E címmel egyrészt a szemléletváltás sürgető szükségére szeretnénk felhívni a figyelmet, másrészt a magtárakba kerülő napraforgóra utalunk. Így, aratás végén érdemes körülnézni a világon, mire számíthatunk. Hiszen ilyenkor döntések egész sorát kell meghoznunk. Mi kerüljön raktárba, mi a piacra? Van-e egyáltalán olyan terményünk, aminek felfelé mehet az ára? Érdemes-e egyáltalán tárolni? Ráadásul a napraforgómag tárolása kiemelt figyelmet, felkészültséget igényel.
Mire e lap az Ön kezébe kerül, befejeződik a napraforgó betakarítása. Az előző évinél több mint 50 ezer hektárral kisebb területen, 561,7 ezer hektáron 3 tonna körüli hektáronkénti átlaggal körülbelül 1,7 millió tonna termett az idén. Mivel e magasnak számító átlagot már évek óta hozzuk – a kisebb terület miatt –, a termés mennyisége kisebb az tavalyinál. Ez milyen hatással van a jelenlegi és a várható árakra? Azért mielőtt elsikkadna, kitérünk a szemléletváltás témakörére is. Erre azért utalunk a címben, mert nem elegen ismerték fel azt, hogy „kegyelmi időket” élünk. Ilyen kamatszintekkel, támogatásokkal egyszerre többé nem fogunk találkozni. Mindezek mellett a piaci árak is felette vannak a tavalyiaknak, szóval itt az ideje gyorsítani a fejlesztéseket. Két időszak van, amikor ezt kell tenni: (I.) amikor ilyen kedvező az együttállás, (II.) és amikor piaci válság van.
A napraforgót jelenleg már 3 tonna körüli hektáronkénti átlaggal termeljük
A munkaerőgondok fokozódása nehezen kerülhető el, a bérek tovább emelkednek, ezt pedig ki kell termelni. Ehhez persze felhasználhatjuk most képződő tartalékainkat, de ugye nem ezért dolgozunk. Inkább több jövedelmet kellene termelnünk, de hogyan? Például úgy, hogy felgyorsítjuk hatékonyságnövelő beruházásainkat, digitalizálódunk. A piaci együttműködések erősítését is fokozni kell. Ennek érdekében átgondoljuk adottságainkat, és megpróbáljuk stabilizálni termés-, illetve termelésszintünket. Az idő nem nekünk dolgozik! Csakhogy ezt felismerni, belátni sem egyszerű. Itt van mindjárt a napraforgó esete. Nem nehéz előre jelezni azt, hogy az olajosmag és szójaszektor jelentősége tovább fog erősödni a magyar mezőgazdaságban. Az azonban, hogy ez milyen sikerrel fog történni, sok tényező függvénye. Az egyik ilyen mindenképpen az időjárás, a második a piac, hiszen az árakban megnyilvánuló motiváció döntő tényező a fejlesztések ütemének kialakításában. A harmadik tényező a technológia további – előrejelzésünk szerint – gyors fejlődése. A genetikában, a precíz technológiában rejlő lehetőségek sokat lendíthetnek a hozamokon, de ez vajon elég ahhoz, hogy versenyképes maradjon a szektor?
Globális léptékben tekintve a növényi olajok iránti élelmezési célú igény tartósan fog emelkedni az előttünk álló években is. A növekvő, javuló fizetőképességű népesség, a városiasodás és az élelmiszerpiacok fejlődése mind ebbe az irányba mutat. Ugyanezen okok miatt az állattenyésztés fehérjeigénye is bővül. A harmadik erős piaci felhasználási irány, a biodízel szektor is tovább fog növekedni, de ennek üteme lassul a következő években. Különösen elgondolkodtató ez a tartós, tendenciózus árcsökkenések fényében. A legkézenfekvőbb példa a napraforgó, illetve a napraforgóolaj árának csökkenése, ami a világpiaci és a hazai felvásárlási árakban is tetten érhető.
Az olajos magvak havi termelői ára, 2016-2019 (forrás: KSH, AKI)
Erős a függésünk
A napraforgó, a szója és a repce ugyanúgy egymillió hektár körüli területen kerül a földbe Magyarországon, mint a kukorica és a búza. Tekintve igen merev szántóföldi termelési szerkezetünket, e termények versenyképessége – még a gáláns támogatási szintek mellett is – nem csak üzemi, hanem makrogazdaságunk szintjén is döntő. Az olajos növények önköltsége magasabb, ráadásul érzékenyebbek a környezetre, a technológiára, és még a piaci kockázatuk is nagyobb, mint a másik két nagy kultúráé. Ezzel a vetésterülettel nagyjából el is érték a vetésforgóban elérhető maximumukat, ezért inkább a vetés szerkezetében tapasztalhatunk majd változást.
Mivel meggyőződésünk, hogy a szakmai, technológiai oldalon a gazdálkodók jó úton haladnak (eljutnak hozzájuk a szükséges információk, ismerik például a hibridválasztás és a technológiák intenzifikálásának jelentőségét a hozamnövekedésben), figyelmünket inkább a piaci kilátások elemzésére fordítjuk. E téren pedig az alapösszefüggés az, hogy világpiaci tömegcikkekről lévén szó, a globális keresleti-kínálati viszonyok erős hatással vannak a hazai árakra. A világpiaci trendek egyértelműek. Vizsgáljuk azt éves vagy havi bontásban, magok vagy olajok szintjén, mindhárom növény és olajaik árai tartós csökkenésben vannak. Az okok elég egyértelműek. A legutóbbi árcsúcsnak számító 2010/11-es gazdasági év óta a világ napraforgó-területe 15 százalékkal, a termés mennyisége 54 százalékkal, a felhasználás viszont ettől elmaradó mértékben, 51 százalékkal emelkedett, így a készletek ebben az időtávban 62(!) százalékkal nőttek. A szója esetében a vetésterület 24, a termés és a felhasználás egyaránt 40, a készletszint viszont 60(!) százalékkal nőtt ebben az időtávban. A repcénél más a helyzet: 2010/11 óta területe 4,3, termése 16, felhasználása viszont 18 százalékkal emelkedett. Így a készletszintje közel harmadával esett. Ára általában mégis inkább az előbbiek árához, mint ehhez igazodik. A jelenlegi piac különlegesnek számít, hiszen jelentősen kisebb az európai termés, ami megemeli az árakat. Ez azonban jelenleg kevés ahhoz, hogy a napraforgót is magával húzza. A fenti ábrán érzékelhető, hogy aratáskor az utóbbi termelői ára megindult lefelé. Világpiaci árelőrejelzéssel csak a szójára és repcére vonatkozólag rendelkezünk, de mivel az ábrák szerint e termények árai jellemzően együtt mozognak, érdemes őket megismerni. Az EU szerint a szója és a repce ára a 2018-as mélypont után idén kissé erősödik, majd egy kisebb hullámvölgy után középtávon lassú, de tartós emelkedésbe kezd. Ez véleményünk szerint kincstári optimizmus. Az EU középtávú előrejelzései csak kismértékű (egy százalék alatti) hozamnövekedést várnak az előttünk álló évtizedben (2030-ig) – azt is inkább a régi tagállamokban.
Éves rotterdami magárak, USD/t (forrás: USDA)
Havi rotterdami magárak, USD/t (forrás: USDA)
Éves rotterdami olajárak, USD/t (forrás: USDA)
Havi rotterdami olajárak, USD/t (forrás: USDA)
Repce és szójabab árelőjelzés 2030-ig (forrás: EU)
A terület növekedésére is kizárólag a szója esetében számítanak: 2018 és 2030 között évente 3 százalékos növekedés mellett összesen mintegy 400 ezer hektárral. Ezen átlagok mögött mi egyértelműen számítunk arra, hogy közelebb kerülünk a növényfaj genetikai kísérletekben mért adottságaihoz (bár e téren még igen hosszú út áll előttünk!). Hozzátesszük ugyanakkor, hogy a technológiai fejlesztések – előrejelzésünk szerint – le fognak lassulni az előttünk álló két-három évben a pályázati lehetőségek hiánya miatt. Bár meggyőződésünk, hogy a bankrendszer nyújtotta szolgáltatások, a rendkívül kedvező kamatkörnyezet nem csak pótolni, hanem gyorsítani is képes lenne a mezőgazdasági beruházásokat, a szemléletváltás e téren sem elég gyors. Az EU egyébként olajosmag-előrejelzéseiben is meglehetősen pesszimista. 2030-ig az önellátási szint mindössze egy százalékkal fog emelkedni évente, és alig éri el a kétharmados szintet. A növekedést viszont a termelés és nem az import bővülése fogja fedezni. (A számok repcével, napraforgóval, szójával és földimogyoróval számolnak a termelés oldalán.) A növényi olajok piacán is csak kétharmados az EU önellátása, de ennek 70 százalékra emelkedését várja az EU 2030-ig.
Az EU szerint a szója és a repce ára a 2018-as mélypont után idén kissé erősödik
A biodízel-termelés – az EU szerint – nem fog növekedni ebben az időszakban, marad a 11 millió tonnás szinten. A felhasználás oldalán sem várnak növekedést, a biodízelimport pedig egyenesen vissza fog esni (évente 1,6 százalékkal). Mielőtt a hazai piac eseményeire térnénk mindezek fényében, érdemes kiemelni, hogy bár az USA és Kína közötti kereskedelmi háború körül sok a bizonytalanság, az amerikai szójabab még mindig a leginkább versenyképes kontinensünkön. Emellett sokat kell tudnunk Ukrajnáról, amely ország a világ legnagyobb napraforgómag-exportőre, -feldolgozója, olajexportőre. Ott 2018 őszén a repce vetésterületét 16 százalékkal tovább növelték. Ukrajnában jellemzően (90%-ban) őszi repcét vetnek, míg még keletebbre, Oroszországban inkább tavaszit, ráadásul ott is hasonló mértékű területnövelést terveznek. Az ukrán, a romániai és a bolgár napraforgó-termelés is növekedett idén. Tekintve, hogy ezek az országok folyamatosan növelik napraforgó-termelésüket, és mind a mag, mind az olaj piacán erősödő konkurenciát támasztanak, el kell gondolkodnunk a jövőn. Most, amikor újra 100 ezer forint alatti árakkal számolhatunk tonnánként, erre jó alkalom nyílik. Bár a HO árai ugyan jelenleg ennél jóval magasabbak, de a trend ettől még lefelé tartó marad. Határozott véleményünk, hogy egy út van előttünk, ez pedig a hatékonyság erőteljes növelése. Az intenzifikálás, a jó hibridválasztás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A technológiai fegyelem erősítése, a talajélettől kezdve a növényvédelemig, versenyelőnnyé válhat. Mivel az árak jelentős emelkedésére nem számíthatunk, marad a hozamok növelése.
További fontos következtetések:
1. Az EU szintjén leginkább stagnálásra lehet számítani az olajosmagok termelésében. Az árak csak kismértékű változást fognak mutatni, legyen az idén inkább felfelé, később lefelé, majd ismét felfelé. Nagyobb jövedelmünk tehát az elért hozamok, a minőség és tételnagyság függvényéből fakadhat.
2. Tekintve, hogy mindhárom említett területen van mozgásterünk, rajtunk múlik, hogy milyen ütemben lépünk előre.
3. Világpiaci árfüggés ide vagy oda, mégis van a kezünkben lehetőség az olajosmagok jövedelmezőségének javítására.
4. A fejlesztések terén továbbra is számíthatunk az első pilléres támogatásokra, de a második pillérre egyre kevésbé, és ez akár 3-4 évig is így maradhat. A kedvező hitelhez jutás feltételei sem tartósak. A kamatok várhatóan elkezdenek emelkedni, így a fixálásuk költsége is növekedni fog.
5. A térségi verseny tovább fokozódik. Románia, Bulgária és Lengyelország mind napraforgó-, mind repcetermelésben gyors lépésekkel halad előre, de Ukrajna közelsége, potenciálja és társult tagsága is veszélyre figyelmeztet.
6. Az európai szabályozás alakulásán is rajta kell tartani a szemünket. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED II) felülvizsgálata folyamatban van, és konkrétan a pálmaolaj körüli viták is hatással lesznek e szektorra. Gondoljunk például a francia gazdák tavalyi dühös tüntetéseire a repcét veszélyeztető pálmaolajimport ellen.
Nagyobb jövedelmünk az elért hozamok, a minőség és tételnagyság függvényéből fakadhat
SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
