Az egyik legfontosabb őszi vetésű szántóföldi kultúra vetése előtt célszerű feleleveníteni a termesztés során felmerülő növényvédelmi feladatokat, amelyek a kultúra termesztése során várnak a termelőkre.
Arepcének számos olyan kártevője van, amely megnehezíti a termesztését, miközben a kártevők mellett a gyomokkal és a kórokozókkal is számolnunk kell a termesztése során. A repce vetéséhez közeledve érdemes feleleveníteni a kultúra fontosabb növényvédelmi lépéseit.
(szerző: Horváth Dávid, forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/89842, licenc: CC BY 4.0)
Gyomirtás a vetés után
Vetés után az első fontos kezelés a gyomok ellen irányul. A gyomirtás lehet preemergens (vetés után, kelés előtt) vagy korai post kezelés. A preemergens kezelést vetés után 3 napon belül el kell végezni; hátránya, hogy jelentős mennyiségű bemosó csapadékra van szükség a kezelés hatékonyságához. Fontos megemlíteni a metazaklór korlátozását, ebből háromévente maximum 1000 g/ha hatóanyag juttatható ki. Felsorolás jelleggel néhány felmerülő fontosabb gyomnövény a termesztés során:
‑ Kora őszi, áttelelő gyomok: pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), tyúkhúr (Stellaria media), árvácskafajok (Viola spp.), árvacsalánfajok (Lamium spp.), veronikafajok (Veronica spp.), aggófűfajok (Senecio spp.).
‑ Őszi-kora tavaszi áttelelő gyomok: pipitérfajok (Anthemis spp.), ragadós galaj (Galium aparine), szarkalábfajok (Consolida spp.), tarsókafajok (Thalspi spp.), pipacs (Papaver rhoeas), sebforrasztó zsombor (Descurania sophia), kék búzavirág (Centaurea cyanus).
‑ Kora tavaszi, nem áttelelő gyomok: vadrepce (Sinapis arvense), repcsényretek (Raphanis raphanistrum).
‑ Melegigényes nyári, nem áttelelő gyomok: parlagfű (Ambrosia artemisifolia), csattanó maszlag (Datura stramonium), selyemmályva (Abutilon theophrastii), keserűfűfajok (Polygonum spp.), libatopfajok (Chenopodium spp.), disznóparéjfajok (Amaranthus spp.), varjúmák (Hibiscus trionum), árvakelésű napraforgó (Helianthus annus).
‑ Évelő gyom: mezei acat (Cirsium arvense). A hatóanyag-választást befolyásolja a kijuttatást ideje: pre- vagy post, a területen lévő gyomflóra, a területünk talaja, illetve a fajtaválasztás is.
Létezik az úgynevezett Clearfield technológia, amelyet imazamox-ellenálló hibridek esetén lehet alkalmazni. A cikkben a használható hatóanyagokra bővebben nem térünk ki, mivel rengeteg a befolyásoló tényező, amely a szerválasztás során felmerül. Mindenképp egyeztessen növényvédelmi szakirányítójával a hatóanyag-választással kapcsolatban!
Kelés utáni feladatok repcében
Kelés után a fiatal növényeket a repcebolhák – például a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), a földibolha (Pyllotreta spp.) – károsítják. A nagy repcebolhának egy nemzedéke fejlődik ki, a lárvája áttelel a növényben. A levelek rágása nyomán okoz súlyos kártételt. Az ellene való védekezésben célszerű a csávázott vetőmagok használata, például a flupiradifuron vagy ciántraniliprol hatóanyag-tartalmú csávázószerekkel. Fontos megemlíteni, hogy száraz körülmények között nehezebben tudja a növény felvenni a csávázószerben lévő hatóanyagot. A kultúrnövény kelése után alkalmazható hatóanyagok a korai kártevők ellen a piretroidok közé tartozó cipermetrin, lambda-cihalotrin, deltametrin, a neonikotinoidok közé tartozó acetamiprid.
A következő jelentős kártevő a repcedarázs (Athalia rosae). Háromnemzedékes, a lárvája áttelel. A harmadik nemzedék lárvái károsítanak a repcében. Tömeges megjelenésükkel súlyos kárt okoznak a kultúrnövényben. Sárga tálcsapda kihelyezésével követhetjük nyomon az imágók rajzását. A védekezésben kulcsszerepe van a gyorsaságnak, ugyanis a fejlettebb lárvák gyorsan táplálkoznak, így jelentős kárt okoznak. Az ellenük való védekezésben használható hatóanyagok a neonikotionidok közé tartozó acetamiprid, a piretroidok közé tartozó tau-fluvalinát, cipermetrin, gamma-cihalotrin, lambda-cihalotrin.
A kis káposztalégy (Delia radicum) sem elhanyagolható kártevő a repcekultúrákban. A korai vetésű növények vannak leginkább kitéve a károsításának. A kártevő kifejlett egyedei a nyár folyamán a repceárvakelésekben nagy számban megtalálhatók, és onnan vándorolnak a frissen kikelt növényekre. Petéiket a gyökérnyakhoz vagy annak közelébe teszik, lárváik a gyökereket rágják, és így utat nyitnak a különböző kórokozóknak.
A károsítás nyomán a növények gyengébben fejlődnek, antociános színeződést mutatnak, télállóságuk romlik. A neonikotionid csávázószerek kivonásával az ellenük való védekezés nagyban megnehezült. A korábban említett rovarölők hatékonyak az imágók ellen, de a folyamatos betelepülés miatt is nehéz a védekezés. A gyors kezdeti növekedéssel csökkenthetjük a kártételét.
Az ősz folyamán a levéltetvek (Brevicoryne brassicae) is megjelenhetnek az állományban. A levéltetvek jelentősége a vírusterjesztésben (Turpin yellow virus) meghatározó. A Turpin yellow virus fertőzésének nyomán lilás-antociános elszíneződést figyelhetünk meg a levelek szélén.
Őszi teendők…
Hosszú ősz esetén szinte biztos, hogy védekezni kell; a korábban említett rovarölő szerek hatékonyak a levéltetvek ellen is. Az ősz folyamán megjelenhetnek kártevő molyok és lepkék, mint például a káposztamoly (Plutella maculipennis) és káposztalepke (), de rendszerint nem okoznak jelentős gazdasági kárt.
A repcetermesztés fontos eleme a regulátorozás, amelyet 4–6 leveles korban célszerű elvégezni. Az ősz során időjárástól függően egy vagy két regulátorozás szükséges. Hosszan kitartó ősz esetén szükség lehet egy második regulátorozásra is. A kezelés hatására nő a gyökértömeg, vastagodik a gyökérnyak, és fokozódik a generatív részek differenciálódása, amely hozzájárul a termésmennyiség növekedéséhez. Ezek a hatóanyagok a regulátorhatás mellett fungicidhatással is rendelkeznek, ezáltal védekezünk a repce talán legjelentősebb gombás betegsége, a fómás levélfoltosság és szárrák ellen is.
A betegség kórokozója a Phoma lingam/Leptosphaeria maculans. A betegség fő forrása az előző évi repceszármaradványokon kialakult piknídiumokban képződő piknokonídiumok. Csapadékos körülmények között 15–20 °C-on a levéltünetek 5–7 nap alatt láthatóvá válnak. Ezek kivilágosodó, kerek foltok, később megjelennek bennük a fekete piknídiumok is. A kórokozó a levélnyélen keresztül a szárat is fertőzi. Ha már megfertőződött a szár, a fungicides kezelés hatása csekély. Mindenképp megelőző védekezésre van szükség.
A szárrák tünetei csak a következő évben, a szárba indulás után jelentkeznek. Regulátorozásra használható hatóanyagok, amelyek a fóma ellen is hatásosak: a tebukonazol, metkonazol, protiokonazol, fluzilazol, difenokonazol és a paklobutrazol. Célszerű a gyártók gyári kombinációit alkalmazni. A fóma elleni védekezésben fontos szerepe van még a fajtaválasztásnak és a megfelelő agrotechnika alkalmazásának is.
Fontos a korai védekezés
A repcetermesztőknek korán indul a következő évi növényvédelmi szezon. Már február végén esedékes lehet az ormányosbogarak elleni védekezés a kultúrában. A repceszár- és nagy repceormányos (Ceutorhynchus quadridensés C. napil) károkozásával számolnunk kell tél végén, kora tavasszal. Célszerű időben kihelyezni a sárgatálcsapdákat, hogy nyomon követhessük a kártevők rajzását. Egynemzedékes bogarak és az imágók áttelelnek az avarban. A repce levélnyelébe, annak szárába helyezik tojásaikat, és lárváik így károsítanak a repce szárában. Az elhúzódó rajzás miatt több kezelés is szükséges lehet ellene.
A védekezésben használható hatóanyagok a neonikotinoidok közé tartoznak: acetamiprid, a piretroidok közé tartozó tau-fluvalinát, lambda-cihalotrin, etofenprox, gamma-cihalotrin és a cipermetrin. Szárba induláskor szükségszerű elvégezni a tavaszi regulátorozást, amelynek a gombaölő hatását is kihasználjuk. A már korábban említett hatóanyagok alkalmazhatók tavasszal is.
Zöldbimbós állapotban számolnunk kell a repcefénybogár (Meligethes aeneus) károsításával. A sárgatál segítségével ezt a kártevőt is tudjuk csapdázni. Egynemzedékes bogár, az imágója áttelel az avarban. A virágbimbók megrágásával okoz kártételt. A védekezés során figyelnünk kell a méhekre, mert ebben az időszakban már közel vagyunk a virágzáshoz, és lehetnek a táblák közelében virágzó növények, amelyek vonzzák a méheket. Csak méhekre nem jelölésköteles hatóanyagok használjunk: tau-fluvalinát, acetamiprid vagy méhkímélő technológiával kijuttatható készítményt, pl. lambda-cihalotrin és gamma-cihalotrin. Fontos megjegyezni, hogy az acetamiprid hatóanyag triazolszármazékokkal egy tankkeverékben kijuttatva méhmérgezést okozhat, ezért csak méhkímélő technológiával juttatható ki!
Virágzás idején
Virágzásban széles hatásspektrumú gombaölő szeres kezelést szükséges végezni az állományban a gombás betegségek ellen. A fővirágzás után a Sclerotinia sclerotiorum fertőzi a virágokat, amely a fehérpenészes rothadást okozza. Polifág kórokozója a meleg, párás környezetet kedveli. A generatív és vegetatív részeket is fertőzi, jelentős terméskiesést okozva. A verticilliumos betegség kórokozója, a Verticillium longisporum is jelentős terméskiesést okozhat, a megfelelő vetésforgó betartásával azonban jelentős mértékben csökkenthető a fertőzés valószínűsége. Az alternáriás betegség kórokozója az Alternaria brassicae és az A. brassicola. A becőket fertőzik, így a betegség nyomán csökken a termés mennyisége. A teljesség igénye nélkül néhány a virágzásban használható gombaölő hatóanyag: a strobilurinok közé tartozó azoxistrobin, piraklostrobin, fluxastrobin, az SDHI-hatóanyagcsoportba tartozó boszkalid, fluopiram, a triazolok közé tartozó tebukonazol, metkonazol, protiokonazol, difenokonazol.
A virágzás után a becők fejlődése során jelennek meg a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) bogarak. Ez egynemzedékes, az imágó áttelel az avarban. A becőbe helyezi tojásait, és a lárvája a becőben táplálkozik, ezzel okozva kártételt. A repcebecőormányos károsítása nyomán a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) is képes petéit a becőbe helyezni. A védekezés során nagy hangsúly kell fektetni a méhek védelmére! Csak méhekre nem jelölésköteles hatóanyagot vagy méhkímélő technológiában engedélyezett készítményt szabad használni!
Összefoglalásképpen kijelenthető, hogy eredményesen csak intenzív termesztési technológia alkalmazásával lehet repcét termeszteni, beleérte a növényvédelmet és a tápanyag-utánpótlást is. A kártevők elleni védekezés során elengedhetetlen a rajzásuk nyomon követése a megfelelő védekezési időpont meghatározása szempontjából. A gyommentes állomány megteremtéséhez ismernünk kell a táblánkon jelen lévő gyomflórát a megfelelő hatóanyag megválasztáshoz, végül, de nem utolsósorban az őszi regulátoros kezelés elengedhetetlen a termésmennyiség növelése, a jobb télállóság és a fómás betegség elleni védekezés szempontjából. Mindenkinek sikeres szezont kívánok!
SZERZŐ: BOZI JÓZSEF NÖVÉNYORVOS
