Aszály, öntözés, uniós elvárások – a víz ára ma már stratégiai kérdés. 2026-ban nem borul a rendszer, de a szabályok mögötti logika egyre keményebb: takarékosság, mérés, költségmegtérülés. Mutatjuk, mit jelent ez a gazdáknak a gyakorlatban.
Két tétel, ami minden öntözőt érint
A mezőgazdasági vízhasználat terhei 2026-ban is két fő elemből állnak: a vízkészletjárulékból és a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjból. A szabályozási struktúra nem változott, ugyanakkor a rendszer működését egyre erősebben befolyásolja a klímaváltozás okozta vízhiány és az uniós vízár-politikai elvárások szigorodása. A cél változatlan: biztosítani a termelés biztonságát úgy, hogy közben a vízkészletek hosszú távon is megőrizhetők maradjanak.
Vízkészletjárulék: meddig ingyenes az öntözés?
A vízkészletjárulék a vízkészletek védelmét és a takarékos felhasználást szolgálja. Öntözési célú vízhasználat esetén továbbra is jelentős mentességek érvényesülnek: vízjogi engedélyenként évi 400 000 köbméterig, illetve hektáronként évi 4 000 köbméter vízmennyiségig nem kell járulékot fizetni. Halgazdálkodásnál és rizstermelésnél szintén magas küszöbértékek biztosítanak mentességet, eltérő szabályokkal a felszíni és felszín alatti vízhasználat esetében. A mentességi határ felett azonban már fizetési kötelezettség keletkezik. A díj mértékét egy összetett képlet határozza meg, amely a ténylegesen felhasznált vízmennyiségen túl figyelembe veszi a mérés meglétét, az érintett víztest állapotát és a vízkészlet védelmi értékét is. Ez azt jelenti, hogy a sérülékenyebb vagy stratégiailag fontos vízbázisok használata magasabb díjtétellel járhat.
A részletszabályokat több jogszabály rögzíti, köztük a 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról, a 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet és a 2/1997. (II. 18.) KHVM rendelet.
Vízszolgáltatási díj: az állam még mindig beszáll
A mezőgazdasági vízszolgáltatás főszabály szerint díjköteles, ugyanakkor az állam 2026-ban is jelentős szerepet vállal a költségek viselésében. A díj két részből áll: egy alapdíjból, amely a víz rendelkezésre állását biztosítja, valamint egy változó díjból, amely a ténylegesen felhasznált vízmennyiséggel arányos. A gazdálkodók a változó díjat teljes egészében megfizetik, míg az alapdíj felét továbbra is a központi költségvetés fedezi.
Aszályos, vízhiányos időszakokban külön kormányzati döntés alapján akár a teljes mezőgazdasági vízszolgáltatási díj átvállalására is sor kerülhet, ami az elmúlt években többször alkalmazott eszközzé vált. A díjtételek megállapítása minden évben szigorú jóváhagyási eljárás keretében történik, a költségmegtérülés elvének figyelembevételével.
A szabályozás hátterét többek között a 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet és a 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet adja. Ahogy a NAK is írja, a díjtételek megállapítása szigorú éves jóváhagyási eljárás keretében történik, a költségmegtérülés elvének figyelembevételével, összhangban az Európai Unió elvárásaival, különösen az Európai Bizottság által megfogalmazott hatékony vízár-politikai és fenntarthatósági követelményekkel.
Mit jelent ez a gazdáknak?
2026-ban a rendszer látszólag stabil, de az irány egyértelmű: a víz stratégiai erőforrás, amelynek használata egyre szorosabb szakmai és jogi kontroll alatt áll. A mentességek jelenleg érdemi könnyítést jelentenek, és az állami szerepvállalás tompítja a költségterheket, ugyanakkor a pontos mérés, a vízjogi engedélyek rendezettsége és a fajlagos vízfelhasználás optimalizálása kulcskérdéssé válik.
A vízkészletjárulék és a mezőgazdasági vízdíj számításának részleteiről útmutató érhető el a NAK portálján a „Kézikönyvek, tájékoztatók” menüpont alatt.
MezőHír Tudástár: Mezőgazdasági vízdíjak (2026) – A mezőgazdasági vízhasználat díjrendszere két fő elemből áll: vízkészletjárulékból és mezőgazdasági vízszolgáltatási díjból; mentességi küszöbökkel (pl. 400 000 m³/év/engedély, 4 000 m³/ha/év), mérési kötelezettséggel és költségmegtérülési elvvel, uniós vízár-politikai és fenntarthatósági követelményekhez igazítva.
