Így hálálja meg a szilva a gondoskodást

A szilva (Prunus domestica) hazánk egyik meghatározó gyümölcse: a csonthéjasok között a második legnagyobb felületen termesztjük. Sokrétű felhasználása – a friss fogyasztástól a dzsemeken, aszalványokon és fagyasztott termékeken át egészen a pálinka-alapanyagig – széles piaci lehetőséget ad a termelőknek. De mi kell az eredményhez?

Termőegyensúly és a tápanyag szerepe

Elsősorban a régi tájfajtákat vagy az új hibrideket használják a termelők, melyek vagy koraiak Cacanska rana, Cacanska lepotica, Top First vagy közép, közép-kései, kései fajták Top Hit, Kulinaria (Top Taste), Stanley, Joganta, Jofela, Topend Plus, régebbi fajták közül a Presenta, President, Blue Free, Elena, Katinka találhatók meg még a kertekben.

A térállás mellett a helyes koronaforma és az alany használata adja a kert tápanyag-utánpótlásához szükséges adatokat. A metszés intenzitása, valamint az öntözhetőség is befolyásolja a tápanyagigényt.

A szilva rendkívüli hozamra képes: jó ellátottság mellett 40–60 t/ha termés is realizálható. A mennyiség azonban csak akkor érték, ha a minőség is megvan. Ezért szükséges a termésritkítás, amely nem csökkenti a végső mennyiséget, de segít a méret és a beltartalom javításában.

A csonthéjasoknál gyakori jelenség az alternancia: egy túlterhelt év után a fa a következőben pihenőt tart. A helyes termőegyensúly záloga a jó metszés. A szilvánál ennek alapja a nyár végi–őszi metszés, a tél végi vágások inkább korrekciós szerepet töltenek be. A virágzás és terméskötődés után bekövetkező „tisztuló hullások” tápanyagban különösen érzékeny szakaszt jelentenek, ilyenkor a nitrogénpótlás mennyisége és formája döntő. Magas pH-jú talajokon a korai pótláshoz a karbamid, virágzás után inkább a nitrát formák ajánlhatók.

Mikor és hogyan pótoljunk?

Számítás szerint 1 tonna szilva megtermeléséhez átlagosan 2 kg nitrogén, 1 kg foszfor, 5 kg kálium, 3 kg kalcium és 1 kg magnézium szükséges. Egy 30 tonnás átlaghoz tehát 60 kg nitrogén, 30 kg foszfor, 150 kg kálium, 90 kg kalcium és 30 kg magnézium kijuttatása indokolt.

A makroelemek közül a foszfort és a káliumot ősszel, még októberben érdemes kijuttatni, amikor a csapadék segíti a bemosódást. Ekkor klórszegény, míg a kihajtáshoz közeledve inkább szulfát alapú műtrágyák javasoltak. A nitrogént tavaszra kell időzíteni, osztott kezeléssel. A fennmaradó tápanyagokat fejtrágyaként vagy tápoldatozással célszerű kijuttatni, a vízoldható formulák adják a legjobb hatékonyságot.

A mikroelemekről sem szabad megfeledkezni. Laza, homokos, meszes talajokon különösen fontos a magnézium, a vas, a mangán és a cink pótlása. Lombtrágyaként gyorsabban felvehetők a kelátformák, míg a szulfátok lassabb, de gazdaságosabb megoldást kínálnak. A szezon végi feltöltésnél a karbamid mellett a bór és a cink különösen fontos: ezek biztosítják a tavaszi indulás energiáját és a virágrügyek megfelelő fejlődését.

A legkésőbbi kezeléseknél a kálium kiegészítése a vesszők beérését és a rügyek télállóságát segíti. Ne feledjük: a következő tavasz induló készleteit a fa a szövetekben raktározott elemekből veszi, tehát az őszi pótlás stratégiai kérdés.

[tartalomkozi_banner

A precíziós termesztés alapja: mérés és kontroll

A helyes tápanyag-utánpótlás nem rutin, hanem méréseken alapuló döntés. A talajvizsgálat, a vízminőségelemzés és a lombanalízis együtt adnak megbízható képet arról, mit igényel az adott ültetvény. A mikroelemhiány tünetei gyakran hasonlítanak a túladagolás jeleire, ezért pusztán szemrevételezésre nem hagyatkozhatunk.

A késői érésű fajtáknál külön odafigyelést igényel, hogy a szüret idején a rügydifferenciálódás már zajlik. Ezért ezeknél a fajtáknál még intenzívebb a felkészítés szerepe, hogy a következő évben se szenvedjen hiányt a fa.

A szilva meghálálja a tudatosságot

A szilva nagyvonalúan fizet, ha megkapja, amire szüksége van: tápanyagot, vizet és gondos fitotechnikát. A termelőknek azonban fel kell készülniük arra, hogy minden döntésük – a műtrágyaválasztástól a kijuttatás időzítéséig – közvetlenül befolyásolja a jövő évi termést. A szilva sokrétűen hasznosítható, piacképes gyümölcs – de csak a precíz tápanyag-utánpótlás mellett képes kiaknázni a benne rejlő potenciált.

Életmentő készítmény és jó árak
Sokéves veszteség után így stabilizálódott a szilvaültetvény

Egy természetes alapanyagú készítmény, kombinált fagykár-megelőzési stratégia, kivételesen méltányos árak – ez a három tényező a veszteséges évek után végre stabilizálta Kádár Imre kisszállási gazdaságát. A szakmában országosan ismert agrármérnök szerint sürgető vízpótlás nélkül végképp kiszárad az ország közepe, keleti fele.

Az elmúlt öt évben szinte „menetrendszerűvé” vált az enyhe februárra érkező súlyos tavaszi fagyok forgatókönyve. A korai csonthéjas szilvafajták ilyenkor már feslő bimbóban vagy virágzásban állnak, ezért a fagy közvetlenül a generatív szerveket éri – összegzi a közelmúltban kibontakozó folyamatot Kádár Imre. Bő 6 hektáros szilvaültetvényén az utóbbi négy szezonban a kár teljes terméskieséshez közelített. A kisugárzó fagyok még kezelhetők légkeveréssel és füstöléssel, de a szállított fagyok védhetetlenek: nincs meleg réteg a növényállomány fölött, a hideg levegő folyamatos utánpótlása miatt a klasszikus módszerek hatása korlátozott. Kádár Imre gazdasága ezért diverzifikálta a védekezési stratégiát. – Preventív, „fagytűrés fokozó” permetezéseket végeztünk bór- és biostimulátor-keverékekkel, illetve kipróbáltam egy természetes anyagokra épülő (egy fejlesztés alatt álló, ezért még meg nem nevezhető – K.Z.) készítményt. Ezek 1–2 °C-nyi védelmet adhatnak. – mondja Imre. A készítmény bevetése után először „leforrázott” képet mutattak a fák, de 2–4 hét után kiderült, jelentős részben megmaradt a kötődés, a gyümölcs végül nagyobb, egyöntetűbb lett. Bár a mért hajnali hőmérséklet elérte a mínusz 6-8 fokot is, idén ezzel sikerült megóvni az ültetvényt!

Ez azért is fontos, mert a fagyvédelmi beruházások csak jó árat hozó években térülnek meg. Egy korszerű szélgép ára 10-20 milliós nagyságrend, ezért is kell a kombinált védekezési stratégia.


Fotó: Kohout Zoltán


A nyári időszak sem kímélte a szilvaültetvényt. Az aszályos, vízhiányos időjárás és a talajvíz szintjének akár 5 méteres (!) visszaesése kiemelte a vízmegtartás hiányosságait. A kertészetekben alkalmazott mikroöntözés (csepegtető) célzott, alacsony nyomású vízadagolást ad a gyökérzónában, de ennek is kell „megtámasztás” a talajvíz felől. A gyümölcságazat egyik legismertebb szakembereként Imre úgy véli: az évtizedeken át elhanyagolt vagy rossz irányba haladó nemzeti vízmegtartási programok miatt a Homokhátság és az Alföld lényegében kiszáradt. „Hatalmas erőfeszítéseket kell tenni, hogy a korábban a víz elvezetésére használt infrastruktúra és egy átgondoltabb vízpótlási, csapadékgazdálkodási program biztosítsa a helyreállítást és vízhez való hozzáférés rendszerszintű megoldását” – mutat rá az agrármérnök. Kádár Imre szilvaültetvényének mindezzel együtt jövedelmező éve volt – de ez a kivételesen jó árakon múlt, ami kompenzálta a korábbi évek fagykáraiból és az aszályból adódó kieséseket.

SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN

SZERZŐ: KAPONYÁS ILONA, KOHOUT ZOLTÁN

MezőHír Tudástár: Szilvatermesztés – A szilva akár 40–60 tonnát is ad hektáronként, ha a tápanyag-utánpótlás precíz, a talajvizsgálat rendszeres és a gondoskodás folyamatos.