fbpx

A növénynemesítők vándorgyűlése

Írta: Szerkesztőség - 2015 augusztus 27.

Cegléden, a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetében tartotta idei vándorgyűlését a Magyar Növénynemesítők Egyesülete (MNE). Amint Dr. Bóna Lajos, az MNE elnöke elmondta, az idei szakmai rendezvény fő témája a
Nagojai Jegyzőkönyv néven ismert nemzetközi jogi szabályozásról szóló ismertetés, illetve az ehhez kapcsolódó teendők, feladatok megvitatása. Ezután, mint más években is, a résztvevők a vendéglátó intézet szakmai munkájába kaptak bepillantást, az ott dolgozó kutatók előadásai révén.

 

Elsőként Dr. Vértes Csabáné, a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa szólt az agrárgazdaság, a vetőmag- és szaporítóanyag-ágazat, a nemesítés aktuális kihívásairól, feladatairól.

Bevezetésként számba vette azokat a külső, nemzetközi tényezőket, amelyek a magyar agrárgazdaságot befolyásolják, amelyek hatással vannak működésére. Hazánk nyitott gazdaságára, így mezőgazdaságunkra is kikerülhetetlen befolyást gyakorol mindenekelőtt a világ globális élelmiszer-gazdaságának fejlődése, az áruk és az élelmiszer-biztonság globális érzékenysége és az élelmiszerláncok fejlődése. Örvendetesnek mondta a környezetvédelem növekvő fontosságának felismerését, ami az EU Közös agrárpolitikájában, az azt szabályzó rendeletekben is tetten érhető. Megemlítette az ún. horizontális jellegű kihívásokat (pl. tőkehiány, a feketegazdaság magas aránya és „kultúrája”, a növekvő szakemberhiány és a beruházások és a termelés banki finanszírozásának problémái), valamint az ágazat specifikus kihívásait.

Ez utóbbiak között első helyen említette az időjárási kitettséget, ami a mezőgazdaságban megkerülhetetlen, az alacsony szintű integrációt, a kereskedelmi láncok árnyomását és a csekély jövedelmezőséget.

A közgazdasági jellegű tényezők mellett számos jól ismert társadalmi gondunkat is felidézte; így a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, a relatíve alacsony fogyasztói tudatosságot, bár – mint megjegyezte – e téren már kedvező változások is láthatók. Szükség lenne a fogyasztói bizalom folyamatos fenntartására, aminek elégtelen voltában leginkább élelmiszer-biztonsági okok a felelősek. A rendezvény programjához is kapcsolódva kiemelte az innováció hiányát és a kutatás-fejlesztési háttér meggyengülését.

Részletesebben is szólt a vetőmag- és szaporítóanyag-ágazat problémáiról. Nem kedvező a szántóföldi növénytermesztés szerkezetének változatlansága (vetésterület, termelési volumen); javítani kellene a termelés hatékonyságán, jövedelemtermelő képességén, növelni kellene a megtermelt termékek feldolgozottsági fokát. Az exportban a kiszámíthatóság és a stabil minőség terén kell többet nyújtani. Hangsúlyozta, hogy a garantált minőségű alapanyag az élelmiszer- és takarmány-előállítás első láncszemét képezi. A minőségi alapanyagok felhasználása jelentős kockázatcsökkentő hatással bír.

A növénynemesítésről és a vetőmagiparról szólva elhangzott, hogy e két terület között alacsony szintű a tudástranszfer, pedig az innováció és a nemesítési potenciál növelésében hatalmas lehetőségek rejlenek. Egyes cégek és kutatóintézetek között léteznek egyedi alapon történő együttműködések, de a szövetségi szintű összehangolt iparági megközelítés teljes mértékben hiányzik. Szükség van az intézeteket irányító szervezetek és a szakma közötti párbeszédre, konkrét együttműködési programok kidolgozására.

Új Zsuzsanna, a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló ún. Nagojai Jegyzőkönyv uniós és hazai elfogadásáról, az ezzel kapcsolatos feladatokról szólt.

Mi az a Nagojai Jegyzőkönyv, és miért van rá szükség? A kérdés megválaszolásához vissza kell nyúlni az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciájáig, amelyen számos globálissá vált környezeti problémáról folytak tárgyalások. Ekkor született meg – többek között – a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amely a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az ember (emberi társadalom) és a természet (élővilág, biológiai sokféleség) viszonyának meghatározásában. A Biológiai Sokféleség Egyezmény célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, technológiák átadását és pénzeszközök biztosítását. Az Egyezmény egyensúlyra törekszik a három hangsúlyos cél megfogalmazásában a megőrzés, a használat és a hasznok megosztása között.

Az előadásból megtudtuk: több mint egy évtizedig tartó tárgyalások után történelmi eseménynek számított, hogy 2010. október 29-én a Biológiai Sokféleség Egyezmény 193 részes állama egyhangúan elfogadta a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódóan, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvet. Ez tehát egy olyan nemzetközi szabályozás, amely a biológiai kalózkodás megakadályozását tűzte ki célul, és a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről rendelkezik.

Hazánk európai viszonylatban rendkívül gazdag biodiverzitással rendelkezik, habár világviszonylatban nem tartozik a legváltozatosabb élővilágú országok (az ún. „biodiverzitás hotspotok”, pl. Malajzia, Costa Rica, India, Brazília) közé. Magyarország mind a genetikai erőforrások birtoklójaként, mind azok felhasználása vonatkozásában érintett. A Jegyzőkönyv törvényi kihirdetése hazánkban 2014. február 12-én történt meg, majd 2014. április 29-én Magyarország letétbe helyezte a Jegyzőkönyv ratifikációs dokumentumát. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2014-ben fogadta el az 511/2014/EU sz. rendeletet, amely a Nagojai Jegyzőkönyv szerinti, az unióban alkalmazandó megfelelési szabályokat tartalmazza. A Jegyzőkönyv az 50. állami szintű jóváhagyást követő 90. napon, 2014. október 12-én lépett hatályba.

A biológiai sokféleséget, a földi élet változatosságát a Biológiai Sokféleség Egyezmény védi, folytatta ez előadó. Az Európai Unió és a tagállamok a Biológiai Sokféleség Egyezmény együttműködő, részes felei. Az Egyezmény egyik pillére az az alapelv, hogy az országok jogosultak rendelkezni azokkal a genetikai erőforrásaikkal, amelyek határaikon belül találhatóak, így joguk van feltételeket szabni a genetikai erőforrásaikhoz való hozzáféréshez. Az Egyezmény 15. cikke értelmében a részes felek kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy a genetikai erőforrások környezeti szempontból megbízható módon történő felhasználását elősegítsék.

Néhány ország az Egyezmény 15. cikke alapján szigorú nemzeti szabályozást vezetett be, amely szinte teljes mértékben meggátolta a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférést. Más részes felek, például az EU, úgy gondolták, hogy a 15. cikk nem elég konkrét ahhoz, hogy nemzeti vagy uniós szabályozás alapja lehessen. E különbségek és igények vezettek további tárgyalásokhoz, és végül 2010-ben egy jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződés, a Nagojai Jegyzőkönyv elfogadásához. A Nagojai Jegyzőkönyv tehát az Egyezmény 15. cikkében leírt koncepció részletes és működőképes kidolgozása.

Mit vár el a Nagojai Jegyzőkönyv a részes felektől? Mindenekelőtt jogbiztonságot és egyértelmű szabályokat: ki az illetékes nemzeti hatóság, hogyan lehet beszerezni az előzetesen közölt hozzájárulást, melyek a felhasználás feltételei, kivel kell megállapodni.

Az említett 511/2014 EU-rendelet az uniós jogot összhangba hozza a nemzetközi kötelezettségekkel. A szabályozás minden olyan genetikai erőforrásra és genetikai erőforráshoz kapcsolódó hagyományos tudásra vonatkozik, amelyhez a hozzáférés 2014. október 12. után következett be. Nem vonatkozik az EU-rendelet az olyan genetikai erőforrásokra, amelyek valamilyen más nemzetközi egyezmény hatálya alá esnek (de amelynek célja nem ellentétes a Nagojai Jegyzőkönyvvel, pl. FAO-egyezmény), továbbá emberi genetikai anyagra, vagy olyanokra, amelyek nem tartoznak egy ország joghatósága alá sem (pl. nyílt tenger).

A továbbiakban az előadó a végrehajtási rendelet tervezetéről és a hazai szabályozási koncepció kialakításának kérdéseiről számolt be.

Az előadások után Bóna Lajos, az MNE elnöke egyetértését fejezte ki a Nagojai Jegyzőkönyv alapelveivel, annál is inkább, mivel a genetikai erőforrások egy-egy ország természeti kincseinek tekinthetők. Kívánatosnak tartja, hogy hazánk genetikai anyagai – bármely személy vagy intézet is dolgozik azokkal – a nemzeti tulajdon részét képezzék.

Azt is jó döntésnek tartja, hogy az 511/2014 EU-rendelet nem vonatkozik FAO-egyezményben szereplő fajokra, mivel ez az egyezmény már több mint hatvan éve jól beváltan szabályozza a növénynemesítéssel és a vetőmagágazattal kapcsolatos kérdéseket. Reményét fejezte ki, hogy a készülő hazai jogszabály olyan körülményeket teremt, amelyből mind a természetvédelem, mind a környezetvédelem és a magyar agrárgazdaság egyaránt profitálni fog. Ehhez kapcsolódva kiemelte az igazságos haszonmegosztás elvének alkalmazását.

Arról is tájékoztatott: az MNE a közelmúltban úgy határozott, hogy az Agrárgazdasági Kutatóintézettel együtt egy tanulmányt készítenek a magyar növénynemesítés és gyakorlati eredményeinek gazdasági jelentőségéről az agrárpolitikai döntéshozók számára, minél alaposabb tájékoztatásuk érdekében.

A rendezvénynek otthont adó intézet igazgatója, Dr. Erdős Zoltán a ceglédi intézet történetéről és az ott folyó kutatásokról tájékoztatta a résztvevőket.

Az intézet múltja a XIX. század közepére nyúlik vissza, amikor is Török János nemzetgazdász (Széchenyi István egykori titkára) 1846-ban Cegléd határában, Szőkehalomban gazdaképző intézetet alapított, s az 1846/47. tanévben az iskola igazgatója volt. De az ő nevéhez fűződik az első törzsültetvények és faiskola létesítése is. Török János szellemiségének és a szőkehalmi fajtagyűjteményeknek, törzsültetvényeknek továbbvivői és őrzői többen is voltak Cegléden, így Kránitz Ferenc és az Unghváry család tagjai. Külön is megemlítette Unghváry László kertészt, akinek munkásságát és az Unghváry faiskola teljesítményét 1896-ban 1,1 millió nemes oltvány, 15 millió alanycsemete, törzsültetvények, törzsgyümölcsösök, fajtagyűjtemények létesítése mindennél jobban fémjelezte. A beültetett faiskola területe fénykorában 85 hold volt, amelyben a munkacsúcsok idején 5-600 fő is dolgozott.

 

Ilyen szakmai múlt alapján létesült kutatóintézet Cegléden, az 1949-től a Földművelésügyi Minisztérium tudományos központjában dolgozó Nyújtó Ferenc javaslatára, és indult el a szervezett kutatás 1950-től. Nyújtó Ferenc, a ceglédi gyümölcsnemesítő műhely megalapítója Cegléd szülöttje volt, s 1951-1987 között az intézet igazgatójaként irányította az itt folyó munkát.

Nyújtó Ferenc széleskörű kutató-oktató munkát végzett, amelynek kiemelkedő területei: tájfajták begyűjtése (nemes és alanyfajták), alany-nemes kísérletek beállítása a faiskolában és gyümölcsösben, vírusmentes alanymagtermő törzsültetvény létesítése, nemes és alanyfajták szelekciója, gyümölcsnemesítés, nemesítői iskola megteremtése. Nyújtó Ferenc szellemiségét tanítványai és munkatársai ma is őrzik és viszik tovább a kutatóintézetben.

Az igazgató ezután felvillantotta a kajszi-, a szilva- és az alanynemesítés fontosabb eredményeit. Megemlítette, hogy az intézet sokoldalú tudományos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, továbbá, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett csonthéjas gyümölcsnemesítési tanszéke is itt működik.

A jelenről és a jövőképről szólva megtudtuk, hogy a jelenlegi Gyümölcstermesztési Kutatóintézet az érdi, ceglédi, fertődi és az újfehértói kutatóintézetek összevonásával jött létre (valamennyi az 1950-ben alapított Kertészeti Kutató Intézet jogutódja), s ma a 2014. január 1-jével létrehozott Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központhoz (NAIK) tartoznak. Feladatuk a magyar gyümölcstermesztés fejlesztése a gyakorlatnak átadható kutatási eredmények révén (alkalmazott kutatások, kísérleti fejlesztések).

Ezt követően a részletes beszámolók következtek a ceglédi intézetben folyó gyümölcsnemesítésről.

A kajszibarack-nemesítés eredményeiről Dr. Kerek Mária Magdolna adott sok részletre kiterjedő, átfogó képet. A szilva fajtakutatásról a hazai helyzetet és a külföldi kitekintést is magába foglalóan Dr. Surányi Dezső számolt be gazdagon illusztrált előadásában. Végül a Cegléden nemesített alanyfajtákról, a törzsültetvényekről és a vírusmentes szaporítóanyag előállításának menetéről Skola István tartott részletes ismertetést.