Az Európai Bizottság 2011. május 20-án bejegyezte a “Gönci kajszibarack” elnevezést az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. Időközben elkészültek az EU-nyilvántartásba vételhez szükséges magyar bor termékleírások is. A jó hírek kapcsán folytatjuk márkavédelemmel foglalkozó sorozatunkat.
A “Gönci kajszibarack” oltalom alatt álló földrajzi jelzés használatára a Prunus armeniaca L. faj következő fajtái jogosultak: Gönci magyar kajszi, Magyar kajszi C 235, valamint Mandulakajszi, Bergeron, Ceglédi Piroska, Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi arany, Ceglédi óriás, Pannónia. A “Gönci kajszibarack” különlegességét, országos és nemzetközi hírnevét a térség kedvező klimatikus adottságai, a gyümölcs-kertészeti hagyományok őrzése, valamint a termesztési-szüretelési-tárolási-szállítási technológia szigorú betartása együttesen biztosítja. A “Gönci kajszibarack” OFJ jelzést csak olyan kajszibarack esetén lehet használni, amely megfelel az engedélyben található paramétereknek, és az egyes fajták tekintetében az ott meghatározott külső és belső minőségi jellemzőket mutatja. (Bővebb információ itt található: http://www.fvm.gov.hu/ doc/upload/201009/gonci_kajszibarack_osszefoglalo_lap_100927.pdf). Az OFJ-jelölést csomagolási egységenként kell elhelyezni. A csomagoláson feltüntethető a település neve is, ahol az adott tételt ténylegesen termesztették. A szimbólum jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez. A “Gönci kajszibarack” Magyarország legészakabbra fekvő gyümölcstermesztő tájának sajátos terméke, amely a Hernád menti Hegyalja, a Szerencsi-dombság és a Cserehát hegy- és domboldalain, teraszain és fennsíkjain, 150-300 m tengerszint feletti magasságon telepített ültetvényekben terem. A tájon szinte kizárólag a magyar kajszi fajtacsoportot (fajtatípust) termesztették és termesztik ma is, amely valószínűleg 300-350 éve kezdett kialakulni. A Gönc-vidéki termesztés, illetve termék sajátosságai a következőkben összegezhetők:
Az itt termelt kajszibarack ugyanazon fajtája átlag 6-10 nappal később érik, mint Kecskemét vidékén, ami lehetővé teszi a hazai fogyasztási és feldolgozási szezon kiterjesztését.
A hűvösebb mezoklíma – amely a későbbi érés okozója – egyúttal kedvező hatású a kajszigyümölcs fogyasztási minőségére is: az üdítő savak és zamatanyagok az érés során lassabban bomlanak le, nem “égnek el”.
A tájegység Magyarországon a legegyenletesebben hideg telű, a kitavaszodás a kajszibarack ültetvények telepítésére alkalmas körzetek közül itt a legkésőbbi; ezért itt a legkisebb a kajszibarack-termesztés fő kockázata: a téli felmelegedések következtében megpattant virágrügyek fagykárosodása és a tavaszi fagykár a bimbókban, virágokban, illetve a gyümölcskezdeményekben.
A “kajszi Baraczk” név 1667-ben, Lippay János munkájában jelenik meg először (Posoni kert 3. kötet, “Gyümölcsös kert”, Bécs, 1667), de majd csak az 1880-as években pusztító filoxéravész ad különösen nagy lökést a gyümölcstermesztésnek a domb- és hegyvidéki szőlőterületeken. Az elpusztult szőlők helyett Gönc vidékén sok gyümölcsfát ültettek, amidőn a dombvidékek lejtőit átengedték a gyümölcsfáknak. A XIX. század második felében a gyümölcstermesztés fellendítésére különböző társadalmi szervezetek jöttek létre a megyékben. Az ő összefogásuknak nagy szerepe volt abban, hogy az 1867. évi Párizsi Világkiállításon Zemplén megye kiállított gyümölcsei aranyérmet nyertek. Különböző ország-leírások és statisztikák szerint Gönc az 1850-es évekig elsősorban cseresznyéjéről volt nevezetes. Korponay János említette először 1871-ben, hogy Gönc és környéke híres a kajszibarackjáról, amit akkor “szép mennyiségben” termesztettek. A baracktermelés igazi felfutása azonban csak az 1880-90-es években kezdődött. Göncön és térségében napjainkban mintegy 200 hektáron termelnek kajszibarackot a gazdák. Optimális esetben hektáronként 70-80 mázsát szednek le a fákról, a termés többsége konzervgyárakba, illetve piacra kerül, a többiből pálinka készül (a Gönc(z)i barackpálinka és a Kecskeméti barackpálinka már korábban EU-oltalmat kapott).
Az Európai Bizottság egyébként jelenleg 1.043 bejegyzett elnevezést tart nyilván. A nyilvántartásba vétel, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok híres termékeivel.
Év eleji híradásunk óta 38 új bejegyzés született. Az európai márkavédelem területén élen járó országok sorrendje nem változott. Az első három ország – Olaszország, Franciaország és Spanyolország – rendelkezik az összes bejegyzés több mint felével. A benyújtott és közzétett kérelmek mennyiségét nézve semmi nem veszélyezteti vezető helyüket.
A többi ország sorrendje lényegében nem változott, egyedül Litvánia tudott előre lépni három helyet. Magyarország továbbra is a középmezőnyben helyezkedik el. A bejegyzés eredményeként az uniós nyilvántartás immár nyolc magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A Gönci kajszibarack mellett a Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a Szegedi (téliszalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai (vastag)kolbász és Gyulai (páros)kolbász, valamint a Hajdúsági torma és a Makói (vörös)hagyma szerepel a nyilvántartásban. Következő címvárományosaink az Alföldi kamillavirágzat és a Magyar Szürkemarha hús, amelyek 2010 júliusában és 2011 márciusában kerültek közzétételre. Ha senki nem emel kifogást az Európai Bizottságnál ezek bejegyzése ellen, akkor remélhetőleg hamarosan újabb jó híreknek örvendhetünk.
Hazai élelmiszereink védelmének érdekében a következő nagy lépés boraink eredetvédelme lesz. 2009. augusztus elsejétől hatályosak a borok eredetmegjelölésére és földrajzi jelzésére vonatkozó új európai uniós szabályok. Az EU eltörölte a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor és a szűk értelemben vett asztali bor fogalmát. E helyett a következő három termékkategóriát vezette be: Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OEM); Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OFJ), továbbá a Földrajzi jelzés nélküli bor (hivatalos rövidítése: FJN). Az európai borreformtól azt várják, hogy az európai borszektor versenyképesebb legyen és piacszerűbben működjön.
Források: kormany.hu, boraszat.hu, inforadio.hu
