Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy a korabeli vidéki életformát megismerje, átvegye, az beléivódjon, és a mai napig alakítsa életét. Pap nagybátyjától a lelki malasztot, szüleitől a pedagógia alapjait és a becsületes ember jellemzőit, nagyszüleitől a gazdálkodás fortélyait, a nyugalmat és higgadtságot tanulhatta meg, leshette el. Éppen ezért nem dönthetett könnyű szívvel arról, hogy melyik pályát válassza, annál is inkább, mert mindegyikük tanításaira fogékony volt.
Szalay Miklós
Az élet azonban igazolta, hogy jól döntött, amikor a mezőgazdász pályát választotta, de ez nem jelentette azt, hogy előtte nem kóstolt bele a tanításba, utána pedig a lelki élet gyakorlásába és okításába. Mindegyik területen a mélységeket kutatta, és bevallása szerint jól tette, mert a felszínen nem lehet igazán maradandót alkotni, nem lehet csak sodródva, megalkuvó módon mások kijárt ösvényén haladva elégedetten a tükörbe nézni, és főleg nem példát, apaképet mutatni gyerekeinek. A sikerek és kudarcok váltakozva követték egymást Szalay Miklós (67) szakmai életpályáján, de a történéseket a maguk sorsszerűségével együtt fogadta el. Hat gyermeke tisztességben történő felnevelése és pályára állítása után, ma már a hetedik unokáját várva – némi terménykereskedelem mellett – ismét a pedagógusi, nevelői szerepben érzi igazán jól magát. Hovatovább olyan küldetést is felvállalnak aktív tanárként dolgozó feleségével együtt, hogy, felekezettől függetlenül, fiatalok lelki életével foglalkoznak, ami párját ritkítja még Európa-szerte is…
Gazdag útravalóval indult. Szalay Miklós Rábaszentmiklóson született, ahol édesapja kántortanítóként dolgozott. Édesanyja kulák családból származott, de mivel az akkori politikai rendszer felfogása szerint nem lehettek állásban egy faluban, így édesapját áthelyezték Rábacsanakra, ahol egy nedves, egészségtelen szolgálati lakást kapott. Ott a körzeti orvos szerint nem lehetett gyereket nevelni, hiszen az akkor csecsemő Miklós fiuk állandóan beteg volt. Ekkor hozták meg a döntést, hogy a nagyszülőkhöz, Rábaszentmiklósra viszik vissza, ahol később, még kisgyerekként átélte az ’56-os eseményeket, és nagyszerűen érezte magát. Kuláknak bélyegzett, nyugodt, erős fizikumú nagyapja mellől egy lépést sem tágított, mindenhova árnyékként kísérte, és figyelte, raktározta magában az akkori történéseket. Nagyon sok gyakorlati dolgot, emberséget tanult tőle és abból a környezetből, ami minden kétséget kizáróan meghatározónak bizonyult a pályaválasztásánál. Ugyanilyen erős hatással volt rá az a keresztény neveltetés, amit a nagyszülők megköveteltek tőle, pontosabban elfogadtattak vele. Elég volt egyszer a szentmise helyett focizni, és máris megtanulta az azt követő fenyítésből, hogy a katolikus vallás következetes gyakorlását nem lehet félvállról venni. Az általános iskola elvégzése után Sopronban folytatta tanulmányait, biológia-kémia tagozaton, a Berzsenyi Gimnáziumban. Kollégista volt, sok barátságot kötött hasonló indíttatású társaival, de nem tisztult le még benne az agrárpálya iránti biztos vonzódása, sőt édesapja tanári nyomdokaiba szeretett volna inkább lépni. Pécsre jelentkezett, és a tanári pálya mellett döntött volna, ha felveszik, de helyhiányra hivatkozva elutasították…
Megváltozott a „szélirány”
Nem szegte Szalay Miklós kedvét a sikertelen felvételi, és édesapja közbenjárására Egyed községben képesítés nélküli tanári állást fogadott el, mondván, hogy egy év gyakorlat csak hasznára válhat a következő jelentkezésig. Olyannyira nem volt férfitanár a tantestületben, hogy a 8. osztály bevonuló osztályfőnöke helyett azonnal őt nevezte ki az igazgató. Biológia, kémia tárgyakat tanított, és osztályfőnökké is avanzsált, és ha már ennyi megtisztelő feladatot kapott, még az úttörőcsapat vezetői tisztet is rátestálták. Megbízatásának különlegessége volt, hogy 18 évesen tanított 16 éves megbukott diákot is, aki tanár bácsinak szólította. Mivel pedagógus családban szocializálódott, tudta, hol vannak a határok, és mi a megoldás, amikor a diák ezt feszegeti. Nem volt akkoriban különösebben tiltott a testi fenyítés sem az iskolában, hiszen amikor „elszabadult a pokol”, akkor aligha lehetett más hatékony eszközhöz nyúlni – meséli nem kis derültség közepette Szalay Miklós. Természetesen a pedagógiai munka minden árnyoldalával és szépségével is találkozott, miközben egyre jobban azt érezte, hogy talán mégsem ez a pálya lesz az igazi számára. Következő jelentkezését az Agrártudományi Egyetemre adta be Mosonmagyaróváron, ahova minden nehézség nélkül felvették. Ekkor úgy érezte, hogy nagyapja, édesapja és nagybátyja elvárásainak is eleget tett, de különösen nagyapja nyugodt, megfontolt és következetes gazdálkodásának útmutatásai vezérelték, és az, hogy büszke lehessen az unokájára, aki az ő nyomdokaiban járva akarja berendezni az életét…
Megalapította a Fok-Kabak Kft.-t, amelyet kifejezetten étkezési célú tökmag termeltetéssel és export célú értékesítéssel bővítettek
Honvédség és egyetem
Magasságával, határozott megjelenésével, pedagógusi ismereteivel és gyakorlatával hamar megnyerte a kis termetű századparancsnoka bizalmát. Szalay Miklós hamarosan a híradósok rajparancsnoka lett, de ez nem jelentette azt, hogy bármilyen csínytevésből, vagy derűre okot adó eseményből kimaradt volna. Társasági ember volt, és ez hamar kiderült katonatársai és leendő évfolyamtársai számára is. Az egyetemi évek alatt folytatódott a jól összekovácsolódott társaság – elsősorban kollégiumi társakból állók – élete, amelynek hozadéka volt a társasági kohézió növekedése, a közös szórakozások velejárójaként mutatkozó igen kreatív társasági élet. Az egyetemi évek azonban gyorsan elteltek, de nem lehet elmenni szó nélkül a nagy érdeklődésre számot tartó legendás egyetemi rongyos bál hangulata és párválasztó sajátossága mellett. Sok gazdászhallgató találta meg itt a párját, többek között Szalay Miklós is, Iby Klára, akkori választottja és jelenlegi felesége személyében. Hamarosan azonban már a diploma megszerzése és a leendő munkahely kiválasztása foglalkoztatta a hallgatókat, hiszen az öt év „viharos” gyorsasággal telt el…
Szalay Miklós első munkahelye a Veszprémi ÁG nagyesztergári kerületében volt, ahol egy hónap gyakornokság után kinevezték a növendéktelep vezetőjének, Imre-majorban. Időközben – akkor már – felesége, Klára asszony magyar-német szakos tanári diplomájának megszerzése után a közeli Zircre került. Nem tartott azonban sokáig ez a munkavállalás, mert siófoki kötődésük révén elfogadta a Balatonszabadi Tsz szarvasmarha-ágazatvezetői ajánlatát. Családi egyezkedés volt e döntés mögött, aminek ez lett a végeredménye. Hamarosan azonban takarmánygazdálkodási ágazatvezetővé lépett elő, és a munka jobb minősége érdekében szakirányú szakmérnöki diplomát is szerzett. Alig két év elteltével azonban nem tudott nemet mondani a Ságvári Szövetkezet főagronómusi felkérésére. 1985-ig dolgozott ebben a munkakörben, amikor viszont a Pusztaszemesi Szövetkezet hívására oda szerződött, de a párttitkárból lett új elnökkel nem találták meg a közös nevezőt, és a Siófoki ÁG következett. Itt a növénytermesztési ágazat vezetőjeként úgy érezte, hogy méltó helyre és munkakörbe került. Ugyanakkor már érződött a rendszerváltozás szele, és egyre több döntésénél érezte úgy, hogy az egyre szűkösebb anyagi lehetőségek miatt meg volt kötve a keze. Ez a helyzet egyre romlott, gyakran az alapvető agrotechnikai döntések végrehajtása hiúsult meg. Ez egy vezető számára nem jelentett már kihívást, nem jelentett fejlődési lehetőséget, és az eredményeket is kétségessé tette. Pedig Szalay Miklós híve, követője és forradalmi képviselője volt az okszerű és minden körülmények között megvalósítandó vízmegőrző talajművelésnek akkor, amikor még csak elvi irányadás volt ez a gyakorlatban. Olyan kertészeti pro lú gazdaság volt Siófokon, amely bizony alapos költséggazdálkodást igényelt, ahol az input meghatározó szerepet játszott volna. A vezetői kvalitása azonban itt is és így is érvényesült, hiszen néhány szakterületen – mint például a talajművelés, vagy a vetőmaghasználat – nem volt megalkuvás. Nem volt szervezeti szempontból sem, hiszen egymás feje fölött átnyúlva intézkedni nem lehetett, ezt Szalay Miklós nem engedte és a „szolgálati utat” a munkában mindenkitől megkövetelte. Korábban ugyan állattenyésztésben dolgozott, de az onnan átmentett precizitásnak a növénytermesztési gyakorlatban is nagy hasznát vette. Mindezek ellenére a ’90-es évek elején – a lassú eróziót követően – bekövetkezett az ÁG-k privatizációja, és ez Siófokot is elérte. Nem sikerült a terv Szalay Miklós elképzelése volt, hogy néhány kollégájával a növénytermesztési ágazat privatizációjában részt vesz, és ott folytathatja a munkáját, ahol abbahagyta. Ezzel elkéstek, mert már megvoltak a jelöltek szinte mindegyik ágazatra. Számára Alsótekeresen jutott privatizálható épületegyüttes, ahol eleinte vetőmag tisztításra és -feldolgozásra rendezkedtek be. Az Elitmag Kft. részéről kaptak megbízásokat, és önálló termeltetési profilt is felvettek. A magánszférában gondolkodva megalapította a Fok-Kabak Kft.-t, amelyet kifejezetten étkezési célú tökmag termeltetéssel és export célú értékesítéssel bővítettek. Ehhez adott volt egy osztrák partner, aki a termeltetés sikeréhez szükséges célgépeket biztosította. Verbuválódott egy olyan termelői kör, amely értette a termelést, és a szerződéses munka elkezdődhetett. Annak ellenére, hogy minden résztvevő ismerte a tökmagtermesztés nehézségeit, arra nem gondoltak, hogy mindjárt az első évben sikertelenséggel kell szembenézniük. Már pedig így történt, és nem teljesült a külföldi partner felé a szerződés, ami zavart keltett a nagy reményekkel indult vállalkozásban. A következő évben viszont óriási töktermés volt, amit viszont a külföldi nem tudott vagy már nem akart felvásárolni, így a közös munkának hamarosan vége szakadt, és ebből természetesen óriási veszteségek keletkeztek. A bíróságon végződött ügy négy év után felmentette a Fok-Kabak Kft. ügyvezetőjét, de a külföldi partner elegánsan és az okozott kár megtérítése nélkül kilépett, és eltűnt. A hazai termelőket viszont megegyezéses alapon ki kellett fizetni, ami óriási terhet jelentett a felszámolás sorsára jutott cégnek, hitelfelvétellel járt, de végül az ügy lezárult.
Egyéni vállalkozóként különböző étkezési, ill. madáreleség célú
termeltetésben és kereskedelemben találta meg a számítását
Emelt fővel tovább
Minden munkahelyén munkasikerek és eredmények jellemezték Szalay Miklós munkáját, azonban a magánszférában fiaskókkal kellett szembenéznie. Igaz, egy olyan speciális és nagy biztonsággal nehezen termelhető növénnyel próbálkozott, amely magában hordozta az esetleges sikertelenséget. Tovább kellett azonban lépni, így egyéni vállalkozóként folytatta a munkát, és különböző étkezési, ill. madáreleség célú termeltetésben és kereskedelemben találta meg a számítását. Ez egészen a nyugdíjkorhatár eléréséig működött, majd pedig főállású feleségének szintén egyéni vállalkozásában folytatódott, és tart a mai napig. Jelenleg éppen Szlovéniába termeltetnek kölest étkezési célra. A munka tehát nem állt meg, és nem is állhat meg, mert nagy a család, és a munka szerepe változatlanul meghatározó a családfő életében. Természetesen a mezőgazdasággal való számvetése elgondolkodtató, hiszen olyan időszakban volt gyakorló gazdálkodó, amikor minden megtörténhetett és annak az ellenkezője is. Ilyen körülmények között sikerült helytállni, és emelt fővel mesélheti gyerekeinek és unokáinak a vele megtörtént eseményeket. Nem bánja, hogy nem pedagógus lett, mert pályaválasztás előtt és napjainkban is – számos különleges tapasztalattal felvértezve – gyakorolhatja a nevelést/tanítást is.
A család nagy szeretetben és egymást segítve éli mindennapjait,
ugyanakkor a gyerekek egyre távolodnak a szülői háztól
Csodálatos saját és bővebb családban
Szalay Miklós és felesége Klára asszony nagy családot akartak, és ez a szándékuk valóra is vált. Hat gyereket neveltek fel szeretetben és boldogságban, és persze annak reményében, hogy azok majd unokákkal ajándékozzák meg őket idős korukra. Tökéletes volt a számításuk, mert mindez folyamatosan valóra vált/válik. Miklós fiuk gyermekpszichológus, négy gyermek édesapja, Klára lányuk tanár, két gyermek édesanyja, Andrea lányuk logopédus, aki most várja első gyermekét, András növényorvosként végez hamarosan Gödöllőn, Krisztina lányuk óvónő a helyi evangélikus óvodában, Ágnes lányuk pedig a tanítóképzőt végzi, de nem titkoltan színművészi terveket dédelget. A gyerekek mindegyike szereti a szakmáját a hivatását, ami szüleiket nagy elégedettséggel tölti el. A család nagy szeretetben és egymást segítve éli mindennapjait, ugyanakkor a gyerekek egyre távolodnak a szülői háztól, ügyelve arra, hogy ne hagyjanak űrt maguk után. Az idei évben még talán összejön a Tisza-tavi szokásos közös nyaralás, de a jövőben már az egyén és családi elfoglaltságaik miatt ez egyre valószínűtlenebbnek látszik. Szalay Miklós és Klára asszony elengedve lassan sajátjaikat, nem szerettek volna gyerekek és közösség nélkül maradni. Ezért elvállaltak és fenntartanak egy olyan keresztény ifjúsági közösséget – antióchiát –, amelyben ők a háttér szülőpár, egy pap/plébánia közreműködésével. A jezsuiták által létrehozott ima-találkozó nevű összejövetel az USA-ból indult, és Ausztrálián át került Magyarországra. Másutt nincs is ilyen közösség, mert nem tudott gyökeret verni. Szombatonként az ő lakásukban gyűlnek össze a 15-25 év közötti gyerekek, és tartanak közös, játékos, kreatív lelki gyakorlatot. Nagy elkötelezettség ez, de vállalják – mondja kissé átszellemülve, és a lelki tartalmat kihangsúlyozva Szalay Miklós, aki feleségével együtt szolgálatként éli meg, amit tesz a fiatalokért, a gyakran csonka családból érkezőkért, a hit nélkül élőkért, stb. Az agrár szakmérnök élete így – a hit és a vallás tanainak szelíd terjesztésén keresztül – kapcsolódik a korábban elengedett pedagógus pályához. Továbbá kapcsolódik a szeretett néhai felmenők, a szülők és nagyszülők talán akkoriban általuk nem is egészen értett elveihez, hitéhez és egyben az irántuk kifejeződő tisztelet jele is ez a szereteten alapuló szolgálat, immár a gyerekek javára…
SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN
