A magyar mezőgazdasági termelő alapvetően optimista természetű. Minden évben a bővített újratermelés reményében vág neki a munkálatoknak, mindig azt reméli, hogy egy jobb, egy gazdagabb következő év alapjait teszi le.
Ilyenkor még nem gondol a szélsőséges időjárási viszonyokra, a hektikusan ugráló terményárakra. A munkára, a határidőre, a megfelelő technológiai ajánlások betartására összpontosít, mert eleinte még van lendület, van kitartás, optimizmus és remény…
Repcét termelni pedig kell, de…
Nem vagyunk repcetermesztő nagyhatalom, de állítom, hogy vannak olyan profi termelők az országban, akik felvehetik a versenyt Európa legjobbjaival. Zalában, Tolnában, Baranyában, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében, de Borsod-Abaúj-Zemplénben is találkoztam kiugróan magas technológiai fegyelem és fajtaismeret mellett dolgozó olyan szakemberekkel, akik „érzik” a repcét, minden rezdülését. Ez a többlet ismeret kell ahhoz, hogy a száraz – naptárhoz kötött – technológiai előírások betartása mellett sikerre vigyék a növényt, és több évig, akár évtizedig termelésben tudják tartani.
Nem elég ehhez egy ember tudása, el kell fogadtatni a szakembercsapattal is azt a szemléletet, amely sikerre viheti a növényt, hogy azt tartósan nyereségesen lehessen termelésben tartani.
Megfelelő termőhelyen, jó talaj-előkészítés mellett és potenciális, igazolt fajtákkal/hibridekkel érdemes belefogni a termesztésbe
Továbbra és hangsúlyosan kell foglalkozni a termőhely kérdésével, amely meghatározó a sikerhez. A felsorolt megyék mellett van még másutt is jó repcetermőhely, de ne akarjunk sovány talajokon, jellemzően rossz csapadék-ellátottságú térségekben és főleg szakmai ismeretek hiányában repcét termelni! A repcetermesztés nagyon költséges foglalatosság lett az elmúlt két évtized alatt, a növény számos kártevője és kórokozója ellen kell védekezni, de maga a technológia egésze vált költségessé a vetőmagtól, a növekedésszabályozó szereken keresztül, a defóliálásig.
Aki nem tud 3 t/ha felett repcét termelni nagy biztonsággal, az csak legfeljebb az elővetemény előnyeit élvezheti, de nyereségre aligha tud szert tenni. Ezt bizonyította az idei év is, amikor számos időjárási anomália nehezítette a termesztést, és valóban csak azok a termelők találták meg számításukat a növényen, akik kiváló és jól előkészített termőhelyen termelték, és nagy tapasztalattal rendelkeztek.
Természetesen kell a repcetermesztés a magyar földnek, de csak ott, ahol valóban jó eséllyel indul, ahol kiszolgálják, ahol a termesztésének hagyománya van, és ismerik a buktatókat. Szerencsére a profi repcetermesztőket egy év sikertelensége vagy szerényebb termése nem tántoríthatja el a termesztéstől, hiszen sok szép siker áll mögöttük. A hazai repcerekordokat tartó termelők is elérték már a 6-8 t/ha mennyiséget, ami mindenképpen biztató lehet, és ők minden évet egy új kihívásként élnek meg.
Be kell látni, hogy 250 000 ha körül van az a hazai termőhelyméret, ahol a vetésváltási szabályok betartásával eredményesen lehet repcét termelni. Itt kell az 500-600 000 tonna – vagy kedvező évjáratban még több – repcét megtermelni, és a növényt sikerre vinni.
Hogy melyik évben milyen meglepetést tartogat az időjárás a repce számára, azt képtelenség „kiszagolni”. Ennek ellenére általában „összejön” a vetésterület, de gyakran megerőszakolt viszonyok között. Ha nem optimális a talaj-előkészítés, ha nem optimális időben történik a vetés, akkor már aligha lehet nyereséges évre számítani. És hol van még az a sok technológiai elem, amit végre kell hajtani a siker érdekében…
A mögöttünk hagyott évben is sokan vétettek olyan hibát, hogy kedvezőtlen viszonyok között és megkésve erőltették a vetést. Sajnos az országosan kimutatott 2 t/ha alatti terméseredmények igazolták vissza – szemben az előző év 2,5 t/ha eredményével –, hogy kezdeti szakaszában „kierőszakolt” volt a repcetermesztés, hiszen összességében a tenyészidőszak alatt nem volt szélsőséges időjárás. Ezt igazolják azok a gazdaságok, ahol a szokásos 4 t/ha feletti termésszintek születtek.
Minden év repcetermesztésének vannak tanulságai, és így vetésidőben talán az a legfontosabb, hogy felkészülten, elszántan, megfelelő termőhelyen, jó talaj-előkészítés mellett és potenciális, igazolt fajtákkal/hibridekkel érdemes belefogni a termesztésbe. Akarni kell a repce sikerét, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egyetlen fontos technológiai elem sem maradjon ki a termelési folyamatból. A repce eredményességéért nagyon meg kell dolgozni, ma már talán sokkal jobban, mint a többi ipari növény esetében…
Búzát termelni felemelő, de muszáj is
A kenyérgabona-termesztést sok egyéb érv mellett még egy érzelmi szál is erősíti, hiszen alap élelmiszert termelni kétségtelenül felemelő érzés. Éppen ezért érdemes minden korábbinál jobban, alaposabban megtervezni a következő évet, átgondolni a termesztéstechnológiát, összpontosítani a célra, és annak megfelelően előkészíteni a talajokat, kiválasztani a fajtákat.
Az idei év és a termésbetakarítás is számos tanulsággal szolgált, nem beszélve arról a szenzációs fordulatról, ami a minőség tekintetében előállt. A betakarítás kezdetekor mindenki a mennyiséget latolgatta, becsülgette, de abban semmi különleges nem volt, hiszen nem tudott elmozdulni az ország a szokásos szűk ötmillió tonnáról.
Arra viszont kevesen gondoltak, hogy mégis lesz változás, ami a kedélyeket felborzolja, ezt pedig a rendkívül jó minőség szolgáltatta. Ezt viszont az időjárásnak köszönhetjük, hiszen míg a tavalyi sok csapadék hatására akkor 65-70%-ban takarmánybúza termett az országban, addig az idei szárazabb viszonyok között éppen megfordult az arány az étkezési minőség javára.
Mielőtt azonban ez bárkit felhőtlen örömmel töltene el, érdemes a többéves hazai kereskedelmi gyakorlatot követni, ami szerint a belföldi terményárak alapvetően nem a hazai terméseredményektől és minőségtől, hanem a nemzetközi tőzsdéktől függnek. Bármilyen is az évjárat Magyarországon, a malmok mintegy 1,2 millió tonnás éves őrlési szükséglete gyakorlatilag soha nincsen veszélyben, de iparági vélemények szerint a nagyobb verseny miatt nem zárható ki, hogy az elmúlt évi gyengébb minőségű búzatermésből – esetenként olcsóbb takarmánybúzából – készült, rosszabb beltartalmú lisztek is kereskedelmi forgalomba kerülhettek.
Az idén alapvetően más a helyzet, ami azt jelenti, hogy egy évig biztosan jó minőségű kenyér kerülhet mindenki asztalára. Más kérdés, hogy a malmi minőségű búza piacán mennyire emelkednek az árak, és a termelők meddig tudnak/akarnak várni az emelkedésre. A nemzetközi piaci helyzettel magyarázható, hogy tavaly a malmi búza szezonkezdeti ára tonnánként 41-43 000 Ft közé esett, holott akkor e minőségből jóval kevesebb termett. Most viszont a jobb termés ellenére a tonnánkénti árak 46-50 000 Ft között mozognak, és piaci szakértők egyelőre ezzel az árszinttel számolnak a továbbiakban is, míg a tavaly betakarított malmi búza tonnánkénti árai a szezon közepére elérték az 56-57 000 Ft-ot is.
Kétségtelen, hogy – ugyan kis mértékben –, de lélektani fordulatok is motiválják az árképzést, hiszen amikor kiderült a magas országosan tapasztalt minőség, akkor a kissé emelkedő tendenciát mutató ár ismét visszahúzódott 50 000 Ft/t alá.
Az állattenyésztőknek sem kell aggódniuk a mennyiségi csökkenés miatt, mivel az éves takarmánybúza-igény 700-800 000 tonnára tehető, és még tavalyi készletek is vannak a raktárakban, ráadásul a takarmánybúza kukoricával is helyettesíthető. Bár a 41-42 000 Ft közötti tonnánkénti mai fizikai piaci árak valamennyivel magasabbak a 40 000 Ft/t alatti tavalyi indulóáraknál, a mai árviszonyok ágazati előrejelzések szerint stabilnak tűnnek, így rövid távon jelentősebb ármozgás nem várható.
a tonnánkénti árak 46-50 000 ft között mozognak, és piaci szakértők egyelőre ezzel az árszinttel számolnak a továbbiakban is
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a búzatermesztők?
Az idei kenyérgabona-betakarítás után mindenképpen az egyik fő tanulság az lehet, hogy a köztermesztésben lévő búzafajták szinte mindegyike képes magas beltartalmi értékek elérésére. Hogy ezek az értékek megjelennek-e az adott évjáratban, az nagyban függ a termesztéstechnológiától és az időjárás – azon belül is a csapadékeloszlás és annak mennyisége – alakulásától.
Az idén sokan már a szemek megszorulásától tartottak, amikor megjött a forróság, de éppen azon a határon állt meg a hőhullám, amikor már az utolsó fenológiai fázisba ért a növény, és csak a szemek acélosságát stabilizálta.
Ezek után a laikus ember azt mondhatná, hogy jövőre már csak a termesztéstechnológiát, a fajtakérdést és az időjárást kell összehangolni valahogyan ahhoz, hogy mennyiségi és minőségi rekord születhessen. Hát, erre vár a szakma tulajdonképpen elég régóta, hogy elmozduljon az ötmillió tonnáról a magyar őszi búza termésmennyisége úgy, hogy mellette kiteljesedhessenek a fajtatulajdonságok, és az ideihez hasonló malmi minőségi hányad legyen. Lehet, hogy a vetésterülettel nem lesz gond, és közel 1,2 millió hektáron kerül földbe a búzavetőmag ősszel. Ehhez persze megint a legkényesebb faktor – az időjárás – „pozitív hozzáállása” szükséges, ami lehetővé teszi a magágykészítést és az optimális időben történő vetést.
A magyar termőhelyi adottságok és átlagos kontinentális éghajlati viszonyok mellett miért ne születhetne 6, vagy akár 7 millió tonna kenyérgabona-termés országosan? Mennyivel jobb lehetne a búza ökonómiája, és sokkal több elégedett gazda nyugtázhatná, hogy érdemes búzát termelni – és nem csak a vetésváltás kényszere, a kedvezőbb munkaszervezés, valamint a megszokás miatt, hanem a jövedelmezőségre való tekintettel is…
