Hazánk köztudomásúlag a „több ezer engedély nélküli kút” országa, amelyek utólagos legalizálása különböző okoknál fogva legalábbis 7-8 éve húzódik.
Az agrárkormányzat végül, képletesen, 23 óra 58 perckor az elszállt árak miatt is lépett: az 50 méternél nem mélyebb háztartási kutakat nem kell bejelenteni, de a mezőgazdasági felhasználásúakat igen, továbbá az üzemeltetéshez nem kell engedély sem. Természetesen a szabályozás ennél összetettebb, ráadásul az Országos Vízügyi Főigazgatóság augusztus végéig el kell, hogy készítse hazánk vízkészletvédelmi térképét is. A döntés mögötti okok egyértelműnek tűnnek, a kérdés pusztán az, hogy az eddig kitűzött célokat sikerül-e igy is teljes körűen elérni.
Csökkenő vízszint
Magyarország 2018-as Nemzeti Atlasza szerint a Kárpát-medence felszín alatti vizeit típusok szerint osztályozva talaj-, réteg- és karsztvizeket különböztethetünk meg egymástól. A felszín alatti vízkészletek utánpótlása alapvetően meghatározza a felszín alatti vizek mennyiségét és minőségét. A vízmérlegszámítások – még a 2010-es évek közepéig – azt mutatták, hogy az utánpótlás igen csekély: közepes csapadékú években is átlagosan 50 milliméter évente. Sajátos természeti adottságai következtében hazánkban – a síkvidékek felszíni vizekben szűkölködő részeken – évszázadokon át a legegyszerűbb vízbeszerzési lehetőséget a szinte mindenhol jelen lévő talajvízkészlet megcsapolása jelentette. A hiányos települési infrastruktúra miatt a 20. század közepéig (sőt tovább is) elsősorban a külterületeken élők és gazdálkodók vízigényét kizárólag ezen a módon lehetett kielégíteni. Ráadásul évszázadokkal ezelőtt a mai Magyarország területének majdnem negyede számított vízjárta, vízborított területnek, ám a Tisza szabályozása máig tartó, részben negatív hatásokkal is járt.
Mindez akkor is igaz, ha hozzátesszük, hogy már az 1885. évi XXXIII. törvénycikk is csak abban az esetben engedte meg ásott és fúrt kutak létesítését engedély nélkül, amennyiben a törvényes védőtávolságok betarthatók voltak. Nem nehéz belátni, hogy azóta a felszín alatti vízkivétel mértéke a kutak darabszámával együtt jelentősen nőtt. Az 1950-es években a Magyar Állami Földtani Intézet a mindennapi vízigényt is biztosító, közel 770 000 ásott kútban mért vízszinteket összeadták a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet talajvízszintmérő kútjainak adataival. Ezalatt – egészen 1965-ig – az 1885-ös szabályozás volt hatályban, amely később úgy változott, hogy az ásott kút megépítéséhez csak akkor nem volt szükséges engedély, ha annak mélysége az első vízadó réteget követő záróréteget nem haladja meg, de a gazdálkodó tevékenység körében még volt két kivétel. 1992-ben újabb jogszabályi változások következtek. Fő szabály szerint 1992. február 15-öt követően mindenféle kútépítés engedélykötelessé vált, viszont a korábban létesített kutakat (az engedély nélkülieket is) jogszerűnek fogadták el.
Ezt a főszabályt aztán később túláltalánosították azáltal, hogy az 1992 előtti kutakra fennmaradási engedély sem kell. Ez mindössze annyiban igaz, hogy fennmaradási engedély valóban nem szükséges, de üzemeltetési engedély igen. De miért is lett „hirtelen” fontos mindez? A talajvízszint alakulását az éghajlaton túl (csapadékmennyiség éves ingadozása) az emberi tevékenység is alapvetően befolyásolja. Magyarország Nemzeti Atlasza említi a tényt, hogy a Duna-Tisza köze legmagasabb térszintjein az 1980-as, 1990-es években egyre nagyobb területen volt megfigyelhető 4–8 méteres talajvízszint-csökkenés, míg az alacsonyabb szinteken a talajvízszint-csökkenés „mindössze” 2 méteres volt. További probléma, hogy az elmúlt 10-20 évben, jellemzően belterületeken, a magas vízdíjak megspórolása érdekében fúrnak illegális kutakat, azonban a nem megfelelően kialakított kút összekötheti a már szennyezett talajvizet és a védett vízadót, miközben az „olcsó” kutakba jellemzően rossz minőségű anyagokat építenek be. Paradox módon végül is a 2024-től hatályba lépő könnyítések is az „ipar” miatt történtek. Nagy István példaként említette, hogy akár 400 ezer forintot is elkérnek egy kút kamerás átvizsgálásáért, de egy kútfúrói igazolás ára is lehet már 75–100 ezer forint.
Amikor nem lesz szükséges az adminisztráció
A sajtóban megjelent becslések szerint az Alföldön 50–100 000 közötti darabszámban vannak illegális, engedély nélküli fúrt kutak, a legtöbb a Homokhátságon. 1964-ig gyakorlatilag korlátozás nélkül lehetett magántelken háztartási célú kutat létesíteni, de 1992-ig is például minden fúrt kútra üzemeltetési engedélyt kellett kiadni. 1992-től azonban bizonyos vízmennyiség felhasználása esetén már a jegyző engedélyét kellett kérni a háztartási célú kút létesítéséhez, használatbavételéhez és megszüntetéséhez. Az 1995-ös vízgazdálkodási törvény már bevezette általános jelleggel a vízjogi engedélyt. 2023. december 31-ig még él a kútamnesztia, ám január elsejét követően ez részben megváltozik.
Tiszta vizet a kutakba! – avagy kis kútügyi fogalomhatározó
A 2024. január 1-től hatályba lépő előírások fő szabály szerint megkülönböztetik egymástól a mezőgazdasági öntözési célú kutakat és a háztartási vízigényt biztosító kutakat. Ezeken felül a már meglévő alapfogalmak mellé további új is járul, ugyanis Magyarországot felosztják vízigény szempontjából kockázatos és kockázatmentes területekre.
Kutak: olyan vízilétesítmények, amelyek építéséhez, átalakításához, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez bizonyos esetekben vízjogi engedély szükséges. A vízjogi engedélyezés kétlépcsős eljárás: létesítési (építési) és üzemeltetési (használatbavételi) engedélyezésből áll. A jogszerűtlenül létesült kutakra vízjogi fennmaradási engedély adható, ha a kút vízvédelmi, vízgazdálkodási, környezetvédelmi, népegészségügyi és építésügyi érdekeket nem sért. A kút megszüntetésére megszüntetési engedély alapján kerülhet sor. A kútra az ingatlan tulajdonosának a használatbavételi vagy a fennmaradási engedélyt akkor is meg kell szereznie, ha nyilatkozik a kút használaton kívüliségéről.
Háztartási vízigényt biztosító kutak: e fogalmat a június végén elfogadott vízgazdálkodási törvénymódosítás vezeti be, de csak január elsejétől válik majd hatályossá. Ezek szerint a háztartási vízigény nem pusztán az évi 500 köbmétert meg nem haladó mértékű vízhasználat, hanem célja természetes személyek ivóvízellátásának vagy személyes és háztartásvezetéssel összefüggő vízszükségletének biztosítása. A vízgazdálkodási törvény hozzáteszi mindehhez, hogy a vízigény biztosítása a kút létesítési helye szerinti ingatlan tulajdoni viszonyaitól és az ingatlan fekvésétől független. Ha a kutunkból kinyert vizet ivásra, főzésre, fürdésre, összefoglalóan személyi szükséglet kielégítésére szeretnénk használni, a területileg illetékes vízközmű-társasággal továbbra is fizikai, kémiai, mikrobiológiai és bakteriológiai vizsgálatokat vagyunk kötelesek végeztetni akkreditált vizsgálólaboratóriumban.
Mezőgazdasági célú kutak: olyan felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítmények, amelyek kizárólag mezőgazdasági vízszolgáltatást biztosítanak.
Talpmélység: a kút talajszinttől mért mélysége.
Talajvíz: a talajvíz mindig az első/felső vízzáró réteg felett helyezkedik el.
Vízkészletvédelmi országtérkép: az Országos Vízügyi Főigazgatóság (továbbiakban: OVF) közreműködésével – tudományos és monitoringmódszerekkel – idén augusztus végéig elkészítendő, majd ezt követően a Hivatalos Értesítőben megjelenő dokumentum, amely meghatározza, hol találhatóak az országban kockázatmentes és kockázatos területek. Lényeges, hogy a tervek szerint készül a dokumentumnak egy online verziója is, amelyben helyrajzi szám felhasználásával lehet keresni. Hozzávetőlegesen hazánk területének 12%-a tartozik a kockázatos területek közé, vagyis ahol védendő ivó- és/vagy karsztvízbázisok vannak. Az OVF legalább vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési ciklusonként, vagy rendkívüli környezeti körülmények fennállása esetén a dokumentációt felülvizsgálja.
Ami a háztartási vízigényt biztositó kutakat illeti, a jövő évtől kezdődően a 2023. december 31. előtt létesített fúrt kutak 50 métert meg nem haladó talpmélység esetén „automatikusan” jogszerűnek minősülnek, vagyis sem bejelentési kötelezettség, sem vízjogi engedély kérése nem kapcsolódik hozzájuk (mindegy, hogy kockázatos vagy kockázatmentes területen találhatóak-e). A január elsejét követően kialakított, 50 méter talpmélységet el nem érő kutak közül csak azokat nem szükséges bejelenteni (sem), amelyek kockázatmentes területen találhatóak az OVF térképe alapján. Ami pedig a mezőgazdasági öntözési célú kutakat illeti, a 2023. december 31. előtt létesített kutak, ha az 50 méter talpmélységet nem érik el, akkor szintén automatikusan jogszerűnek minősülnek, attól függetlenül, hogy kockázatos területen vannak-e vagy sem. Az 50 méteres talpmélységi határ meghatározása – azon túl, hogy hazánkban átlagosan 50 méter a talajvízbázis mélységi határa – a 13/2018. (IX. 4.) AB-határozatnak tudható be. E szerint a felszín alatti vízkivételt biztositó vízilétesítmény engedély és mennyiségi korlátozás nélkül 80 méteres mélységig már aggályosnak tekinthető.
Adminisztrációköteles háztartási vízigényt biztosító kutak
A 2024. január elejétől hatályba lépő új szabályok értelmében amennyiben a háztartási vízigényt biztosító kút korábban létesült, és 50 métert meghaladó talpmélységgel rendelkezik, függetlenül attól, hogy milyen területen (kockázatos vagy kockázatmentes), annak használatához vízjogi engedélyt kell kérni. A 2024-től létesített kutak esetén, ha 50 métert meghaladja a talpmélység, vízjogi engedélyt kell kérni, függetlenül attól, hogy milyen területen (kockázatos, vagy kockázatmentes) található. Amennyiben azonban az 50 méteres talpmélységet nem haladja meg, de kockázatos területen található, előzetesbejelentés-köteles. A különböző engedélyek jelenleg hatályos rendszerét az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
Szükséges felhívni a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által készített kiváló összefoglaló ábrára, amely elérhető a következő felületről: https://www.nak.hu/kiadvanyok/kiadvanyok/7336-ontozo-es-haztartasi-kutak-engedelyezesevel-bejelentesevel-kapcsolatos-utmutato/file
Ugyanakkor az ábra (amely majd a 2024-től hatályos állapotot mutatja) és a jelenleg hatályos 72/1996. (V. 22.) Korm.rendelet között egy lényeges különbség van, amely mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Jelenleg még ugyanis a kormányrendelet 1. § (2.) bekezdése alapján a helyi vízgazdálkodási hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, illetve bizonyos esetekben a járási hivatal gyakorolja. Ennél fogva a helyi önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe azok a kutak tartoznak, amelyek magánszemélyek nem gazdasági célú vízigényét elégítik ki. Ugyanakkor 2024-től a háztartási vízigényt biztosító kutak engedélyezése, illetve előzetes bejelentése esetén már a katasztrófavédelmi igazgatósághoz kell majd fordulni.
A mezőgazdasági célt biztosító kutak
A vízgazdálkodásról szóló törvény 2024. január 1. utáni szövegállapota mezőgazdasági öntözési célú kutakat nevez meg, ám ezek a létesítmények nem pusztán a mezőgazdasági művelés alatt álló terület mezőgazdasági vízszolgáltatását biztosíthatják. A törvény 2024. január 1-ét követő szövegállapotának 28/A. § (1. a) bekezdése nevesíti a haszonállat-állomány ellátását is mint tevékenységi kört, vagyis az e célt szolgáló kutak az öntözési célt szolgáló kutakkal egy kategóriába tartoznak. A 2023. december 31-ig létesített mezőgazdasági kutak közül azok, amelyek 50 méteres talpmélységet nem haladnak meg, külön eljárás nélkül is jogszerűnek minősülnek attól függetlenül, hogy kockázatos vagy nem kockázatos területen találhatóak-e. 50 métert meghaladó talpmélység esetén azonban attól függetlenül, hogy mikor létesültek ezek a kutak, illetve attól függetlenül, hogy kockázatos területen találhatóak-e vagy sem, mindig engedélykötelesek. Ebben az esetben a Nemzeti Földügyi Központ Mezőgazdasági Kutak Hatósági Osztályához kell fordulni az engedélyért. Akkor is e szervezeti egység jár el, ha a mezőgazdasági kút 2024. január elsejét követően lett létesítve, de az 50 méteres talpmélységet nem éri el. Ha kockázatmentes területen található, elegendő az előzetes bejelentés és egy vízmérő beszerelése, ha viszont kockázatos területen található, már engedélyt kell kérni.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
