Mi másról beszélhetnének az extra mennyiségű csapadékot hozó májust követően a gazdálkodók, mint az idei szokatlan időjárásról, s nyomában az egyes országrészekben okozott hatalmas károkról. Igaz a június második dekádja már meghozta a hőséget, de a szokatlan májusi időjárási események nem múltak el nyomtalanul.
A májusi eső – amit szinte minden évben megváltásként emlegettek – most éppen csapást gyakorolt a mezőgazdaságra. Az ország területén jelentős eltérésekkel, de 150-280 mm között volt a „májusi arany” mennyisége, amely helyenként már elviselhetetlen, kifejezetten káros volt a vetésekre, a tavaszi munkákra. A statisztikusok győzték követni változásokat, hiszen megdőlt a Veresegyházán 1906-ban mért, 80,7 milliméteres országos napi csapadékrekord, amelyet most már a Baranya megyei Sellyén mért 98,6 milliméter adott át a múltnak. Mivel május végéig az országban mért átlagos csapadékmennyiség elérte a 350 mm-t, így ebben az évben az éves csapadékrekord felállítása is elképzelhető. Magyarországon eddig a legnagyobb évi csapadékösszeg 1937-ben, Kőszegen 1510 mm volt, a legalacsonyabb 1865-ben, Egerben pedig 235 mm. Vannak tehát a kontinentális éghajlati zónában szokatlan jelenségek, csak elszoktunk tőlük, és rácsodálkozunk, ha valami rendhagyó történik. De ha már a statisztikai adatokat böngésszük, megemlíthető a legcsapadékosabb évek sorában az 1937-ben mért 934 mm, az 1954-ben mért 914 mm, az 1963-ban mért 890 mm és az 1965-ben mért 868 mm országos átlagban.
A 2010-es év is felsorakozott ezek mellé, hiszen a mérőállomások adatai szerint májusban a legtöbb csapadék – 273 milliméter – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc környékén esett. Nagy mennyiségű eső volt Heves (256 milliméter), Tolna (249 milliméter) és Pest megyében (235 milliméter). Bakonybélben pedig három nap alatt esett le a féléves átlagos csapadékmennyiség, 260 milliméter.
„Aranyat érne, ha már nem esne”
Első pillantásra nem látszik semmilyen összefüggés a nagy csapadékmennyiséget hozó évek gyakorisága között. Számolgatni tehát – ahogy azt a mezőgazdák tapasztalataikból jól tudják – aligha lehet. A legváratlanabb, szélsőséges helyzetekre viszont fel kell készülni, és ezek gyakorisága nőtt meg talán jobban az utóbbi időben. Bizony, az idei május végi időszakban elhangzott néhányszor egy szokatlan fohász, miszerint „aranyat érne, ha már nem esne az eső”, mert egyre kevésbé örülhettek a mezőgazdászok az égi áldásnak. Általánosan jellemző Magyarország időjárására, hogy május és június hónapokban hullik le a csapadék zöme. Ehhez a növények valamilyen mértékben hozzászoktak, így alakult ki a növényvilág bioritmusa, nem hiába a késő tavaszi időszak a növények növekedési fázisa. Ilyenkor meglehetősen nagy a vízigényük, de párhuzamosan a napfényre is szükség lenne, s természetesen egy egyensúlyi helyzet beállta az ideális, ami az elmúlt májusi-június elejei időjárást tekintve felborult.
Az időjárás azonban nem ismeri a naptárt vagy a mezőgazdaság igényeit, mert a fzika törvényei szerint működik. A Kárpát-medence felett folyamatosan kavarogtak a hideg és a meleg légtömegek, emiatt jöttek létre a különböző frontok és ciklonok, amik a napi esőzéseket okozták, a valós igényeknél jóval nagyobb mennyiségben.
Kalászos károk
Egyre súlyosabb helyzet alakult ki a mezőgazdaságban, jóllehet a híradásokban inkább az elöntött lakott területek és a lakossági károk, a szomorú emberi sorsok szolgáltatták az elsődleges híreket. A kora tavaszi hóolvadás, valamint az ilyenkor megszokott árhullám amúgy is kiterjedt belvizes területet hagyott maga után, a kiadós esőzés pedig „csak” gondoskodott az utánpótlásról. A nem hagyományosan ár- és belvizes területeken is már legalább 180 ezer hektárnyi területen álltak vízben a növények – a Gabonatermelők Országos Szövetsége gyorsmérlege szerint. Már biztosnak látszik, hogy az eredetileg idénre tervezett ötmillió tonnás búzaterv nem teljesül, az aratásig hátralévő hat hét alatt pedig eldől, hogy 10-20, netán 30%-os lesz-e a veszteség.
A gabona országszerte megdőlt a víznyomásos területeken, és a nagy viharok következtében. Emellett a legfontosabb munkálatok, a kalász növényvédelme és a kártevők elleni védelem sem volt teljesíthető időben, mivel a talaj a legtöbb helyen szántóföldi gépekkel teljesen járhatatlan, vízzel telített volt.
Sok mindent befolyásolhat a tenyészidőszak hátralévő időjárása és a betakarítás körüli időjárási események. Ha a betakarításkor is csapadékos idő lesz, az a kalászosgabona-félék termesztőit akár katasztrófával is sújthatja. Az egyébként is borotvaélen táncoló jövedelmezőségi viszonyok a kalászostermesztés további csökkentését eredményezhetik. Tavaly ősszel a termelők hivatalosan 1,057 millió hektáron vetettek búzát, ami eleve 82.000 hektárral kisebb volt az előző évinél. Ez a terület idén a bel- és árvizek miatt több tízezer hektárral még kisebb lesz, és évtizedek óta először fordulhat elő, hogy jóval egymillió hektár alatt alakul a betakarított terület nagysága…
Nyertes a repce
A földek többségén a májusi 150 milliméternyi csapadék még nem okozott volna gondot, de az ennél több már igen. A talajok annyira feláztak, hogy képtelenség volt a gépekkel munkát végezni, emiatt a kipusztult területeken elmaradt a másodvetés. Ráadásul az eső – pontosabban a záporok, zivatarok – másként is kárt okoztak, hiszen a csapadék felverte a levelekre a gyomirtó vegyszereket, tetézve a bajt. A szokatlanul kis májusi hőösszeg miatt a kukoricák nem akarták elhagyni a talajt, a gyom viszont hatalmas mennyiségben jelentkezett a kukorica- és napraforgótáblákon. Az ipari növények „nyertese” egyértelműen a repce, hiszen a sok csapadék, a hűvös időjárás mondhatni kedvezett a repceállományoknak, annak ellenére, hogy a viharos szél hatására jelentős volt az állománydőlés. A becőkben viszont a szem alaposan kitelt, a magas ezermagsúly pedig szép reménnyel kecsegtet a termésátlagokra nézve.
A gyümölcsösökben azonban kifejezetten kedvezőtlen helyzet alakult ki; a folyamatos esőzés miatt a korai cseresznye a fán maradt, a túlságosan sok csapadék pedig megrepesztette az érésközeli termést, ami a moníliás fertőzés miatt azonnal rothadni kezdett. Idén kevés lesz a kajszi, mert a termés egy részét – különösen a Dunántúlon – a viharos szél leverte, sőt egész fasorokat fordított ki a felázott talajból.
A szőlőkben a legnagyobb kárt a gombák és a kártevő rovarok okozzák, ellenük ugyanis ilyen időben képtelenség védekezni. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa – talán kedvcsinálónak szánva – azért pozitívumot is talált az időjárásban, hiszen a kártevők életritmusa a hűvösben lelassult, így az ellenük való védekezés halasztást tűrt. A szőlősgazdák egyébként is a szerencsésebbek közé tartoznak; a viharos szél számukra nem okozott számottevő kárt, néhol ugyan letördelte a zsenge hajtásokat, de ezek egy részét a fürtválogatás idején amúgy is el kell távolítani. A szőlő virágzása viszont megállt a hűvösben, a fejlődés 2-3 hetes késést mutatott.
A FruitVeb felmérései szerint így a gyümölcs-zöldség ágazatban 30-40 milliárd forintos kár keletkezhetett, egyes alágazatokban – mint ahogyan például a fent említett korai cseresznyetermésnek a 80 százaléka elpusztult – pedig válságos a helyzet.
Az okok elemzése még hátra van
A májusi esők miatti „tehetetlenségben” óhatatlanul azt elemezgették a gazdaemberek, hogy mi okozhatja a rendkívüli csapadékmennyiséget. Természetesen az okok között szóba jött az Izlandon történt vulkánkitörés is. Az agrometeorológusok szerint azonban maximum 0,1-es korreláció fedezhető fel az izlandi vulkánkitörés miatt a légkörbe került hamu és a csapadékban dús magyar időjárási viszonyok között. Az apró szemcsék a légkör összetételét megváltoztatják, és mivel ezek az összetevők szerepet játszanak a csapadékképződésben, így a keletkező vízcseppek állaga, mérete is megváltozhat. Vizsgálatok hiányában azonban kimutatható adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, amelyek meggyőző magyarázatot adnának a kivételes májusi csapadékbőségre.
Mi következhet a szokatlan tavaszból?
A mezőgazdaságot ért eddigi károk természetesen mindenképpen valamilyen befolyással lesznek a terménymennyiségekre, a kereskedelemre és a feldolgozásra is. A Magyar Agrárkamara elemzése szerint a kapás növények számára ez az év már „elment”, de az őszi kalászos növényeknél is hatalmas károkról beszélhetünk. Idén június elejéig átlagosan már 350 milliméter csapadék hullott országszerte, ami az egész éves átlag kétharmada, s ebből a májusi csapadék részesedése közel 200 milliméter. A sok eső következményei azonban a nyári hónapokban fognak begyűrűzni. A kalászosok terméskilátásai egyelőre bizonytalanok, ami az árakat erősen befolyásolhatja. Ugyanakkor nagy késéssel lehetett a kukoricát és a napraforgó egy részét elvetni. Ezért a kukorica meg-termékenyülése a száraz augusztusi hónapra tolódhat ki, míg egy korai őszi fagy szintén megtizedelheti a termést. Nem mellékes a jégkár mértéke sem, ami lokálisan jelentkezett az országban, és jelentős – felmérés alatt lévő – károkat okozott, a kelő kultúrákat és a gyümölcsösöket azonban alaposan helybenhagyta. Előbbiek kiszántása után pedig – a késés miatt – meglehetősen bizonytalan sorsú másodvetések kerültek a földekbe.
Az árvizek sújtotta területeken kialakult katasztrofális helyzet miatt várhatóan az adó- és illetéktörvények módosítását, illetve a gazdák hiteltörlesztésének megkönnyítését is kezdeményezi a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége. A szervezet egyben a kárbejelentés megtételére is felhívta a gazdálkodók figyelmét!
Meg kell továbbá oldani, hogy akik adományokat akarnak adni, azok ezt lehetőleg adómentesen megtehessék; sürgős változtatásra van tehát szükség az adó- és illetéktörvényekben. A gazdák által felvett hiteleket – amelyeket most nem tudnak fizetni – prolongálni kell, azoknál a fejlesztéseknél pedig, amelyek a katasztrófa miatt nem folytathatók, reális időpontot kell meghatározni a befejezésre. Az agrárkárenyhítésre elegendő pénzt kell biztosítani. A Magosz elnöksége valószínűleg úgy foglal majd állást, hogy azoknak, akik nem tudják befizetni a kárenyhítés díját, azt valamilyen alapból a kormány fizesse ki. Javaslatban hangzott el az is, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) munkatársai a gyommentesítés vizsgálatánál ne büntessék azokat a gazdálkodókat, akik a földjükre nem is tudnak rámenni. Az árvíz sújtotta területeken az állattenyésztők is óriási gondokkal küzdenek, hiszen a víz elvitte vagy tönkretette a takarmányt. Ezért a szervezet képviselői arra kérték a fuvarozókat és azokat, akiknek van felesleges takarmányuk, hogy segítsék a bajba jutott gazdákat, az árvíz sújtotta területen ugyanis éheznek az állatok.
NZ.
