Vissza a tányérhoz, mert jobb üzemanyagok vannak a láthatáron, mint ami a nedves kukoricától vagy a repcétől remélhető. Az illóolajokról van szó. Ezek egyes országokban eddig tonnaszám mentek veszendőbe. Mások számára az lehet kifizetődő, ha kis bioreaktorokban baktériumokkal termeltetik meg az illóolajokat.
Miért pont illóolaj?
A terpének aromás vegyületek, a kevés szénatomot tartalmazó változataikat illóolajokként ismerjük, miattuk kellemes a levendula vagy a narancshéj illata. Nagy szénláncú változataik a karotinok vagy a szteroidok. A kutatások azt mutatják, hogy számos tulajdonságukban jobban hasonlítanak a fosszilis üzemanyagokhoz, mint a mai biodízel-alapanyagok, ezért néhány éve intenzíven kutatják a felhasználhatóságukat. Ma már ott tartunk, hogy módosított baktériumokat (Rhodobacter capsulatus) „vesznek rá” a terpénszintézisre. Ezek egy kétfázisú fermentációs eljárás során már 78%-os hatásfokkal alakítják át a nekik adott glükózt a kamillavirág illóolajává.
Ahol rengeteg a narancs
Ezek után nem meglepő, ha azt halljuk, a spanyolok a narancshéjból akarnak bioüzemanyagot készíteni. Míg a repcéből gyártott biodízel csak az ásványi üzemanyag kis részét (max. 7%-át) képes helyettesíteni a normál motorokban, addig a narancsolaj akár a repülőgépek üzemanyagába is bekeverhető 15%-os mértékben, méghozzá anélkül, hogy rontana a gépek teljesítményén.
A spanyol narancslégyárak évente akár 30 millió tonna hulladékot is megtermelnek. Eddig csak gond volt a narancshéjjal, mivel antibakteriális hatása miatt darálva is csak lassan komposztálódott, plusz savanyította is a talajt. Mostantól kifejezetten örülni fognak a narancshéjnak a feldolgozók, hiszen a hulladék is bevételt hoz nekik. Ráadásul Spanyolország rendelkezik a legnagyobb kőolaj-finomító kapacitással Európában, és ezek bioüzemanyagokat is képesek gyártani. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy a narancsligetek mellett a biodízelgyárak is felvirágozzanak az országban.
Vissza a tányérhoz!
Ebben a cikkükben – A repce esélyei magyar földön: most és 2030 után – már intettük a gazdálkodókat arra, hogy 2030 után gyorsuló tempóban fog leépülni az elsőgenerációs bioüzemanyagok gyártása. A hasonló hírek óvatosságra kell hogy intsék a hazai repce- és kukoricatermelőket. Az etanolgyár már nem sokáig lesz jó vásárlója a nedves kukoricának, ahogy a repcét sem keresik majd a német kereskedők. A mezőgazdaság visszatér a tányérhoz, a tank pedig maradjon a biokémikusok és az ipar problémája.