Magyarországon a sáskajárás évszázadok óta ismert állati gradáció, elsősorban a középkorban volt gyakori. Az elmúlt évtizedekben a sáskajárások gyakorisága csökkent, de az utóbbi években ismét előfordultak sáskapopulációk felszaporodásai, kártétellel is. Különösen Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyében okozott gondot az olaszsáska elszaporodása és az általa okozott növényi kár.
A sáskajárások nem ismeretlenek Magyarországon, és a történelem során többször is előfordultak súlyos sáskajárások, melyek komoly károkat okoztak a mezőgazdaságban. A sáskajárás, vagyis a sáskák tömeges vándorlása és pusztítása, már a korai középkortól ismert jelenség Magyarország területén is. A krónikák, egyházi feljegyzések és gazdasági dokumentumok többször említik, hogy a sáskák felszaporodása egész régiókat tarolt le, és számos alkalommal éhínséget, valamint súlyos mezőgazdasági válságot idézett elő.
A 18–19. században, amikor több száraz és meleg év követte egymást, tömeges gradáció alakult ki, főként az Alföldön, különösen a Tisza és a Duna menti síkságokon. Kiemelten érintett területek voltak ezek, de a Dunántúl egyes részein is felütötte fejét a sáskajárás. Elsősorban a gabonafélékben, zöldségekben, gyümölcsösökben okozott kárt. A 20. században a mezőgazdaság fejlődése, a talajművelési szokások és a vegyszeres védekezés elterjedése jelentősen csökkentette a sáskajárások gyakoriságát, de teljesen nem szüntette meg.
Az elmúlt évtizedekben a klíma változásának köszönhetően a 20. század második felétől a sáskajárások gyakorisága ismét kialakulhat, nagy esély van az elszaporodásukra. Az elmúlt két évben a meleg időjárás kedvezett a sáskák szaporodásának, különösen Fejér, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyékben, ahol az olaszsáska elszaporodása és az okozott károk is tapasztalhatók voltak. Elsősorban a burgonya-, karfiol-, kukorica- és lucernatáblákon, de kajszibarack- és őszibarackosokban is tapasztalták az olaszsáskák (1. kép) kártételét.
Dél-alföldi gócpontból országos problémává vált idén júliusban
A sáskarajok elsőként Ruzsa, Öttömös, Pusztamérges, Zákányszék, Üllés és Bordány térségében okoztak komoly gondot, ahol a spárga és lucerna után a frissen kikelt másodvetésű zöldségnövényekben – például petrezselyemben, sárgarépában, sütőtökben – is pusztítottak. A kiskertek tulajdonosai is jelentős károkról számoltak be, hiszen a sáskák gyakorlatilag „mindent megesznek”.
A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara közlése szerint a jelenség már nemcsak Csongrád-Csanád, hanem Bács-Kiskun, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét is érinti. A károsított növények köre rendkívül széles, az intenzív kultúráktól a szántóföldi növényeken át, egészen a legelőkig és gyomos, ruderális területekig terjed.
Tavaly két hónappal később indult a sáskajárás, és Nébih már akkor arra intett, hogy a 2025-ben a sáskanépesség további növekedésével és a kártételi terület kiterjedésével lehet számolni.
Biológiája, mezőgazdasági jelentősége és a védekezés lehetőségei
A sáskák (Acrididae család) világszerte ismert rovarcsoport, amelyek gyakran okoznak jelentős gazdasági károkat a mezőgazdaságban. Magyarországon is régóta jelen vannak, időszakosan tömeges elszaporodásukkal, másszóval a gradációjukkal, komoly kárt okoztak. Európa mérsékelt övében a sáskajárások ritkán fordulnak elő, ennek ellenére hazánkban számos történelmi és közelmúltbeli példa akad arra, amikor egyes sáskafajok kártevőként léptek fel.
A kártevő sáskák Magyarországon
Magyarországon számos sáskafaj fordul elő, de a legnagyobb jelentőséggel a keleti vándorsáska (Locusta migratoria) és a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus) bírnak. E fajok életmódja lehetővé teszi a tömeges felszaporodást, és – kedvező körülmények között – komoly kárt tehetnek a szántóföldi és ültetvényes gazdálkodásban is.
A sáskák fejlődése hemimetamorfózisú, vagyis lárváik a kifejlett rovarhoz hasonlóan néznek ki, de nincsenek ivarszerveik és szárnyatlanok. A petéiket a talajba helyezik és ott is telelnek át. Tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek több vedlés után válnak ivarérett, szárnyas egyedekké. A kifejlett sáskák szárnyukkal hosszú távokra képesek repülni, különösen, ha a környezeti feltételek (időjárás, táplálék) ezt szükségessé teszik.
A sáskajárás kialakulása összetett jelenség. Tömeges felszaporodás esetén a sáskalárvák egymáshoz érnek, és ez egy olyan hormonális változást okoz a fejlődésükben, amelytől a már kifejlett egyedek csoportos vándorlásra hajlamosabbak lesznek. Tömeges felszaporodás esetén együtt vándorolnak, és mivel csak növényekkel táplálkoznak, szinte mindent elfogyasztanak, ami az útjukba kerül. A gabonaféléket, takarmánynövényeket, zöldség- és gyümölcsféléket, sőt még az erdők fiatal hajtásait is. Egyegy sáskaraj akár több tízezer vagy százezer egyedből is állhat, amelyek naponta saját testtömegüknek megfelelő mennyiségű zöld növényt képesek elfogyasztani (2. kép). A kár nemcsak a tarrágásból adódik, hanem abból is, hogy a növényeken sérülések keletkeznek, emiatt lassabban fejlődnek, és a kórokozók számára is terített asztalt jelentenek.
Az előfordulás és az elszaporodás feltételei
A sáskák elszaporodásának alapfeltétele a száraz, meleg időjárás és a laza, homokos talajú területek, amelyek kedveznek a peték kifejlődésének és a lárvák túlélésének. Hazánkban az Alföld és a homokvidékek a leginkább veszélyeztetett térségek. Aszályos években (pl. hosszan tartó szárazság után) a sáskák fel tudnak szaporodni. A klímaváltozás hatására a jövőben ismét növekedhet a tömeges gradációk előfordulása, különösen, ha a hőmérséklet emelkedése és a csapadékhiány tartósan fennáll.
A sáskák csoportokban élnek, bizonyos fejlődési szakaszban hatalmas rajokat alkotnak. Ezek a rajok naponta kilométereket is megtehetnek táplálékkeresés közben. A sáskák a friss növényi hajtásokat, leveleket, akár a teljes növényt is el tudják fogyasztani. A vándorló sáskafajok képesek hosszabb távokat, akár 5–10 km is repülni, így újabb és újabb területeket is elérhetnek, ezzel növelve a kártétel kiterjedését.
Mezőgazdasági hatások és veszélyeztetett növények
A sáskák által okozott kár leginkább a szántóföldi növényeket veszélyezteti. A búza, árpa, rozs, kukorica, napraforgó, lucerna, borsó, valamint a különféle zöldségfélék (pl. burgonya, paradicsom, paprika). Különösen érzékenyek a fiatal, friss hajtások, amelyek könnyen elpusztulnak a tömeges rágás következtében. Egy nagyobb sáskaraj akár néhány nap alatt teljesen letarolhat egy gabonatáblát vagy zöldségültetvényt, a terméskiesés mellett a talaj is károsodhat a növényzet eltűnésével.
Védekezési lehetőségek a sáskák ellen
A sáskák elleni védekezés hosszú történelmi múltra tekint vissza. Már a középkorban is próbálkoztak különféle módszerekkel: tűzgyújtással, füstöléssel, vagy a sáskák összegyűjtésével és megsemmisítésével. Ezek a módszerek azonban csak kisebb területeken bizonyultak hatékonynak.
– Kémiai védekezés: inszekticidek (rovarölő szerek) használata, különösen a lárvák ellen, amikor még csoportosan, viszonylag kis területen fordulnak elő. A vegyszeres védekezés környezeti terhelést eredményez, amely hosszabb távon a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet. Mivel az inszekticidek egy adott kultúrára vannak engedélyezve ezért a szélsőségesen polifág sáskafajok ellen nincs engedélyezett növényvédő szer.
– Olyan természetes ellenségek (madarak, ragadozó rovarok, parazitoidok) támogatása, amelyek a sáskalárvákat és kifejlett sáskákat fogyasztják. Bizonyos gombás vagy bakteriális kórokozók is alkalmazhatók a sáskaállomány gyérítésére.
– Agrotechnikai módszerek: A talaj rendszeres művelése (szántás, boronálás) segít a sáskapeték pusztításában. A vetésforgó, a növényzet változtatása, a gyommentesítés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a sáskák ne találjanak megfelelő szaporodóhelyet.
– Rendszeres szántóföldi és gyepes területek felmérése, talajcsapdázás, illetve meteorológiai adatok alapján végzett előrejelzés is segíthet abban, hogy időben észleljék a sáska elszaporodását, és célzottan tudjanak védekezni.
Jövőbeli kilátások és kutatási irányok
A klímaváltozás és a mezőgazdasági gyakorlatok változása új kihívásokat jelent a sáskák elleni védekezésben. A fenntartható, környezetbarát védekezési módszerek, a biológiai kontroll, valamint a precíziós mezőgazdasági eszközök (pl. drónos megfigyelés, célzott permetezés) egyre fontosabbá válnak. A kutatásoknak arra kell irányulniuk, hogy minél pontosabban előjelezzék a sáska felszaporodásokat. Ezek a kutatások térképezzék fel a veszélyeztetett területeket, és egy olyan integrált növényvédelmi rendszert dolgozzanak ki, amely alacsony környezeti terheléssel képes hatékony védelmet nyújtani a sáskák ellen.
A sáskák mint kártevők Magyarországon is számottevő veszélyt jelenthetnek a mezőgazdasági termelés szempontjából. A modern technológia, a jó mezőgazdasági gyakorlatok és a hatékony védekezési módszerek csökkentették a kártétel mértékét, a változó környezeti feltételek (klímaváltozás) miatt a probléma továbbra sem tekinthető megoldottnak. Az integrált, fenntartható növényvédelmi stratégiák alkalmazása és a folyamatos monitorozás elengedhetetlen a jövő mezőgazdaságának biztonsága érdekében.
Most aktuális!
A Nébih négy növényvédő szer felhasználására adott ki szükséghelyzeti engedélyt sáskafajokkal szembeni védekezésre: A Karate Zeon 5 CS (lambda-cihalotrin), a Decis Forte (deltametrin), a Sumi Alfa 5 EC (eszfenvalerát), és a Mospilan 20 SG (acetamiprid) július 10-től szeptember 30-ig terjedő időszakban használható fel. A Karate Zeon 5 CS és a Mospilan 20 SG a kiskerttulajdonosok részére is elérhető. A szükséghelyzeti engedély kizárólag a sáskákra vonatkozik! A kultúrák és a felhasználási előírások ugyanazok maradtak, így az alapokiratok előírásait (dózisok, védősávok, méhkímélő technológiák) minden esetben be kell tartani. Fontos, hogy a kijuttatások számát sem szabad túllépni, és az élelmezésügyi várakozási idők betartása is kötelező!
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
