A tsz-ek privatizációja után az egyén mint önálló gazda kapott érvényesülési lehetőséget. Sokak kevéske tudással, mások eszközök és gépek nélkül vágtak bele e cseppet sem egyszerű egyéni gazdálkodói életbe.
Talán a neveltetés, talán a társadalom hozzáállása miatt az önállóságnak egyre nagyobb jelentőség jutott, és ebben a „szereposztásban” az oda-vissza érvényes segítségnyújtás, az együttműködés nem vált általánosan elfogadottá a munkavégzés során. Azóta ugyan sok helyen már működik valamilyen összefogás, de mindez még több területen kaphatna szerepet, hiszen az elkülönülés és elszigetelődés nem az előrejutást szolgálja.
– A szó pejoratív értelmében a magyar gazda Európában a „leggazdagabb” – fejtette ki véleményét Búza Tamás gyomaendrődi fiatal gazda. Szerinte ugyanis luxus, hogy a hazai termelők szinte mindegyike rendelkezik saját erőgéppel, eszközökkel, sok esetben olyanokkal, amelyek kapacitása a művelt területek többszörösével is elbírna, és csak kihasználatlanul állnak, vagy olyan gépekkel, amik a kisbirtok méreteihez igazodva a feladatokat közel sem olyan hatékonyan és tökéletesen képesek elvégezni, mint nagyméretű társaik. A kölcsönösség, a csapatszellem lenne a hatékonyság kulcsa – említi.
– Meglepő, hogy ennyire fiatalon ilyen nagyra tartod az összefogás jelentőségét. Hogyan jutottál el erre a felismerésre? – kérdeztük a 33 éves fiatalembert.
– Bevallom, én is sok pofont kaptam az élettől, mire ez a gondolat kiforrta magát bennem – válaszol az ifjú békési gazdálkodó. – Nem a mezőgazdaságban kezdtem meg az első önálló tevékenységemet, hanem belekóstoltam az építőiparba, gipszkarton szereléssel, tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó tevékenység keretében.
A szektorban eltöltött 4 év során az emberek inkorrektsége, szavahihetősége, a folyamatos csalódások megkérdőjelezték, hogy valóban ezen a területen akarok-e hosszú távon dolgozni. Azt gondoltam, a mezőgazdaságban majd inkább másként lesz – de azért itt is értek csalódások.
Természetesen nem mondom, hogy nincsenek kivételek, de általánosságban a környezetemben azt tapasztalom, hogy az összefogás nem igazán működik jól a gazdák között. Ami azért baj, mert akár az inputanyag-beszerzésben, a növényvédelmi, talajművelési, betakarítási munkák elvégzésében, de a szomszédos gazdák igényeinek figyelembe vételével kialakított vetésszerkezet létrehozásával olyan helyzeti előnyökre tehetnénk szert, amelyek kölcsönösen a vállalkozások megerősítését, fejlődését szolgálhatnák.
– Szülői minta alapján alakultak ki benned az előbb említett gondolatok? Honnan ered a föld szeretete?
A talajnak 5 évre volt szüksége, hogy átálljon a forgatás nélküli talajművelésre
– A nagyszüleim mindig is foglalkoztak háztáji állattartással. Nagy volumenű gazdálkodást nem folytattak ugyan, de kicsinyke földön megtermelték a napi szükségletüket.
Édesapám már ebbe született bele. Később mint tsz dolgozó, sok munkába, munkafolyamatot ismerhetett meg, szakmai tapasztalatot innen meríthetett. Szüleim csak kisebb-nagyobb hobbiterületekkel rendelkeztek, később azonban földet béreltek, ahol sáfrányos szeklicét, földimogyorót, máriatövist és saját fogyasztásra szánt kultúrákat termesztettek. Az állattartással is megpróbálkoztak, istállót béreltek és 5 000 pulykát neveltek.
Amikor édesapám megvásárolta első MTZ traktorát, készített hozzá házilag egy permetezőt, amivel sok növényvédelmi bérmunkát tudott vállalni, és a környező gazdák szívesen kérték ki véleményét számos kérdésben. Kísérletező, innovatív szemlélete, a szüleitől kapott „családi útravaló” a föld iránt elkötelezett emberré nevelte őt. Úgy vélem, ez az elhivatottság ragadt rám az évek során. Visszaemlékezve a gyermekkoromra, édesapámmal nem sok időt tudtunk a családi házban együtt eltölteni, de amikor a társaságát és a szeretetét élvezhettem, szinte kivétel nélkül valamilyen mezőgazdasági gépben ültünk, vagy együtt dolgoztunk. 6 évesen volt alkalmam először a tsz – akkor még újdonságnak számító – John Deere 4650-es traktorának kormánya mögé telepedni. Meghatározó élmény maradt ez számomra, ettől a pillanattól kezdve tudtam, én is gazdálkodó szeretnék lenni.
A fiatal gazdálkodó büszkesége a Claas Lexion kombájn
– Ha már kisgyermekként tudatában voltál az élethivatásodnak, miért volt szükség az építőipari kitérőre?
– Az általános iskola után természetesen mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem. Azt gondoltam, hogy itt a szakma szeretete tovább erősödik bennem, és az elsajátított elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal gyarapodva csatlakozhatok majd édesapám mellé.
Sajnos az iskolában nem volt részünk növénytermesztési gyakorlatban, ehelyett annál többet dolgoztunk az állattenyésztési területén. Hiányzott a gépekkel történő megismerkedés is. Ebben az időben bomlottak fel a tsz-ek, és édesapám több gazdával összefogva művelt 1 000-1 500 hektárt. Ezekből a munkákból már nekem is kijutott bőven, nagyon szerettem. Azért nem ment az iskola rovására, de ha választanom kellett volna, nem a tankönyvek mellett döntök. Amit az iskola nem tudott megadni, azt pótolták a saját gazdaságban végzett munkatapasztalatok.
A facéliatábla igazi méhlegelő
Az iskola befejezése kedvemet szegte a mezőgazdasági elköteleződés tekintetében, hiszen amit az ott eltöltött évektől vártam, azt nem kaptam meg, és emellett a kíváncsiság is hajtott az „új” felfedezése felé. Ezért próbáltam ki magam az építőiparban. Itt azonban 4 év elegendőnek bizonyul, hogy pofonokkal és csalódásokkal övezve visszatérjek édesapám mellé. Később, saját elgondolás alapján, levelezőn elvégeztem Gödöllőn a gépész szakoktató szakot.
– Hogyan fejlődött a gazdaság? Milyen szinten álltok ma?
– Folyamatosan, lépésről lépesre növekedtünk. Kárpótlás során tudtunk először földet vásárolni, majd jöttek hozzá a bérlemények. Jelenleg 400 ha saját földdel és 500 ha bérelt területtel rendelkezünk.
A gépparkunk szintén apró fejlesztésekkel haladt előre a mai képet mutató paletta felé. Első gépünk egy MTZ volt, majd a terület gyarapodásával Rába Steiger-t, valamint egy 170 LE-s Steyr-t vásároltunk. Az egyetlen pályázat útján megvásárolt gép egy Claas 204 Mega volt.
Mára a vetéstől a betakarításig mindenféle munkafolyamathoz rendelkezünk gépekkel. Csak a teljesség igénye nélkül: 6 MTZ, 2 kis John Deere, 190 LE-s IH, 200 LE-s John Deere, 300 LE-s hevederes Challenger, axiáldobos IH kombájn, Claas 580 Lexion, vontatott Dammann permetező, önjáró John Deere permetező, 2 szippantó, 9 000 és 11 000 literes, teljes Väderstad gépsor, gyomfésű, kasza, bálázó, vetőgépek.
A privatizáció után magtárral együtt meg tudtuk vásárolni a volt tsz szárítóját. Ez egy 2 hektáros telephely 500 vagonos síktárolóval, szárítóval, ahol jelenleg épül egy 2 500 tonna kapacitású szellőzőpadozatos tároló, illetve ezen a telepen található egy birkahodály 200 anyajuhhal, amelyek teljes egészében édesapám felügyelete alá tartoznak. A másik 1,6 hektáros telepünk 500 vagon gabona raktározására alkalmas tárolókapacitással bír.
– Milyen adottságokkal rendelkezik ez a 900 hektár terület? Milyen növények termesztésére van lehetőségetek?
– Gyomaendrőd termőterületeit a Hármas-Körös választja ketté. Az egyik részre a szikes talajok, míg másik részre a jobb minőségű földek jellemzőbbek. A területeink 26 km-es körzetben helyezkednek el, és termőképességben, tápanyagellátásban, talajszerkezetben nagy különbségeket mutatnak. Többségében közepes minőségűekkel rendelkezünk, amelyeken a mélyszántás a sekély szikesedés miatt sok helyen nem javasolt, de vannak jobb paraméterekkel bíró parcellák, illetve csak kaszálónak hasznosítható területeink is.
Épül a 2500 tonna kapacitású szárítópadozatos tároló
A termeszthető növények köre szintén elég változatos. A földek 20%-a zöldugar, termesztünk facéliát, lucernát vetőmagnak és kaszálásra, repcét vetőmagnak, kukoricát, napraforgót, búzát. A vetésszerkezetet színesíti még a mák, a köles, de az idén ezt a két kultúrát nem vetettünk. A fiatalkori emlékeimben elevenen él a máriatövis termesztési sikere, talán még ezzel is megpróbálkozom egyszer.
– Milyen megoldást tudtok alkalmazni a sekély szikesedés, a tavaszi túlzott csapadék, vagy az őszi nedvességhiány okozta problémák kiküszöbölésére?
– Néhány év óta a túlzott csapadék okozza a legnagyobb problémát, amely lehetetlenné teszi a vetés időbeni elvégzését, de erre komplett megoldást még nem találtam. A hevederes traktornak mindenképpen nagy hasznát vesszük a felázott területeken.
Tavaly ősszel a Väderstad NZ Agressive kultivátorra szerelt aprómagvetővel sikerült a repcemagot a talajba juttatni, de még így is megkéstünk vele, és voltak olyan talajviszonyok, ahol a Väderstad Carrier Biodrill-lel kellett lucernát vetnünk. A nagy szárazságban kimondottan kötött talajon nem mertünk NZ Agressive-et használni, helyette Cultus-szal készítettünk magágyat.
Most próbálgatom a talajszerkezet javítására szolgáló baktériumtrágya-kijuttatás eszközfeltételeit megteremteni. A sekély termőréteg megtartása, a talajnedvesség megőrzése miatt a teljes területen kíméletes, forgatás és szántás nélküli talajművelést folytatunk. Bár a gyomosodás az első néhány évben intenzívebb beavatkozást és odafigyelést igényelt, de azóta ezzel a problémával már nem kell számolnunk. 10 éve alkalmazzuk a forgatás nélküli talajművelést, a talajnak 5 évre volt szüksége, hogy átálljon az új technológiára.
Az őszi csapadékhiány miatt egy szokatlan megoldást választva Väderstad NZ Agressive kultivátorra szerelt aprómagvetővel sikerült a repcemagot a talajba juttatni
– Egy ekkora terület több embernek biztosít munkát. Hányan dolgoztok a vállalkozásban?
– Rajtam kívül még 3 traktoros munkatársam végzi a gépes feladatokat. Egyikük feladatköréhez a vetés, permetezés és betakarítás tartozik, a másik két kolléga a kultivátorozást és egyéb munkafolyamatokat látja el. Édesapám a permetezési teendőkben még aktívan részt vállal, de igyekszem egyre több terhet levenni a válláról. Feleségem az adminisztratív munkákban, a pályázatírással kapcsolatos ügyintézésben jeleskedik, húgom a növényvédelmi teendőket tartja a kezében.
Jómagam természetesen a szervezési, gépi munkák összehangolása mellett éppúgy traktorra szállok, mint munkatársaim. El sem tudnám képzelni enélkül a mindennapjaimat.
– Egy nagyon ötletgazdag fiatalembert ismerhettem meg személyedben. Vannak-e terveid a jövőre nézve, illetve mit üzennél hasonló korú gazdatársaidnak?
– Tervekből és ötletekből sosem fogyok ki. A sűrűsoros kukoricavetés megvalósítása irányában kalandoznak mostanában a gondolataim, miközben új kultúrák megismerésére és kipróbálására is nyitott vagyok. Ezenkívül ha jövőben a máriatövis betakarítás után értékesíthető lenne, bizonyosan ismét belevágnék a termesztésbe.
A fiataloknak azt a tanácsot adnám, hogy próbáljanak meg innovatívak lenni, az új technológia felé orientálódni. Az új megoldások nem csak költségkímélőbbek, de rengeteg idő is megtakarítható a hatékony eszközök alkalmazásával. Az összefogástól pedig sohasem szabad megijedni, hiszen az egységben mindig sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek – gondolok például itt az inputanyag-beszerzésre. A vadak ellen szintén könnyebb felvenni a küzdelmet, ha a parcellaszomszédok közösen cselekednek. Nem szükséges mindig a teljes önállóságra törekedni – az együttműködés sok esetben kifizetődőbb magatartás.
