Dr. Kovács Erik vezető kutató a Kárpát-medencét érő hatásokról, a gazdák lehetőségeiről
Ma már – sajnos és szerencsére – senkit nem kell győzködni arról, hogy a klímaváltozás, az időjárás kritikus átalakulása alapjaiban forgatja fel a mezőgazdaság évszázados viszonyait. A Kárpát-medence ma már nem víznagyhatalom, nem gabonaközpont és gyümölcsöskert, mint még 30–50 éve is, hanem küzdőterep: a világ egyik legkitettebb régiója az időjárás szempontjából. Mit tehetnek a gazdák és az állam? Erre válaszol dr. Kovács Erik vezető kutató, a MCC Klímapolitikai Intézet (KPI) szakértője.
Gyakoribb és súlyosabb események
– Még az utóbbi évtizedben is tapasztaltunk néha hárítást, tagadást a klímaváltozást és annak következményeit érintően. Mi változott meg mára a klímaváltozás politikai és tudományos elfogadásában Magyarországon, és miért?
– Ez egy fontos kérdés, mivel Magyarország az egyik leginkább kitett ország az éghajlatváltozás szélsőségeinek. Az elmúlt évtizedben a szélsőséges időjárási események (például az aszályok, egyre intenzívebb hőhullámok, alacsony vízállások, hektikus csapadék) sokkal gyakoribbá és súlyosabbá váltak, így a közvélemény, illetve a politikai döntéshozók számára is egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a problémát. A tudományos adatok sokasodása (meteorológiai felvételek, hidrológiai jelentések, terméskiesések) világosan kimutatta, hogy nemcsak véletlenszerű időjárási zavarokról van szó, hanem trendről – pl. az éves csapadék átrendeződése, a nyári hőmérséklet-emelkedés. A legfeltűnőbb változásokat a politika részéről láthatjuk: a kormányzati stratégiák, vízgazdálkodási tervek, támogatások egyre inkább beépítik az éghajlatváltozás hatásait, különösen az agráriumban és vízügyben. A tudomány területén ma már csak elvétve találunk olyan embert, aki tagadja vagy degradálja a jelenkor klímaváltozásának súlyosságát.
– Úgy tudni, az emberiségre leselkedő egyik legnagyobb fenyegetés a vízhiány. Miért? Mennyiben időjárási és mennyiben ipari-felhasználási okok vannak-lesznek a vízhiány hátterében? Miért aggódik a tudomány a vízhiány miatt?
– Először is nézzük meg az időjárási okokat! Láthatjuk, hogy egyre nagyobb problémát okoz a csökkenő éves csapadék, különösen a kritikus vegetációs időszakokban, a gyakoribb és erőteljesebb aszályok, a magasabb hőmérsékletek és ezáltal a növekvő párolgás. Ezek a trendek sok éghajlati modellben szerepelnek Magyarországra vonatkozóan. Mivel a klímánk és az időjárásunk egyre szélsőségesebb, ezért az agrárium vízfelhasználása is nő – több öntözés szükséges. A települési és ipari vízigény is fokozódik, de komoly fejlesztések és innovációk figyelhetők meg a vízvisszatartó rendszerek kiépítésében. Ha nincs elég csapadék, de túlzó és pazarló a vízfelhasználás, akkor gyorsan kimerülnek a készletek, elsősorban a talajban. Szerencsére ebben komoly és pozitív változások figyelhetők meg az elmúlt években Magyarországon. A tudomány arra figyelmeztet, hogy a jövőben nemcsak a mennyiség, hanem a vízminőség is kockázat alá kerülhet a fejlett világ nagy részén (nálunk is), ha túl sok helyen kell visszaszívni talajvizet, ami sók, szennyeződések felhalmozódásához vezethet.
– A Kárpát-medence és annak mezőgazdasága a klímaváltozásnak különösen kitett régiók között van, ami a felmelegedést, a vízhiányt illeti. Milyen tényezők vannak emögött? Miért különösen kitett a Kárpát-medence és annak mezőgazdasága?
– Ennek több oka is van. Az első a földrajzi helyzet. Magyarország fekvése hátrányos a jelenkor klímaváltozásának időszakában. Három éghajlati zóna „küzd” a Kárpát-medence és Magyarország területén. A kontinentális, a mediterrán és az óceáni. Nyaranta a mediterrán dominál, telente már az óceáni. Ezáltal a csapadék eloszlása időben és térben is ingadozó, egyre szélsőségesebb, nyáron forró, száraz időszakok jellemzőek, a telek enyhülnek, de a tél-tavasz hőmérsékleti és csapadékviszonyai instabilak, sőt a leghidegebb évszakban trendszerűen nő a lehullott csapadék mennyisége. A másik fő ok a talaj- és vízkészletek adottsága: sok területnek nincs elegendő természetes vízvisszatartó képessége, melyet mesterségesen is nagyon nehéz befolyásolni. Végül a harmadik tényező: a mezőgazdasági struktúra. A nagy területű, intenzív szántóföldi művelés (kukorica, napraforgó stb.) jellemző Magyarországra. Sajnos a rossz geomorfológiai adottság miatt alacsony az öntözött területek aránya – így az időjárás kis eltérései is nagy termésveszteséget okoznak.
Mentés és felzárkózás Magyarországon
– Hol tart a magyar állam az erre való felkészülésben? Mennyire vagyunk korszerűek és naprakészek?
– Az elmúlt években jelentős lépéseket tettünk a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén, különösen a vízgazdálkodás, a mezőgazdasági védekezés és a kutatás-fejlesztés irányában. A korábbi évtizedekhez képest ma már tudatos, stratégiai szemlélet jellemzi a döntéseket, amelyek a fenntartható vízhasználat és a mezőgazdasági ellenállóképesség erősítését célozzák.
Az egyik legfontosabb irány az eső- és csapadékvíz visszatartását szolgáló programok beindítása. A cél, hogy 1,5–3 milliárd köbméter csapadékvizet lehessen a tájban tartani és mezőgazdasági célra hasznosítani, több száz új vagy megújított tározó és vízvisszatartó rendszer segítségével. Ezek a fejlesztések nemcsak a vízhiányos térségek – például az Alföld és a Homokhátság – megmentését szolgálják, hanem hozzájárulnak a helyi mikroklímák javításához és a talajvízszint stabilizálásához is.
A 2023–2027-es KAP keretében Magyarország a mezőgazdasági környezetvédelemre, az ökológiai gazdálkodás ösztönzésére, valamint a talaj- és vízvédelem erősítésére fordít jelentős uniós és hazai forrásokat. A programok középpontjában az éghajlathoz való alkalmazkodás, a termőföldek vízmegtartó képességének növelése és a fenntartható termelési gyakorlatok elterjesztése áll.
Emellett a tudományos életben is erőteljes fellendülés tapasztalható: több hazai kutatóintézet és egyetem (pl. BME, ELTE, MATE) dolgozik agroklimatikus elemzéseken, a talaj szénmegőrzésének lehetőségein, valamint a precíziós gazdálkodás technológiáinak bevezetésén. Ezek a kutatások közvetlenül támogatják a gyakorlati gazdálkodókat, és megalapozzák a hosszú távú adaptációs stratégiákat.
Természetesen vannak még kihívások: az öntözött területek aránya továbbra is alacsony, a vízjogi és pályázati eljárások sok gazdálkodó számára bonyolultak, és az infrastruktúra-fejlesztés üteme sem mindenhol elég gyors.
– Hol tart ma a mezőgazdaság ebben a folyamatban?
– A magyar mezőgazdaság az elmúlt években látványos fejlődésen ment keresztül az alkalmazkodás terén. Egyre több gazdaság vezet be precíziós öntözési rendszereket, talajjavító technológiákat, takarónövényeket és korszerű növényforgókat. Bár ezek a módszerek még nem általánosak, a támogatások és pályázatok révén gyorsan terjednek. A kisebb termelők számára továbbra is kihívás a tőkehiány és az új szemlélet elsajátítása, de a szaktanácsadási és képzési programok egyre több segítséget nyújtanak. Összességében az agrárium ma már nemcsak reagál, hanem tudatosan alkalmazkodik a klímaváltozás kihívásaihoz.
– A kertészeti szféra, különösen a korai, csonthéjas gyümölcsök – barack- és szilvafélék stb. – termesztői évek óta a bőrükön érzik, hogy valami rendkívüli történik. Az addig ritka enyhe tél – fagyos tavasz forgatókönyv menetrendszerűen ismétlődik, és már a kárenyhítési rendszert is kikezdi. Mekkora veszélyt jelent a korai gyümölcsöknél tapasztalt probléma, és mit mutat ez az agráriumról?
– A korai csonthéjasok – különösen a barack és a szilva – a klímaváltozás legkorábbi indikátorai lettek, hiszen a virágzáskori fagyok és a hirtelen hőmérséklet-ingadozások gyakorisága nőtt. A termelők kárai ugyan komolyak, de e tapasztalatoknak köszönhetően az ágazat gyorsan felismerte a klímaadaptáció sürgősségét. Már dolgozunk a fagykár-megelőző és jégkármérséklő rendszerek további fejlesztésén, valamint a korábban virágzó fajták lecserélésén ellenállóbb fajtákra.
(fotó: Horizont Média Kft., Kohout Zoltán)
Ezermilliárdok vízpótlásra
– A magyar állam, ha kissé késve is, a 2010-es évek végétől nagy figyelmet, forrásokat fordít a vízutánpótlásra. Kezdetben az öntözési infrastruktúra, most már a tájba visszajuttatott vizek, a párolgásnövelés is napirenden van. Megelőzhetjük ezekkel a klímaválság még súlyosabb következményeit a talaj- és légköri aszályok terén? Utolérhetjük magunkat a vízmegtartásban, megelőzhetjük a súlyosabb következményeket?
– Igen, Magyarország jó úton halad ebben: országos vízvisszatartási program indult, több száz tározó és csapadékvíz-gyűjtő rendszer építésével. Az öntözésfejlesztési támogatások, a talaj vízmegtartó képességének javítását célzó projektek és a precíziós technológiák elterjedése mind hozzájárulnak a sikerhez. Gondoljunk csak a Vizet a tájba programra, amelynek előirányzott kezdeti összege 1700 milliárd forint volt, de várhatóan a következő években tovább emelik ennek a támogatási költségét.
– Mit javasol ma a tudomány a mezőgazdaság gyakorlati ágában dolgozóknak, a gazdáknak? Ha ma önt felkeresné egy homokhátsági vagy dél-alföldi gazdaság agronómusa, hogy vázolja fel, merre vezesse a gazdaságát szántóföldi növények terén, mit mondana neki? Mire és hogyan készüljön fel?
– Mindennek a kulcsa a talaj. A legfontosabb lépés a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, ami javítja a vízmegtartó képességet és a termőképességet. Ezt takarónövények, komposzt és növényforgó alkalmazásával lehet elérni. A szárazságtűrő fajták kiválasztása és a precíziós öntözés ma már nem luxus, hanem elengedhetetlen feltétel a túléléshez. Ma már számos fejlesztés elérhető, így a gazdák technológiailag is korszerűsíthetnek.
(fotó: Horizont Média Kft., Kristóf Imre)
Új lehetőségek, kutatások
– Vannak-e előnyei a klímaváltozásnak a Kárpát-medencében?
– Bizonyos mértékig igen. A hosszabb tenyészidőszak és a melegebb átlaghőmérséklet lehetővé teszi új, korábban mediterránnak tartott növényfajok termesztését. A borászat, a zöldségtermesztés és a kertészet akár profitálhat is a kedvezőbb hőösszegből. A melegebb időjárás kedvezhet a megújuló energia hasznosításának is, például a napenergia-termelésnek. Ugyanakkor ezek az előnyök csak akkor hasznosíthatók, ha az ország víz- és talajgazdálkodása is fejlett. Magyarország ma már épp ezen dolgozik: a cél, hogy a változásokat lehetőségként, ne fenyegetésként kezelje, azaz sikeres legyen az adaptációnk.
– Mi áll ma a klímaváltozás-kutatás fókuszában Magyarországon?
– A hazai kutatások egyre inkább az adaptációs stratégiák gyakorlati megvalósítására koncentrálnak: milyen növényfajták, technológiák és talajkezelési módszerek bírják a szélsőségeket. Kiemelt téma a talaj szénmegőrzése és vízmegtartó képessége, ami a mezőgazdasági klímasemlegesség egyik kulcsa. A vízvisszatartó tájhasználat, a precíziós gazdálkodás és a digitális monitoring rendszerek fejlesztése szintén nemzeti prioritás. A magyar kutatók emellett a szabályozási és gazdasági ösztönzők hatékonyságát is vizsgálják, hogy a klímapolitika és a gazdaságfejlesztés kéz a kézben haladjon. Összességében a magyar tudomány aktívan támogatja a döntéshozatalt, és szorosan együttműködik a klímastratégiával.
Kohout Zoltán
MezőHír Tudástár: Talaj és vízmegtartás – A Kárpát-medence az éghajlatváltozás egyik legkitettebb térsége. Dr. Kovács Erik, a KPI vezető kutatója szerint a magyar mezőgazdaság jövőjét a talaj szervesanyag-tartalmának növelése, a vízvisszatartás és a precíziós technológiák döntik el.
