Alig plusz és többször mínusz. Így van ez rendjén decemberben és januárban. Főleg, ha az időjárás a téma. Ha a jövőlatolgatásról van szó, akkor már kevésbé tartjuk mindezt rendjénvalónak.
Egy gazdasági egységnél megkerülhetetlen leltárt készíteni az elmúlt évről, s megtervezni a jövőt. A tervezésben az a legszebb, hogy ez maga a képtelenség. Hisz ki tudja, hogy az optimista vagy pesszimista tervezőből lesz végül a realista. Azok a fránya külső körülmények mindent elronthatnak, és majdnem mindent korrigálhatnak. Még szerencse, hogy a végén kasszát lehet és kell csinálni, s minden tényt magyarázat övezhet. Pedig szinte unja is az ember a sémákat. Az időjárást ennél könnyebb kicselezni; egyszerűen ilyenkor el kell utazni az ellenkező féltekére, s élvezni a kánikulát. Persze, hogy a pénz is meglegyen ehhez, annak érdekében többször sikeresen át kell esni a vázolt számvetés és nekirugaszkodás egymásba fonódó szakaszán. Ennyi macerát csak a szerencsejátékok nyerteseinek, no meg a nagyon tehetségeseknek, de többségében a sajátos játékszabályokat is átlépő kijelölt nyerteseknek nem kell kiállniuk. Amúgy most a dzsóker is a miénk, hisz a politikában egy négyéves ciklus lezárásának és az újabb megkaparintására szolgáló kampányidőszak nagy nekiveselkedésének is tanúi lehetünk. Lehet, hogy sokak számára mindez akár fárasztónak is tűnhet, de nincs kibúvó. Készületlenül ne érjen senkit se a tavasz! Mert hogy ezen az ég-övön az a rend, hogy tél után a tavasz jön, azután meg az ősz, s hogy ne szakadhasson meg a folyamat, megint a tél.
Ahány, annyiféle
Az agráriumnál maradva, s az előbbiek értelmében beletörődve, hogy évértékelő nélkül nem megy, a Magyar Hírlap remekül tálalja a témát Eltérően értékelt esztendő című cikkében:
A tavalyelőtti rekordteljesítmény után az agrárium ágazati nyeresége a felére csökkent – ezzel az adattal senki sem vitatkozik. A mezőgazdaság elmúlt éves tevékenységét azonban már eltérően ítélik meg az ágazatban dolgozó szakemberek.
Gráf József, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője: „Rossz évük volt a gabonatermelőknek, mert az április-májusi aszályos időjárás következtében 22-24 százalékkal csökkent a termésátlag. Ehhez jött a pénzügyi válság, amelynek következtében a hazai felhasználók nem tudtak készletezni, de egész Európában hasonló volt a helyzet. Heti, legfeljebb havi készleteket vásároltak, és amíg el nem fogyott a tavalyi áru, nagyon nyomott piaci árak uralkodtak.”
Herbály Imre, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának szocialista alelnöke: „A gazdák életét nagyban megnehezítette a végletekig szélsőséges időjárás. Nemcsak azért voltak nehéz helyzetben, mert száraz időszakban kevesebb az előállított termény mennyisége, hanem azért is, mert a felhasznált mezőgazdasági anyagoknak ilyenkor rosszabb a hatásfokuk.
2009. ellentmondásos volt abból a szempontból, hogy az előző szezonhoz képest alacsonyabb volt a termésátlag, kevesebb termésmennyiség került a piacra, ám a felvásárlási árak mégsem emelkedtek, hanem csökkentek. Sok esetben a gazdák csupán az önköltségi ár alatt tudtak túladni terményeiken.” A szocialista politikus felhívta arra is a figyelmet, hogy a gazdáknak nemcsak érdekeik védelmében, de a hatékony termelés megvalósulása szempontjából is érdemes lenne a szövetkezés gondolatát komolyan venni. Az agrári-umnak már a közeljövőben fel kell készülnie a klímaváltozásra, ezen belül is a víztakarékos termelési módokra a növénynemesítés és a technikai eszközök modernizációjában.
Mikula Lajos, az Agrya – Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének elnöke: „A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) működésére jellemző anomáliák közül az eljárási, kifizetési határidők be nem tartása, a fellebbezések indokolatlanul hosszú elbírálása változatlanul fennállt. A jogszabályok állandó módosulása szintén komoly gond. Tavaly a jó hír a családi gazdaságoknak az volt, hogy nem sikerült a kormánynak az egységes mezőgazdasági támogatási rendszert (SPS) bevezetni. A jelenlegi elképzelések szerint a 2013 utáni uniós közös agrárpolitika az SPS-támogatástól éppen – a hazánk által jelenleg is használt – átalánykifizetés felé mozdul el, amelyben csökken a múltbeli termelés szerepe. A magyar SPS-modellel azonban pontosan szembemegyünk az uniós trendekkkel. Generációváltás zajlik; a fiataloknak vonzó perspektíva az agrárium, csak legyen miből a támogatási igényeket kielégíteni, de erre nem sok esélyt látok.”
Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke: „Tavaly év végére eljutottunk odáig, hogy nincs olyan mezőgazdasági kultúra vagy állatfaj, amelyre azt mondhatnánk, hogy tessék azt termelni, illetve tenyészteni, mert most az a jövedelmezőbb. A cukorreform következtében a korábbi cukorrépa-termelők is megjelentek a gabonapiacon, így még több eladatlan áru halmozódott fel. A zöldség-gyümölcstermelők körében katasztrófahelyzet alakult ki a megalázóan alacsony felvásárlási árak következtében. Szőlőjükön pedig a gazdák nevetségesen alacsony, huszonöt-negyven forintos kilogrammonkénti áron tudtak csak túladni. Nem csoda, hogy kétszer annyi szőlőtőkét akarnak kivágni, mint amennyit hazánk uniós kvótája engedélyez.
Az állattenyésztők sem zártak jó évet, folytatódott az állatállomány drámai csökkenése. Egy egységnyi mezőgazdasági termék előállítását hazánkban tizenöt-harminc százalékkal magasabb adóteherrel sújtják, mint Lengyelországban vagy Szlovákiában. Nemcsak a régi uniós tagországokkal szemben kerültünk versenyhátrányba, hanem a velünk együtt csatlakozott államokkal is. A nyolcvanmilliárdos elvonás mellett a kiegészítő támogatást is figyelembe véve további 58 milliárd forinttal jut kevesebb pénz a gazdáknak itthon, mint a velünk együtt csatlakozó országokban.”
Jakab István, a MAGOSZ elnöke: „A mezőgazdaság jelenlegi struktúrája alkalmatlan arra, hogy a gazdák elfogadható jövedelemre tegyenek szert. A jövedelem elvonásnak számtalan apró trükkjét alkalmazzák az erre a célra létrehozott gazdasági szervezetek, amelyhez a jelenlegi kormány, élén az agrártárcával, asszisztál. A magyar agrárpiac gyarmati típusú kereskedelmet bonyolít. Szinte már csak nyersanyagot szállítunk a külpiacokra, és feldolgozott, tehát nagy hozzáadott értéket tartalmazó termékeket importálunk. A kiskereskedelmi forgalomban már az ötven százalékot is meghaladja a külföldi élelmiszerek aránya.” A Magosz elnöke szerint a magyar alapanyag-termelők teljesen kiszolgáltatottak, a feldolgozóipar pedig leépült, kapacitásait nem tudta korszerűsíteni, versenyképtelenné vált. A kormány az idén nyolcvanmilliárdos tételt von ki az ágazatból, pedig az elmúlt évek során már a mezőgazdaság egyéves költségvetésének megfelelő összeget vett el a magyar gazdáktól. Az egyszerűsített mezőgazdasági támogatásra (SPS) való áttérés kísérlete a kormány utolsó vergődése, hogy a jelenlegi rendezetlen földviszonyok mellett helyzetelőnyhöz juttassa a nagyüzemi klientúrát, és a vidéket a spekuláció színterévé silányítsa.
Az egyenlőbb jövő esélye
A Farmit agroportálon az uniós jövőkeresésről olvasottak mérsékelt optimizmust sugallnak. A mezőgazdasági ügyekért felelős biztosjelölt meghallgatásáról nyilatkozó Tabajdi Csaba magyar szocialista delegációvezető ugyanis a következőket mondta: – Dacian Ciolos személyében felkészült és vízióval rendelkező mezőgazdasági biztosa lesz az Európai Uniónak, aki egyszerre érti az új és a régi tagállamok mezőgazdasági sajátosságait. Ciolos a meghallgatásán többször hangsúlyozta, hogy a 2004-es, majd a 2007-es bővítést követően az EU mezőgazdasági szerkezete is sokkal változatosabb lett, mint a korábbi években volt.
Egyetértettünk a biztosjelölttel abban, hogy az Európai Unió új Közös Agrárpolitikájának egyenlőségen kell alapulnia, a támogatások nem diszkriminálhatnak tagállami alapon, és erősíteni kell a Közös Agrárpolitika szociális és környezetvédelmi vonásait.
Magyarország abban érdekelt, hogy 2013 után is fennmaradjon a Közös Agrárpolitika. A KAP, különösen az új tagállamokban, a mezőgazdasági szektor és a vidéki társadalom fennmaradásának záloga. Ciolos osztotta azt a véleményemet, hogy a Közös Agrárpolitika jelenlegi forrásai elégségesek, ugyanakkor a támogatások rendszerének átfogó reformja elkerülhetetlen. Minden tekintetben egyensúlyt kell teremteni az európai mezőgazdaságban, megszüntetve a régi és új tagállamok, a különböző mezőgazdasági szektorok és a különböző üzemméretek támogatása körüli ellentmondásokat.
A KAP reformjának keretében új piacszabályozó eszközöket kell kialakítanunk, amelyek megfelelő biztonsági hálót képeznek a gazdák számára. Ez a biztonsági háló egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, mivel a mezőgazdasági termelés természeti kockázatai a klímaváltozás következtében egyre nagyobbak lesznek.
Nem csupán a kereskedelmi lánc végén álló áruházláncoknál, de a kereskedelmi láncban közvetítőként résztvevő nagykereskedőknél is jelentős profit keletkezik, miközben a termelők haszna az elmúlt időszakban stagnált vagy csökkent. Az Európai Bizottság közvetlenül nem avatkozhat be ebbe a folyamatba, de közvetítőként segítheti a gazdák és a kereskedők közötti párbeszédet. A most elkészült bizottsági tanulmány a cselekvés alapja lehet.
Tóth Szeles István
