A nemi aktus az állatoknál csak a legritkább esetben spontán jellegű. Az utódnemzést a legváltozatosabb demonstrációk, furcsa jelzések, koreografált mutatványok előzik meg.
Kitűnő példája ennek a csikóhal szerelmi balett-tánca. A nászidőszakban e faj hímje és nősténye elkezd úszni egymással szemben a vízfenéken. Majd a hím óriásira fölfújja mellét, és partnerével együtt illegni-billegni, hajlongani kezd. Aztán a két csikóhal farkánál fogva összekapaszkodva eszeveszett keringőzés közben a felszínre emelkedik, és megtörténik az alig tíz másodpercig tartó egyesülés.
A trópusi tengerpartok egyik szárazföldi rákja nász idején furcsa fogáshoz folyamodik. Egyik ollóját, amely sokkal fejlettebb, mint a másik, és rikító színekben pompázik, vadul elkezdi rázni, hogy fölkeltse választottja figyelmét. Ráadásul ez a „kardcsörtetés” egyáltalában nem diszharmonikus. Megfigyelték, hogy a Fidzsi-szigetek rákja például köríveket ír le ilyenkor ollójával, a Fülöp-szigeteki pedig függőleges irányban „hívogatja” párját.
A koronás darvak híres násztáncának nyitányaként a hím körülsétálja a tojót, némileg kiterjeszti a szárnyait. A ritmus egyre inkább gyorsul, a táncosok elkezdenek szökellni, egyre magasabbra és magasabbra. Eme szerelmi demonstráció művészi elemei annyira megihlettek egyes afrikai törzseket, hogy serdülő lányok erre a koreográfiára járják avató táncukat.
Valamennyi állat közül a madarak nászszertartásai a legszínesebbek, legragyogóbbak. Ennek fizikai háttere is van, amennyiben a repülés módot nyújt a nőivarú egyednek, hogy elmeneküljön a hím zaklatása elől. Ez viszont a maga részéről arra kényszeríti az udvarlót, hogy a nőstény megszerzése érdekében fokozza csáberejét. A partner érdeklődésének felkeltése céljából a hím gyakran fizikai adottságait, küllemi jegyeit „veti be”. A pingvinekkel szoros rokonságban levő sarki barátka például csillogó színekben pompázó torkát mutatja a tojónak.
Májusban egy arénaszerű mélyedésben „sorompóba szállnak” a lantfarkú madár hímjei. A kakasok fölborzolják tollaikat, félig kiterjesztve a nap felé fordítják a szárnyukat. Harsány kotkodácsolással, burukkolással kísérik táncukat. A szín- és hangdemonstráció alatt a nőstény körbejárja a porondot, szakértő szemmel méregeti a férjjelölteket; majd egy adott pillanatban leguggol a kiválasztott előtt.
Hasonló szertartáshoz folyamodik a pajzsos cankó, ez a rövid és egyenes csőrű kis gázlómadár. A nászidőben a hím rendkívüli átalakuláson megy keresztül. Nyakát ilyenkor hatalmas, kerek gallér díszíti, fején fölfelé meredő tollbóbita ékeskedik. E madár a fajdkakashoz hasonlóan nászgallérjának sokszínűségével igyekszik meghódítani a tojót. Más, általában zajos szalonkafélékkel ellentétben némán, csupán tollazatának szépségével juttatja kifejezésre érzelmeit.
Szélsőséges románcok
A szerelem nem zárja ki az erőszakot; a hím gyakran viselkedik agresszívan. Amikor a dankasirály hímje kiválasztotta a fészek helyét, hívó hangját hallatja. Megjelenik a nőstény, s a két madár korántsem valami gyöngéd tekintettel a szemében méregetni kezdi egymást. Azután egymás mellé telepednek, ám más irányba fordítják tekintetüket. Ahhoz, hogy párzanak, a szerelmeseknek egyéb célpont, például ugyanazt a territóriumot igénylő fajtársaik felé kell fordítaniuk agresszivitásukat.
A nemi aktus sok állatfaj számára végzetes is lehet. Gondoljunk például a skorpiókra. Az aktus előtt a skorpiók szembefordulnak egymással, s ollójukkal összekapaszkodnak. Azután így összefonódva megkezdődik furcsa figurákkal telitűzdelt lépegető táncuk. Testük olykor-olykor kiegyenesedik, futtában érintik egymást. Ez a különös tánc sokáig eltarthat, egészen addig, míg a két állat agresszivitása elcsitul.
Néhány pókfajnál a párzás a hímre igen veszélyes következményekkel járhat. A fojtópók hímjei például úgy igyekszik elkerülni menyasszonyának halálos csáprágóját, hogy rámásznak a hátára, és addig kaparásszák, amíg a nőstény vissza nem húzza a gyilkos fegyvert.
A kutya nemi élete
A nemi aktus célja a fogamzás, illetve a vemhesülés.
A legkedvezőbb párzási időpont a kutyánál a szuka ivarzásának 9-13. napja közötti időszak. A szuka ilyenkor fogadja a kan közeledését, megáll neki, farkát félrecsapja, szinte felkínálja magát. Amennyiben a kan nem vesz róla tudomást, körbetáncolja, mellső lábával rápaskol, esetleg fel is ugrik rá.
Rendszerint a kan elfogadja a kihívást, kergetőzik a szukával, majd egymást szagolgatják, kezdetben szemből, majd hamarosan a kan a szuka hátulsó részénél véglegesen meggyőződik, arról, hogy a másik az optimális állapotban van. Ezek után a szuka hátára helyezi a fejét, ha ilyenkor az mozdulatlan marad, akkor hátulról rákapaszkodik, és elkezdődik párzás.
Az aktus alatt a legtöbb szuka egyáltalán nem passzív, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy a párzás eredményesen fejeződjön be. Ha érzi, hogy a kan nem boldogul, ügyetlen, akkor ide-oda mozgatja farát, s előbb utóbb helyes irányba tereli a kant. Előfordulhat, hogy párzás közben a kan tarkón ragadja a szukát, amely nem ellenkezik ez ellen. Többszöri hágómozdulat után a kan ejakulál.
A párzó kutyák a legtöbb esetben összeragadnak, ennek a kényszerhelyzetnek mind a kan, mind pedig a szuka részéről anatómiai oka van. Az összeragadás néhány perctől akár fél óráig is eltarthat. Ebben az állapotban a kutyák zavarása nagyfokú tudatlanságra vall. Amennyiben a fedezés végén a kutyák nem ragadnak össze, ami természetesen előfordulhat, semmi ok az aggodalomra, mert a párzás közben az ejakulátum kilövődik, és a szuka így is vemhes lehet. Az összeragadás után ajánlatos nyugtatgatni és óvatosan megfogni mindkét kutyát, nehogy szabadulni próbáljanak kényelmetlen helyzetükből, és így sérülést szenvedjenek.
A kan heves vérmérsékletéből nem lehet következtetni a jó termékenyítőképességre. Gyakorlati tapasztalat, hogy a nyugodt kan is megbízhatóan és eredményesen fedez. A tenyésztési praxisban az is előfordul, hogy kan nem hajlandó fedezni a számára kijelölt szukát, egészen egyszerűen nem tetszik neki, s ez fordítva is igaz; van olyan szuka, amelyik bizonyos kannal nem hajlandó párzani. Ilyenkor nem szabad erőltetni az aktust, cserélni kell az egyik felet.
A kan részéről a párzási inger hiányának számos oka lehet; például nincs optimális időben a szuka; korán, vagy későn vitték a kanhoz; zavaróak a körülmények (például új hely, idegen emberek), esetleg valamilyen betegség áll fenn. Nagyfokú tudatlanságra vall az is, ha a tulajdonos egy párzani nem hajlandó szukát a kannal „megerőszakoltat”.
