A magyar vetésszerkezet több térségben látványosan átrendeződik. A kukorica után ma már a repce is egyre több gazdaságban veszít a szerepéből. Sok helyütt a napraforgó javára váltanak, csakhogy a korszerű, intenzív fajták – a magasság és a nagyobb zöldtömeg miatt – regulátoros növényvédelmet igényelnek. Mi a teendő?
Így tűnik el…
A repce visszaszorulása különösen az Alföldön és a délkeleti országrészben szembeötlő. A tartós vízhiány, a hektikus csapadékeloszlás és a növekvő termesztési kockázat sorra írja át a korábbi döntéseket. A repce betakarított területe 2020-ban még 307 ezer hektár volt, 2024-re 174 ezer hektárra, 2025-re pedig 144 ezer hektárra csökkent, vagyis öt év alatt több mint a felére esett vissza. A gazdák egy része már nemcsak csökkenti a repce vetésterületét, hanem teljesen kivonul ebből a kultúrából.
Keleten kockázatos
A repce visszaszorulása mögött nem egyetlen ok áll. A legfontosabb tényező a klíma: sok helyen a talaj mélyebb rétegei sem töltődnek vissza, a csapadék későn érkezik, a kelés bizonytalanabb, a tavaszi fejlődés akadozik, a betakarítás körüli időjárás pedig gyakran újabb veszteséget okoz. A Dél-Alföldön és a Homokhátságban több termelő már idén tavasszal is azt tapasztalta, hogy az ősszel időben elvetett repce nem fejlődött ki rendesen, és több táblát egyszerűen ki kellett tárcsázni. Az ilyen helyzetekben a jó terményár már önmagában kevés: a kérdés az, hogy egy növény mennyire termeszthető biztonságosan.
Új helyzet a napraforgó növényvédelmében
A repce helyére ezért sok gazdaságban a napraforgó lép. Nem azért, mert tökéletes megoldás, hanem mert a keleti és délkeleti országrészben a kukorica termesztése is egyre kockázatosabbá válik, így a termelők olyan kultúrát keresnek, amely valamivel jobban viseli a szárazabb körülményeket. A napraforgó ebből a szempontból logikus választásnak tűnik, és ma már nemcsak a gyengébb adottságú táblák növénye. Egyre több helyen intenzív kultúraként jelenik meg, magasabb tápanyagszinttel, jobb terméspotenciállal és nagyobb hozamelvárással.
Ez azonban egy új helyzetet teremt. A korszerű, intenzív napraforgó ugyanis más technológiai fegyelmet kíván, mint az a napraforgó, amelyet korábban sok gazdaság inkább „biztonsági” növényként kezelt. A nagyobb termésszinttel együtt nő a biomassza, magasabb lesz az állomány, fokozódik a dőlésveszély, és nagyobb jelentősége lesz annak is, hogy a növényvédelmi beavatkozások időben és kíméletesen elvégezhetők legyenek. Ha a napraforgó túl magasra nő, a virágzáskori kezelések nehezebbé válnak, a táblán belüli állománymagasság-szórás pedig tovább rontja a permetezés pontosságát.
A regulátorozás fontossága és haszna
Éppen ezért a napraforgó növényvédelmében ma már nem elég csak a gyomirtásra és a klasszikus gombaölő védekezésre koncentrálni. Felértékelődik az állománymenedzsment, és ezen belül a regulátorozás is. A növekedésszabályozás célja nem egyszerűen az, hogy alacsonyabb legyen a növény, hanem az, hogy kezelhetőbb, homogénebb, erősebb szárú és stabilabban lábon maradó állomány alakuljon ki. A gyakorlati tapasztalatok szerint egy jól időzített kezelés nagyjából 15%-os magasságcsökkentést, vagyis körülbelül 20–25 centiméteres különbséget is adhat, ami a későbbi gépi beavatkozásoknál és a dőlés megelőzésében már komoly előny.
A regulátorozás akkor lehet igazán hasznos, ha a termelő eleve intenzív technológiában gondolkodik. Minél jobb termőhelyre kerül a napraforgó, minél magasabb tápanyagszintet kap, annál inkább számolni kell a túlzott megnyúlással és a nagy tányér miatt növekvő erőkarral. Magyarán: ahol a napraforgó már a repce és a kukorica helyét veszi át mint új pénztermelő növény, ott a technológiát is ehhez kell igazítani. A növényvédelmet nem szabad a régi, extenzív napraforgós logika szerint kezelni, mert a mai hibridek és a mai terméscélok mellett ez gyorsan visszaüthet.
A gazdák számára a fő tanulság az, hogy a vetésszerkezet átalakulása nem áll meg a növényválasztásnál: növényvédelemmel is követni kell. Ha a repce kockázatosabbá vált, és a kukorica sem ad biztonságot, akkor a napraforgó valóban jó menekülőút lehet – de csak ha a termesztést magasabb technológiai szinten szervezik meg. Ebben a korszerű növényvédelemnek, a precíz időzítésnek és a regulátorozásnak is kulcsszerepe lehet. Aki csak növényt vált, de szemléletet nem, az könnyen ugyanazokkal a veszteségekkel találhatja szembe magát egy másik kultúrában is.
MezőHír Tudástár: Regulátorozás – A regulátorozás a növény növekedésének tudatos szabályozása, amelynek célja, hogy alacsonyabb, erősebb szárú, homogénebb és kisebb dőléskockázatú állomány alakuljon ki; intenzív napraforgó-termesztésben különösen fontos technológiai elem, mert javítja a kezelhetőséget, segíti a virágzáskori növényvédelmi munkák pontosságát, és hozzájárulhat a termésbiztonsághoz.