Dr. Ruthner Szabolcs szerint több területen is együttműködésre van szükség

Nemcsak a bolygó időjárása hoz – képletesen és szó szerint – aggasztó fellegeket a világ mezőgazdasági termelői felé, hanem a jövő élelmiszereihez szükséges vetőmagok előállításának kérdései is. Miközben erőteljesen folytatódik a vegyszerek korlátozása az EU-ban, aközben mind nagyobb terhek nehezednek a nemesítésre. Kap-e zöld jelzést a génszerkesztés? Lesz-e hatékonyabb vetőmagliszenszdíj-visszagyűjtés? Ezekről kérdeztük dr. Ruthner Szabolcsot, a Nemzetközi Vetőmagszövetség (ISF) szabályozási ügyekért felelős vezetőjét.


Előadóként az ázsiai vetőmag-konferencián, 2018-ban

– Az Európai Unió mind elszántabb a vegyszeralkalmazás visszaszorítása, a kockázatosnak ítélt hatóanyagok az agráriumból való kivonása tekintetében. A vetőmag-előállítás alternatíva-e ebben az irányban, ha azt vesszük alapul, hogy megfelelő hatóanyag híján vagy szigorú korlátozások esetén a vetőmagok ellenálló-képessége marad a fegyver a kórokozók, betegségek ellen?

– De, gondoljuk, itt ugyanúgy jelentkezik a magas költségtényezők problémája, mint éppen az újhatóanyag-fejlesztés terén.

– Ismerve a politikai alapú különbségeket talán laikus naivitás, de fel sem merül, hogy ebbe a folyamatba akár a nemzetállamok, akár az EU belépjen, és közpénzből támogassa, akár dotálja a kutatásokat?

Versenyképesség és génszerkesztés

– …Miközben a versenyképességünket amúgy is egy sor tényező terheli, például a munkaerőköltség mértéke. Amiről beszélünk, az a technológiák és eszközök hozzáférésének a kérdése. Noha a vegyszerkorlátozás a világ más régióiban is megkezdődött, másutt még jellemzően a folyamat elején járnak, valamint a szabályozás sokkal inkább figyelembe veszi a tudományos tényeket. A GMO Európában tiltott, de a világ számos nagy termővidékén engedélyezett – és így tovább. Amiben viszont hatalmas lehetőség van, egyelőre kiaknázatlanul, az a génszerkesztés lehetősége. Meggyőződésem, hogy ebben nem szabadna ugyanúgy korlátozni az európai gazdák-gazdaságok hozzáférési lehetőségeit, mint az előbbiek terén. Ez újabb, komoly versenyhátrányt jelentene.

– Amikor azt mondom, hatalmas áttörést hozhat, akkor sem kell túlmisztifikálni a lehetőségeit. Az viszont kétségtelen, hogy rendkívül jelentős hozzájárulást hozhat éppen a szóban forgó, az agráriumot érő kihívásokra adandó válaszokban.


A génszerkesztési módosításokat a természet is véghezvinné a külső hatásokra adott válaszként

– … vagy az ember a nemesítés során?

– Akkor mi az oka a szkeptikusok, az ellenzők bizalmatlanságának?

Szintén fontos szempont, hogy a szabályozás arányos legyen a kockázatokkal. A génszerkesztés egy relatíve olcsó technológia. Használata nem csak a nagy tőkeerővel rendelkező multinacionális cégek kiváltsága, hanem kis és közepes nemesítőcégek, valamint állami kutatóintézetek, egyetemek is részt vehetnek ilyen projektekben. Ha azonban a szabályozás irreálisan szigorú, és a termékengedélyeztetési eljárás drága lesz, megismétlődhet az a folyamat, amit a GMO-val kapcsolatban már jól ismerünk, tehát a kutatás csak a legjelentősebb növényfajokra fog korlátozódni, néhány óriás cég részvételével.

– Az USA alapállása az, hogy az olyan technológiákat, beavatkozásokat, amelyek természetes úton is végbemenő változásokat eredményeznek, nyitottan fogadja, és szerintem ez a helyes irány. Rendkívül pozitív példákat látunk még Dél-Amerikában is, ahol a technológia szintén zöld utat kapott. És még egy fontos érv: ha nem alakul ki valamiféle egységes szabályozás ezekben a kérdésekben világszerte, akkor az nagyon megnehezíti – ha ugyan nem teszi lehetetlenné – a földrészek, térségek közötti kereskedelmet.


A Vetőmag Világszövetség budapesti elnöki vacsoráján, 2017-ben

 

Ha csak a nagyságrendet nézzük, büszkén mondhatja el magáról a magyarországi vetőmag-előállítás és -export, hogy a világ élvonalában szárnyal: Franciaország, Hollandia, az USA, Németország és Chile mögött a 6. helyen áll a magyar kivitel. Itt azonban következik egy hangsúlyos ’de’ – kevés az innováció, nyomasztó a négy alapvető szántóföldi növény túlsúlya, és a feldolgozó-kapacitások szűkössége miatt csekély mértékű a hozzáadott érték.

Jelenleg több mint 800-850 cég termeszt Magyarországon vetőmagot, s a termőterület 2017-ben meghaladta a 110 ezer hektárt. Az előállított mennyiség 2017-ben csaknem 320 ezer tonna volt. A mennyisséggel nincs is gond, a bevezetőben említett impozáns statisztikai adat mellett például kukorica-vetőmagból csak a franciák állítanak elő többet a világon.

A másik fontos feladat a feldolgozói kapacitások bővítése volna. E téren a magyarországi vetőmagpiac hasonló problémával küzd, mint néhány másik ágazata (például a fehérjenövény-, így a szójatermesztés, amelynek alap-nyersanyagát olcsón értékesítjük). Amíg ez a helyzet nem változik, Magyarország hozzáadott érték nélkül, nyersanyag-exportőrként mozog a mérséklődő jövedelmezőségű globális vetőmag-kereskedelemben.

Egy korsó sör: fontos és közös érdek a liszenszdíj

– Az említetteken – vagyis a szerkorlátozásokon és a klímaváltozáson – túl a legfőbb probléma szerintünk az illegális vetőmaghasználat kérdése.

– Mi az oka annak, hogy ez mégis ilyen makacs problémának bizonyul?

– Az EU és Magyarország hol áll ebben a problémakörben?

– Itt zárul az ördögi kör…

– Komoly pénzekről van szó hektáronkénti összevetésben?

agrárium fejlesztés feladat időjárás innováció kihívások klímaváltozás kutatás lehetőség mezőgazdaság szántóföld technológia termesztés változások vetőmag Vetőmag Szövetség vizsgálatok