Valkó Pest megyében, a Gödöllői-dombság keleti felén fekvő, sűrű tölgyerdőkkel övezett, 2 500 lakosú nagyközség. Lakói közt tudhatja magát a fegyverműszerész szakmával rendelkező, majd később közúti árufuvarozással foglalkozó Molics Lajos (35), aki a Balaton partjáról azért költözött — először Gödöllőre, majd — a faluba, hogy állattenyésztéssel, tervei szerint birkákkal foglalkozzon.
Húsz éves múlt, amikor egy barátjánál járt a lovas tanyáján, és már akkor megtetszett neki ez az életforma, jóllehet gyerekkorában is nagyon szerette az állatokat.
Sok dolgos év után Valkón találta meg azt a házat és telket, amelyet alkalmasnak és elérhetőnek talált ahhoz, hogy állattartással kapcsolatos, régóta dédelgetett álmait valóra váltsa.
Ma a takarosan rendbe hozott családi ház mögött található az általa létrehozott “Napsugár Farm”, ahol hússertés-, mangalica- és baromfitartással, brojler-hízlalással foglalkozik a család, és mellette egy húsfeldolgozó kisüzemet is működtet.
Évente 60-70 mangalica, illetve hússertést dolgoz fel hagyományos magyar családi receptek alapján, és az ezekből készült termékeket kistermelői piacon értékesíti. Nagyon fontosnak tartja megjegyezni, már a beszélgetés elején, hogy szilárd meggyőződésből és következetesen tartósítószer- és egyéb adalékoktól mentes élelmiszereket állít elő! Mára olyan mélyre “ásta be” magát az állattenyésztés tudományába és gyakorlatába, hogy az egyik agrárportál felkért állattenyésztési szakértőjeként is tevékenykedik, segíti azokat a kezdőket, aki hasonló affinitással indulnak neki ennek a szép hivatásnak…
Hagyományos családi gazdaság
A farm hagyományos, családi gazdaságként működik 2007 óta — ekkor kezdtek állattartással foglalkozni, amikor kiderült, hogy gyermekük születik. Céljuk is akkor fogalmazódott meg, jelesül az, hogy elsősorban a család részére állítsanak elő egészséges élelmiszereket, és persze piacra is ilyen minőségben termeljenek.
Ennek érdekében az etetett takarmányaik garantáltan GMO-mentesek, az állatok kényelmes, kifutós tartásban élnek, és okszerűn takarmányozzák őket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a haszonállatok kizárólag gazdasági abrakot fogyasztanak (árpa, búza, kukorica, zab, széna, zöldség, gyümölcs, stb.), illetve vitamin- és takarmánymész kiegészítést kapnak. Nem etetnek bizonytalan eredetű moslékot, állati eredetű termékeket és génmódosított összetevőket tartalmazó takarmányféleségeket. Sajnos kevés a rendelkezésre álló bérelt földterület, ezért a takarmány nagyobbik részét úgy kell megvásárolni…
Nem volt könnyű elindulni
A juhászat létesítésének gondolata hamar megingott Molics Lajos fejében, ugyanis az első nekifutásra a barátja rábeszélésére malacokat vettek, és sertéshizlalásba fogtak. Ez jól sikerült, aztán az értékesítéskor megtartott belőlük hatot, amit már saját vágással értékesített — mint később kiderült, visszajáró kuncsaftoknak.
Aztán felbuzdulva a kezdeti sikereken a következő turnust is beállította, amikor a hússertés mellett nagyon kíváncsi volt az akkor már divatos mangalicatartásban rejlő lehetőségekre is. A vörös mangalica különösen tetszett, így párhuzamosan egy tenyészetet hozott létre. Persze a birkáról sem mondott le végleg, de mint hamar kiderült, az tényleg csak fellángolás volt részéről, mert alig két év tartás után — elsősorban legelők és betakarítóeszközök hiányában — ezt felszámolta. Maradt tehát a sertés mellett, amihez az ismereteket részben gyerekkorából — nagyapja mészáros volt — hozta magával vidékről, másrészt gazda és vadgazda barátaitól szedte fel. Elvégezte az aranykalászos gazda tanfolyamot, és mellette is rengeteg időt töltött szakkönyvek tanulmányozásával, amikor a szakmai munka sűrűjébe jutott. Kezdetben még fuvarozott is a sertéshizlalás mellett, de aztán amikor a feldolgozáshoz is megteremtette a feltételeket, akkor azt be kellett fejezni. Az akkor 400-450 Ft/kg-os sertésár is nagyon csábító volt, így végleg a mezőgazdaság mellett döntött.
A sertésólak és a háznál lévő feldolgozó kisüzem megépítése komoly feladat volt, de megbirkózott vele. Eleinte a 25 000-30 000 Ft/tonnás szemes termény mellett érdemes volt hizlalni, de később a legnagyobb gondot éppen a terményárak ingadozása, de leginkább drágulása jelentette.
A malacot addig vette, míg az ára alacsonyabb volt, amikor azonban emelkedett, akkor kocákat állított be. Mégpedig a háztájiban mindig nagyon kedvelt Yorkshire-t, amelyet nagy fehérrel keresztezve állított elő “szenzációs” alapanyagot. Ezt természetesen azt jelentette, hogy jó hízékonyságú állományt lehetett a szaporulatból nevelni, olyat, amilyet faluhelyen nagyon kedveltek. Az ipari környezetben tartott húshibridek ujjnyi zsírszalonnája nem volt “nyerő”, szemben a gyorsan és natúr takarmányon hízó állatok vastag szalonnájával, ami legalább háromujjnyi…
Rákapott a hízlalás lényegére
Molics Lajos minőségi anyagokból épített ólakat, hat fakkos fiaztatót hozott létre, mögötte pedig tágas kifutókat és színeket, szóval nagyon komolyan és folyamatosan építette-építi állattenyésztésének infrastruktúráját.
Rövid idő alatt felmérte, hogy a sertéstartás akkor lehet nyereséges, ha az egyre bővülő vevőkörét az általa kialakított termelési vertikummal a legjobban kiszolgálja. Ennek csak első lépése volt annak a sertésfajtának a kiválasztása, amely az igényeket leginkább kielégíti. Utána a termékskálát kellett kitalálni, amely szintén találkozik a vevők ízlésvilágával. Ehhez viszont létre kellett hozni a hatályos jogszabályokkal harmonizáló feldolgozó kisüzemet — kistermelői konyhát — a portáján. Természetesen a vágás nem itt történik, hanem a közeli Boldog vágóhídján, és a hasított félsertés — trichinella vizsgálat utáni — további feldolgozása történik a hűtőkamrával is ellátott és minden közegészségügyi előírásnak megfelelően kialakított kisüzemben. A távlati tervekben ennek bővítése is szerepel — mondja Molics Lajos — , mert akkor a kolbász és sonka füstölés utáni érlelése is megoldható lenne.
Szakmai koncepció mentén
Jelenleg a sertéstartás nagyon okszerűen van kitalálva, hiszen 36 db, különböző korú hússertésre van szükség ahhoz, hogy a vertikum működjön. Ebből 12 malac, 12 süldő, 12 pedig vágásérett hízó, ami garantálja, hogy folyamatos legyen a vágás és feldolgozás. Emellett pedig a mangalicák is itt vannak, amelyeknek a kereslete bizony hagy kívánnivalót maga után, pedig nem is adja drágán — jegyzi meg Molics Lajos.
Sajnos a piac rosszul reagálja le azt a tényt, hogy a mangalica tovább hízik, “előállítása” időigényesebb és ezáltal költségesebb is. Igaz, szinte bármit megesznek, a sütőtöktől a gyümölcsig mindent… Jelenleg hat törzstenyészetből származó vörös mangalica koca van tenyésztésben, saját kannal, aminek a szaporulatát többnyire malacként értékesíti, így a vevő maga hízlal, és az neki kevésbé fájdalmas, mint kifizetni a vágásérett hízót. A kocák cseréje is folyamatban van, mert medvetalp alakult ki náluk a körmök túlnövése miatt — ami nem jellemző, ha természetes kopása van — három fialás után, de az új állomány körmözése már megoldottnak látszik.
A mangalicáról azt kell elmondani, hogy ebben a tartásmódban csak feldolgozottan, késztermék formájában éri meg értékesíteni, hiszen élősúlyban most éppen 600-650 Ft/kg-os áron veszik, szemben a hússertés 500-550 Ft/kg-os árával. Ez a 100-150 Ft/kg-os különbség nem fejezi ki azt a többletmunkát és költséget, amelyet a mangalica felemészt. Ez a fajta 18 hónapra éri el az ideálisnak mondható 150 kg-os vágósúlyt, de érdemes tovább tartani 180-200 kg-ig, mert akkor már szépen van rajta hús is, a temérdek zsír mellett.
Egyébként a hússertést is alaposan meghízlalja, általában 160-180 kg-ig, mert a szalonna ma a legnagyobb üzlet, hiszen a nagyüzemi sertésen ez nincs. A füstölt szalonna 1 800 Ft/kg áron értékesíthető, ami mindent megmagyaráz. A magyar ember mindenféle egészségügyi “befenyítés” ellenére szalonna-párti, és azt valakinek meg kell termelni — magyarázza a tartási és hízlalási koncepciója lényegét Molics Lajos. Ha a disznó csak szalonnából állna, nagyon szép sikereket lehetne a hízlalással elérni — mondja illő iróniával…
Feldolgozási gyakorlat
A kistermelői konyhán a kolbász és a szalonna készítése és hidegfüstölése jelenti a fő feldolgozási irányt. A karajt, a szűzpecsenyét, a tarját, combot, lapockát darálják a kolbászba, ami azt jelenti, hogy rendkívül jó minőségű az alapanyag, és prémium minőséget ad a késztermék. Az első csülök megy a hurkába, a hátsó csülök és a disznófej — mint kuriózum — megy újabban füstre, hogy jól mutasson a bablevesben.
A füst leginkább akác fűrészporból származik, amely szép sárga színt és egy különleges savanykás fanyar ízt kölcsönöz, amellett, hogy rendkívül ízletes a termék. A feldolgozás tehát nagyon fontos, és gyakorlatilag ez teszi lehetővé a nyereséges sertéstartást.
Vannak fővárosi és környékbeli családok, amelyek visszatérőek, és akik ezeket a “tiszta” kisüzemi termékeket nagyon nagyra becsülik. Az egészséges élelmiszer ennek a jelenségnek a mozgatórugója, mert amit látnak, abban hisznek. Márpedig Molics Lajos portáján részesei lehetnek a látványnak, az egészséges élelmiszer készítése folyamatának. Alkalmanként, akár vőfélyszövegek kíséretében, élőben, avatott böllér bevonásával látványfeldolgozás is történik, ami tovább erősíti a bizalmat a termelői áru iránt. Nem mellékesen pedig a hurka- és kolbásztöltés és darabolás után frissen csomagolva vihetik haza azt a terméket, amiben maradéktalanul megbíznak. Ez a nagybetűs vidéki életforma és vendégfogadás része, ahol mindenre van lehetőség, annak érdekében, hogy a felek mindegyike elégedett legyen…
A tél eltelik a visszajáró kuncsaftok kiszolgálásával, nyáron viszont a pesti termelői piacokon könnyedén értékesíthetők az igazolt kistermelői húsfeldolgozásból származó termékek, mert van irántuk bizalom. De a termelői árukat forgalmazó boltok is szívesen fogadják a termékeket, ha még oda is jut belőlük…
Hobbi baromfitartás
Amikor tavasszal visszavonhatatlanul megérkezik a jó idő, akkor indul egy turnus brojler csirke hízlalás. A 300-400 db vörös brojler és saját célra a fogoly színű magyar naposcsibe beszerzése után azzal a különbséggel folyik a nevelés, hogy nem zárt a technológia.
A hízlalási idő 12-13 hét, ami jelzi, hogy már az időtartam is alaposan eltér a klasszikus brojlerétől. A tápban napraforgóval és borsóval kiegészített fehérjepótlást kapnak az állatok, így nem bántják egymást a fehérjehiány miatt.
Az állatok emésztőrendszere erősen limitálja a tartás további kitolását, de ekkorra már elérik a 2,5 kg-os súlyt. Amikor elérkezik az idő, akkor bérvágásra mennek az állatok, majd amikorra kopasztva visszaérkeznek, akkor a megrendelők már szinte sorban állva várják, hogy vihessék. A természetes takarmánykiegészítés teszi igazán vonzóvá a csirkét, amely 3 hét előnevelés után tágas nagy kifutóban nő fel, szabadtartásban, így az izomzata nagyon gusztusosan tud kifejlődni. Ehhez persze el kellett találni a fajtát, hiszen a gazdaságos, jó hízékonyság döntő szempont. Így a vevő is elégedett, és csinos nyereség is képződik a csirkék után.
Persze Molics Lajos maga sem veti meg a jó falatokat, és egy közelmúltban feláldozott vörös kakasának 60 dkg-os combja már őt is a kulináris élvezetek csúcsára repítette, és nem tér ki az ilyen szakmai kihívások elől a későbbiekben sem…
A jövő még szebbnek ígérkezik
Molics Lajos azt mondja, hogy ami sikerült eddig, miért ne sikerülhetne máshol, még nagyobb méretekben. Ezzel azt sugallja, hogy ha sikerülne a jelenlegi portáját jó áron értékesíteni, akkor még külterjesebb viszonyok között bevállalna egy olyan tanyát, ahol még szabadabban és még közelebb a természethez gazdálkodhatna. Feltételezi, hogy jóval több földterülettel, legelővel, az állatok szabadtartásával könnyebb lenne tovább finomítani azt az életérzést és gazdálkodási elképzelést, amelyet képzeletben gyakran már átél. Sőt, kifejezett tervei vannak arra vonatkozóan, hogy családjával együtt — a jelen tapasztalatait felhasználva — egy olyan, állatokkal, elsősorban a két jelenlegi sertésfajtával, esetleg más őshonos állattal módszeresen betelepített tanyán éljenek, amely élvezetes szakmai munkát, biztos megélhetést nyújt, és harmonikusan illeszkedik a tanyaprogramba.
Szeretné, ha ez az elképzeléseinek megfelelő helyszín a vidéki turizmus fellegvára lehetne, ahova szívesen látogatnak el városi családok, és ahol olyan termékeket és ízeket találnak meg, amikért érdemes lehet visszatérni. Molics Lajos pedig immár “javíthatatlanul” a pályamódosító emberek csoportjába tartozik, és a mezőgazdasággal, az állatokkal való szoros kapcsolata véglegesnek és bizonyíthatóan állandónak mutatkozik…
