Gyakran hangzik el az a kijelentés, miszerint a repcetermés – mint első árbevétel – milyen fontos a növénytermesztés számára. Nos, az idei évben ez hatványozottan igaz, hiszen a tavasszal hullott rendkívül sok csapadék szinte minden haszonnövény terméskilátásait rontotta, s talán éppen a repce az egyedüli növény, amely a sok esőt, a kis hőösszeget, az alacsony hőmérsékletet viszonylag jól elviselte.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a repce ne szenvedett volna viharkárokat, és a sok csapadék alakította mikroklímában ne jelentek volna meg a gombabetegségek. Az állományok nagy része megdőlt, és a zárt növénytömeg alatt a szártőrothadás, a fómás megbetegedés bizony majdnem mindenütt jelentkezett. Igazán jó termőhelyein, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Csehországban és Lengyelországban ma már 4 t/ha feletti szinten terem, persze a következetes termesztéstechnológia és szaktanácsadás igénybevétele mellett.
Keresett alapanyag a repce
Az optimista elképzelések szerint az idei évben mintegy 260.000 ha területről történik a repce betakarítása. Ezt a pesszimisták másként látják, ők ugyanis a tavaszi belvízborítottság és az árvíz sújtotta területek kiesését is próbálják kalkulálni. Nem csak az számít kieső területnek, amiről egyáltalán nem lehet termést betakarítani, hanem az is, amit nem is érdemes aratni, mert az üzemanyag költsége sem térül meg a minőségileg károsodott magtermés miatt. Nem valószínű, hogy így a 600.000 tonnát meghaladja az országos termés mennyisége, amihez az idei évben átmenő készlet sem „csapódik”. Természetesen a magyar produktum csak nagyon kis része az uniós termésnek, következésképpen meghatározó szerepe sem a világ-, sem az európai kereskedelemben nincsen. Nagyjából tehát a múlt évi mennyiséggel számolnak a kereskedők és a feldolgozóüzemek, ahová a magyar repce évek óta kerül. A mintegy 300.000 tonna mennyiséget feldolgozó három jelentősebb üzem mellett további 300.000 tonna megy exportra, amelynek árát a világpiaci árak határozzák meg. Az árkalkuláció alapja az idei évben is az európai termés mennyisége, amely az előzetes becslések szerint mintegy 21 millió tonna lesz, kicsivel – 500.000 tonnával – kevesebb, mint az előző évben. Elsősorban a francia és a német termés lesz kisebb 500-500.000 tonnával, amit a volt közép-európai blokk országai – Cseh- és Lengyelország, valamint Szlovákia és Magyarország – valamelyest kompenzálnak. A külső beszállítók közül Ukrajna nem tudja megismételni a múlt évi kiugróan magas terméseredményét, ezért mérsékeltebb mennyiséget szállít a nyugat-európai olajmalmokba. Az EU repceolajigénye mintegy 9,3 millió tonna, amelyet a belső termelésből nem tud teljes egészében kielégíteni, ezért további mennyiséget kell vásárolnia. Az import egy része Ukrajnából, a további mennyiség esetleg a tengerentúlról érkezik. A feldolgozott repcemag 60%-a biodízel célú előállításra megy, aminek aránya egyre növekszik. Sőt, az EU előzetes tervei alapján a későbbiekben egyre nagyobb biodízeligény jelentkezik, hiszen nő a bekeverési arány az ásványi üzemanyagokba, és a tiszta biodízel-üzemű felhasználás is szép jövő elé néz. Természetesen a mennyiségi garanciák nagyon fontosak úgy az üzemanyag, mint az étkezési vagy ipari olaj előállításánál. Ezért a repcemag esetleges kiesése esetén akár pálma- vagy szójaolajjal történő pótlásáról haladéktalanul gondoskodni kell.
Az árak alakulása
Változatlanul a MATIF tőzsdei jegyzései határozzák meg a magyar termelőkkel kapcsolatban álló kereskedők, illetve feldolgozók árait. Ha a többi olajos növényből Európa-szerte nagyobb termés jelentkezik, az természetesen a repce árára is kihatással van. De talán még ennél is fontosabb a repce árképzésénél, hogy az ásványi olaj, illetve a kukoricából előállítható bioetanol ára hogyan alakul, hiszen azok versenytársává vált a repcéből előállítható biodízel.
A másik nagyon fontos áralakító tényező a magyar piacon az euró-forint árfolyam alakulása, ami a nagy értéket képviselő olajos magvaknál még nagyobb súllyal esik latba. Az elmúlt havi gyengülő forint segítette a repceárak alakulását, ennek köszönhetően az a magyar tőzsdén már június közepén elérte – augusztusi jegyzésre – a 83.000 Ft/t-t. A szerződéses kapcsolatban álló termelők egyre nagyobb aggodalommal nézik az ár emelkedő trendjét, hiszen ők általában 72-76.000 Ft/t áron szerződtek. Arra aligha van esély, hogy a szerződéseket módosítsák, hiszen a kereskedők, integrátorok és feldolgozók is vágynak egy jelentősebb árrésre, cégeik „roborálására”. Ott van esély a szerződéses termelőknek áremelésre, ahol ún. követő árrendszert alkalmaztak a szerződés aláírásakor. A szabad piaci értékesítésre bazírozók viszont már dörzsölik a tenyerüket egy magasabb árbevétel reményében. Nehéz kiszámítani persze, hogy az elkövetkező fél évben – ameddig a magyar repcetermés „elkopik” – meddig szökik fel az ár. A helyes értékesítési taktika talán az optimumra törekvés, a maximummal szemben. Egy áremelkedés végét sokkal nehezebb megsejteni, mint egy elérhető reális árat elfogadni. Ki-ki maga tudja a repce saját termelési költségeit, és ennek függvényében okos megoldásnak tűnik egy tisztes nyereség elérésénél „leütni” az árat, mint esetleg tovább kockáztatni. A kockázat vállalása pedig mindig anyagi erő függvénye, amely csak kevesek kiváltsága ma a magyar termelői szférában. Annál is inkább, mert az első jelentős bevételről van szó, és a következő termény – a búza – piaci pozícióját nézve nem túl jók a kilátások. Emellett nem szabad megfeledkezni az osztott értékesítés lehetőségéről sem, amikor egy jelentősebb repcetétel felét érdemes csak eladni az aratást követően az árbevétel érdekében, a másik felével pedig lehet kockázatot vállalni, várni, egy magasabb ár reményében.
A repce előkészítése értékesítésre
A repce iránt érdeklődés nyilvánvalóan egyre fokozottabban jelentkezik a betakarítás időszakában. Az integrátorok, kereskedők és feldolgozók is tudatában vannak annak, hogy az olajostermény-piac most is „nagyon húz” – a gabonához képest feltétlenül -, a repce iránt változatlan az érdeklődés, ezért az elérhető nyereségtartam mindenki számára vonzó. A termelők ugyanezt a piaci motivációt hallják, és már tudják, hogy tehát számukra az egyetlen és legfontosabb feladatra, a betakarításra kell koncentrálni. Az adott területről a legtöbb termést kell betakarítani, már ha sikerült a „maratoni” hosszúságú tenyészidővel rendelkező olajos növényt megóvni a betegségektől és a kártevőktől. Sajnos éppen a tenyészidőszak utolsó időszakában jelentkezett a bevezetőben is említett néhány gombás megbetegedés, a temérdek csapadék következtében. A becőkben lévő érett, egészséges magot viszont a legjobb rendelkezésre álló technikával az utolsó szemig be kell takarítani. Van azonban remény arra is, hogy a már-már káros mennyiségű csapadék azért az ezermagtömeg alakulására jó hatással van, és termésszintnövelő hatása van. Ha a Medárd-időszak végéig nagy gyakorisággal esik, akkor azonban a gondok komoly mértékben megsokasodnak. Elsősorban azért, mert a gombák elleni védekezés eredménytelensége következtében nagy veszteségek keletkeznek, másrészt pedig a szárítás költséges beavatkozásához kell nyúlni. Az állományszárítás valószínűleg így is nagy szerephez jut majd, hiszen az egységes állomány kialakulását segíti. A feladat tehát a betakarítás lehető legjobb megszervezése – jó beállításokkal és természetesen oldalkasza használatával a kombájnokon -, és a beszállított repce legjobb előkészítése az értékesítésre.
NZ.
