Vajon a helyén van a fejünkben a válasz arra, hogy miből származik a jövedelmünk? Melyik tevékenységünk hozza és melyik viszi a pénzt? És vajon csak a pénz az, amiért dolgozunk, vagy ennél jóval összetettebb dolgok vezetnek minket?
A kérdés ugyanígy feltehető a bevételi és kiadási oldalunkra is! Ha tisztában vagyunk ezekkel a – lássuk be – alapvető információkkal, tudjuk hová kell nyúlnunk, amikor változtatni szeretnénk. Rovatunk közös szemléletformáló fonalát ebben a hónapban ezen a vonalon gombolyítjuk tovább. Reméljük, hogy a helyenként evidenciának tűnő megállapítások gondolkodásra késztetik az olvasót, aki így szán némi energiát tevékenységének átgondolására. Biztosan meg fogja érni!
Józan paraszti ésszel
Rend a lelke mindennek. Amikor csatlakoztunk a Magyarország Legszebb Birtoka projekthez, az egyik vezérelvünk az volt, hogy minél több gazdához juttassuk el azt a gondolatot, miszerint olyan kulturált, rendezett körülményeket alakítsunk ki környezetünkben, amely kifelé is egyértelművé teszi gondolkodásunkat, értékrendünket. Ennek a rendnek azonban a fejünkben is meg kell lennie. A józan paraszti észre való hivatkozás nem véletlenül terjedt el a mindennapos szóhasználatban. Továbbmegyek: Josh Billings megfogalmazásában „a zsenialitás nem más, mint a józan paraszti ész ünnepi ruhában”. A gazdálkodó adott helyzetben és informáltság mellett a legjobb döntéseket hozza. Ha hiszünk ebben, akkor abban is hinnünk kell, hogy mind a helyzet ismerete, mind az informáltság terén van előrelépési lehetőség. Stratégiai tanácsadóként mondom, az első lépés mindig a helyzetértékelés. És ez az a lépés, amelyik sajnos nagyon sok gazdálkodónál nem történik meg. Nagyvonalúan azt gondoljuk, hogy ki, ha nem én ismerem saját üzememet, birtokomat, gazdaságomat. De ha a fenti kérdéseket felteszem, sokan zavarba jönnek. Pedig egy alapos és mély helyzetértékeléssel helyére lehet tenni a saját érdekeimet leginkább szolgáló tennivalókat, súlypontokat. Könyvelőnk, bankunk e téren nagy segítség lehet. Mondunk példát: egyik gazda, amikor a banki kapcsolatrendszerét értékeltük ki, nemes egyszerűséggel annyit mondott, „Fórián úr, a gazdának minden kamat magas!”. A jelenlegi, soha nem látottan alacsony kamat és banki költségszintek mellett ez arra mutat, hogy tevékenységének ez az oldala bizony nincs a helyén. Mindemellett a bankokkal kapcsolatos gazdálkodói gondolkodás gyökeres változásokon megy keresztül napjainkban. A bankok felismerték, hogy sokkal több hozzáadott értéket tudnak nyújtani az élelmiszer-gazdaság szereplőinek, mint külső finanszírozást. A tanácsadó banki modell, amit mi képviselünk, versenyképes a százalékok kialakításában ugyanúgy, mint az agrárszakmai kérdésekben, a jövőkép, a stratégiaalkotás terén is. Ez az a folyamat, amely a változás gyökerét adja: a bank nem egy szükséges rossz ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk az utunkon, hanem stratégiai partner, aki a pénzen (hitelen) túl olyan kompetenciákat nyújt számunkra, amelyekkel kevésbé rendelkezünk, pedig elengedhetetlenek a sikereinkhez. Példa: olyan piaci információkkal, elemzésekkel, előrejelzésekkel segítünk, amelyekhez a napi operatív működés mókuskerekében dolgozó csak hatalmas többletenergiák befektetésével jutna maga hozzá. Amikor tehát a kapcsolat partnerséggé alakul, az értékteremtés válik fontossá, nem az a tized vagy század százalék. Egy másik százalék, az eladás oldali kerül előre, amiért közösen dolgozunk. Eközben ugyanis helyére kerülnek a gondolatmenet elején feltett kérdések.
Az üzemi bruttó jövedelem és a közvetlen támogatások aránya 2017-ben.
Forrás: AKI
Márpedig függünk a támogatásoktól
A másik sarkalatos pont annak helyére tétele, hogy a támogatások milyen arányban határozzák meg jövedelmünket, illetve mennyi erőforrást igényel elnyerésük. Sokak számára ugyanis ez az átok adminisztráció hozza a jövedelem jelentős, ha nem a teljes részét. Ha tehát fejlesztésben gondolkodunk, lehet, hogy éppen ezt a képességünket, az adminisztrációt érdemes leginkább erősíteni. Bármily furcsán hangzik is ez egy mezőgazdasági gazdálkodó számára, a profi dokumentációs, nyilvántartási és elszámolási rendszerek sokaknál több pénzt hoznak, mint a termékek. Itt különösen ki kell emelni az adminisztrációs személyzet megbecsülését! Ha csak egy olyan látszólag egyszerűnek tűnő, régóta működő, a valóságban igen bonyolult rendszerre gondolunk, mint a gázolaj jövedéki adójának a visszaigénylése, mindjárt értékelni tudjuk az adminisztrációban való jártasságot. Az AKI által működtetett tesztüzemi rendszer szektoriális adatai segítenek saját helyzetünk megítélésében. A 2017. évre vonatkozó adatok szerint a juh- és a húsmarhatartók jövedelme teljes egészében a támogatásokból származott, de a közvetlen támogatások üzemi bruttó jövedelemhez viszonyított aránya igen magas volt még tejtermelőknél, a szántóföldi növénytermesztőknél is, miközben a legkisebb arányt a hajtatásos és a szabadföldi zöldségtermelőknél mutatták ki. Ezek a számok az évek között nem mutatnak jelentős ingadozásokat, ami magyarázza erős támogatásközpontú gondolkodásunkat, de nem magyarázza alacsony motivációnkat ennek mérséklése terén.
Több erőforrást az értékesítésre!
Jövedelmünk szerkezetének vizsgálatakor az az eredmény a legjobb, ha az értékesítésből származó bevételt találjuk a legfontosabbnak
Jövedelmünk szerkezetének vizsgálatakor az az eredmény a legjobb, ha a termékeink értékesítéséből származó bevételt találjuk a legfontosabbnak, meghatározónak. Ez az egészséges. Ennek javításához már összetettebb út vezet. Ezt alapvetően két részre oszthatjuk. Az egyik a termelés, a másik az értékesítés hatékonyságának erősítése. A termelési folyamat áttekintése nem csak a technológiákat, a technológiai fegyelmet kell, hogy érintse. Nagy hangsúlyt kell kapnia a folyamatok vizsgálatának. A műveletek sorrendje, a szállítások, anyagmozgatások szervezése például mindig rejt magában tartalékokat. Az értékesítés a mezőgazdaság Achilles-sarka. Azon képességek között, amelyek ma egy mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükségesek, előkelő helyen áll a kereskedelmi véna. Ahhoz, hogy valaki jó agrárkereskedő legyen, elsősorban piacismeretre, kapcsolatrendszerre, tárgyalástechnikai alapokra van szüksége, de nem árt az igen mély áruismeret, jártasság a paritások, a szállítmányozás terén sem. A lerágott csont, miszerint minél nagyobb egységes tétellel lépsz a piacra, annál kedvezőbb feltételeket érhetsz el, szintén közhelyszámba megy, de attól még életbevágóan igaz. A szervezettség az eladások során is aranyat ér. Ha pedig e szervezettség már a fajtaválasztás, a termelésszervezés terén is megvalósul, már nyert ügyünk van. Miért és még meddig nem élünk ezekkel a lehetőségekkel? – ez ma már nehezen magyarázható.
Minél nagyobb egységes tétellel lépsz a piacra, annál kedvezőbb feltételeket érhetsz el…
A támogatási rendszer elkényelmesítő, sok mindent elfedő hatásai, a múltra való hivatkozás, a szomszéddal való kapcsolatok, a bizalomhiány nem szabadna, hogy a piaci kihívások elől elvonja a figyelmet. Már írtunk idén e rovatban arról, hogy a mezőgazdasági tömegcikkek piacán idén nem látunk teret az árak emelkedése előtt. Az állati termékeknél ezzel szemben jók az árkilátások.
Valódi partnerség
E rövid gondolatmenet legfontosabb üzenete az, hogy tegyük tisztába magunkban: mely tevékenységünk hozza a jövedelmet, és melyik viszi igazából. Ha egyedül szerzem be inputjaimat, akkor súlyos százalékokat veszítek ugyanúgy, mint amikor magam adom el termékeimet. Az individualizmus igen drága hobbi. Nem az a baj, hogy a támogatási rendszer motivációi erősek, hanem az, hogy „mindent visznek”. Ne a támogatási rendszer feltételrendszere legyen az elsődleges alkalmazkodási terület, hanem a piaci igényeknek való folyamatos megfelelés. Ne hagyjunk egyetlen támogatáshoz jutási lehetőséget se veszendőbe menni, amennyiben az a piaci céljainkat szolgálja. Sokan vallják magukat a gazdák partnerének. A már citált józan paraszt azonban tisztán látja azt, ki teremt számára valódi hozzáadott értéket, ki nyújt segítséget döntéseinek meghozatalában, s ki hajt inkább a pénzére.
SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT
