Dr. Popp József székfoglaló előadása.
Csökkenthető-e a rejtett éhség? Miért van szükség biológiai sokféleségre a mezőgazdaságban? Miért aggódunk a precíziós gazdálkodás miatt? E kérdéseket is körüljárta 2019. október 14-én, Budapesten, akadémiai székfoglalóján Dr. Popp József, az MTA levelező tagja, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának megbízott dékánja.
A legfrissebb előrejelzések szerint 2050-re bolygónk lakossága meghaladja majd a 9 milliárd főt, akik közül több mint 6 milliárdan városokban laknak majd. Mindez azt jelenti, hogy ugyanazon az 1 hektár földön, ahol 1960-ban még csak két főnek elegendő élelmiszert termeltek meg a gazdák, 2050-ben már majd hat ember fogyasztásának megfelelő mennyiségű élelmet kell előállítani, miközben az élelmiszer-termelés helyszíne is egyre távolabb kerül a fogyasztás helyszínétől.
További problémát jelent a vízhasználat és az öntözés optimalizálása is, a jövőben ugyanis 9 milliárd embernek ugyanannyi vízmennyiségen kell majd osztoznia, mint amennyi felett a római birodalom idején 300 millió ember rendelkezett. De hogyan leszünk képesek ekkora mennyiségű és megfelelő minőségű élelmiszert előállítani, ha a földfelszínnek mindössze 22 százaléka termékeny, az erőforrások pedig már napjainkban is végesek?
Amint azt Dr. Popp József székfoglaló előadásában hangsúlyozta, az egyik legfőbb problémát nem is a megtermelt élelmiszer mennyisége jelenti, hanem annak globális elosztása. Miközben ugyanis Földünk népességének 33 százaléka túlsúllyal, ebből 30% elhízással kapcsolatos egészségügyi gondokkal küzd (hazánk lakosságának 60 százaléka túlsúlyos, ebből 28,5% elhízott), a világ más területein 800 millióan éheznek a kalóriahiány miatt, további 2 milliárdan pedig a rejtett éhség jelensége, azaz a mikrotápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok) hiánya miatt számítanak alultápláltnak.
E kérdéskör egyik fenntartható és költséghatékony megoldása lehetne a mintegy 50 országban előírt élelmiszerdúsítás, melyre elterjedt példa a jódozott só, az omega-3 zsírsavval dúsított kenyér vagy a D-vitaminnal dúsított tej is, ám mivel ezeket a termékeket magasabb áron értékesítik, sok esetben éppen azok nem jutnak hozzá, akiknek igazán szükségük volna rá.
A dúsított termékeken túl a jövőben minden bizonnyal kiemelt szerepe lesz az olyan alternatív fehérjeforrásoknak, mint a laboratóriumi hús, valamint a szója-, borsó- vagy céklaeredetű vegahús, melyek piaci bevezetése néhány úttörő vállalat fejlesztései révén már napjainkban is gyorsan bővül.
Emellett központi kérdés a növényvédelem nélküli termésveszteség és az élelmiszer-veszteség és -pazarlás is, utóbbi ugyanis az élelmiszerlánc mentén felhasznált összes felhasznált energia 38 százalékát teszi ki. Ezen a területen többek között az hozhatna áttörést, ha az el nem adott élelmiszert felajánlanák az élelmiszerbanknak, ha intelligens csomagolással és okos hűtőszekrény fejlesztésével növelhető lenne a termékek eltarthatósága és minősége, sőt egységesíteni kellene a lejárati és szavatossági idő fogalmát is.
Dr. Popp József október 14-én, Budapesten tartotta akadémiai székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémia Székházában. (fotó: Szigeti Tamás – MTA Kommunikáció)
Hogy a fenntartható élelmiszerellátás kapcsán megfelelő válaszokat találjunk, Dr. Popp József szerint kiemelten fontos, hogy további fejlesztéseket végezzünk a megújuló energiaforrások, a precíziós nemesítés, a növényvédelem, a talajegészség, az agrárdigitalizáció és az akvakultúra terén.
A klímaváltozás miatt csökkenő biológiai sokféleség ráadásul gondot okoz majd az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások hatékonysága és stabilitása terén is, mint a beporzás, a talajképzés, az anyagciklusok irányítása vagy a hidrológiai szabályozás, így e hatásokkal kapcsolatos tudományos ismereteinket is pontosítanunk kell.
FORRÁS: SZENT ISTVÁN EGYETEM
