Exkluzív rovatunkban az előző hónapok tematikáját követve szintén a gépesítés világába tekintünk be, de most egy családi vállalkozás lehetőségei, kihívásai kerülnek fókuszba. Hernek Zoltán, az Odisys Bt. tulajdonos-cégvezetője volt interjúalanyunk.
– Honnan datálható a gépekhez való kötődése?
– Érdekes, hogy elsősorban a kereskedelemhez vonzódtam, és a gépek szeretete csak ezután következett. A műszaki irányultság talán mondható úgy, hogy zsigerből már jött velem, de a kecskeméti főiskola szakirányán folytatott tanulmányaim során a géptannal nagyon sokat foglalkoztam. Pályakezdőként a kertészeti vonalon nem tudtam elhelyezkedni, így a Kecskeméti Agrokerhez pályáztam gépértékesítői munkakörbe. Nagyon tetszett ez a munka, sok érdekes feladat, márkák bevezetése kapcsolódott hozzá, de 2007-ben az Agroker felbomlása miatt úgymond kényszervállalkozó lettem. Szerencsére nem a nulláról kellett kezdenem, hisz mindig járt valamin az agyam, mit lehetne jobban, ügyesebben csinálni ezen a területen. A traktortuningot 2002-ben Magyarországon elsőként kezdtem el, így ez volt az egyik láb, amire a családi vállalkozás állhatott.
– Hogyan alakult ki a mai portfólió?
– Kicsit ez is visszanyúlik az agrokeres időkhöz. 1999-ben az akkori cég termékpalettájáról hiányoztak a kertészeti gépek, ezért kezdtem el foglalkozni a Goldoni traktorokkal. Szerencsére az akkori vezetés nyitott volt erre a változásra. A változások után ez a termék maradt a családi cégünk, az Odisys Bt. portfóliójában, így már 20 éve dolgozom ezzel a márkával.
– Apropó, Goldoni. Elég sok változás volt ennél a cégnél az elmúlt években. Hogy látja, stabilan számolhatnak ezzel a márkával a jövőben is?
– Természetesen. A tulajdonosváltás miatt sok helyen hallani, hogy ez már kínai traktor, ez már nem az a Goldoni. Ez alapvetően hibás hozzáállás, hisz ilyen alapon a kínai tulajdonú Bosch márkát is le lehetne írni, amelyet valószínűleg senki nem tenne, aki szakmailag egy kicsit is igényes. Az, hogy a tőke megváltozik egy márka mögött, messze nem jelenti azt, hogy ott minőségben bármilyen visszaeséssel kellene számolni, sőt. Itt annyi történt, hogy a korábbi cégtulajdonos, a 87 éves Goldoni úr úgy látta, hogy ő már nem tud, nem akar tovább gyárigazgató lenni, az egész élete erről szólt. A fiának más volt a szakmai beállítottsága, így úgy döntöttek, hogy eladják a gyárat. Az új tulajdonos munkáján már látszik, hogy jönnek az új típusok, ami biztosan hoz egy kis jó felfrissülést a márka életében, és abszolút úgy látom, hogy a változás nem ment a minőség rovására. Ha a magyarországi első féléves eladási statisztikákat nézzük, kb. 30 Goldoni talált itt gazdára, ezzel az eredménnyel fej-fej mellett vagyunk az erős középmezőnyben az Antonio Carraro és a Zetor mellett ebben a szegmensben. Ha csak a kertészeti palettát nézem, akkor gyakorlatilag a toplista élén vagyunk.
– Pár éve egy indiai gyártót is képviselnek Magyarországon. Kívülről nézve ez annak idején kicsit bátor húzásnak látszott – ma már úgy tűnik, jó volt a megérzés. Hogy került a Solis a hazai piacra?
– Alapvetően nem szeretem mástól elvenni a kenyeret, így ha bővítésre volt szükség, mindig azon gondolkodtam, melyik az a gyártó, akinek itthon még nincs gazdája. 2015-ben a kertészeti pályázatokon nagyon sok ügyfelet veszítettünk, mivel nem volt olcsó traktorunk. Azon az őszön választottam ki a Solist a további bővítésre. Az EIMA szakkiállításon egyeztünk meg, de a kapcsolat itt is régebbre nyúlik vissza, hisz a Sonalika International korábban a Renault traktorok kabin nélküli, 60-100 LE közötti traktorait gyártotta bérmunkában. Szerencsére a döntés helyessége beigazolódott, hisz ez a márka megfelel minden új környezetvédelmi és más európai szabálynak. Nagyon jó a szervizstatisztikánk, minimális számú meghibásodásról kell beszámolnunk, a rendkívül szigorú minőségbiztosítás eredményeként, ami a gyártás mögött van. A Solis nem egy komoly szervizigényű, egyszerű üzemeltetésű traktor. Az idén eddig közel 60 darabot adtunk el belőle, ami ezen a piacon, 4 év után nagyon komoly eredmény. Év végére 150 körül várom ezt a számot.
A Solis megfelel minden új környezetvédelmi és más európai szabálynak
– Mennyire érződik a mindennapi munkában, hogy a Solis gyártója mögött egy másik földrész, másik kultúra áll?
– Semmi nyoma nincs ennek, egyedül az időzóna-eltolódás tud néha egy-egy kommunikációt megnehezíteni a hétköznapi munkában. Gondot inkább az jelent, hogy jelenleg a 30-40 lóerős kategóriában hiányzik még termék, ezek azonban hamarosan piacra kerülnek, természetesen európai tanúsítványokkal. A 110 lóerős, nagyobb testvér is készen van már, ezek a traktorok más kontinenseken (Dél-Amerika, Észak-Amerika, Dél-Afrika) már bizonyítanak, csak az európai debütáláson dolgozunk még.
– Szóba kerültek már statisztikák a beszélgetés során. Alapvetően hogy látja az idei géppiacot?
– Borzasztóan hektikusnak. Annyira támogatásfüggő lett a piac, hogy ezt egyszerűen nem tudja levetkőzni. Elég, ha felröppen egy hír egy-egy szegmens támogatásával kapcsolatban, akár jogosan, akár csak pletyka szinten, és máris teljesen be tud fékezni a piac, várva a csodát vagy a pluszpénzt, pluszlehetőséget. A beruházásokat így sokszor nem okszerűen tervezik a gazdák. Persze az egésznek van egy jó oldala is, amikor a támogatás valóban megérkezik egy szegmensbe, gondolok itt például az elmúlt időszak kertészeti és erdészeti pályázataira, de alapvetően talán szerencsésebb lenne teljesen piaci alapokra helyezni ezt az egészet.
Goldoni: jönnek az új típusok, ami biztosan hoz egy kis jó felfrissülést a márka életében
– Ha megnézzük a piaci helyzetet, nyilvánvaló, hogy a három nagy, piacvezető cég mellett nem egyszerű itthon egy erőteljes termékkört kialakítani. Az Odisys hogy tudott megkapaszkodni ezen a nehéz terepen?
– Talán a legfontosabb a megfelelő partnerkör, ami egy stabil alapot ad a munkánkhoz. A jó, kipróbált munkatársak is szükségesek ehhez a munkához. Nem feltétlenül kell nekünk túlnőni ezen a méreten, többször inkább megfelelő külsős csapat munkáját vesszük igénybe, például bizonyos szervizfeladatoknál. Most 18 fővel dolgozunk, ami igazából elég is. Szervizoldalon egy kis fiatalítás jó lenne, idővel pár tapasztalt, idősebb kolléga át kell hogy adja majd a stafétabotot. Nehéz az utánpótlást megtalálni, de erről nagyon sokat hallani mostanában.
– Az új gépek mellett jelentős részt képviselt a cég életében a használtgépes szegmens igényeinek kielégítése is. A gépudvar ilyen tekintetben most eléggé üresnek tűnik. Mi ennek az oka?
– A helyzet kicsit becsapós. Nagyon sok energiát belefektettünk ebbe a területbe is, és több jelentős tenderünk épp célegyenesben van. Az egyik egy közel kétszázmilliós csomag, aminek a gépeit már nem itt tároljuk, ezért lehet csalóka a gépudvar telítettsége. Emellett egyre fontosabb az, hogy csak „gazdás” gépünk legyen a használt szegmensben, mert tapasztalataink szerint a vevők műszaki igényei néha meg tudják tréfálni a kereskedőt. Gondolok itt arra, hogy ha egyetlen paraméter nem tetszik a vevőnek, akkor egy-egy gép egész sokáig állhat itt gazdára várva, ilyenkor benne áll a pénz, munka, ez nem a legszerencsésebb eset. Emellett sok használtgépünk van bérmunkában is, ez is egy fontos bevétele a cégünknek. Visszatérve a használtgépre, igazából ha valaki kinéz magának külföldön egy megfelelő masinát, mi teljeskörűen le tudjuk bonyolítani a hazaszállítást, a lízing- vagy hitelszerződést. Uniós számlával, áfafinanszírozás nélkül oldható meg ez a feladat, sokaknak segítettünk már. Mindent megoldunk, csak a raktározásnak nincs értelme.
Minden egyes forintot, partnerlátogatást, jó beszélgetést meg kell köszönni, örülni kell ezeknek – lassan kialakul egy lojális ügyfélkör
– Milyen itthon a bérmunka megítélése?
– Nekünk a kapacitáskérdések miatt ez a szegmens azért nem nőhet túl egy szintet, de gépbérlettel is ki tudjuk egészíteni a szolgáltatást. A már ismert partnerkörben viszont nagyon megbecsülnek minket – nem panaszkodom.
– Az Odisys családi tulajdonú cég. Mi ennek az előnye, hátránya a mindennapokban, miben más ez, mint egy multinacionális cégben tevékenykedni?
– Hogyan legyünk saját családtagjaink jó főnökei? Azért ez izgalmas feladat, de úgy látom, az évek alatt mindannyian beletanultunk. Itt dolgozik feleség, testvér, sógornő stb. – a saját területén mindenki fontos munkát végez. Amíg a munkahelyen vagyunk, addig munkatársak vagyunk, ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Vannak persze konfliktusok, de azok akkor is lennének, ha nem családtagok lennénk. Az otthon pedig otthon. A családi háttér mellesleg sokat tud lendíteni akkor, ha valaki megszorul egy feladattal, s amikor nemcsak kollégaként számíthat segítségre a többiektől, hisz ennél erősebb kötelékek vannak közöttünk.
– A partnerek, akár gyárak, akár finanszírozók, megfelelően komolyan vesznek egy ekkora céget?
– Mindegyikkel meg kellett küzdeni, de a bizalom igazából az évek alatt, a közös munka során alakul ki. Akár a Goldonira, Nobilira, Sicmára gondolok, szépen lassan beérett a munka. Minden egyes forintot, partnerlátogatást, jó beszélgetést meg kell köszönni, örülni kell ezeknek – lassan kialakul egy lojális ügyfélkör, amire mi is és az általunk képviselt cégek is alapozhatnak.
Inspirál, ha különleges műszaki tartalmak, megoldások kitalálására, megszervezésére van szükség, amit adott esetben versenytársak vagy kollégák sem tudnak összehozni
– Mi az, amit több mint két évtized után is szeret ebben a munkában?
– A speciális feladatokat! Amikor egy-két „nehezebb” ügyféllel a kollégák már nem tudnak haladni, és nekem kell a célegyenesben lévő üzletet nyélbe ütni, de legalább annyira inspirál, ha különleges műszaki tartalmak, megoldások kitalálására, megszervezésére van szükség, amit adott esetben versenytársak vagy kollégák sem tudnak összehozni. Ezekben kicsit ki tudom élni magam. Érdekes például a faátültető vállalkozásunk, ami aztán tényleg unikum itthon. Közel negyven nagy fát ültettünk át tavasszal, mindegyik él, szépen fejlődik tovább. Önmagában egy élmény, hogy egy ekkora élő szervezetet megfelelő gépes és technikai tudással egy egész más helyszínen be tudunk illeszteni, és ott folytatni tudja a fejlődését.
