Kártevők és integrált védekezési lehetőségek
A hazai gyümölcstermesztésben évről évre kihívást jelentenek a különféle kártevők. A következő összefoglaló a legfontosabb fajokra és az ellenük való védekezési lehetőségekre hívja fel a figyelmet.
Ugyanúgy kell védekezni
Az idei tavasz sem kedvezett a kajszibarackfáknak. A virágzási időszakban egy hidegfront hatására a termés 90%-a elfagyott. Az időjárás a cseresznye és a meggy virágzása alatt is kedvezőtlen volt, rosszul termékenyültek meg a virágok (1. kép).
Az idei kevés termés ellenére a fák védelme továbbra is fontos a jövő évi gyümölcskötéshez, virágzáshoz (2. kép).
Az ültetvények kártevőfaunájának ismerete szükséges a védelem megtervezéséhez. Ezt több évi megfigyelésekből, terepbejárásból lehet megszerezni (3. kép).
Nemcsak a kártevő fajokat szükséges ismerni, hanem azok természetes ellenségeit is (4. kép). Például az almaültetvényekben a hasznos élő szervezetek maguktól betelepülhetnek. Ennek azonban az a feltétele, hogy bizonyos mennyiségű kártevőt el kell tűrni. Nem szabad és nem is lehet a fitofág fajok teljes kiirtására törekedni. Fontos, hogy a gazdaságikár-küszöbérték alatt tartsuk a kártevőket. Az integrált védekezés sokszereplős. Térben és időben változó mennyiségű kártevővel kell számolni.
Az integrált védekezés magas fokú biológiai ismereteket és nagyobb odafigyelést igényel, mint a konvencionális védekezés. Fontos ismerni a felhasználni kívánt növényvédő szer hatásspektrumát, a kártevőfajok különböző fejlődési alakjait és a hasznos élőlényekre gyakorolt toxicitását is. A felhasználni kívánt növényvédő szert, a védekezések időpontját alapvetően az adott kultúrában található károsítók és hasznos szervezetek határozzák meg. Fontos az okszerű növényvédőszer-felhasználás.
A polifág kártevők szinte minden gyümölcsfánkon károsítanak
A cserebogarak közül az áprilisi cserebogár lárvái (5. kép) homoktalajon lévő ültetvényekben a gyümölcsfák gyökerén akár 25–80%-os kárt is okozhatnak, míg a májusi cserebogarak lárvái a kötöttebb talajokon is jelentős kárt okozhatnak a gyökerek megrágásával. A bogarak is kártevőként lépnek fel (6. kép).
5. kép. A pajor nagy kárt tud okozni
A levélbarkók közül nyolc faj okozhat számottevő kárt a tavaszi, kora nyári időszakban. A barkók főleg a rügyeket, leveleket rágják meg. A közönséges levélbarkó kártétele néha eléri a 10–15%-os lombveszteséget, de ha a fák jó kondícióban vannak, akkor gyorsan kinövik a kártételüket.
A kis farontó lepkének (7. kép) sok tápnövénye van, főleg a rózsaféléket kedveli. Az almafa a legfontosabb tápnövénye. A Duna–Tisza közén a fák 10%-át fertőzte meg, de az idős fák 45%-a is fertőzött lehet. A kártételét könnyen felismerhetjük a fa tövében összegyűlő fűrészporszerű ürülékről és rágcsálékról.
Almák kártevői
Az almaültetvények népes állatvilágát és az észlelt fajgazdagságot az ültetvényt körülvevő biotópok jelentősen befolyásolják. A nagy diverzitásfokú élőhelyek jelentősen elősegítik, hogy lényegesen emelkedjen a predátorok száma az ültetvényekben. Az almamoly (8. kép) az alma legfontosabb kártevője. Mindenütt megtalálható, és nem csupán ott, ahol almatermesztéssel foglalkoznak.
A Kárpát-medence középső, szárazabb klímájú részein 70–80%-os kártételt is okozhat, ha nem tervezik meg az ellene való védekezést. A rosszul időzített védekezés akár 40%-os kártételt is eredményezhet. A hernyó fő tápnövénye az alma, a körte, a dió, a birs és a vadalma, de károsít a kajszin és a díszalmafajokon is. A fő tápnövények hiányában képes táplálkozni és kifejlődni az őszibarackon, a szilván, a vadkörtén és berkenyéken is. Magyarországon ma már 3 nemzedéke fejlődik, kifejlett lárvaállapotban telel, sűrű gubóban a fatörzsek védett részein, kéregrepedésekben, kéreg alatt, esetleg száraz növényi anyagok között. Tavasszal bábozódik, és az első generáció május elejétől, közepétől rajzik.
Az első generáció rajzása június közepéig, végéig tart. A lepkék a kikelést követő napon már párosodhatnak. A nőstény alkonyatkor és legalább 14–16 °C feletti hőmérsékleten kezdi lerakni petéit. A nőstény a petéket elsősorban a gyümölcsökre rakja; emellett a vékonyabb ágakra, levelekre is leteheti. A tojásból kikelő kis hernyók rövidebb-hosszabb ideig keresgélnek, amíg befurakodásra alkalmas helyet nem találnak. A keresés akár 2-3 órán keresztül is tarthat.
Ebben az időszakban van esély a hernyó ellen védekezni, így hosszabb időn keresztül ki van téve az inszekticidek hatásának is. A nyári, második nemzedék lepkéi június közepétől rajzanak, ettől az időszaktól kezdődően egészen szeptember végéig repülnek. A nőstények, ha számukra optimálisak a körülmények (hőmérséklet, napsütés, páratartalom), több petét tudnak rakni, ezeknek a fejlődési ideje is lerövidül. Ilyenkor a hernyók kártétele jelentősebb, mint az első nemzedéké. A még fejletlen lárvák (9. kép) a tárolóhelyen is folytatják a rágást, ezért itt is gondot kell fordítani a betárolt gyümölcs védelmére.
A lepkék rajzásának menete fénycsapdával, feromoncsapdával (10. kép) egyaránt megbízhatóan nyomon követhető, ennek alapján a peterakás, majd a lárvák kelésének ideje is jól meghatározható.
A másik károsító
Az almafák másik sokgazdás kártevője a kaliforniai pajzstetű. Az üzemi almások 39%-a fertőzött. Elsősorban a fák csúcsi része veszélyeztetett, akkor, ha nem részesül elegendő védelemben. Tápnövényei 80 növénycsaládból kerülnek ki, szinte valamennyi hazai gyümölcsfajtát megtámadja. A Kárpát-medencében összesen több mint 60 növényfajon találták meg a kártételét. A kis hernyók az almán, a ribiszkén és a csonthéjas gyümölcsfáinkon találhatók meg, de előfordul még számos dísz- és vadon élő növényen is (rózsa, tűztövisek, galagonya, kökény, berkenye, nyárfa, szilfa stb.). A fiatal és idős fákat egyaránt megtámadhatja. A fák csúcsszáradása már messziről figyelmeztethet a fertőzésre. Az almákon a pajzstetvek helyén világos közepű, piros szegélyű „lázfoltokat” találunk, amelyek különösen jól láthatók.
Elsősorban az egészséges faiskolai szaporítóanyag használatára kell törekedni, mert ha már azon is megtalálható, akkor a fiatal ültetvényben is erős kártétel alakulhat ki. Nálunk évente két-három nemzedéke fejlődik. Hatékonyabban tudunk védekezni a téli fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése esetén. A növényvédő szeres védekezéskor a lemosó permetezésre réz-, kén- és olajtartalmú növényvédő szerek ajánlottak.
Egyéb ellenségek
A közönséges levélpirosító almalevéltetű (11. kép) már áprilistól a fiatal leveleket szívogatja, hatására a levélszél besodródik a fonák felé, a torzult rész élénkpirosra színeződik. A levél a fejlődése során lombhullásig ott marad a fán.
Az almafákon más levélpirosító levéltetvek is előfordulhatnak, de azok 2-3 nemzedék után más növényekre váltanak. A zöld almalevéltetű (12. kép) telepei már áprilisban megfigyelhetőek a leveleken. Csak rózsaféléken fordul elő, a károsított levelek görbülését figyelhetjük meg. Tojásállapotban telel a gazdanövényen, monofág faj.
A vértetű az almafák egyik legjelentősebb kártevője. Fő tápnövénye az alma és a madárbirs. Ritkán előfordulhat még a galagonyán, a berkenyén, a körtén és a birsen is. Vattaszerű, fehér viaszos telepei megtalálhatók a többéves ágakon, törzsön, a fiatal hajtásokon, sőt erős fertőzéskor még a levélnyeleken is (13. kép).
A vértetű elleni védekezés alapja a sebkezelés, és annak szakszerű és gondos elvégzése. A tősarjakat ne hagyjuk meg az ültetvényekben. A vértetű-populáció legjelentősebb korlátozója a vértetűfürkész. Mivel a vértetű talajszint alatt élő egyedeit is képes parazitálni, a széles hatásspektrumú inszekticidekkel rendszeresen kezelt ültetvényekben is fennmaradhat.
Az erdők melletti ültetvényekre jellemző a bimbólikasztó-ormányos, gyenge fertőzés esetén a jó virágzáskor nem jelent veszélyt az ültetvényekre. A lombosfa-fehérmoly kártétele gradációs években súlyos lombvesztést is okozhat. Az almafaszitkár (Plowrightia morbosa) elsősorban a sebzéseken át fertőz, elsősorban a termőkaros ültetvényeket károsítja. A lepkék rajzása hosszan elhúzódik. Az öntözött ültetvényekben mindig gyengébb a fertőzés. Hazánkban az ültetvények 70%-a fertőzött, a 10–12 éves fákat részesíti előnyben.
Az atkák közül a takácsatkák (Tetranychidae) az alma legjelentősebb kártevői, amelyek akár 60–70% termésveszteséget is okozhatnak. Domináns faj a piros gyümölcsfatakácsatka. Az imágók és a lárvák szívása nyomán káros enzimek jutnak a levelekbe, a szívogatás helyén elpusztul a klorofill, így a növények képtelenek fotoszintetizálni. A szívás hatására fokozódik a párolgás, a levelek súlya 20%-kal is csökkenhet.
A piros gyümölcsfa-takácsatka 6-8 nemzedékes is lehet, a faj pete alakban telel át a gyümölcsfákon, a rügyek mellett, ágvilláknál, kéregrepedésekben. Tojásai piros színűek, kerekdedek, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások esetén nagyon nagy a mortalitás (75–100%). A faápolási munkákkal számos atkatojást távolíthatunk el a fákról. A téli és a tavaszi lemosó permetezésre legjobban beváltak az olajos szerek, mert a kipermetezés után a fákon képződött vékony, filmszerű réteg befojtja a tojásokat.
Az őszibarack kártevői
Az őszibarack kártevői közül nagy jelentősége van a bíborszínű eszelénynek, a barackmolynak és a keleti gyümölcsmoly lárváinak. A zöld őszibarack-levéltetű, a fekete őszibaracklevéltetű, a hamvas őszibarack-levéltetű azok a fajok, amelyek jelentős kártételt tudnak okozni. Az előrejelzésük sárga tálcsapdákkal megoldható. A tetvek ellen védekezni eredményesen úgy tudunk, ha a nyugalmi állapotban lévő peték ellen téli lemosó permetezést alkalmazunk.
A barackmoly előfordulása
A barackmoly hazánkban mindenütt előforduló kártevő, a legnagyobb kárt okozó rovar a barackosokban. Tápnövénye az őszibarack, a kajszi, a szilva, a mandula, a cseresznye és meggy. A kártétel következtében 35–50%-os termésveszteség is előfordulhat, hazánkban 3-4 nemzedéke fejlődik. A fiatal hernyó a vesszőbe rágott kamrában telel. Rügypattanáskor megkezdi a rügyek odvasítását, később a friss hajtások bélszövetét rágja. Az ilyen hajtásvégek lankadnak, majd leszáradnak (14. kép).
Május végén kezdődik meg az első nemzedék rajzása. A nőstények elsősorban a gyümölcsre rakják a petéket. A hernyók átlagosan 5–10 nap alatt kelnek ki, és a hajtásokban, valamint a gyümölcsök belsejében táplálkoznak. A lárvakelések időpontját jelezni lehet szexferomon csapdával. Agrotechnikai védekezés: a tavaszi metszéssel eltávolíthatók a vesszőkben telelő hernyók.
A csoportosan károsító keleti gyümölcsmoly hernyói a hajtásokat és a gyümölcsöt rágják meg. A barackmoly hernyói egyenként, a fakoronában szétszórva okoznak kárt. A hímek rajzása szexferomon csapdákkal nyomon követhető.
A kajszi legjelentősebb kártevője a hamvas őszibarack-levéltetű és a zöld őszibarack-levéltetű. A zöld cserebogár(15. kép) és rezes cserebogár érzékeny lombvesztést tud okozni.
A barackmoly itt is fontos kártevő, amely a gyümölcsöt, a hajtásvégeket és a rügyeket károsítja. Kajszin jelentős még a kéregmoly (16. kép) kártétele.
A kéregmoly soktápnövényű kártevő, és általában a 15 cm átmérőnél vastagabb fákat fertőzi. A fertőzés a gyökérnyaktól halad felfelé. Csonthéjas fajoknál, így a kajszinál is, mézgafolyást okoz(17. kép). Kártételét a törzs körül felhalmozódott rágcsálék és ürülék jelzi.
Körtén és szilván
A körte kártevőköre az almáéhoz hasonlóan fajgazdag. A körténél az adott évben fellépő kártevő fajok száma jelentősen eltérhet, így az előrejelzés és a célzott védekezés különösen fontos. Az utóbbi években a levélbolhák (Psyllidae) okozzák a körtében az egyik legnagyobb problémát. Sajnos a gyakori piretroidhasználat miatt is számos populáció rezisztenssé vált. Jelentős kártevője a poloskaszagú körtedarázs és a füstösszárnyú körtelevélbolha, az almamoly és a körtemoly.
A szilva kártevői közül a poloskaszagú szilvadarazsak károsítása a különböző szilvafajtákon és ringlón a legjelentősebb mértékű. Mivel a fiatal gyümölcsöket fenyegeti, különösen veszélyes, ezért különösen az elhúzódó virágzású fajtákat veszélyezteti. A fekete szilvadarázs számára a száraz, meleg évek kedveznek. A korona felső harmadába helyezzük el színcsapdákat, még a virágzás előtt, úgy, hogy a csapda fehér felületét minél hosszabb ideig érje napsütés. A színcsapdákat célszerű április elején kihelyezni.
A szilvában a szilvamoly a fő kártevő. A rágást követően a fiatal, kényszerérett gyümölcsök tömegesen hullanak le. A gyümölcsön mézgacsepp válik ki, és az érett gyümölcs belseje ürülékkel szennyezett lesz. A kifejlett lárvák kéregrepedésekben telelnek. Évente három nemzedékük fejlődik. A védekezés fontos része a faápolás és a gyümölcsök összeszedése. Az áttelelt lárvák számát itt is a faápolási munkák során, valamint a hullott gyümölcs összeszedésével gyéríthetjük. A hím lepkéket szexferomon csapdákkal foghatjuk be.
Védekezési lehetőségek
Felhívom olvasóink figyelmét, hogy a gyümölcsfák virágzása esetén a méhkímélő technológia alkalmazása egyes növényvédő szereknél kötelező!A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor.
Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amenynyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
A gyümölcsmolyok, atkák, levéltetvek előrejelzésére vannak kiválóan működő feromon- és színcsapdák. A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termelők rendelkezésére a Nébih 2025. 04. 30-i adatai alapján:
‑ aknázómolyok, gyümölcsmolyok, sodrómolyok ellen alma-, birs-, körte-, naspolya-, szilvakultúrában: Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki,
‑ almában almamoly ellen: Cydia pomonella Granulovirus (CpGV).
Almában, körtében almamoly, körtelevélbolha ellen:
– piriproxifen, méhekre kifejezetten veszélyes;
‑ méhekre nem jelölésköteles, nektarinhoz és szilvához: acetamiprid, szilvadarazsak, szívó kártevők, körtelevélbolha, levélaknázó molyok, levéltetű, levéltetvek, molyok,
‑ méhekre mérsékelten veszélyes: alma, birs, körte, naspolya: spinozad,
‑ méhekre kifejezetten veszélyes: alma és körte esetén: lambda-cihalotrin, pirimikarb: aknázómolyok, almamoly, gyümölcsmolyok, levéltetvek, sodrómolyok ellen.
‑ aknázómolyok, lepkefajok, levélaknázó molyok, levéltetű, rágó kártevők, szívó kártevők ellen: azadirakti,
‑ levéltetű-tojások, levéltetvek ellen: flonikamid (IKI-220),
‑ aknázómolyok, almamoly, fekete répa-levéltetű, levéltetű ellen: tau-fluvalinát,
‑ körtelevélbolha, levéltetvek, szőlőlevélatka, takácsatka ellen: tebufenpirad,
‑ levélatkák, szamócaatka, szederatka,szőlő-levélatka, takácsatkák ellen:fenpiroximát,
‑ hernyókártevők, levéltetvek, lombrágó hernyók, molykártevők, tripszek ellen: deltametrin,
‑ aknázómolyok, gyümölcsmolyok, sodrómolyok ellen: emamektin benzoát,
‑ piros gyümölcsfa-takácsatka, takácsatka ellen: hexitiazox,
‑ almailonca, almamoly, araszolólepkék, körtemoly, sodrómolyok, szilvamoly: ciántraniliprol,
‑ levéltetvek ellen: flupiradifuron,
‑ gyümölcsmolyok, levéltetű, lombrágó hernyók ellen: eszfenvalerát,
‑ aknázómolyok, almamoly, köménymoly, körtemoly, lombrágó hernyók, sodrómolyok ellen: klórantraniliprol,
‑ almailonca, almamoly, körtemoly, sodrómolyok ellen: tebufenozid.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
(a fotók a szerző saját felvételei)
