A kukorica (Zea mays L.) termesztése az amerikai kontinensen, Peruban vagy Mexikóban kezdődött. Európába Kolumbusz közvetítésével 1493-ban, hazánkba a XVI. század végén Olaszországból, valamint a törökök segítségével került.
Elterjedéséhez jelentősen hozzájárult kiemelkedő termőképessége (C4-es növény), jó alkalmazkodóképessége, könnyű tárolhatósága (csövesen górékban) és széles körű felhasználhatósága (humán táplálkozásra – csemegekukorica, pattogatott kukorica, kukoricakása; folyékony cukor – izocukor, HFCS azaz High Fructos Com Sirup; állatok takarmányozására – szilázs, csalamádé, abraktakarmány; ipari felhasználásra – kukoricacsíra olaj, keményítő, invertcukor; bioetanol-előállításra; finomszeszgyártásra).
A világon a kukorica termőterülete fokozatosan növekszik; ma közel 200 millió hektáron termesztik, az összes megtermelt mennyiség meghaladja az 1100 millió tonnát (FAOStat, 2017). Hazánkban már az 1920-as években 1 millió hektárnál is nagyobb területen termesztették, akkor még 2 t/ha alatti termésátlaggal. Az elmúlt években kissé csökkent a vetésterülete, 2018-ban 898 ezer hektáron 8,3 t/ha termésátlaggal takarítottunk be kukoricát (1. ábra).
A kukorica termésátlaga a 60-as évek közepétől jelentősen megnőtt, ami a műtrágyák és növényvédő szerek megnövekedett felhasználása és a termesztés műszaki színvonalának fejlődése mellett jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a nagy termőképességű hibridek felváltották az addig termesztésben lévő szabadelvirágzású fajtákat és fajtahibrideket. A beltenyésztéses hibridek elterjedéséhez szükséges volt a hibrid vetőmag előállítási rendszerének kialakulására és a vetőmagüzemek megépítésére is.
Sajnos napjainkban a termésingadozás az eltérő évjáratokban akár 50-60% is lehet, ami meglehetősen bizonytalanná teszi a termesztést. A szélsőségesebb időjárású évjáratok (csapadékmennyiség, csapadékeloszlás, átlaghőmérséklet, a hőségnapok száma) gyakorisága növekszik, de emellett gyakran agrotechnikai hiányosságok is növelik a kockázatot.
A termésingadozás mérséklésében nagy szerepe lehet a korszerű, kiváló alkalmazkodóképességű kukoricahibrideknek. Magyarország nyitott fajtapolitikájának köszönhetően a világ nagy nemesítőcégei minősíthették és az állami elismerés után értékesíthették nálunk a legmodernebb hibrideket. Jelenleg közel 300 szemes hibrid van köztermesztésben.
A kiváló genotípusok nagy száma egyrészt kedvező, hiszen a gazdálkodók szabadon dönthetnek, hogy milyen hibridet termesszenek, ugyanakkor nehézzé is teszi a választást. A genotípus helyes megválasztása, az adott termőhelyi feltételekhez, gazdálkodási szinthez, termesztési célhoz leginkább megfelelő biológiai alap termesztése a sikeres gazdálkodás alapja.
Tovább nehezíti a dolgot a gyors fajtaváltás a kukoricatermesztésben, hiszen gyakran néhány évi termesztés után az addig jól bevált fajtából már nem kap vetőmagot a gazda, és újra a választás nehézségével kell szembenéznie. A helyes döntéshez minél több információra van szükség (pl. különböző termőhelyeken végzett szántóföldi kísérletek eredményei stb.), amelyeket legtöbbször több helyről lehet összeszedni, miközben a legújabb hibridekről még kevés információ áll rendelkezésre.
A kukoricahibridekkel szemben támasztott követelmények:
- jó termőképesség (a hibridek genetikai potenciáljának csak 20-25%-át hasznosítjuk a szántóföldön)
- kiváló termésbiztonság, jó alkalmazkodóképesség (változó évjáratokban is kiegyenlített, magas termés)
- szárszilárdság (kedvezőtlenül befolyásolja a túl nagy állománysűrűség, túlzott N-ellátás, a fuzáriumos fertőzés és a kukoricabogár kártétele)
- tőszám-sűríthetőség (4 csoport): (az optimálisnál nagyobb tőszám aszályos években növeli a termesztés kockázatát)
- jól sűríthető, széles tőszámoptimum intervallumú hibridek (70-90 ezer tő/ha)
- kisebb (50-60 ezer tő/ha) tőszám mellett többcsövűségre hajlamos
- flexibilis csőtípusú hibridek
- a sűrítésre érzékenyen reagáló hibridek
- vízleadó képesség (3 csoport)
- gyors: több mint 1% víz/nap (fiziológiai érés után)
- közepes: 0,6-1% víz/nap
- lassú: 0,4-0,5% víz/nap
- jó tápanyag- és öntözési reakció (a hibridek természetes tápanyag-feltáró és -hasznosító képessége közötti különbségek meghaladják az 50%-ot)
- megfelelő rezisztencia
- kórokozók, kártevők és gyomirtó szerek ellen
- jó termésminőség
- megfelelő Harvest-index (szem aránya az összes föld feletti tömeghez képest)
- szemes kukorica: 0,4-nél nagyobb
- silókukorica: 0,4 körüli Harvest-index+több levéltermés
A Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetében évek óta végzünk fajta-összehasonlító kísérleteket Látóképen, a növénytermesztési kísérleti telepen. Kiváló talajadottságok mellett, mészlepedékes csernozjom talajon vizsgáltuk kisparcellás szántóföldi kísérletben a kukoricahibridek termőképességét, öntözési reakcióját, fehérje- és keményítőtartalmát.
2019-ben a kísérlet előveteménye őszi búza volt. A 2019-es tenyészév a kukorica számára viszonylag nehezen indult. Az előző évben az ősz az átlagosnál melegebb és szárazabb volt, és télen sem hullott túl sok csapadék, ezért a talaj vízkészlete nem tudott megfelelően feltöltődni. Március és jórészt április is nagyon száraz volt, ami megnehezítette a kukorica kelését és kezdeti fejlődését.
Az április végi és májusi csapadékosabb időjárás, valamint a júniusi és júliusi kedvező körülmények hatására a kukorica behozta a kezdeti lemaradást. Az augusztusi meleg és szárazság felgyorsította az állományok érését. Összességében elmondható, hogy relatíve kedvező terméseredményeket értünk el (2. ábra).
Öntözés nélkül 16 tonnát meghaladó termést ért el a P0216, a DKC 4943, a DKC 5830, a DKC 5182, a SY Senko, a Koregraf, az Illango, az ES Lagoon, a KWS Durango és a KWS Kashmir hibrid. Legnagyobb termést a DKC 5830 hibridnél mértünk, ami érthető is, hiszen a vizsgált hibridek közül ez volt a leghosszabb tenyészidejű (FAO 550-570).
Az 500-as éréscsoportba tartozik az Illango is, amelyik hasonlóan jó eredményt ért el. A hosszabb tenyészidőre utal mindkét hibrid magasabb betakarításkori szemnedvesség-tartalma is. A 400-as éréscsoport végére sorolható DKC 5182 is kiválóan szerepelt, és a szemnedvesség-tartalma is kedvezően alakult. Figyelemre méltó a KWS Kashmir 18 tonnát is elérő teljesítménye is, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a hibrid rövidebb tenyészidejű (FAO 350-400), amit a 17%os szemnedvesség is mutat.
A szemnedvesség-tartalmat persze a tenyészidőn és a hibrid vízleadó képességén kívül egyéb tényezők is befolyásolhatják, pl. az évjárat hatása, a vetésidő, a tápanyagellátás és az állománysűrűség.
A kísérletben az öntözés hatását is vizsgáltuk. A kukorica vízigénye viszonylag nagy, de a rendelkezésére álló vizet C4-es növényként kiválóan tudja hasznosítani, azonban a tenyészidőben vannak olyan időszakok, amikor a vízigénye nagyobb. A legtöbb vizet a címerhányástól szemtelítődésig tartó időszakban igényli, a vízigény csúcsidőszaka július-augusztus hónapra esik.
Ez egy viszonylag hosszú időszak, ezért a kukorica aszályérzékenysége nagy, különösen a gyengébb minőségű, rosszabb vízháztartású talajokon. A termésbiztonság növelésének egyik eszköze lehet az öntözés. Kedvezőtlen évjáratokban az öntözés terméstöbblete igen jelentős lehet, azonban a magas öntözési költségek miatt az árukukoricát kevésbé öntözik.
Az aszályos évjáratok gyakoriságának növekedése indokolttá teszi a kukoricahibridek öntözési reakciójának vizsgálatát is, ezért a kísérletünkben a parcellák felén öntözést is végeztünk. A kísérlet eredménye a 3. ábrán látható. A vizsgált évjáratban az öntözés termésnövelő hatása nem tudott érvényesülni.
A kísérleti telepen esőszerű öntözésre lineárral van lehetőségünk. A májusi és júniusi kedvező csapadékellátottság miatt 2019-ben csak kétszer öntöztük a kukoricakísérletet, egyenként 25 mm-es víznormával, azaz összesen csak 50 mm öntözővizet juttattunk ki. A csernozjom talaj kiváló vízgazdálkodási tulajdonságainak köszönhetően a szárazabb időszakban is hozzájutott a kukorica a talajban tárolt nedvességhez, amit a kísérlet eredményei is mutatnak.
A hibridek jelentős részénél az öntözött és öntözetlen parcellák termése hasonlóan alakult, sőt néhány hibridnél az öntözés nélküli kezelésekben takarítottunk be kissé több termést. Az öntözés hatására a legnagyobb terméstöbbletet a KWS Smaragd hibridnél mértünk, az öntözött parcellák termésátlaga közel 1,2 tonnával magasabb volt. A P9757 hibridnél is majdnem 900 kg, a P9911 és a P9363 esetében pedig 500-600 kg terméstöbbletet tapasztaltunk.
Természetesen ez a terméstöbblet nem fedezné az öntözés költségeit. Annak ellenére, hogy a vizsgált évjáratban az öntözés kedvező hatása nem tudott érvényesülni, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az árukukoricát sohasem érdemes öntözni. Eltérő évjáratokban, különösen kedvezőtlenebb vízgazdálkodású talajokon lényegesen nagyobb terméstöbblet érhető el.
Természetesen a nemesítők törekednek a minél inkább szárazságtűrő hibridek előállítására, de azért vannak kiemelkedően jó öntözési reakciójú, kiváló termőképességű, intenzív hibridek, amelyeknél az öntözés gazdaságos lehet.
A termőképesség mellett a termés minőségét is mindig érdemes figyelembe venni. A kukorica termesztésénél is lényeges a végtermék hasznosítási irányának minél inkább megfelelő minőség elérése. Sajnos a kukorica termesztésében a minőség még ma sem számít nagyon fontos szempontnak.
A kukorica fehérjetartalma nem túl magas, mindössze 7-9%, ráadásul az aminosav-összetétele sem túl kedvező. A takarmánykukorica esetében a magasabb fehérjetartalom fontos tényező lehet. A fehérjetartalom elsősorban genetikailag meghatározott tulajdonság, de természetesen az alkalmazott agrotechnika, pl. a tápanyagellátás és az évjárat is befolyásolhatja. A kísérletben vizsgált hibridek fehérjetartalma a 4. ábrán látható.
A kísérletben igen kedvező, 9,5% feletti fehérjetartalmat mértünk a GKT 376, az SY Arioso és a GKT 3213 hibridek esetében. Hasonlóan jó, 9% körüli fehérjetartalmat ért el a P9074, a P9486, a P9911, a P0216, a P0412, az Mv Kadricorn, a KWS 4484, a Kenéz és a GKT 414 hibrid is.
A terméshozam és a fehérjetartalom között általában negatív az összefüggés, de ha az 1. ábrán lévő terméseredményeket is megnézzük, akkor láthatjuk, hogy a P0216 hibrid 16 tonna feletti terméseredmény mellett érte el az igen kedvező 9%-os fehérjetartalmat. A P9074 és a P9486 hibrid is 15 tonnát meghaladó termésszint mellett érte el ugyanezt a fehérjeszázalékot.
Meg kell említeni még a DKC 5830 hibridet is, amely a vizsgált hibridek között a legmagasabb, 18,5 tonna feletti termés mellett is elég kedvező, 8,2% fehérjetartalmat produkált. Hasonlóan jól szerepelt a KWS Kashmir is, a 18 tonnás terméshez 8,6% fehérjetartalom párosult.
A kiváló, jó alkalmazkodóképességű hibrid a termesztés alapja, a termésbiztonság növelésének egyik kézenfekvő eszköze
Az ipari feldolgozás szempontjából a magas keményítőtartalom a kedvező. A kísérletben szereplő genotípusoknál mért keményítőtartalom az 5. ábrán látható.
Legnagyobb keményítőtartalmat (77,5%) a DKC 5075 hibridnél mértünk. Igen kedvező, 77%-os keményítőtartalmat mutatott még a Koregraf és az Illango is, ráadásul az Illango esetében 17,2 tonnát, míg a Koregrafnál 16,5 tonnát meghaladó terméseredmény mellett.
A nemesítők törekednek a minél inkább szárazságtűrő hibridek előállítására
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy igen korszerű biológiai alapok (hibridek) nagy választékban állnak a kukoricatermesztők rendelkezésére. Alaposan meg kell fontolni, hogy milyen hibridet vagy hibrideket válasszanak, hiszen a kiváló, jó alkalmazkodóképességű hibrid a termesztés alapja, a termésbiztonság növelésének egyik kézenfekvő eszköze.
Mindenképpen figyelembe kell venni a termesztés célját, a termék várható hasznosítási irányát, a terület ökológiai adottságait és a gazdálkodás intenzitását. Nagyon fontos, hogy a technológia minden eleme összhangban legyen.
A vizsgált évjáratban az 500-as hibrideket is kedvező, 24% alatti szemnedvesség-tartalommal tudtuk október elején betakarítani, azonban lehetnek olyan évjáratok, amikor nagyobb nehézséget jelent a hosszabb tenyészidő.
A kockázatok csökkentése érdekében a viszonylag rövidebb tenyészidejű és ennek ellenére kiemelkedő termőképességű hibridek termesztése megfontolandó. Nagyobb kukorica-vetésterület esetében érdemes több, eltérő tenyészidejű hibridet is választani.
SZERZŐ: DR. KUTASY ERIKA TÜNDE • DEBRECENI EGYETEM, NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
