Az idei kukoricatermesztési tanácskozások és fajtabemutatók sorában Martonvásáron szeptember 4-én került sor az országos jelentőségű és mindig nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényre. A házigazda intézet munkatársai által tartott szakmai előadások mellett mezőgazdaságunk általános helyzetéről, az agrártámogatások új rendjéről és fontos jogszabályváltozásokról is szó esett.
Helyzetkép
A mezőgazdaság általános helyzetéről és az időszerű kérdésekről Feldmann Zsolt helyettes államtitkár adott áttekintést.
Az előadásból kiderült, hogy az elmúlt négy évben 13%-kal lett nagyobb a mezőgazdaság teljesítménye a korábbi időszakhoz képest, miközben az ágazat részesedése a bruttó hozzáadott értékből 2010 és 2013 között 3,5 százalékról 4,8 százalékra emelkedett.
A mezőgazdasági beruházások mértéke 2013-ban 9,1%-kal emelkedett. Évről évre nőtt a kivitel, az agrárexport értéke az elmúlt két évben meghaladta a 8 milliárd eurót.
Ami a mezőgazdaság szerkezetét illeti, abban a növénytermesztésé a nagyobb súly: a gabonafélék közel 30%-ot, az ipari növények 11%-ot, a gyümölcs, szőlő és zöldség 13%-ot, az állatok és állati termékek 34%-ot képviselnek. Mind a szakember mondta, kívánatos lenne, ha ez utóbbiak 40% feletti arányt érnének el.
Az aktualitásokra rátérve említette, hogy az őszi búza össztermése idén is meghaladta az 5 millió tonnát, tehát a hazai szükségletet bőven fedezi, és exportra is jut. Baj viszont, hogy a termés 65%-a csak takarmánygabona minőségű. Ebben közrejátszott a rendkívül csapadékos júliusi és augusztusi időjárás, ami egyre jobban kitolta az aratás idejét, és rontotta a minőséget is. Bár ez az idő kedvezett a kukoricának, országosan megyénként változóan 5-8,5 t/ha termésátlagra számíthatunk, de az érése már szeptember elején is késésben volt, az azóta lehullott esők pedig még rontottak a helyzeten.
A világ 2014/15-ös gabonamérlege várhatóan egyensúlyban lesz, s az eddigi piaci előrejelzések nemigen változnak. A minőségi étkezési búza ára stabil, de a takarmánybúza iránt nincs kereslet. Ez a kukorica árára is kedvezőtlen hatással bír, így nyomottak az árak, annál is inkább, mert a terméskilátások mind az USA-ban, mind Európában nagyon jók.
A tíz évre előre szóló globális piaci kitekintésben a közgazdászok az agrártermelés lassulását prognosztizálják (évi 1,5%), a terményárak szintjében rövid távon csökkenés, hosszabb távon növekedés várható. Az élelmiszerárak emelkedése csökkenő tendenciát fog mutatni. Mivel a Föld lakossága gyarapszik, az erőteljesebb urbanizáció és a fogyasztási szokások változásai miatt a fogyasztás mértéke növekszik, intenzívebb lesz az agrár-külkereskedelem a világon.
Kamaria: intenzív termesztésben nagyobb tőszámmal is termeszthető
Változások az agrárszabályozásban
A mezőgazdaságot érintő szabályozásban két fontosabb változás előtt állunk: 1./ a közös agrárpolitika (KAP) támogatási rendszerének változása, valamint 2./ a szaporítóanyagok forgalmazásának uniós szabályozása.
Az agrártámogatásokban beálló változások ránk nézve összességében nem hátrányosak, a 2020-ig terjedő ciklusban 12,3 milliárd euró jut hazánknak. A jelenleg is működő egységes területalapú támogatás (SAPS-rendszer) 2020-ig fennmarad, és az ún. zöldítési feltételeknek is eleget tudunk tenni. A zöld komponens alkalmazása kötelező a tagállam és a gazdák számára is, és az erre fordítandó összeg a közvetlen kifizetési nemzeti keretösszeg 30%-át teszi ki. (A zöldítés is átalánytámogatás, értéke minden termelőnél egyforma!)
Kiemelt támogatást kapnak a fiatal gazdák (40 év alatti életkor), ami legfeljebb öt éven keresztül nyújtható, és a támogatás maximum 90 hektárra terjedhet ki. A kisgazdaságok egyszerűsített támogatása (amelynek mértéke minimum 500, maximum 1 250 euró évente) hazánkban kb. 80 ezer termelőt érinthet. Az agrártámogatásokkal összefüggésben az előadó hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-feldolgozás fejlesztését kiemelten kell kezelni!
Feldmann Zsolt a szaporítóanyagok forgalmazásával kapcsolatos jogszabályok változásról is beszélt.
Az Európai Bizottság 2013 májusában nyújtotta be az erre vonatkozó rendelettervezetét. Ez a tervezet részét képezi egy öt jogszabályt tartalmazó csomagnak (benne van többek között az állategészségügy, a növényegészségügy is), amely a teljes agrár-élelmiszeripari láncra érvényes egészségügyi és biztonsági előírások végrehajtásának megerősítését célozza. Mint kijelentette, hazánk a szaporítóanyag-forgalmazásban és a fajták minősítésében az eddigi szigorú hatósági kontroll fenntartását képviseli.
Végezetül szólt a jövőt építő agrárpolitikai eszközökről. Ezekben éppúgy szerepel többek között az átlátható és kiszámítható belső piac erősítése, új piac- és termelésszabályozó intézkedések, vagy a mezőgazdasági adózás rendszerének megújítása, mint a klímaváltozás hatásaira való felkészülés, az agrár-szakképzés, -felsőoktatás és a -kutatás fejlesztése, vagy az élelmiszer-feldolgozás, az állattenyésztés és a kertészeti ágazatok erősítése.
Múlt és jelen a kukoricanemesítésben
Jubileumi megemlékezéssel kezdte a martonvásári kukoricanemesítés eredményeiről szóló előadását Marton L. Csaba: az idén ünnepeljük ötvenéves évfordulóját annak, hogy Magyarországon száz százalékban általánossá vált a hibridek termesztése. Ötven éve használja és a hasznosítja a magyar növénytermesztés azt a genetikai értéket, amit a hibridek magukban hordoznak.
Bár az állami vezetés kezdetben nem támogatta a nemesítés ezen új irányát, később azonban kedvező fordulat állt be a hibridek megítélésében, s 1956-ban megépült az első hibridüzem Erdőháton, majd a következő évtizedben (1963-ig) további 13 üzem készült el az országban. 1957-től 1964-ig teljes lett a hibridek elterjedése a hazai termesztésben. Ennek a példátlan gyors innovációnak köszönhetően az addigi 2 tonnás országos termésátlag 1964-re egy tonnával nőtt; ez 30%-os javulást jelentett, s az addig importra kényszerülő ország már exportálni is tudott. Az ezt követő 25 év alatt a martonvásári hibridek termesztésének és az ezzel együtt járó technológiafejlesztéseknek köszönhetően a kukorica termésátlaga megháromszorozódott.
A termést befolyásoló számos tényező közül a szakember az egyik legfontosabbként említette vizet, ezért nagyon fontos ismerni a fajták vízhasznosító képességét. Az 1975-85 közötti évtizedben a 100 mm-nyi csapadékra jutó kukoricatermés hazánkban 1 059 kg volt, ezzel szemben az USA-ban 781 kg. Egy újabb tízéves periódusban (2002-2011) mérve Magyarországon gyakorlatilag változatlan, 1 084 kg, az USA-ban jelentősen növekedett: 1 070 kg, tehát azonos szinten állunk (de az ottani termésátlag közel tíz tonna).
Mv 251: szilárd szár, jó vízleadás, igen korán betakarítható
Előadásában kitért az idei csapadékviszonyokra is. Martonvásár száraz környezetben fekszik, és az idei tavasz sem bővelkedett esőben, de nyáron változott a helyzet. Ennek köszönhetően ez évben augusztus végéig 428 mm esett (a 30 éves átlag 370 mm), szerencsére a kukoricára nézve kedvező időpontokban.
Kedvezőtlen volt azonban az idei szezonban a hőmérséklet alakulása. A szokatlanul enyhe tél segítette a károsítók áttelelését és tavaszi korai kártételüket. A vegetációs időre jellemző effektív hőösszeg az idén augusztus végéig 1 255˚C, ami alatta maradt a szokásosnak (átlagos években 1 300-1 400˚ közötti). A hűvösebb és csapadékosabb évjárat miatt augusztus 28-i adatok szerint minden éréscsoportban magas a szemnedvesség értéke: a FAO 200-asokban 38%, a 300 és 400-asokban 40%, az 500-asokban 43%.
Az idén a vízleadás üteme is lassúbb; tavaly ugyanebben az időszakban, augusztus végén dekádonként 10-15%-kal csökkent (azaz napi 1-2% volt), idén ez a szám naponta 0,7-0,8%. A helyzetet a szakember úgy összegezte, hogy a termésmennyiség jónak ígérkezik, de a betakarítás késni fog, és magas szárítási költségekkel jár majd, s tárolási problémákra is számítani kell.
Az elmúlt hatvan év nemesítési eredményeit évtizedenként bemutatva a legtöbb martonvásári hibridet, közel negyvenet 2003 és 2012 között minősítették. Az igen korai éréscsoportban (FAO 240-299) öt újdonság is szerepel; ezek képesek arra, hogy kedvező évjáratban akár szárítás nélkül is betárolható legyen a termésük.
A néhány éve létrehozott szuperkorai csoportban (FAO 200-nál korábbiak) két új fajta nyert állami minősítést. Ezek megkésett vetésidőben, vízállásos területen juthatnak szerephez.
A legnagyobb választékot Martonvásáron is a 300-as éréscsoport nyújtja. E csoport második felének tagjait fokozatosan újak váltják fel (pl. Lenacorn, Mv Levente, Mv Ildikó, Ivola, Kadricorn és Millacorn). A folyamatos frissítés a silóhibridek körében is tapasztalható.
Az előadó idén is felhívta a figyelmet az ún. leveles (leafy típusú) fajtákra, amelyeknél a cső fölött a szokásosnál több, 9-10 levél található. Ezek előnye nemcsak a nagyobb levélfelület miatti jobb asszimilációs tevékenységben, hanem a jobb emészthetőségben is megnyilvánul. Ugyanis ezek a hibridek bár lófogúak, de közel állnak az ún. lisztes típusokhoz, azaz kevesebb bennük a kemény endospermium aránya, így a silózáskor könnyebben roppanthatók, jobb a feltáródásuk és a bendőben az emészthetőségük.
A silóhibridek közül kiemelkedő a Siloking, amely nemcsak itthon, hanem külföldön is közkedvelt és keresett.
Árendás Tamás: Legnagyobb termésnövelő hatása a trágyázásnak és a hibridhasználatnak van
A kínálatból
A martonvásári kukoricahibridekre vonatkozó termesztési ajánlásokat és a vetőmagellátás helyzetét Oross Dénes foglalta össze.
Napjainkban egyik legfontosabb kívánalom a hibridekkel szemben az alkalmazkodóképesség; az időjárási anomáliákhoz, a termőtalajhoz és annak tápanyag-ellátottságához, valamint az agrotechnikai adottságokhoz. Mint mondta, a fentieken túl a martonvásári hibridek termőképesség, szárszilárdság és éréskori szemnedvesség tekintetében is versenyképesek.
Az éréscsoport szerkezete a 2015. évi szezonra: a legkorábbi csoportban 4, a koraiban 7, a középérésűben 3 és a késői érésűben 1 hibrid szerepel az ajánlatban. Ezeket egészíti ki az 5 silóhibrid és egy csemegekukorica.
Mint Oross Dénes elmondta, napjainkban a martoni hibridek a köztermesztésben a 4. helyen, de a magyar fajtatulajdonosok közül az első helyen állnak. A külföldi felhasználást tekintve az EU-n belül Szlovákia, Csehország, Románia és Franciaország vásárol martonvásári vetőmagot, az EU-n kívül pedig Oroszországban, Ukrajnában, Törökországban, Iránban és Kazahsztánban termesztik a hibridjeiket.
Érési csoportonként részletesen bemutatta a fajtakínálatot. Közülük kiváló alkalmazkodóképességük miatt kiemelte az MV 255 (igen korai), az Mv 277, az Mv 343, Mv 350 és az Mv Tarján korai hibrideket, míg a 400-as éréscsoportból az Mv Koppányt. Az intenzív termőhelyekre kínált felső árkategóriás csúcshibridek közé három fajta: a Kamaria, a Mikolt és az Estilla tartozik.
A 21 hibridet tartalmazó fajtasor bemutatását Pintér János vezette
Fajtákról és agrotechnikáról
A Pintér János és Istvándi László vezetésével tartott szabadföldi fajtabemutatón 21 hibriddel ismerkedhettek a jelenlévők, köztük a legkorábbi FAO 100-as csoport tagjaitól a kései FAO 600-asokig. Az előadók emlékeztettek arra, hogy a szuper korai hibridek elkülönített minősítését részben az intézet kezdeményezte a hatóság felé, mivel hazai igények is mutatkoztak ezekre a fajtákra. Jóllehet ezek csak igen kis arányt képviselnek a vetésterületből, de egyes években, egyes helyeken, kedvezőtlen körülmények miatti megkésett vetésben is biztonsággal betakarítható termést adnak a gazdának.
A 200-as éréscsoportban a koraiság ellenére már elengedhetetlen kívánalom a nagy termőképesség, a szárszilárdság és ellenállóság, valamint a zöld száron való érés. A szakemberek részletesen ismertették az egyes éréscsoportokat, kiemelve a csoportra legjobban jellemző hibrideket, azok tulajdonságait és termesztési előnyeit.
Az agrotechnikai kísérletekből az idén a Győrffy Béla által 1961-ben indított ún. komplex tartamkísérletet mutatták be a szervezők. Amint Árendás Tamás szakmai kalauzolásában elhangzott, ebben a termesztés sikerét leginkább meghatározó legfontosabb tényezők: a trágyázás, a növényszám, a genotípus (fajta), a növényápolás (gyomosodás) és a forgatásos talajművelés mélysége minimumban, illetve optimumban lévő mértékének a hatását tárták az érdeklődők elé. Mint mondta, napjainkban is szükség van arra, hogy az egyes agrotechnikai tényezők hatását ’kézzelfoghatóan’ lássák és érzékeljék a gazdák, különösen pedig ezek kölcsönhatásának ismerete segíthet sokat a reális döntések meghozatalában (hibrid, műtrágyaféleségek és adagok megválasztása, stb.).
A jó mezőségi csernozjom talajon lévő és a kísérlet jellegéből adódóan monokultúrában tartott terület öntözetlen, a kezdetektől fogva csak a természetes csapadékot kapja; ez éves átlagban 560 mm, amiből a tenyészidőben 310-320 mm hullik.
A gyomirtó szerek növénykárosító tüneteit Bónis Péter ismertette
Ha az említett tényezők együttesen minimumban vannak, tehát trágyázatlanul, 35 ezres növényszámmal, gyenge szintű ápolással, régi, szabad elvirágzású fajtával, sekély szántással termesztik a kukoricát, akkor a fél évszázad átlagában a termés nem éri el a hektáronkénti két tonnát. Abban az esetben, ha e tényezők optimálisan biztosítottak (megfelelő NPK-trágyázás, legjobb hibrid, 70 ezres tőszám, gyommentesen tartva és 30 cm-es mélyszántás), sok év átlagában közel 8 t/ha termésátlagot mértek. A különbség több mint 6 tonna!
A kísérlet különböző variánsaiban e két szélsőséges állapot mellett természetesen az egyes tényezők egyenkénti hatását is vizsgálták. A sokéves eredmények azt mutatják, hogy legnagyobb termésnövelő hatása (31%) a trágyázásnak van, de markánsan meghatározó (30%) a fajtaválasztás, a hibridhasználat is; a növényápolás 16%-ban, a növényszám pedig 20%-ban járul hozzá termésnöveléshez, míg legkevésbé (3-4%) hatott rá a forgatás mélysége. Ez utóbbi adat első pillantásra megtévesztő lehet, ugyanis maga a forgatás ténye már eleve döntő a jó talajállapot eléréséhez (vízbefogadó és -megtartó képesség javítása, talajtömörödés elkerülése, stb.); sőt az időnkénti középmély vagy mélylazítást sem teszi feleslegessé. Az említett arányok évenként változó mértékben nyilvánulnak meg.
A kísérletben tíz évvel ezelőtt változtattak: a talajművelés helyett a vetésidő szerepel tényezőként, mivel úgy ítélték meg, hogy a termés alakulására a mai körülmények között ez markánsabb módosító hatással bír. Jó példát szolgáltatott erre a 2013. év, amikor a normál vetési idő (április 20.) az egyéb tényezők optimuma mellett 9 tonnás termés adott, míg ugyanott az egy hónappal későbbi vetés 3,5 tonna terméscsökkenést eredményezett. Az eredmények és arányok évenként változóak, de a tendencia hosszú évek során kirajzolódik – ebben rejlik a tartamkísérletek felbecsülhetetlen értéke.
Az utóbbi évtizedben az egyre megújuló hibridválaszték és az ugyancsak széles gyomirtószer-kínálat nyomán nagyobb igény van az óhatatlanul bekövetkező herbicidkárok (fitotoxikus tünetek) felismerésére és megismerésére, illetve, ebből eredően legalább az utólagos következtetések levonására, az ilyen károk jövőbeni elkerülése érdekében. A témáról Bónis Péter tartott poszterképekkel prezentált bemutatót, a leggyakoribb esetek szemléltetésével.
Hangsúlyozta, hogy összeállítása a teljesség igénye nélkül készült, s csak a leggyakrabban használt herbicidcsoportok (szulfonil-karbamidok, fotoszintézis-gátlók, csírázás- és növekedésgátlók, plasztokinin-szintézis gátlók, hormonhatásúak) és a legjellemzőbb tünetek bemutatására szorítkozott. Mondandóját a hallgatóság nagy érdeklődése kísérte; talán nem véletlenül…
