Túl vagyunk az első idei friss gyümölcsök megízlelésén, de az ezeket termő gyümölcsösökben, pl. a korai cseresznyében vagy a többi csonthéjas ültetvényben is bőven van növényvédelmi feladatunk a nyár folyamán. Először az általánosan jelentkező kártevőket, betegségeket, majd növényfajonként a speciálisabbakat tekintjük át mostani cikkünkben.
Gyümölcsmolyok
A gyümölcsmolyok elsősorban az őszibarackon, kajszin és a szilván jelenhetnek meg, és okozhatnak súlyos gyümölcskártételt. A rágásuk okozta sebeken pedig a monília tud könnyen fertőzni. A gyümölcs károsítása mellett az első nemzedékeik lárvái a tavaszi fiatal hajtásokat, míg ősz felé, a harmadik nemzedék hernyói – különösen az őszibarackban – a hónaljhajtásokat is károsítják. Mind a keleti gyümölcsmolynak, mind a szilvamolynak és a barackmolynak három nemzedéke fejlődik ki a mi klímánkon, de kedvező időjárás esetén a barackmolynak egy csonka negyedik nemzedéke is kialakulhat. Az ellenük való hatékony védekezéshez a feromoncsapdák segítségével kell megfigyelni a rajzást, és a rajzáscsúcs idején célzottan védekezni. A molyok rajzásakor valamilyen piretroid tartalmú készítménnyel a repülő egyedeket tudjuk gyorsan elpusztítani, a későbbi védekezésekhez azonban a hosszabb hatástartamú, felszívódó nikotinszármazékok vagy a még engedélyezett szerves foszforsav-észter hatóanyagú szerek valamelyikét ajánlott alkalmazni. Ezeket a készítményeket lehetőleg felváltva használjuk, a velük szemben esetleg kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében! További biztonságot ad a kitinszintézis-gátló készítmények bevonása is a védelmi technológiába. Az érés közeledtével azonban az élelmezés-egészségügyi várakozási időre oda kell figyelni! Az őszibarack esetében a szüret után is ajánlott folytatni a védekezéseket a gyümölcsmolyok ellen, a fiatal lárvák késői hajtáskárosításának megakadályozása érdekében.
Levéltetvek
A levéltetvek mindegyik csonthéjas faj esetében jelentős problémát képesek okozni: torzult, gyenge hajtások, a szintén torzult, mézharmattól, az azon megtelepedő korompenésztől csökkent értékű lombozat a jellemző tünetük. Az őszibarackon, kajszin elsősorban a zöld és a hamvas őszibarack levéltetű, cseresznyén, meggyen a fekete cseresznye levéltetű (1. kép), a szilván a hamvas és a sárga szilva levéltetű (2. kép) okoz kárt. Már tavasszal, a virágzást követően betelepednek az ültetvényekbe, de nyáron, különösen az elhúzódó érés miatt „védtelen” fákon súlyos fertőzést tudnak okozni. Az ellenük való védekezést összekapcsolhatjuk a gyümölcsmolyok, illetve a cseresznyelégy elleni védekezéssel, és a szüretet követően is ajánlott – különösen cseresznyében, meggyben – további védekezéseket beiktatni.
Moníliás rothadás
A betegségek közül a nyári időszakban, különösen az érés közeledtével a moníliás gyümölcsrothadás a legjelentősebb (3. és 4. kép). Az ellene való védekezés komplex megoldást igényel, amelynek részeként elengedhetetlen a szellős, könnyen felszáradó, permetlével jól átjárható koronaforma kialakítása. Kerülni kell a sebek okozását, ezért a gyümölcsmonília elleni küzdelmet a gyümölcsmolyok és a cseresznyelégy elleni hatékony védekezéssel alapozhatjuk meg. Az esetleges jégverést követően azonnal permetezni kell, erre a célra általában a tiofanát-metil hatóanyagú készítményeket (pl. Top-sin-M 70 WP és WG) alkalmazhatjuk. A gyümölcsrepedést lehetőleg kerülni kell: ha az érés elején tartósan száraz idő mutatkozik, öntözéssel segítsük a gyümölcsök víztartalmának egyenletes növelését – különösen a repedésre hajlamos meggy- és cseresznyefajták esetében -, bár így sem biztos, hogy ki tudjuk védeni ezt a problémát. Érés közeledtével a gomba már az ép bőrszöveten is be tud hatolni, mivel a spórái ekkor a levegőben folyamatosan megtalálhatók; csapadékos, párás időben ezért a lehetséges utolsó pillanatig ajánlott védekezni. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására ez esetben fokozottan figyelni kell! A fenhexamid hatóanyagú készítmények (pl. Teldor) csonthéjas kultúrákban rövid, akár 3 napos várakozási idővel rendelkeznek, de a más, a monília hajtásfertőzése ellen is kiváló hatékonyágúak közül a tebukonazol tartalmúak (pl. Folicur Solo és 25 WG, Mystic 250 EC, Orius 20 EW, Riza 250 EW) 14 naposak, míg a penkonazol (Topas 100 EC), a boszkalid+piraklostrobin (Signum WG) hatóanyagú gombaölő szerek 7 naposak. Már a szüret után ajánlott megkezdeni a „felkészülést” a következő évre, és a kórokozó hajtás- és gyümölcsfertőzésének „eredményét”, a leszáradt hajtásokat, vesszőket, valamint a gyümölcsmúmiákat mielőbb el kell távolítani, és meg kell semmisíteni.
Fómás, sztigminás (levél-lyukacsosodás) betegség
A moníliánál kisebb jelentőségű, de a csonthéjasokban általánosan jelentkező gond a levéllyukacsosodást okozó betegségek előfordulása. Tünetük a levélen szembetűnő: néhány milliméteres, beszáradó, később kihulló foltok, de a hajtáson és a kajszi esetében a gyümölcsön is megjelenhetnek sötét szegélyű, kivilágosodó foltok. A korai időszakban, alacsonyabb hőmérsékleten a Stigmina carpophila, míg nyáron, a magasabb hőmérséklet-igényű Phoma-fajok okoznak tüneteket. Az ellenük való védekezést általában össze tudjuk kapcsolni a többi betegség elleni permetezésekkel.
Cseresznye, meggy
A cseresznye és a meggy esetében a cseresznyelégy jelent a gyümölcs-molyokhoz hasonló, komoly veszélyt, így ellene védekezni kell. Itt is feromoncsapdával vagy ragacsos sárga lapok kihelyezésével lehet pontosan meghatározni a kártevő rajzásidejét; ekkortól kell megkezdeni a védekezést, és folytatni a szüretig, az élelmezés-egészségügyi várakozási idők (ÉVI) betartása mellett.
Meggy, ritkábban a cseresznye esetében a szüret előtti csapadékos időjárás következtében akár járványszerűen jelentkezik az antraknózis vagy glöospóriumos betegség, ami az eredő gyümölcsön 2-3 mm-es besüppedő foltokat okoz; ezek a foltok megnagyobbodnak, majd a monília is könnyen meg tud telepedni rajtuk. Az ellene való védekezést a szüret előtti időszakban célzottan kell végrehajtani. Ezeket a permetezéseket a gyümölcsmonília elleni védekezéssel is összehangolhatjuk.
Cseresznye-, de különösen a meggyfák esetében a szüret után – főleg száraz meleg időjárás hatására – okozhat komoly lombveszteséget a blumeriellás betegség (5. kép), különösen, ha a szüret után védelem nélkül maradnak a fáink. Ezért ajánlott a szüret előtti gyümölcsmonília elleni védekezéseket szedés után 1-2 permetezéssel kiegészíteni, így hatékonyan tudunk a kórokozó ellen fellépni.
Kajszi
Ha virágzást követően nem védekeztünk megfelelően, és a május csapadékos, akkor júniusban a kajszin megjelenhetnek az apiognomóniás levélfoltosság tünetei. A tünetek megjelenése után ez ellen a betegség ellen vegyszeresen védekezni nem érdemes, mivel a nyáron, ivartalan szaporító-képletekből megjelenő tünetek (sötétebb foltokat képeznek) nem okoznak súlyos fertőzést. Az ivartalan alaknak az áttelelésben sincs szerepe, komoly fertőzést csak az ivaros, aszkospórás fertőzés tud okozni május-júniusban. Az utóbbi években későn és gyenge fertőzést okozott a gomba. Ha a betegség megjelenik, ősszel a fertőzött lomb megsemmisítésével tudjuk csökkenteni a fertőző anyag tömeges áttelelését, és a sziromhullástól június közepéig végzett permetezésekkel lehet a következő évben kivédeni a kórokozó fertőzését.
Őszibarack
A lisztharmat ritkán okoz súlyos problémát az őszibarackban, a száraz kora- és későnyári időben azonban számolni kell a kórokozó megjelenésével, különösen az érzékenyebb nektarin fajtákban. A lisztharmat a fiatal leveleket és a 2-3 centiméternél kisebb gyümölcsöket tudja megtámadni, az ennél nagyobbakra már nem veszélyes a kórokozó. A veszélyeztetett időszakban, ha monília ellen felszívódó készítményekkel permetezünk, azok általában a lisztharmat ellen is hatnak, így ilyenkor csak szükséges esetben kell külön kéntartalmú szerrel permetezni. Ha a kórokozó megjelenik, akkor a zöldmetszéskor a fertőzött hajtásokat vagy legkésőbb tavasszal a beteg vesszőket el kell távolítani.
Erős tavaszi tafrinás fertőzés esetén a nyári időszakban hűvösre, csapadékosra forduló időjárás hatására újabb levélfodrosodás alakulhat ki.
Ez a fertőzés általában már komoly lombveszteséget nem szokott okozni, de segít az áttelelő képletek számának növelésében.
Szilva
Ha május-június időjárása csapadékos, akkor mind a polisztigmás (vörös) levélfoltosság, mind a szilvarozsda megjelenhet az ültetvényekben. A polisztigmás levélfoltosság kialakulásában csak a kórokozó ivaros alakja játszik szerepet, így a tünetek megjelenése után a kórokozó ellen gyakorlatilag már nem kell permetezni, mivel újabb fertőzések az adott évben nem fognak kialakulni, a fertőzött lombozat megsemmisítése azonban fontos feladat a következő évi fertőzés csökkentése érdekében.
A szilvarozsda a köztes gazdákon (Anemone, Thalictrum fajok) fejlődő ecidiospórákkal és a lehullott leveleken áttelelt uredotelepekről szóródó uredospórákkal a szilva fiatal leveleit fertőzheti, és a nyár elején kialakulnak az első tünetek. A védekezéseket erre az időszakra kell összpontosítani; ha ekkor nem sikerül megállítani a fertőzést, a nyáron kialakuló újabb nemzedékek hatására a nyár végére komoly rozsdafertőzés alakulhat ki, akár súlyos lombvesztéssel, ami a rügydifferenciálódásban is zavart okozhat.
A fenti két kórokozó ellen így a sziromhullástól június végéig végzett permetezésekkel tudunk hatékonyan védekezni.
Novák Csaba Somogy Megyei MgSzH NTI, Kaposvár
