4. Felhasználási segédlet – beszéljünk a kijuttatásról!
A Santana 1 G-vel kapcsolatos cikksorozatunk előző részében már foglalkoztunk a kijuttatás problémakörével. Akkor elsősorban a „mennyit” kérdéskörrel foglakoztunk, a kijuttató berendezések beállításával, illetve azokkal a tényezőkkel, amik a legnagyobb hibalehetőséget hordozzák magukban.
Az alábbiakban a „hová” kérdéssel foglalkozunk, azaz hogy mire érdemes odafigyelnünk a készítményt kijuttatása során.
Kezdjük ott, a hatékonyság szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a kijuttatott talajfertőtlenítő készítmény granulátumai milyen pozícióba kerülnek a maghoz képest. Ez általánosságban is igaz, de a Santana 1 G-nél még inkább, ugyanis a készítmény hatóanyaga nem gázosodik. A hatáskifejtés módja ebben az esetben részben kontakt, de a meghatározó a készítmény felszívódó tulajdonságából adódó gyomorméreg hatás. Az optimális kijuttatás során a granulátumok a mag környezetébe, a megnyitott magárokba kerülnek, ahol egyrészt kialakul egy „kontakt zóna”, másrészt a növény a gyökereivel a hatóanyagot könnyen és korán felveszi. Mivel a hatóanyag mozog a növényben, ez a korai időszakban védelmet biztosít a lombkárosító fiatalkori károsítók ellen is, mint pl. a földibolhák vagy barkók. A jó minőségben történő kijuttatást követően az 1. képen látottakat kell tapasztalnunk.
1. kép. Santana 1 G, a megfelelő helyre kijuttatva
Az elmúlt három évben szerzett tapasztalataink alapján azonban úgy látjuk, nem mindig sikerül a megfelelő beállítást megtalálni, ami esetenként a hatékonyság rovására is mehet. A következőkben szemléltetésképpen mutatunk be néhány példát. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy észrevételeinket, javaslatainkat általánosságban szeretnénk megfogalmazni, így szándékosan nem emelünk ki egyetlen géptípust sem.
A legtöbb vetőgép esetében a granulátumszóró adaptertől a granulátum flexibilis csövön keresztül jut a csoroszlyákig, illetve kerül a magárokba. Ha ez a flexibilis cső túlságosan hosszú, a vetés során hátrahajlik, ami jelentheti akár azt is, hogy a magtakaró-tömörítő kerekek között jár. Laza, poros talajokon ez azzal a veszéllyel jár, hogy már záródik a magárok, amikorra a granulátum „odaér”, így az a mag fölé, esetleg a talaj felszínére kerül. Ilyenkor az adagolócsövet a talaj ellenállása mintegy „kiemeli” a talajból. Szerencsére ez a jelenség könnyen észlelhető, akár úgy is, hogy megvizsgáljuk, tapasztalható-e kopás a cső végén. A leírtakra vonatkozó példákat mutat a 2. és 3. kép.
2. kép. Túlságosan hosszúra vágott cső
3. kép. A talajon húzott cső megkopik, szennyeződik
Hasonló veszélyeket hordoz magában a 4. képen látható megoldás. Ekkor a flexibilis cső ugyan nincs hosszúra vágva, sőt még rögzítve is van, de az előzőekhez hasonlóan a magtakaró-tömörítő kerekek közé juttatja ki a granulátumot. A száraz, porosra művelt magágy itt is problémát okozhat, mert már záródik a magárok, amikorra a granulátum kijuttatásra kerül.
4. kép. A granulátum adagolása a magtakaró kerekek közé
Gyakorlati szempontból már jobb megoldás látható az 5. képen. Ebben az esetben a flexibilis csövet rövidre vágták, és úgy igazították, hogy a granulátumot a csoroszlyák közé juttassa ki. Ennél a megoldásnál egyedül az okozhat problémát, hogy a berendezés viszonylag magasról szórja a készítményt, így az széles sávban terül.
5. kép. A granulátum adagolása a csoroszlyák közé
A bemutatott példákkal egy általánosan elterjedt kivezetési mód hibalehetőségeit igyekeztük körüljárni. Természetesen géptípusonként és kivezetési módonként más és más megoldások vezethetnek eredményre. Egyes berendezések esetében a kivezető csőre szerelhető fém toldalékelem használata is elegendő lehet, de a példákat még sorolhatnánk. Ilyen példa a 6. képen látható megoldás, ami egy vetőgép granulátumkivezetőjének egyszerű, a gyakorlatban jól bevált házi átalakítását mutatja. Ebben az esetben a granulátum valóban a mag környezetébe kerül, közvetlenül a csoroszlya által nyitott magárokba. A maximális hatáskifejtéshez ez a legkedvezőbb mag-granulátum pozíció.
6. kép. A granulátum ideális helyre kerül
Természetesen a készítmények fejlesztése során a gyártó cégekre is komoly feladat hárul. A fizikai paraméterek, mint pl. fajsúly, szemcseméret, gördülőképesség, higroszkóposság, porosodásra való hajlam, mind fontos eleme a gyakorlatban való jó használhatóságnak. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a Santana 1 G formázása mindenben megfelel a gyakorlat által támasztott követelményeknek. Nagy fajsúlya, optimális szemcsemérete pl. a szállítólevegővel dolgozó vetőgépek esetén is pontosan kijuttathatóvá teszi a készítményt. Jó gördülőképessége és a már korábbiakban is említett nagy fajsúlya az ejtő rendszerű adagolók esetében jelent előnyt a kijuttatásnál. Nagy előnye még, hogy nem higroszkópos, így nem kell attól félnünk, hogy a ki nem szórt Santana 1 G már egy éjszaka alatt „beleköt” a tartályba. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a készítménynek nincs kellemetlen szaga, és nem is porzik, így a Santana 1 G a készítménnyel dolgozó kollégáink számára sem okoz kellemetlenséget a felhasználás során.
7. kép. A Santana 1 G szemcséi a talajban könnyen megtalálhatóak
A készítmény egy, a korábbiakban nem említett tulajdonsággal is rendelkezik. A gyártás során feltűnő színűre festett granulátumot könnyen megtalálhatjuk a talajban a beállítás ellenőrzése során (7. kép). Javaslatunk, hogy a vetési szezon megkezdésekor ne csak a kijuttatott mennyiség beállítására fordítsunk energiát, hanem a könnyű fellelhetőséget kihasználva nézzük meg, hová került a granulátum, és szükség esetén végezzük el a módosításokat a kijuttatóberendezésen.
