Az egész agráriumnak lendületet adhatnak

A folyamat sikeréhez viszont arra van szükség, hogy utánpótlásként kellő számú és felkészültségű fiatal szakember áramoljon a pályára – és hogy maradjanak, találják is meg ott a számításukat. Erről beszélgettünk Weisz Miklóssal, a fiatal gazdákat tömörítő civil szervezet társelnökével, aki egyike az Agrya és a NAK tavaly indított fiatalgazda-klub rendezvénysorozata szervezőinek.


 Középen Weisz Miklós; fotó: Lendvai Zsolt

– A pályakezdő fiatalok értékválasztását mutató felmérések alapján is nagyjából tudható, hogy a többség általában urbanizált, kényelmes, nagyobb szabadságfokú és magasan jövedelmező pályát-munkát preferálna. Az agráriumban, részben nyilván mert ez a pálya nem mindenben felel meg ezeknek a szempontoknak, kevés a fiatal, és kevés a magasan iskolázottak aránya. Hogyan lehet népszerűvé tenni számukra a mezőgazdaságot, amelynek bármely ágazata is csak sok munkával, hosszú távú megtérüléssel biztosít vonzó életpályát?

– Mit tart a legfontosabbnak ebben a helyzetben?

– Mielőtt ebbe belemennénk, mit gondol a koncentráció előbb említett trendjéről? Merthogy van, aki pozitívan értékeli, mondván, a tőke- és területkoncentráció stabilabb, versenyképesebb gazdálkodást alapoz meg, mások viszont attól tartanak, hogy ha elvész a tulajdonosi sokszínűség, az piactorzító lehet, és még a monokultúrás termesztés további térhódítását is erősítheti.

– Milyen következményekre számíthatunk itthon?


Fiatalgazda-klubok: konkrét és használható tudás, eleven párbeszéd (középen Weisz Miklós)

– Nem hiszem, hogy össze lehet hasonlítani a különféle ágazatokat, de az tény, hogy a generációváltás levezénylésében lehetnek hasonló tényezők, problémák. Különösen a családi gazdaságokban, cégekben, ahol azok, akik egykor felépítették ezeket a gazdaságokat, sokszor azt szeretnék, ha minden változatlanul folytatódna. A mezőgazdaság tehát ilyen, de ezt a sajátosságai magyarázzák, hiszen a helyhez kötöttség, az eszközvagyon jellege, a föld mint nehezen mobilizálható tőke mind afelé tereli a folyamatokat, hogy lehetőleg egyben maradjon a gazdaság. A tulajdonosok számára fontos, hogy ne darabolódjon a föld, ne hordják szét, ne „örököljék szét” az eszközöket, ne kelljen eladni idegennek, hanem működjön, használják az eredeti állapotában.

– Folyamatban van. Ezekben és a következő az években egyfajta „feltorlódás” jellemző, miután a legtöbb önálló gazdaság alapítása a 90-es évek elején történt meg, a legtöbb agrárvállalkozás akkor indult, és az alapítók most érnek a nyugdíjas vagy az átadási kor közelébe. Ez az átadási hullám hozza most helyzetbe a 20-30 éveseket. A jó hír, hogy a csökkenő létszám ellenére mind a közép-, mind a felsőfokú oktatásban egyre többen célirányosan választják az agrárpályát. És szerintem tudatosan, mert egyre inkább látják, hogy „van hová hazamenni”, van és lesz mit csinálniuk, nem pedig kényszerből kellett beikszelni ezt az irányt a pályaválasztáskor.

– Van hová „hazamenni”, de aztán hamar eljön az a dilemma, hogy a képzett fiatal – mezőgépész vagy valamely ágazat agrármérnöke – fogja magát, és elmegy nyugatra, vagy elhagyja a pályát, mert vonzóbb ajánlatot kap. Ön szerint mi a válasz a ki- és elvándorlásra?

– De a hazai agrárium EU-támogatás nélkül veszteséges, a jövője bizonytalan, és a jövedelem is a döntő tényezők egyike egy fiatal számára.

– Már a témakörök összeválogatásánál is külön odafigyeltünk arra, hogy ne terjengős elméleti előadások legyenek, hanem gyakorlatorientált, praktikus kérdéseket járjunk körül. Megkérdeztük hát a fiatal gazdákat már előzőleg, hogy mik azok a probléma- és témakörök, amik elsősorban foglalkoztatják őket, és ezekhez igazítottuk a tematikát. Ennek eredményeként először az adminisztratív ügyek – adózás, támogatások, földügyek – kerültek napirendre, aztán a technikai-technológiai aktualitások: gépesítés, tápanyag-utánpótlás, illetve a növényvédőszer-használat és -kivonások. Arról is gondoskodtunk, hogy minden speciális szakterülethez a megfelelő szakember jöjjön el előadónak, és arra is ügyeltünk, hogy kellően interaktívak legyenek ezek a fórumok. Így is lett. Nemcsak számos konkrét, „élő” ügyben sikerült előrelépnie egy-egy jelenlévő gazdatársunknak, hanem nagyon sok oda-vissza kérdés is válaszra talált, fontos témákat érintő beszélgetések alakultak ki.

– Mi jelöli ki a folytatást?

– Az Agrya egyik vezetőjeként hogyan érzi, mennyire partner az állam, a törvényhozás a fiatal gazdák integrációjának a folyamatában? Úgy értem, látni, hogy van érdeklődés, ambíció, és vannak céltudatos terveik a fiatal gazdálkodóknak, de mennyire segíti ezeket pályázatok, jövedelmi lehetőségek, jogszabályok terén az állam?

– Az egyik legégetőbb kérdés a mezőgépész-utánpótlás biztosítása: vagy 80-90 százalékuk hiányzik a gazdaságok világából. A MEGFOSZ-kampány talán kimozdította ezt az aggasztó helyzetet a holtpontról, de a jelek szerint még odébb a megoldás. Ön szerint mi a legfontosabb ezen a területen?

– És aztán még a pályán kell tartani őket…

 

Weisz Miklós, az Agrya Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének társelnöke Sopronban született; okleveles agrárkémikus agrármérnöki diplomát a Georgikonon, okleveles mérnök-közgazdász diplomát pedig a Nyugat-magyarországi Egyetemen szerzett. Regisztrált szaktanácsadó, a Georgikon Kar címzetes egyetemi docense. Családi gazdálkodóként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik Győr-Moson-Sopron megyében. A NAK 2017-es küldöttgyűlésén a kamara Fiatal gazda és innovációs osztálya elnökének választották.

 

agrárium generációváltás