A kormány 2012-ben döntött a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedésekről szóló 1323/2012. (VIII. 30.) kormányhatározat elfogadásáról. Az ország szakmai közvéleménye árgus szemekkel figyeli a sertéságazati statisztikai adatok újabb és újabb megjelenését. Mindenki azt várja, hogy a kormány által meghirdetett sertésstratégia első kedvező adatai mikor jelennek már meg, és mikor indul el egyértelműen a magyar sertéslétszám növekedése.
A magyar sertéságazat jelenlegi helyzetét mutatja, hogy a VHT szerint az elmúlt években mintegy 750 000 élősertést és nagy mennyiségű tőke- és nyesedékhúst hoznak be alapanyagként. A sokat emlegetett és érvényben lévő sertés stratégia célja viszont éppen az lenne, hogy az importot visszaszorítsa, és a hazai feldolgozók számára a szükséges hízósertés-igényt belföldön előállítva garantáltan magas minőségű magyar alapanyagot biztosítson.
A cél tehát tiszta és világos, csak éppen az eltelt időszak eseményei nem mutatnak ebbe az irányban elmozdulást, a sertésvertikum szereplői éppen ezért joggal idegesek és elégedetlenek. A valamikor szervezetten működő sertéságazat szétcsúszott, árnyéka korábbi önmagának, amit nagyon gyorsan kellene rendbe szedni. Ezt hagyományos úton ma már nem lehet megtenni, ezért a tudomány és számítástechnika új lehetőségeket kínáló módszereivel indult el a munka. Ennek keretében megkezdte működését a Sertésinformációs Rendszer honlapja, amely tartalmaz egy, a termelői és a piaci döntéseket elősegítő, az ágazat szereplői által szabadon elérhető, folyamatosan frissülő, tematikailag egységes rendszerbe foglalt információs adatbázist. A piaci folyamatok átláthatósága érdekében lehetővé teszi a piaci szereplők számára a tájékozódást az ágazatot érintő legfrissebb hírek, adatok és információk alapján.
A program kitűzött célja, hogy az intézkedések eredményeként 6-7 év alatt megduplázódjon Magyarországon a mostani sertésszám, és elérje a 6 millió darabot. A sertéstartásnak a vidék húzóágazatává kell válnia, a feltételek ehhez adottak, amit a múlt ismeretében felesleges is bizonygatni. A sertésstratégia megvalósítása emellett munkahelyteremtéssel is jár, és növeli a vidék népesség megtartó képességét, hogy az évtizedek óta ismertté vált közhelyeket – amelyek persze fontosak és igazak – emlegessük fel…
A sertéstartásnak a vidék húzóágazatává kell válnia
Újraindított sertéságazat
A program megvalósításában közreműködő Sertés Stratégia Tanácsadó Munkacsoport álláspontja szerint Magyarországnak a sertéstartásban nem a dán és a holland tömegáruval, tömegtermeléssel kell versenyeznie, hanem meg kell teremteni a piacon elismert magyar minőséget.
Ennek egyik igen fontos eleme kell, hogy legyen Magyarországon az elegendő számú szaporítótelep, ahonnan egységes minőségű alapanyaghoz juthatnak a termelők. Napirenden van a sertéstenyésztés genetikai hátterének korszerűsítése is, a fejlesztés bázisa – a magyar fajták számára – a Herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet lesz. Itt százmillió forintos nagyságrendű beruházással mesterséges termékenyítő, továbbá teljesítményvizsgáló állomás áll munkába.
Annak érdekében, hogy a fogyasztók keressék és meg is találják a magyar termelők áruit, a rendelkezésre álló pénzből mintegy 600 millió forintot kívánnak a sertéságazat termékeinek bel- és külföldi promóciójára költeni. Ennek háttéréül pedig egy új minőségtanúsítási rendszer kidolgozása szolgál. A kormányhatározat 1.2. h) pontjának előírásai értelmében a szaktárcának létre kellett hozni a sertéságazat termelési és piaci információs rendszerét.
Ez a szektor van a legrosszabb helyzetben, ahol hosszú évek óta folyamatosan és egyértelműen csökkent az állatlétszám
Emellett kicserélik, felújítják, összekapcsolják a sertéságazat hatósági informatikai rendszerét. Segítséget kívánnak adni a kisebb feldolgozóüzemek technológiai fejlesztéseihez, valamint egy kamattámogatott agrár-forgóeszköz hitelprogramot is elindítottak.
Az ágazat nehéz helyzete miatt a termelési és piaci információs rendszer fejlesztésének kidolgozása, valamint a piaci szereplők megfelelő tájékoztatása az elmúlt időszakban felértékelődött. A Sertésinformációs rendszer honlapját a Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött megállapodás értelmében az Agrárgazdasági Kutató Intézet fejlesztette ki. Az információs rendszer természetesen nem hívatott kiváltani az ágazat szereplői közötti kommunikációt, de támpontként segítséget nyújthat a lényegi döntések meghozatalában.
Realitások jegyében
A Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ) elnökségének küldött közgyűlésén a szervezet elnöke, Fekete Balázs szerint a jelentős uniós és nemzeti támogatások ellenére a magyar állattenyésztés stagnál, egyes szektorai pedig szűkülnek.
Az adatok azt jelzik, hogy a fejlődéshez nem elég csak a támogatás, amit igazol, hogy például a tejelőmarha állománya szinte változatlan, némi növekedést a húsmarha esetében lehet látni. A sertéságazat van azonban a legrosszabb helyzetben, ahol hosszú évek óta folyamatosan és egyértelműen csökkent a létszám, így ma alig 2,9 millió sertés él Magyarországon. Ez a sajnálatos tény várhatóan ráirányítja a figyelmet a tenyésztési munkák racionalizálásának fontosságára, és arra a gyakorlati szempontra, hogy egy ilyen kis országban, mint Magyarország, nem lehet minden világfajtát tenyészteni. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a tenyésztésben is verseny folyik, és ebben nem állunk jól olyan nemes „ellenfelekkel” szemben, mint a dánok, a hollandok, vagy a németek.
Érzékeltetésül: a fele akkora Dánia háromszor akkora sertésállománnyal rendelkezik, mint Magyarország, s hatékony nemesítés, illetve a legmagasabb szintű tudományos munka jellemzi őket. Hollandia szerepe viszont abszolút meghatározó az Európai Unió sertéstenyésztésében. A sertésvágások koncentráltak, a hús jelentős része pedig exportra kerül, de a sertéshús belföldön is a legnépszerűbb húsfélének számít, hiszen Hollandia húsfogyasztásának több mint 50%-át a sertéshús és a belőle készített húskészítmények adják.
Az ország sertéságazatban elért sikereihez jelentősen hozzájárul a holland sertések világszínvonalú genetikai háttere, amely a kiváló vágási és hízlalási tulajdonságokban jelenik meg. Az ország óriási sertésállományára, valamint a költséghatékony termelésre tekintettel az import sertéshús aránya az exporthoz képest elenyésző. Hollandia az Európai Unió egyik legjelentősebb sertéstartó országaként élenjáró szerepet játszik a korszerű sertéstartási technológiák kialakításában, és egyik vezető képviselője azon országoknak, amelyek elkötelezett hívei az állatjóléti intézkedések szigorú betartásának.
Csekély előrehaladás
A magyar kormány szándéka ellenére idehaza viszont a kistermelői tartási kedv egyre csökken a sertéságazatban, sőt a kistermelés lassan megszűnik, vagy csak nyomokban lesz fellelhető.
Az optimisták szerint „a fény azonban látszik az alagút végén”, mert a statisztikai adatok szerint a sertésállomány csökkenése idén végre megállt, amiben nagy szerepe van a fordított áfa bevezetésének és a szigorodó ellenőrzéseknek. Ahhoz azonban, hogy a régóta várt növekedés elinduljon és tartós legyen, szükség van a bejelentett (kocára és hízóra vonatkozó) állatjóléti támogatásokra, valamint a technológia és genetika megújítását szolgáló uniós és nemzeti forrásokra.
A „puding próbája az evés”, tehát be is kell bizonyítani, hogy az állattenyésztés fejlesztését a kormány valóban komolyan gondolja, ez pedig úgy lehetséges, ha az átcsoportosított források nem az ágazat megtorpanását, hanem nekilendülését fogják eredményezni.
Minden érintett szereplőnek tudomásul kell vennie, hogy a sertésprogram nem „szociális program”, hanem egy átlátható termékpálya feltételeinek a megteremtését jelenti. Jelesül, olyan integrációt, ahol a sertéstermelők megfelelő jövedelem mellett versenyképes áron tudnak sertést előállítani. A kutatás-fejlesztés – a magas genetikai alapokon nyugvó sertéstenyésztés – pedig kiemelt része a programnak, hiszen a hízlalásnál alkalmazott fajták alapvetően befolyásolják a hízóalapanyag-előállítás jövedelmezőségét.
sertéságazat a takarmánypiaccal együttműködésre van ítélve
Érzékenyen a takarmánypiac változásaira
A sertés köztudottan a legnagyobb abrakfogyasztó haszonállat. Ebből következően a sertéstartás ökonómiája nagyban függ a terménypiaci, illetve takarmánypiaci mozgásoktól. Ez utóbbiak márpedig jellemzőek, nem is akármilyen mértékben, az utóbbi évtizedekben.
Ha a hazai takarmánypiacot jelzőkkel kellene jellemezni, akkor a változó, a stagnáló, a hullámzó kifejezéseket lehetne váltakozva alkalmazni. A sertéságazat a takarmánypiaccal együttműködésre van tehát ítélve, pontosabban; tudomásul kell venni a takarmánypiac diktátumait. A kedvezőtlen változásokra – konkrétan a takarmánydrágulásra – persze fel lehet készülni, hiszen egy-egy növénytermesztési évjáratból, a termésszintekből következnek a kiszámítható elemek.
Emellett a kész takarmányok árát még sok más tényező befolyásolhatja. Ha nagyon megemelkedik a takarmányár, akkor jönnek a gondok, hiszen veszélybe kerül a sertéságazat nyereségessége, és következnek az áthárítási, az áremelési kísérletek, a túlélés érdekében. A gyakorlatban ez négyévente visszatérő probléma, aminek megoldására még mindig nincsenek megfelelő praktikák.
Bizakodásra adhat okot, hogy az idei, már betakarított kalászos termés és a várható kukoricatermés – mint nélkülözhetetlen alapanyag – nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Óvatosan becsülve is rekord körülinek látszik a kukorica mennyisége, ami a piac íratlan szabályai szerint azt sejteti, hogy alacsonyabban alakulhat – egy időre legalább is – az abraktakarmányok ára.
A magyar sertés takarmányozási rendjéből nem hiányzik a kukorica és az árpa sem, ami a húsminőség, a színhús kihozatal szempontjából döntő fontosságú. A melléktermékek mérsékelt mennyisége – szemben a holland, dán, német import húsokéval – és a gazdagon bevitt fehérje és szénhidrát továbbra is versenyelőnyt jelent a magyar tőkehús és töltelékáru számára.
Ha – a terveknek megfelelően – sikerül a hazai sertésállomány létszámát egy valóban intenzív növekedési pályára állítani, akkor néhány év múlva a hatmillió létszámú sertés jelentős ökonómiai változást és általános pezsdülést hozhat az ágazat életében.
