A szőlő egyik legveszélyesebb betegsége
A szőlő egyik legveszélyesebb betegségét, az aranyszínű sárgaságot fedezték fel 2013 őszén hazánkban, Lenti határában. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) laboratóriumában kimutatott és igazolt fertőzés következtében előbb csökken a szőlőtőkék terméshozama, majd néhány év alatt ki is pusztulnak. A kór ellen jelenleg hatásos növényvédő szeres kezelés nem ismert, csak az azt terjesztő amerikai szőlőkabóca gyérítésére van lehetőség. A betegség részletes ismertetésére a téma specialistáit kértük fel.
Grapevine flavescence dorée tünete fehérszőlőn (fotó: Zsolnai Balázs)
2009-ben már beszámoltunk a MezőHírben egy súlyos veszélyt jelentő szőlő-kártevőről, az amerikai szőlőkabócáról (Scaphoideus titanus), amelyet 2006. július 31-én pillantottunk meg először olasz kutatókkal egy Csurgó környéki szőlőültetvényben a kihelyezett sárga ragacslapokon, egy olasz-magyar kormányközi pályázat keretében folyó munka során.
Ez a faj a vektora a szőlő aranyszínű sárgaság, más néven Grapevine flavescence dorée (FD) betegségét okozó fitoplazma kórokozónak (Ca. phytoplasma vitis), amely szerepel az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) A2-es karantén listáján, vagyis egy olyan károsító, amely az EPPO területén jelen van és szórványosan előfordul, behurcolása és terjesztése azonban tilos.
2006-os megjelenése óta az amerikai szőlőkabóca Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye kivételével szabadon elterjedt az ország összes megyéjében.
A Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága által 2013 augusztusában begyűjtött növényi mintákból és a befogott amerikai szőlőkabócákból a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma egyaránt kimutatta a karantén szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma kórokozót (Grapevine flavescence doreé). A flavescence dorée fitoplazma ellen a Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága megtette a szükséges karantén intézkedéseket, a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca ellen pedig elrendelték az állami légi növényvédelmet Karate Zeon 5 CS növényvédő szerrel.
A fitoplazmákról
A fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok, amelyek a növények szállítószöveti rendszerében szaporodnak fel, abban dugulásokat és egyéb élettani rendellenességeket okozva.
Hazánkban a szőlő sárgaságot (Grapevine yellows) okozó fitoplazmákból kettő fordul elő: a Candidatus Phytoplasma Solani (sztolbur fitoplazma), amelynek a fő vektora a Hyalesthes obsoletus (recéslábú kabóca), valamint a Grapevine flavescence dorée phytoplasma (Candidatus Phytoplasma Vitis), a szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazma, amelynek pedig a Scaphoideus titanus (amerikai szőlőkabóca) a fő vektora.
Valamennyi szőlő-sárgaságot okozó fitoplazma esetében a tünetek hasonlóak; vizuálisan nem lehet elkülöníteni a kórokozókat, csak laboratóriumi molekuláris vizsgálatokkal. A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmára valamennyi V. vinifera szőlőfajta fogékony, bár a tünetek megjelenése eltérő, feltehetően az alany eltérő fogékonysága miatt. Franciaországban és Olaszországban a legtöbb hagyományos vagy új fajta, mint pl. Chardonnay, Pinot blanc, Baco 22A, Prosecco, Barbera, egyaránt igen fogékony a betegségre.
Egy 2005-ös francia-olasz közös kutatás szerint a fitoplazmával fertőzött fogékony (pl. Pinot blanc) és kevésbé fogékony (pl. Merlot) szőlőfajtáknak is szerepük lehet az FD járvány erősségében. A tanulmány megállapítása, hogy a kevésbé fogékony fajtákról nehezebben veszi fel a vektor a fitoplazmát, mint a fogékonyabb fajtákról.
Egy 2008 és 2012 között lezajlott szlovén kutatás az FD esetleges más gazdanövényeit próbálta feltérképezni. Szőlőn (Vitis vinifera) kívül 34 tünetes növényfajt vizsgáltak meg, az eredmények szerint a mézgás égerben (Alnus glutinosa) és a hamvas égerben (Alnus incana) (22 minta 86%-ában), valamint az erdei iszalagban (Clematis vitalba) (108 minta 66%-ában) találtak Flavescence dorée-t. Meglepetésként mirigyes bálványfában (Ailanthus altissima) (63 minta 1,6%-ában) is kimutatták a kórokozót.
A szomszédos Horvátországban először 2007-ben az erdei iszalagból, majd 2009-ben szőlőből izolálták a kórokozót. Ausztriában 2009-ben szőlőből és erdei iszalagból egyszerre kaptak pozitív eredményt. Magyarországon szintén mindkét növényfajból sikerült kimutatni a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmát.
A tünetek és a betegséget terjesztő vektor
A tünetek késői rügyfakadás formájában már kora tavasszal megjelenhetnek, azonban a jellegzetes levéltünetek csak a nyár közepe-vége felé alakulnak ki; vagyis a levelek a fonák felé sodródnak, kanalasodnak, és jellegzetes háromszög alakú formát öltenek. A vegetációs idő előrehaladtával a levelek sodródása folytatódik, majd a fajtának megfelelően idő előtt sárgulnak, nekrotizálódnak vagy vörösödnek, és levéllemezük papírszerűen megkeményedik. A fehér fajtákra a sárgulás, nekrotizálódás jellemző, míg a vörös fajtákra a levélerek által élesen határolt részleges vagy teljes levélvörösödés. A fertőzött hajtások jellegzetes csüngő, szomorúfűz alakjára emlékeztető habitust mutatnak.
A nyár második harmadában már elszáradt, elhalt vesszőket is lehet találni a tőkéken. A beteg növények vesszői részlegesen vagy egyáltalán nem érnek be, emiatt még az enyhébb teleken is jelentős fagykárokat szenvedhet a szőlő. Az előbbiekben felsorolt tünetek rendszerint a tőke egy részén, esetenként csak egy-egy hajtáson jelentkezhetnek, később azonban a fertőzés az egész tőkére kiterjed, annak pusztulását okozva.
A Flavescence dorée vektora, a Scaphoideus titanus kabócafaj több mint negyven évvel ezelőtt került be Európába, mint új kártevő. Észak-Amerikából tojás alakban érkezett, szőlő szaporítóanyaggal. Elsőként Franciaországban jelent meg, azóta Európa számos országában, így 2006-ban Magyarországon is megtelepedett, legnagyobb egyedszámban a déli területeken, ahová valószínűleg természetes úton került. Szívogatással okozott közvetlen kártétele mellett a karantén, EPPO A2 listás szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma fő vektora.
A kabóca 4-6 mm hosszú, a jellegzetes színezetéről és a fejtető alakjáról viszonylag könnyen felismerhető. A fejtető enyhén csúcsos, nyílhegy alakú elülső élén fekete csík fut végig. A fejtető, az előhát és a pajzs világosbarna-narancssárga alapszínezetű, markáns mintázatú. Hasi oldala világos, sárgásfehér színű. A fejtetőn egy, az előháton kettő barnás-narancsos színű harántsáv, a pajzsocskán három, szintén barnás-narancsos folt látható. A szárnyak okker barnás alapszínen fehéres és fekete foltokkal színezettek.
Öt lárvastádiuma van. A lárvák nagyon hasonlítanak egymásra, testük fehéres-sárga alapszínű, a 4. és az 5. lárvastádiumban már okkersárga foltok láthatóak rajtuk. Fontos bélyeg a faj lárvastádiumú felismeréséhez, hogy az utolsó potrohszelvényen, mindkét oldalon található egy-egy fekete folt.
Az amerikai szőlőkabóca egynemzedékes, Európában kizárólag szőlőn táplálkozó (egygazdás, monofág). A nőstények a szőlő kétéves fás része, a cser foszló kérge alá helyezik el a tojásaikat.
A lárvák kelése az időjárástól függően május közepén kezdődik, és július elejéig eltarthat. Az imágók július elején, közepén jelennek meg, és egészen szeptember végéig, október elejéig vagy a fagyokig jelen vannak az ültetvényben. A rajzáscsúcs időjárástól függően július vége és augusztus közepe közé eshet. A lárvák és az imágók főleg a hajtások alsó leveleinek fonákján tartózkodnak. Szúró-szívó szájszervű rovarok, amelyek lárva és imágó alakban is növényi nedvekkel táplálkoznak, így viszik át a kórokozót a fertőzött növényekről az egészséges növényekre.
A fertőzött növényállományban a fiatal lárvák táplálkozásuk során veszik fel a fitoplazma kórokozót. Némely szakirodalom szerint már az L1-es lárvák képesek erre, vagyis ez döntően befolyásolja az ellenük való védekezés időzítését.
A felvételi idő általában 7-13 nap, esetenként csak 4 nap. Ezt egy hosszabb lappangási időszak követi (30-42 nap), ami alatt a rovar fertőzőképessé válik. Ez idő alatt a fitoplazma bekerül a nyálmirigyekbe, majd újra leadhatóvá válik. A kabócák fertőzőképessége így kb. 4-5 hét múlva alakul ki, bármilyen fejlődési stádiumban vannak is, és egész életük során fertőzőképesek maradnak. Így a betegség átvitelének ideje az első egyedek kelése után egy hónappal kezdődhet, és a kifejlett egyedek őszi pusztulásáig tart. Fontos, hogy a kifejlett egyedek a tojásrakás során nem képesek az utódokba átvinni a kórokozót.
A szőlőkabóca kifejlett egyede szőlőlevélen (fotó: Dér Zsófia)
Védekezési lehetőségek
A Scaphoideus titanus és a Flavescence dorée elleni védekezés nem a szőlőültetvényben, hanem a szőlőoltványok előállítása során kezdődik.
A szőlőoltvány „bizalmi termék”, annak ellenére, hogy a szaporítási eljárásban az anyaültetvényekkel együtt a szőlőoltványokat számos hatósági növény-egészségügyi és minőségi ellenőrzésnek vetik alá.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma és annak vektora, az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés a szaporítóanyag-előállítás során komolyabb megfontolásokat kíván, mint az árutermő ültetvényekben. Az oltványok kiváló minőségéért és betegségmentességéért az oltványtermesztő sokat tehet a vizuális tüneteket mutató egyedek kiszűrésével. A lelkiismeretes szaporítóanyag-termesztők a hatósági felderítésekhez kapcsolódóan két vonalon párhuzamosan védekezhetnek a szőlőültetvények legveszélyesebb kórokozója ellen: egyrészt a vektor kabóca gyérítésével, másrészt a tünetes tőkék megfigyelésével, felszámolásával.
A jelenlegi oltványkészítési gyakorlat rovarölő szeres védekezést nem alkalmaz a szőlőiskolákban. Az alapanyag-termesztő anyatelepeken végzett filoxéra elleni védekezés sem minden esetben esik egybe a vektor kabóca rajzásmenetével. A kifejezetten nemes vessző-termő ültetvényekben a szőlőmolyok elleni védekezés sem bevett gyakorlat, ezért a kabóca ellen külön, célzott védekezés kimunkálására lesz szükség.
A sárgás-zöld ragacslapos csapdákkal végzendő rajzásmegfigyelés mindhárom folyamatban elengedhetetlen alapja az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésnek, ami az FD fitoplazma magyarországi megjelenését követően kiemelten fontos. Az FD-vel fertőzött országokban, az oltványtermesztő körzetekben a vektor kabócák elleni védekezés kötelező, így akadályozva a növendék növények oltványiskolában történő fertőződését.
Újonnan kidolgozásra kerülő módszer a kabócák tojásrakásának elkerülésére a párosodni kívánó kabócapárok párzási hangjának megzavarása.
A szőlőoltvány számos alkalommal fertőződhet fás betegséget okozó kórokozókkal, köztük fitoplazmával. Ezek elkerülésére a legkritikusabb pont a fertőzésmentes szaporítási alapanyag beszerzése. A Vitis vinifera fajták eltérő fogékonysággal rendelkeznek FD fitoplazmára, rajtuk a tünetek különböző intenzitással és esetlegesen eltérő tünetegyüttessel jelentkezhetnek. Az alanyfajták közül főként a V. riparia alanyok fogékonyak. Mivel az alanyfajták többsége fajhibrid, nem mindegyik mutatja a tipikus fitoplazma tüneteket, ám hordozóként a betegséget továbbvihetik. Az enyhe vagy egyes fitoplazma tüneteket akár csak részlegesen mutató tőkékről szaporítóvesszőt gyűjteni felelőtlenség, súlyos károkat lehet okozni ezzel az újonnan létesítendő termőültetvényben, illetve a magyar szaporítóanyag-termesztés hírnevében. A szaporítóanyag-előállításban még hangsúlyosabban fontos, hogy a tüneteket mutató növényeket mielőbb eltávolítsuk az állományból, a továbbfertőzések elkerülése érdekében.
A fenti eljárások mindegyike a fertőzés kialakulását gátolja, azaz preventív módszer. A fertőzött tőkéket növényvédő szerrel kezelni felesleges. Az EPPO 10/18-as módszertan pontos leírást tartalmaz az FD fitoplazma eliminálására, meleg vizes kezeléssel (Hot Water Treatment=HWT). A meleg vizes eljárás alkalmazása során kiemelt figyelmet kell fordítani a pontos áztatási idő és hőfok meghatározására, elérve az oltványok FD-mentesítése mellett azok életképességének megtartását. Az eljárás emellett a S. titanus vektor kabóca áttelelő tojásainak gyérítését is eredményesen szolgálja a kész gyökeres oltványok vesszőinek felületén.
Az elhagyott, gazdátlan szőlőültetvények veszélyeztetik a művelt ültetvényeket
Ültetvényekben – külföldi szakcikkek állítása alapján – az amerikai szőlőkabóca ellen viszonylag könnyen lehet rovarölő szeres kezelésekkel védekezni. Az áttelelő tojások gyérítésére használhatunk olajos szereket, a kabócával fertőzött szőlőültetvényekben pedig a téli metszés során eltávolított vesszőket égessük el! Május elején helyezzünk ki sárga színű ragacsos lapokat a szőlőültetvénybe, amelyeket hetente többször ellenőrizzünk! Már a lárvák is képesek a betegséget terjeszteni, ezért célszerű ellenük növényvédő szerrel védekezni, összekötve ezt a szőlőmoly elleni védekezésekkel.
Jelenleg sajnos nem áll rendelkezésünkre engedélyezett növényvédő szer az amerikai szőlőkabóca ellen, és a szőlőben más kártevők ellen engedélyezett növényvédő szerek a kabóca elleni hatásáról sincs adat, de megkezdtük erre irányuló vizsgálatainkat. Megfigyeléseink alapján a hűvös, esős tavasz jelentősen gyéríti a kártevő egyedszámát. Emellett fel kell számolni az elhagyott ültetvényeket, ahol a kártevő fel tud szaporodni, és ahonnan átrepülhet a gondozott ültetvényekbe.
A rendszeres növényvédelemben részesített szőlőkben kisebb az esélye az amerikai szőlőkabóca felszaporodásának, bár ennek egy esetben már született cáfolata, hiszen a 2009-es esztendő legmagasabb egyedszámát kezelt ültetvényben fogták a csapdák. A kártevő ellen a biológiai védekezés jelenleg még nem megoldott.
