Az Asclepias syriaca – magyarul selyemkóró, népies nevén vaddohány – egyre jelentősebb invazív gyomnövény, amely főként a laza szerkezetű, homokos talajokon fordul elő.
Az özönnövény elleni küzdelemben a legnagyobb problémát a megfelelő védekezési lehetőségek hiánya okozza. A selyemkóró évelő növény, könnyen szaporodik magról és a gyökérsarjak segítségével egyaránt. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a selyemkóró terjedését nem lehet egyszerű totális gyomirtó szerrel megállítani, azt szükséges valamiféle felszívódó és mélyen ható, pl. hormonhatású gyomirtó szerrel kiegészíteni. Erre a célra a legjobban alkalmas a dikamba és a 2,4-D hatóanyag. Egyedül a Nufarm Hungária Kft. palettáján található olyan totális hatású gyomirtó készítmény, amely gyári kombinációban tartalmazza a glifozát és a 2,4-D hatóanyagokat. Ez a Kyleo, amely 160 g/l 2,4-D dimetilaminsó + 240 g/l glifozát izopropilamin-só kombinációja. Úgy gondoltuk, érdemes lenne kipróbálni a készítményt a selyemkóró ellen is.
2014 nyarának végén Nagykőrös közelében nagyparcellás vizsgálatot állítottunk be. A kísérlet célja a selyemkóró következő évi újrahajtásának vizsgálata volt, a Kyleo különböző dózisaival történő kezelés hatására. Fontos megjegyezni, hogy minden kezeléshez tapadásfokozót használtunk, mivel a selyemkóró vastag levele egyébként nem vette volna fel a kijuttatott hatóanyagot megfelelő mennyiségben. A kísérlet körülményei a következők voltak: zöldborsó elővetemény után végeztük a tarlókezelést 2014. augusztus 29-én, a táblán a Kyleo két dózisát (4,0 l/ha, illetve 5,0 l/ha) permeteztük ki. Összesen három értékelést végeztünk: 7 és 14 nappal a kezelés után, illetve a következő évben, a kezelés után 10 hónappal, már a következő, rozskultúrában.
A tarlón az alábbi gyomok fordultak még elő: fehér libatop (Chenopodium album), közönséges kakaslábfű (Echinocloa crus-galli), ragadós muhar (Setaria verticillata), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és varjúmák (Hybiscus trionum).
A vizsgálat eredményei
A kísérlet eredményei alapján elmondható, hogy a készítmény dózisának növelésével egyenes arányban javult a kezdeti hatékonyság. Ám akkor, amikor a selyemkóró következő évi újrahajtását vizsgáljuk, az alkalmazott dózisok eredményessége között nincs szignifikáns különbség (1. ábra).
A 4,0 l/ha dózisban végrehajtott Kyleo-kezelés hasonlóan eredményes volt, mint az 5,0 l/ha dózisban alkalmazott.
Az Asclepias syriaca az Asclepias, azaz a selyemkórófélék nemzetségének tagja, melynek mintegy 140 faja van, többségében trópusi, szubtrópusi elterjedésűek. Népiesen leggyakrabban vaddohánynak nevezik, a dohányhoz (Nicotiana tabacum) hasonló megjelenése miatt. Ritkábban selyemfűként említik, magszőreinek selyemszerű finomságára utalva. Még ritkábban használt magyar társnevei: gumikóró, krépinfű, pamut krépin, papagájvirág. A selyemkóró őshazája Észak-Amerika keleti síkságaira tehető, Európába 1629-ben került. Spontán terjeszkedése valószínűleg a mediterráneumban kezdődött. Hazai előfordulásának első említése Pococke angol utazótól származik, aki 1736–37-es utazása során, a Dunántúlon találkozott vele. A faj későbbi magyarországi elterjedését nagyban elősegítette, hogy az egyébként is dekoratív növénynek sokoldalú hasznosíthatóságot tulajdonítottak. Meleg vízben kimosandó fiatal hajtásait és rügyeit spárga helyett fogyasztották, (ekkor még kevéssé mérgező) virágából szörpöt, bort, illóolajat, magszőreiből selymet, szigetelőanyagot, magjaiból olajat készítettek. Manapság a méhészek körében szívesen látogatott méhlegelő, aminek következtében a selyemkóróból származó méz aránya a hazai méztermelés akár 1–3%-át is kiteheti. Méze rendkívül intenzíven illatos és aromás. Elsődlegesen a kevésbé kötött talajokon jelenik meg, főleg homokon, homokos löszön. A selyemkórót a haszonállatok keserű, mérgező tejnedve miatt nem vagy csak alig fogyasztják. Angolul common milkweed a faj elfogadott neve, amely tejkórónak fordítható.
A selyemkóró közvetlen kárt azzal okoz, hogy szántókat, szőlőket, továbbá fiatal erdészeti ültetvényeket gyomosít. Napjainkban Bács-Kiskun, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Csongrád és Pest megye fertőzöttebb, azonban további erős inváziója várható a Nyírségben is. Gyökérkivonata allelopatikus hatást fejt ki mind a leggyakoribb gabonafélék, mind a jellemzőbb gyomnövények fejlődésére. Ugyanakkor természetes körülmények között a leárnyékolásból, térfoglalásból származó károkozása a jelentősebb.
A selyemkóró 80-150 cm magas, gyors növekedésű, évelő növény. Vastag gyökerei 10-40 cm mélyen, vízszintesen növekednek a talaj felszíne alatt, de olykor akár 2 méteres mélységben is megtalálhatóak. A tarackgyökerek különösen hatékonnyá teszik a növény vegetatív szaporodását. A főgyökér felső harmadából új rügyek képződnek. A belőlük fejlődő hajtások (akár 4-6 darab) április közepétől június végéig fejlődnek. A tarackgyökérrendszer hajtásai több évig fiziológiai kapcsolatban maradnak. A klónok lehetséges élettartama nehezen becsülhető, de vélhetően a száz évet is jelentősen meghaladja megfelelő körülmények között. A gyökérrendszer évi terjedésének sugara akár a 3 métert is elérheti. A virág színe a fehérestől a rózsaszínen át a vörösig változik. Magvai laposak, a széllel igen messzire terjednek. Az eltemetett magvak csírázóképességüket igen hosszú ideig megőrzik, amely öt év után is 90%. A selyemkóró a csírázás után rendkívül gyorsan, mintegy három hét után évelővé, azaz képessé válik arra, hogy a hajtást a gyökérrendszeréből újrafejlessze.
Gyomirtási szempontból a selyemkóró életciklusának két sebezhető szakasza van. Kisebb jelentőségű a csíranövények első háromhetes időszaka, amikor akár vegyszeresen, akár mechanikusan könnyen elpusztíthatók. A másik –, több sikerrel kecsegtető – szakasz a bimbózástól a virágzás végéig tart. Életciklusának e szakaszában a tarackgyökerek tartalék tápanyagainak nagy hányada a virágzásra, a hajtásnövekedés befejezésére fordítódik. Leghatékonyabban egyedi, kenéses kezeléssel védekezhetünk ellene, melyre jó példa a Kiskunsági Nemzeti Park legértékesebb homokterületeit felölelő, három éven át tartó program. Hazánkban ennek során először próbáltak ki egy kefés kenőgépet inváziós növények irtására, mely igen jól vizsgázott. A vegyszert ennek segítségével nagyon precízen lehet felvinni a növényekre anélkül, hogy az a talajra, vagy más növényekre cseppenne. A selyemkórót a nyár folyamán összesen 280 hektáron kezelték, négy alkalommal. A 2014-es csapadékos időjárás miatt különösen ügyelni kellett a kezelések időpontjára, hogy az eső a vegyszert ne moshassa le a talajra. Más szempontból azonban a csapadék segítette is a munkát, mert a nedves évjáratban minden tő sok hajtást produkált, így nagyobb felületen érte őket a gyomirtó szer.
Források:
Fontosabb szántóföldi gyomnövények – dr. Vajdai Imre
Biológiai inváziók Magyarországon – Özönnövények – Dr. Bagi István
Invazív növények irtása – KEOP-3.1.2/2F/09-11-2012-0006 számú projekt
Farkas Ádám–Hörömpő László
Nufarm Hungária Kft.
