Az erjedési folyamat biológiai irányítása. Mindannyiunk által tudott, hogy a betakarítandó terület mérete, az azon többnyire rövid idő alatt jelentkező nagy termés, a betakarításhoz rendelkezésre álló gépkapacitás és annak minősége, a túlméretezett silódepók, az időjárási kockázat mind-mind olyan technológiai elem, melyeket összhangba kell hozni és ez nem minden esetben sikerül.
Az itt említett technológiai elemek alapvető és gyors megváltoztatása legtöbbször nem áll módunkban. Van azonban egy beavatkozási pont, az erjedésbiológia, ahol a folyamatot pozitív irányba tudjuk elindítani. Minden szilázs-készítés egy természetes konzerválás. A konzerválószer a tejsav, amelyet tejsav-baktériumok állítanak elő a szilázs alapanyag szénhidrátjából. A természet szigorú törvényei szerint még a kukoricaszilázs készítése során is mindhárom tényező minimumban lehet. Jó esetben a szilázs-készítés számára minden rendelkezésre áll, ellenben az optimális “induló” tejsav termelő baktérium telepformáló egység (CFU) száma természetes körülmények között mindenképpen minimumban marad. A silókukoricán található természetes mikroorganizmustömegnek csak 1%-a tejsav termelő baktérium és ennek csupán 8%-a a tejsavas erjedésben generális szerepet játszó Lactobacillus plantarum. Ahhoz hogy egy szilázs jól erjedjen, legalább 100.000 élő, növényfaj-specifikus tejsav termelő baktérium telepformáló egységre (CFU) van szükség, 1 gramm silózandó takarmányon. Természetes körülmények között ennek csupán 1-10%-a áll rendelkezésre. Az optimális erjedéshez szükséges mikroszervezetet csak oltóanyagokkal lehetséges biztosítani. Az optimális tejsav baktérium számának biztosítása elvén alapuló erjesztett takarmány beoltását nevezzük az erjedési folyamat biológiai szabályozásának.
Dr. Knódel János
Termékmenedzser, Kelet-Európa
