Több mint egy évtized telt el azóta, hogy utoljára használni lehetett neonikotinoidos csávázószereket, permetszerként pedig 2023-ban véglegesítették a teljes kitiltásukat. Egy belga ökológiai kutatóintézet (UCLouvain Earth and Life Institute) szakemberei mégis arra jutottak, hogy a neonikotinoidok szinte minden egyes táblában kimutathatóak.
A neonikotinoidok betiltása
Tekintsünk egy kicsit vissza az időben: a neonikotinoidok közül elsőként (2013-ban) klotianidin, az imidakloprid és a tiametoxam hatóanyagok alkalmazását tiltották meg a csávázóanyagokban és a permetszerekben, de üvegházi alkalmazásuk még megengedett volt 7 éven át. A szabadföldről 2018-ban tiltották ki – elméletben végleg – ezeket a hatóanyagokat, ekkor hazánkban egyik pillanatról a másikra mintegy két tucat készítményt vontak ki a forgalomból. Más kérdés, hogy egészen 2023-ig szükséghelyzeti engedéllyel még használhatóak voltak a neonikotinoidos rovarölőszerek, mivel a cukorrépa ezek nélkül védhetetlennek bizonyult a vírushordozó levéltetvekkel szemben. (Lásd: A nagy pofon után mindenki visszatért a neonikotinoidhoz).
Miközben Magyarország 2020-tól nem adott ki szükséghelyzeti engedélyt neonikotinoidra, addig a nagy cukorrépa termesztő nemzetek – így a belgák is igen. A 2023. évi általános tiltást követően nagy port kavart fel az a hír, hogy Románia még 2025-ben is engedélyezte tiametoxámos Cruisert a napraforgó-vetőmagok csávázására. Az EU-ban jelenleg egyetlen neonikotinoid hatóanyagot lehet legálisan használni a földeken, az acetamipridet, mivel az mérsékeltebb kockázattal jár a méhekre.
Szinte mindenütt ott van
A belga kutatók mindenesetre abból indultak ki, hogy az országban 2013-ban csáváztak utoljára neonikotinoiddal, és 2023-ban használták utoljára a cukorrépa megvédésére. A mintavételezés 2023 és 2025 között zajlott, összesen 86 parcellán vizsgálták a talaj felső 30 centiméterét. A Journal of Hazardous Materials című tudományos folyóiratban közzétett eredmények egyszerre aggasztóak és meglepőek – számol be Maxime Buron, a kutatás egyik résztvevője.
„Azt tapasztaltuk, hogy a parcellák 78%-a – amelyek túlnyomórészt hagyományos mezőgazdasági táblák, sok cukorrépával, burgonyával és gabonafélékkel – neonikotinoidokkal szennyezett. Vagyis ezekben a talajokban kimutathatóak a hatóanyagmaradványok.” A kutatók szerint a csávázott vetőmagok felületéről került a talajba a rovarölő hatóanyag. A probléma az, amit korábban a neonikotinoidok védelmében hoztak fel a növényvédőszer-gyártók: a magok felületére felvitt csávázóanyagnak mindössze 5%-a szívódik fel a növénybe, míg 95% a talajban marad. Még meglepőbb, hogy a korábban nem kezelt területek 62%-a is szennyezettnek bizonyult.
Hogyan lehetséges ez?
A kutatók több feltételezést is megfogalmaztak. Az egyik szerint a talajerózió – vagyis a levegőben mozgó por, illetve az esőzések során kialakuló felszíni lefolyás szennyezhette a szomszédos földeket. Amikor azonban ezt a hipotézist modellezték, az nem bizonyult meggyőzőnek a valóságban. A jelenség oka tehát továbbra is magyarázatra szorul. „Valójában még nem értjük, hogyan mozognak a neonikotinoidok a talajban” – ismerte el a kutató. Arra azonban fény derült, hogy a talajból a virágzó növényeken át ismét a méhekbe jut a hatóanyag. Egy takarónövényes kísérletben jöttek rá erre.
A sorok közé vetett pillangósnövény-keverékek pozitív környezeti hatással járnak: védik a talajfelszínt, a nitrogént szolgáltatnak, virágjukkal pedig vonzzák a méheket. Mint kiderült: felszívják a talajban lévő neonikotinoid-maradványokat is. A peszticidek kimutathatók a szárakban, a levelekben, a virágokban, de még a pollenben is, azaz a méhek és a poszméhek táplálékában. A földi poszméh a talajjal fizikailag érintkezve is megmérgeződhet. A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy a talajrészecskéken hosszú éveken, akár évtizedeken át megmaradnak a peszticidek, ezért a kutatók ismételten a felelősségteljes engedélyezésre és felhasználásra intenek.
MezőHír Tudástár: Neonikotinoid-talajmaradvány – A neonikotinoid rovarölők csávázásból/permetezésből származó hatóanyagmaradványai a talajrészecskékhez kötődve évekig, akár évtizedekig perzisztálhatnak; a növények (pl. takarónövények) felvehetik, így a pollenbe/nektárba jutva a méheket és poszméheket is kitettségnek tehetik ki.
