megfelelő marketinggel, az exportpiacok fejlesztésével növelhető volna a magyar dísznövényágazat kibocsájtása. Az üzemek koncentrációjával és szakosodásával a vágott virágok termőterülete 150-200 hektárral, a szobanövények 20-25 hektárral, a díszfaiskolai területek akár 3500 hektárral is bővíthetők lennének.

A dísznövényágazat növelheti egy ország agrár-turisztikai vonzerejét. Gondoljunk csak a Hollandia egyik fontos bevételét jelentő hagymásvirág-turizmusára vagy Németország faiskolai dominanciájára (25 000 ha). Egymást érik a díszkertészeti szakvásárok, ahol fajtaújdonságokkal (liliom, tulipán, dália, orchidea), technológiai innovációkkal, termesztéstechnológiákkal és az új marketingtrendekkel ismerkedhetnek a látogatók.

A termesztőüzemek gyakran szerveznek nyílt napokat a kereskedők és a nagyközönség számára, ahol kísérleti ültetvényeket, bemutatókerteket tekinthetnek meg. Akit érdekel és teheti, látogasson el idén a kétévente megrendezésre kerülő GaLaBau-ra (Nürnberg, Németország), a világ egyik legnagyobb témába vágó szakkiállítására. Itthon a Szaporítóanyag és Háttéripari Kiállítás (Flora Hungária), a Faiskolai Börze, az Európai Dísznövény és Kertművészeti Napok és a Garden Expo szakmai rendezvényeken érdemes tájékozódnunk.

 

SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR

dísznövény dísznövénytermesztés növény növényház növénytermesztés termesztés