A rendre vágás és cséplés kétmenetes betakarítási módszerét mára szinte teljesen elfelejtettük. Legalábbis azokban a régiókban, ahol aratáskor kellően hosszú ideig nyugodt az időjárás. Változik azonban a klíma, a termelési szabályok és a piac is. Ma a technológia választása még egyszerű stratégiai kérdés, de hosszú távon kényszer is lehet.
Azokban a régiókban, ahol a betakarítás idején heteken át stabil az időjárás, nem kérdés, hogy egyszerűbb egy menetben levágni és elcsépelni a nyár elején betakarítandó növényeket. Az időjárás szeszélyesre fordulásával sokan a betakarítókapacitás növelése mellett döntöttek, hogy abban a kis időablakban, amit a viharok még engedélyeznek, időben behordható legyen a termés. Másképp is védekezhetünk azonban az időjárási kockázat ellen: technológiával módosíthatjuk az aratás időpontját, vagy ha már megdöntötte a szél, eláztatta az eső az állományt, még mindig adhatunk magunknak egy esélyt a szemminőség megóvására.
Mi a cél?
Szinte minden nyári betakarítású szántóföldi növényünkről elmondható, hogy kitett a június-júliusi viharoknak, elázva gyors minőségromláson megy át, kiszáradva pedig peregni kezd. Kaszálható, lágy szárral rendelkeznek, amit a szelek is könnyen megdöntenek. Megázva különösen nagy értékvesztésre hajlamos a durumbúza és a sörárpa, de a búza és a repce esetében sem mindegy, hogy mennyi eső és szél érte a növényeket. Lényeges az aratandó tábla gyomossága is, ami visszanedvesíti a kombájnba kerülő szemeket – legalábbis állományszárítás híján. Ez utóbbi ma leginkább a vetőmagtermesztésben és a biotermékekben jelent kihívást, de már az árutermelésben is csak szükséghelyzeti engedéllyel vethetők be totális gyomirtó szerek – ki tudja, meddig.
„Az állományszárítók kiesése a repce betakarítását is megnehezítené, mert a szára nagyon megfogná a kombájn teljesítményét. Redre vágva és egy hetet így szárítva azonban könnyen és gyorsan menne a cséplés, és a becők sem nyílnának fel” – jegyzi meg egy hazai szakember, aki szerint legalább egy ekkora „hatásnak” kell érnie a hazai agráriumot ahhoz, hogy a termelők a kétmenetes betakarításra váltsanak. Az összes forrás és szakember szerint a kétmenetes technológia legfőbb előnye az, hogy nagy értékű, jó minőségű, homogén terményt lehet kis rizikóval betakarítani így. Nagy kérdés, hogy mennyire látják a hazai gazdálkodók kifizetődőnek ezt a célt, és megtérülőnek a hozzá a kapcsolódó gépi hátteret… Erre a kérdésre még visszatérünk.
Az időfaktor
Egy ausztrál farmer, Breil Jackson a repce hagyományos betakarítását hasonlította össze a kétmenetes betakarítás eredményeivel. A helyszín Ausztrália délkeleti része, ahol 440 mm eső hullik egy évben, az időpont 2021. A próbálkozást a logisztikai nehézségek indokolták a 8000 hektáros családi gazdaságban, ahol csak a repce 1400 hektárt foglalt el, ezért nagyon nehéz volt mindenhová időben odaérni. Breil úgy tapasztalta, hogy a rendről csépelt repce 2,3 tonna termést hozott hektáronként, szemben az arató-cséplővel betakarított 2,1 tonnás eredménynyel. „Hektáronként 2 mázsát nyertem vele” – mondja a farmer, aki szerint fontosabb voltennél a megnyert idő.
„Rendre vágással időt spóroltunk a kritikus betakarítási időszakban, és növeltük a kombájnok teljesítményét” –mondja Breil. El is magyarázza miért: „Egy arató- és cséplőgép 3-4 km/h-s sebességgel tud haladni a repcében, viszont ha csak a száraz rendet kell csépelnie, a sebessége 6 km/h-ra növelhető. 1400 hektáron ez már jelentős gyorsulást eredményez.” 2021-ben még azelőtt végeztek az aratással, hogy az utolsó táblákban zörgősre száradtak volna a felnyílásra hajlamos a becők. „Akadnak olyan mély fekvésű területeink, amelyeken lassabban érnek be a növények. Ezeken csak úgy tudjuk a betakarítást összhangba hozni a többi területtel, ha rendre aratjuk a repcét. Egy jó rendfelszedő adapterrel pedig minimális a pergési veszteség.”
A minőségfaktor
A rendre aratással nyert idő az összes többi terménynél is előnyt jelent a nyári betakarítási hajrában. A legkényesebb ezek közül a durum. Ez a rendkívül értékes gabona két megázással a takarmánybúza szintjére süllyed az elérhető minőséget és árat tekintve. Ezt a növényt Breil 4 t/ha-osátlaggal takarította be 2021-ben, de ennél is lényegesebb, hogy elkerülte a megázásból eredő minőségvesztést. „A durumot 625 dolláros áron lehetett eladni, de takarmányminőségben már csak 320 dollárt ért volna” – mondja. Az ausztrál farmer szerint mindenféle növény aratható rendre, ha a szár tömege kezelhető.
Egy francia gazdaságban is arról számolnak be, hogy az időnyereségen kívül a termés mennyisége és minősége is javul, ha két menetben zajlik az aratás. A vihar után elfeküdt durumbúzát levágták, majd két nap múlva 17,5%-os nedveségtartalomnál elkezdték felszedni, kicsépelni. Végül 78-as hektolitersúllyal sikerült a magtárba menteni. „A rendről csépléssel 8 napot nyertünk a 350 hektáron, miközben a durum minőségét is sikerült megőriznünk” – mondja büszkén Thomas Desrentes, egy nyugat-franciaországi gazdálkodó. Az ötlet – és a gépi megoldás is – Kanadából jött, ahol az időjárás miatt még mindig általános módszer a kétmenetes betakarítás.
„Hagyományos kombájnolással lehetetlen lett volna begyűjtenünk az elfeküdt durumot. Rendre vágáskor egy 7,5 méter széles flexibilis frontkaszával (MacDon PW8) dolgoztunk, ami szépen rendre rakta a durumot, mindezt 7–12 km-es sebességgel, és 50–60 hektárral végezve egy nap alatt. Ezt két nap száradás után követte a cséplés (szintén MacDon adapterrel), ami már 7-8 km/ha-s tempóval haladhatott” – derül ki. A módszer legnagyobb előnye a franciák szerint, hogy a gabona egyenletesen beérett ez alatt a pár nap alatt, és homogén lett a minősége. Ennek az az oka, hogy másképp száradnak a kalászok egy elfektetett rendben és egy lábon álló növényzet különböző hoszszúságú szalmaszálain. A napsütötte a felső durumkalászok már egészen összeasznak, mikor a legalsók még mindig tejesérésben lehetnek.
Mikor vágjuk?
A netet böngészve a gazdálkodók tapasztalataival is összecsengenek az elhangzottak: „Korábban az összes búzánkat, durumunkat, árpánkat, zabunkat és rozsunkat rendre vágtuk. Ezt mintegy két héttel korábban tettük, mint amikor kombájnnal arattunk. Remekül működik, és szinte mindig jobb szemminőséget ad, mint az egymenetes betakarítás. Az viszont nem jó, ha a rendet eső éri” – mondja az amerikai The Combine Forum egyik résztvevője. Egy másik fórumozó azt mondja, a búza már viaszérésben, 30–35%-os nedvességtartalomnál rendre vágható, bár ezzel valamennyi hozamveszteség bekövetkezik. Ha viszont a meteorológiai előrejelzés szerint a fele bevételünk veszélybe kerülhet, akkor jobb döntés 5% hozamot veszíteni, mint a prémium minőséget.
Az ausztrálok a repce esetében azt ajánlják, hogy ne várjunk tovább a rendre vágással, mint a magok 70–80%-os érettsége. Ekkor a kimorzsolt magok nagy része már vörös, barna vagy fekete, de még 8–10%-nál több nedvességet tartalmaz, és a tokok stabilan zártak. A farmerek arra intenek, hogy minden egyes régióban más ütemben következik be ez az állapot, és a tábla egyes részeiben is eltérő ütemben zajlik az érési folyamat. A gazda szemére és tapasztalatára van bízva, hogy honnan vesz mintát (a legnedvesebb és a legszárazabb táblarészekből is érdemes), továbbá a betakarítás közeledtével már minden egyes nap ki kell látogatni a repcébe, hogy mintát vegyünk. Azt tanácsolják, hogy ehhez hívjuk segítségül a műholdak NDVI-alapú felvételeit.
Mivel dolgozzunk?
Bioművelésben a len hajlamos kissé elgazosodni, ami az aratást technikailag ugyan nem hátráltatja, de az egyszer már kiszáradt aprómagot rendesen visszanedvesíti a kombájnban. Ezután már nem lehet szárítás nélkül biztonságon tárolható termést behordani. „Konvencionális művelésben működne az egymenetes betakarítás, én ezt nem tudom megtenni. Mintegy hat éve foglalkozom a növénnyel, és gyorsan kiderült, hogy jobban járok, ha renden szárítom, és csak aztán cséplem” – emlékezik vissza B-Aranykorona Kft. ügyvezetője, Berki Gyula.
A len rendre vágása az egymenetes betakarításnál nagyjából egy héttel korábban megkezdhető. A növény szára olyan szívós, hogy alaposan igénybe veszi a kaszapengéket, és az sem mindegy, hogy milyen szoros rendeket képez az adott gép. Berki Gyula két évvel ezelőtt talált rá egy hevederes szerkezetre, amelyik eddig gond nélkül vágja a rostos növényt, és kellően laza halmokba rendezi a pár napos száradásra szánt lent. A Baranya vármegyei cég egy kanadai gyártmányú Honey Bee vágóasztalt vásárolt a célra, ami eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az ST 21 modell munkaszélessége 6,4 méter, vágórendszere SCH EasyCut, a hidraulikusan vezérelt motolla sebessége a vezetőfülkéből állítható.
„Eredetileg az Agro-ökológiai Programban elvárt alternáló kaszát kerestünk, és ma a lenen kívül ezzel vágunk minden szálas takarmánynövényt a lucernától kezdve a rozsig. A len eddig minden évben megevett jó pár pengét, a Honey Bee-jét nem tudta.” A heveder balra, jobbra és középre is tud laza rendet képezni, ami pár nap múlva csépelhető is. „Mi csak egy kalászemelővel szerelt axiáldobos kombájnt használunk erre a célra, amiben a centrifugális erőtől maguktól felrepednek a tokok, és szép, tiszta terményt kapunk vele. Elvileg még jobb munkaminőséget érhetnénk el rendfelszedő adapterrel, de az még a kaszánál is drágább…”
Kihasználtság kérdése
Egy másik szakember kétkedve jegyzi meg: ha középre hord a frontkasza, akkor a traktor hasmagassága lekorlátozza a rend méretét, ha viszont oldalra hord ki a szalag, akkor egy térmagasságnál nagyobb növény esetén egy hatméteres vágóasztalon már nem biztos, hogy akadálymentes az anyagtovábbítás. „Egy olyan kasza, amelyik a lent is viszi, biztosan belekerül vagy 30 millióba, az önjáró kaszák pedig akár 100 millióba is. Csak annak érdemes ilyesmit vásárolnia, aki évente legalább ötször-hatszor előveszi, mert takarmányt is termel.” Mint fentebb láttuk, Berki Gyulánál éppen ez a helyzet, a mintegy 2 ezer hektáros cégcsoportban sokat dolgozik a drága kasza. Rendről csépelnivaló azonban csak 300 hektáron van, így a rendfelszedő kihasználtsága nem érné el a kívánt fokot, így nem is része a technológiának.
Ahol azonban 300 hektárnál több kényes csépelnivaló akad, ott érdemes egy tisztán dolgozó kombájnadapter beszerzésén is elgondolkodni. Ilyen megoldás lehet a német gyártmányú Ziegler adapter. A ZOU modellek 3 és 4 méteres munkaszélességben kaphatók. Ezekben két, egymás mögött elhelyezett szalagrendszer gondoskodik a termény tökéletes felvételéről és továbbításáról a behordócsigához. A gyűjtőhevederek anyaga olyan, ami megakadályozza, hogy akárcsak a repcemag is lecsússzon róluk, tehát a pergésre hajlamos aprómagvakat is jól kezeli. Áruk 13-15 millió forint között szór.
Megtérülhet?
A fentiek alapján a megtérülést az határozza meg, hogy milyen növénypalettával, mekkora területen és milyen piacra dolgozik az adott gazdaság. Magyarországon kevés az olyan üzem, ahol eléri az 500 hektárt a többféle vetőmag, durum, sörárpa vagy biotermék előállítása, és emellett még egyéb kaszálandó területekkel is rendelkeznek. Említettük azt is, hogy a repce esetében deszikkálás nélkül szinte csak rendre aratva lenne hatékony a betakarítás. A növény területe azonban éppen idén esett vissza az uniós csatlakozásunk szintjére, 125 ezer hektárra.
A magyarországi gépforgalmazók ezért meglehetősen szkeptikusak az említett kaszák és rendfelszedők hazai eladhatóságával kapcsolatban. A külföldi példákban szereplő hevederes MacDon kasza például csak kombájnra szerelhető változatban létezik az Agrotec Kft. kínálatában. A kasza flexibilitása, hevederes anyagtovábbítása, kiváló vágórendszere, széles asztala természetesen itt is megmutatkozik. Gyakorlatilag 2 cm-től 45,7 cm-es tarlómagasságig dolgozik, remek munkateljesítménnyel.
A válasz tehát a fenti kérdése: mindaddig az egymenetes betakarítás lesz az egyeduralkodó hazánkban,
‑amíg ennek sebessége, területteljesítménye ellensúlyozni tudja az időjárási kockázatokat;
‑amíg tömegtermékeket gyártunk;
‑amíg engedélyezett az állományszárítás és drága a gáz.
A takarmánybúza aratásákor nem a szemminőség, hanem a munka gyors elvégzése a szempont, és ez mindaddig így marad, amíg hozni tudja a 7-8 tonnát, az árát pedig nem nyomja le az orosz vagy az ukrán kínálat. A rendre vágásnak ott van értelme, ahol már most prémium búzát, facélia-vetőmagot, biokölest és hasonlókat termesztenek. Ahhoz, hogy ilyen üzemekből legyen több Magyarországon, a fentiek ellentétére van szükség:
‑viharos időjárású betakarítási kampányokra;
‑minőségi magok termesztésére;
‑a deszikkálás betiltására.
A fentiek alapján stratégiai kérdés a technológia megvásárlása, amit a piaci lehetőségeink és céljaink határoznak meg.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
