A bioüzemanyagokkal kapcsolatban rengeteg ellenérv és érv csap össze. Cikkünkben ezeket kívánjuk összegyűjteni és tisztázni.
Egy tévhit: a biológiai üzemanyagok előállítása növeli a terményárakat, szegénységhez vagy éppen éhezéshez vezet a fejlődő országokban
A bioüzemanyagok iránti növekvő kereslet miatt az egész világon számos mezőgazdasági termelő áttért az élelmiszer előállításról olyan kultúrák termesztésére, amelyek alkalmasabbak a biológiai üzemanyagok előállítására. Az ilyen megnövekedett igények miatt évente növekszik a gabonafélék, olajnövények területe, ennek pedig mérsékelten, de hatása lesz az élelmiszerárakra. Célszerű mindezt több szempontból vizsgálni.
Az élelmiszerárakat több tényező is befolyásolja. Ilyen például az egyes termelési évek eredménye, amelyet a szárazság vagy túl sok víz, az agrárkemikáliák növekvő árai, a szállítási költségek, a piaci helyzet és sok minden egyéb befolyásolhat — és nem csupán a biológiai eredetű üzemanyagok előállítása. Az ENSZ tájékoztatása szerint a 2006-os élelmiszerár-növekedést minden élelmiszernövénynél tapasztalták, nemcsak a bioüzemanyag-alapanyagoknál.
A bioüzemanyagok nem okoznak szükségszerű konfliktust az élelmiszerek és az üzemanyagok között. Ugyanazon növényből tápanyag és üzemanyag is előállítható. 28 kg kukoricából az etanol-előállítás során visszamaradó kb. 9 kg anyag kitűnő energia- és fehérjeforrás baromfik és más házállatok részére. A legjobb bioüzemanyagok nem is fogyaszthatók. A második generációs nyersanyagok egyéb növények, ill. már élelmiszeripari feldolgozásból származó hulladékok lesznek és nem a fogyasztható növény részek.
Az élelmiszer-termelés nem egy statikus állapot. A termesztők képesek arra, hogy a megnövekedett igényekre megnövelt termeléssel reagáljanak. Egy EU-felmérés szerint 2020-ra az EU összes szállításának 10%-át biológiai eredetű üzemanyagok fogják biztosítani, és ez a mennyiség egyáltalán nem veszi túlzottan igénybe a rendelkezésre álló földterületeket. Az USA-ban 2008-ban a kukoricatermesztők 37%-kal több kukoricát állítottak elő 28%-kal kisebb területen, mint 1931-ben.
Újabb tévhit: A bioüzemanyagok elkerülhetetlenül károsítják a környezetet
A valóság sokkal kevésbé problematikus, amint azt biológiai eredetű üzemanyagok ellenzői állítják. A biológiai üzemanyagok előállításával foglalkozó ipart éppenséggel környezetvédelmi szempontok miatt hozták létre. A megújuló természeti erőforrások használatától azt remélik, hogy ez lesz az a hajtóerő, ami a világ energiaellátásának egyéb lehetőségeit jótékonyan egészítheti ki.
Általános félreértés például az a feltételezés, miszerint a cukornád iránti igény az etanol elállítására oda vezet, hogy Brazíliában kiirtják a trópusi esőerdőket, és helyükön cukornádat termesztenek. Ezzel szemben a cukornád nem termeszthető az Amazonas-régióban, mivel a cukornád nem fejlődik megfelelően a nedves éghajlat körülményei között. Brazília cukornádtermesztésének 85%-a a déli vidékeken folyik, több száz mérföldre az Amazonas esőerdeitől.
A fejlett országokat tekintve az Európai Bizottság megítélése szerint a 2020-ra tervezett 10%-os bioüzemanyag-felhasználás a szállításban elérhető, anélkül, hogy a fenntartható mezőgazdasági termelést veszélyeztetné, illetve hogy a 27 tagország bármelyikében is számottevő földterületet kellene ilyen célra az élelmiszer-termelésből kivonni.
További tévhit: A termények bioüzemanyaggá való feldolgozása több energiát igényel, mint amennyit az üzemanyag megtermel.
Talán ez a legjobban elterjedt “mítosz”, ami egyszerűen nem igaz. Lehetséges, hogy egy finomítóban az etanol-előállítás költségesebb, mint a fosszilis eredetű üzemanyagé. Ez igaz, ha az előállítás egyik lépését kiemeljük. A benzin előállításához viszont a nyersolaj lelőhelyét meg kell találni, az olajat felszínre kell hozni, szállítani, majd finomítani kell. A bioüzemanyaghoz takarmánynövényeket kell termeszteni, betakarítani, el kell szállítani és etanollá kell desztillálni.
Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) tanulmánya szerint a kukorica-etanol előállítása 34%-kal több energia-kihozatalt eredményez, mint amennyi a kukorica termesztéséhez, betakarításához, szállításához és a desztillálásához kell. Az igazság az, hogy a bioüzemanyagok több energiát szolgáltatnak, mint amennyi előállításukhoz szükséges. Az USDA vizsgálata szerint az etanol-előállítás pozitív energiaegyensúlya 1,3-1,8 között változik, míg a benzin-előállítás energiaaránya csupán 0,08.
A bioüzemanyag előállításának energia-egyensúlya sok tényezőtől függ. Mérsékelt égövi országokban, mint pl. Magyarország, a megtermelt kukorica- vagy olaj repcemag energiahatékonysága viszonylag alacsony, míg a szubtrópusokon vagy a trópusokon termelt cukornád, édes cirok, pálmaolaj, cassava energiahatékonysága rendkívül magas.
Újabb tévhit: még várnunk kellene a második generációs technológiákra
Az első generációs bioüzemanyagok már most olyan reális előnyöket biztosítanak, mint a fosszilis üzemanyagokkal való takarékoskodás, vagy az üvegház hatású gázkibocsátás mértékének csökkentése, anélkül, hogy az élelmiszer-termelés vagy a természetes környezet károsodna. Az első generációs bioüzemanyagok használata még korlátozott mértékű, de az éghajlatváltozás szempontjából már most nagy jelentőséggel bír.
Még egy tévhit: a bioüzemanyag előállítása csak csekély mértékű pozitív hatással van a gazdaságra vagy a szociális viszonyokra
A bioüzemanyagok egyik előnye, hogy nem fosszilis eredetűek, illetve a világ bármelyik országában megtermelhetők. A feldolgozóipar decentralizált, a megfelelő technológiával rendelkező termelők előállíthatják saját olajukat. Különösen fontos ez a fejlődő országok esetében.
A bioüzemanyagok mezőgazdasági eredetű termékek, növelik a mezőgazdasági piacokat és a szükséges munkaerő iránti igényt. Az USA-ban 200 000-el növekedett a munkahelyek száma az új iparág eredményeként, Brazíliában ez etanol-előállítás 1 millió új munkahelyet hozott létre.
Az utolsó tévhit: nem leszünk képesek elég termést megtermelni ahhoz, hogy az élelmiszer- és üzemanyagigényeket egyaránt kielégítsük
A mezőgazdaság, ha nem is azonnal, de reagálni tud a növekvő szükségletekre. Már e cikkben említettük, hogy az USA-ban 75 év alatt milyen mértékben növekedett a kukorica termésátlaga. Az USDA (USA Mezőgazdasági Minisztériuma) szerint az országban 2030-ban 227 milliárd liter bioüzemanyagot fognak termelni szemes terményekből és cellulóz alapanyagokból — ez elegendő lesz az ekkor várható benzinigény 30%-ának helyettesítésére. A fenti mennyiség több mint 100 millió gépkocsi meghajtásához elegendő, 85% etanol+15% benzin keverékéből előállított üzemanyagból.
Összeállította: Dr. Kádár András
Forrás: Crop Life International
