Így támad és így védhető ki a fuzárium

A tápanyaghiányos, sérült vagy abiotikus stressztől szenvedő növények a leginkább veszélyeztetettek

A kukorica az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró szántóföldi növényünk. 2018-ban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 956 ezer ha-ról takarították be, felmérések alapján 8,4 t/ha termésátlaggal. E fontos kultúrnövényünk egyik legkomolyabb fenyegetése a fuzárium, ezért a védelem kiemelten fontos feladat.

A fuzáriumról

A kultúra egyik ismert és igen súlyos problémákat okozó betegsége mind hazánkban, mind pedig világszerte a fuzáriózis. Az ezt okozó Fusarium-fajok kiválóan alkalmazkodnak a környezeti körülményekhez, szinte mindenhol jelen vannak. Akadnak közöttük nekrotrófok, melyek elhalt növényi szövetekben életképesek, ezeknek nagy szerepe van a különböző szervesanyagok feltárásában (pl. tarlómaradványok lebontása). Akadnak azonban közöttük olyanok is, melyek élő növényi részeket támadnak meg, a szöveteiket elpusztítják, majd ott szaporodnak tovább. Amellett, hogy csökkentik a terméshozamot, minőségbeli problémát is okoznak az általuk termelt másodlagos anyagcseretermékeikkel, a mikotoxinokkal. Az élő sejtek elpusztítása során többek között toxinokat termelnek, ilyen például a humán- és állategészségügyi szempontból is káros zearalenon (ZEA) és deoxinivalenol (DON) toxin is. E kérdéskör fontosságát jelzi az is, hogy az EU megszabta azt a toxinhatárértéket, amit emberi fogyasztás esetén kötelező jelleggel be kell tartani. Ez a DON esetében 1,75 ppm, ZEA-nál pedig 0,3 ppm, vagyis ennyi gramm toxint tartalmazhat 1 tonna termény.

1. kép. Fuzáriózis őszi búzán (fotó: Kálmán Anna Léda)

Laboratóriumi körülmények között a gombatelep növekedési erélye, színe, akár habitusa, illetve konídiumok jelenléte, adott esetben hiánya alapján jól elkülöníthetők a különböző fajok. A Fusarium-fajok jelentőségének oka az előbb említetten felül, hogy rendkívül széles körben elterjedtek, polifágok, több termesztett kultúrában is megnehezítik a növényvédelmet (pl. őszi búza, mivel mindkettő faj egyszikű), így a monokultúrában vagy a búzával bikultúrában folytatott termesztés kerülendő.

Kukoricát károsító Fusariumfajok közül a legelterjedtebbek a következők:

• Giberella zeae/Fusarium graminearum,
• Fusarium culmorum,
• Giberella moniliformis/Fusarium verticilloides,
• Giberelae avenaceae/Fusarium avenaceum,
• Fusarium proliferatum,
• Fusarium subglutinans.

A Fusarium-fajok a kukorica egész tenyészideje alatt veszélyt jelenthetnek a növényekre. Az okozott kár megjelenhet csíranövény-pusztulásként, szárkorhadásként és csőpenészként egyaránt. Az utóbbi a legjelentősebb mind közül.

Kockázatok

A kórokozók gyengültségi paraziták, ami azt jelenti, hogy főként a tápanyaghiányban szenvedő, sérült vagy abiotikus stressz következtében legyengült növények a fertőzés számára a legkitettebbek. Mindemellett talajlakó gombák, így a talajban hosszú ideig élet- és fertőzőképesek. A Fusarium-fajok sokféleképpen terjedhetnek. Fennmaradhatnak és betegíthetnek is a talajban micéliummal vagy klamidospórával. A fajok fertőző anyagának akkumulációjához nagymértékben hozzájárul a nem megfelelő vetésforgó, a már korábban említett monokultúrás, illetve az őszi búzával váltva történő termesztés. A tömegesen képződő és azonnal fertőzőképes konídiumok terjedése történhet széllel és rovarok közreműködésével egyaránt. Azonban kukorica esetében a legnagyobb veszélyt a kórokozó által fertőzött vetőmagok jelentik, melyek a belsejében micéliummal, felületén konídiummal vagy klamidospórával vannak jelen. A beteg szemekből gyenge és visszamaradott csíranövények fejlődnek. Mind a gyökérzet, mind a csírák barnulnak, deformáltak lesznek, majd hamar el is pusztulnak. A szárkorhadás megjelenésére virágzást követően lehet számítani. A fertőzött szövetek roncsolódnak, a növény színe megváltozik, hervadás, kidőlés következik be. A beteg növény alsóbb részein megjelenik a micéliumszövedék, peritéciumok is kialakulnak a szár felszínén és a gyökereken egyaránt.

A csőpenész

Ezt nagyon sok különböző Fusarium-faj okozhatja, melyek toxinprofilja eltérő. A nemzetközi és hazai szakirodalmi forrásokban legalább 15, egymástól eltérő fajt említenek. Szárazabb időjárás esetén a Fusarium verticilloides a leghangsúlyosabb, aránya a fajok között elérheti a 70%ot is, míg csapadékosabb időszakban a Fusarium avenaceum kerül inkább előtérbe, ill. csapadékban gazdag augusztus-szeptember esetén a Fusarium graminearum térnyerésére lehet számítani. Tehát összességében elmondható, hogy a legkülönbözőbb időjárási körülmények többségére jut egy olyan kórokozó faj, mely számára optimálisak a feltételek, így a fertőzés veszélye szinte mindig fennáll. A kialakulásának egyik módja a bibeszálon keresztül történő fertőzés, mely során az inokulum a csövön lévő egy-egy szemet támadja meg, innen terjedhet tovább a szomszédos szemekre is, ennek következtében a cső különböző részein egyidejűleg is kialakul betegség, amit szóródásos fertőzésnek is nevezünk. Enyhe tünet esetén csak fehér csíkoltságot láthatunk a szemeken, erős fertőzésnél viszont már micéliumtömeg is kifejlődik. A beteg szemek színe megváltozik, kifakulnak, beráncosodnak a vízveszteségtől és kisebbek lesznek. Az esetlegesen belőlük fejlődő csíranövények elpusztulnak. A micéliumszövedék terjedése általában a cső vége felől halad a csőalap felé, a csutka barnulni kezd, majd szét is mállhat. A jellegzetes fehéres-lilás színű szövedék hozzátapasztja a csuhéleveleket a csőhöz. A kukoricacső megfertőződése a száron keresztül is végbe mehet, ez a mód azonban igen ritka. Erős Fusarium spp. fertőzés esetén a cső egy része a nagy menynyiségű vízvesztés miatt nem tud tovább nőni, míg az egészségesebb részek igen, így gyakran a kukoricacső egy adott ponton befűződik, majd el is törhet.

Rovarkártétel nyomán

A legnagyobb szerepük azonban kétségkívül az állományban fellépő rovarkártételeknek van a Fusarium-fajok okozta betegség létrejöttében. Legfontosabb közülük a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvák által ejtett rágás a kukorica csövén. A hernyók által okozott sérülések nyomán a kórokozó akadálymentesen bejut a csőbe, majd innen terjed tovább a többi részére is. A rovarkártétel fiziológiailag sem optimális a termesztett növény számára, az így okozott stressz még fogékonyabbá teszi az egyedet a betegségre amellett, hogy egyéb, másodlagosan megjelenő kórokozók fertőzésének esélyével is számolni kellhet. Ilyenek pl. az Aspergillus spp., melyek szintén termelnek melegvérűekre kártékony hatású toxint, amit aflatoxinnak nevezünk. Az Aspergillus-fajok melegkedvelő gombák, és a klímaváltozás miatt egyre inkább számítani kell megjelenésükre, amit egy 2011-ben készült kutatás is alátámaszt. A Magyarországon vett kukoricaminták nagy százalékában volt megtalálható az Aspergillus flavus nevű, aflatoxint termelő gomba.

2. kép. Fusarium garminearum kártétele kukoricaszáron (fotó: www.agroforum.hu, Szőke Csaba)

3. kép. Fusarium verticilloides kártétele kukoricaszáron (fotó: www.agroforum.hu, Szőke Csaba)

4. kép. Kukorica csőpenész (fotó: https://www.kwizda.hu)

A mikotoxinok a láncban

A mikotoxinok között egy újabb csoportot alkotnak a Fusarium verticilloides által termelt fumonizinek, melyek más toxinokhoz hasonlóan igen kis mennyiségben fejtik ki egészségkárosító hatásukat, azonban egyre gyakrabban fordulnak elő egyre nagyobb koncentrációban a szemesterményekben. Fontos tudni, hogy a toxinok nemcsak a közvetlenül a fogyasztóra vannak kártékony hatással, hanem a tápláléklánc további szereplőinél is előidézhetnek egészségkárosodást. Humán-egészségügyi vizsgálatok szerint a mikotoxinok közreműködhetnek a nyelőcsőrák kialakulásában, feltételezések alapján terhességi toxikózist okozhatnak, de ami a legfontosabb, hogy az anyatejben is jelen lehetnek. A toxinok állati szervezetre gyakorolt hatása lehet táplálóanyagok emésztésének és felszívódásának gátlása, elégtelen májműködés, megváltozhat a bél mikroflórája, csökkenhet az immunválasz készsége, és az állati eredetű termékekben is felhalmozódhatnak, ami később emberi fogyasztásra kerül. Így tehát egyértelmű, hogy a Fusarium- és Aspergillus-fajok által termelt mikotoxinokkal fertőzött szemestermény, legyen az őszi búza vagy kukorica, nem egészséges nagy mennyiség fogyasztása esetén, állati takarmányozásra sem célszerű használni, amennyiben meghaladja az EU által megszabott határértéket.

Védekezési esélyek, megoldások

Megelőzés és elővetemény

A Fusarium spp. elleni védekezésnek több lehetősége van. Ezek együttes alkalmazásával a betegség kialakulásának mértéke jelentősen visszaszorítható. Mint minden más betegség esetében, itt is a legfontosabb a megelőzés.

Az egész a megfelelő elővetemény megválasztásával kezdődik, és az optimális vetésforgó alkalmazásával, ügyelve arra, hogy a betegségre fogékony kultúra után lehetőleg ne szintén érzékeny növény kerüljön. Kerülni kell a túl sűrű vetést, a hibridkukorica számára optimális tőszám betartása elsődleges fontosságú egyéb növényvédelmi szempontból is. A harmonikus tápanyagellátással, a túlzott N-adagolás elkerülésével a kultúrnövény számár kedvező feltételeket tudunk teremteni, ezzel növelve kompetitív képességét is. A betegség kialakulása szempontjából jó a termőföldben túl mélyre került vetőmag, és ha a hideg, vizes talajban elhúzódik a kelés. Ha valamilyen okból mégis rákényszerül a termelő, hogy kukorica kukoricát kövessen a vetésforgóban, akkor az esetlegesen fertőzött növényi maradványokat mindenképpen jól alá kell forgatni, ezzel gátolva a következő vegetáció megfertőzését.

Területválasztás

A terület megválasztását és előkészítését követő kérdés a hibrid megválasztása. Mivel kukoricában fungicides állománykezelés kis hatékonysága és költsége miatt nagyon ritka, nem csak a terméshozamot kell figyelembe vennünk a választáskor. Fontos, hogy a termőhelynek és előveteménynek megfelelő érési csoportba tartozó hibridet válasszunk. Korai vetés és hideg magágy esetén érdemes a cold-teszt vizsgálatok eredményeit is figyelembe venni. A szárkorhadás elleni nemesítési munka eredményesnek bizonyult, ma már rendkívül jó szárszilárdságú hibridek állnak rendelkezésre. A hibridek között csőpenésszel szemben fogékonyságbeli eltérések vannak, rezisztencia nincsen. A kukorica morfológiai sajátosságai befolyásolják a növény betegségre való hajlamát. Ilyen külalaki tulajdonság például a csövek elhelyezkedése, hogy a keletkezett csapadék könnyen felszárad-e vagy megül a nedvesség a csőnél, valamint hogy a csuhélevelek zártan vagy kissé szétnyílva ölelik körbe a kukoricacsövet.

Kezelés

Fungicides kezelésre főleg vetőmagcsávázás formájában van példa a gyakorlatban, de a fertőzés mértékétől függően állománykezelés sem kizárt. Mivel a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke okozta sérüléseken keresztül, másodlagos kórokozóként telepszik meg a gombabetegség, ezért a rovarölőszeres védekezés előbbre való. Hazánkban az Ostrinia nubilalis-nak 2, de van, hogy 3 nemzedéke is kialakul. Lárva alakban telel át az alsóbb ízközökben. Megrágja a szárat, a csövet, a bibét, levéllemezt mindezek nyomán fűrészporszerű rágcsálékot hagy maga után. Tojásait a kukorica levelének fonákjára rakja. Az első nemzedéke júliusban rajzik, a második akár június-augusztus között. Károsításával a vetőmag- és csemegekukorica-termesztők számára okoznak nagyobb problémát. A gyapottok-bagolylepének szintén 2-3 nemzedéke jön létre hazánkban, bábalakban vészeli át a téli időszakot. Eredendően vándorlepke, azonban már volt rá példa, hogy hazai viszonyok között is áttelelt. Polifág kártevő, azonban szinte mindig csak a generatív részeket károsítja, így a lárva a címer felől rág be a kukoricacsőbe, míg a kukoricamoly általában a szár irányából. Tojásaikat a károsított növénytől függően levélre, virágra és termésre egyaránt rakja. A fiatal lárvák többen is rághatnak 1 növényt, fejlődésük előrehaladtával azonban egy egyed marad csak, ami kannibalizmusukra utal. Mindkettő kártevő ellen már címer-bibehányás időszakától védekezni kellhet, azonban ezt érdemes előrejelzésre alapozni az elmúlt évek időjárási sajátosságai miatt, ami történhet feromoncsapdával vagy a Helicoverpa armigera esti órákban történő repülése okán fénycsapdával is. A kártevők elleni védekezéskor fontos szem előtt tartani a hasznos rovarok védelmét, így növényvédelmi kezelés során olyan készítményeket célszerű alkalmazni, melyek szelektíven hatnak, ilyenek például a kitinszintézis-gátlók pl. indoxacarb vagy a biológiai szerek, pl. Bacillus thuringiensis kurstaki.

8. kép. Aspergillus spp. okozta csőpenészesedés (Fotó: www.agroforum.hu, Szőke Csaba)

SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS