Június 10-én került sor az idei országos búzabemutatóra Martonvásáron. Az ezt megelőző napon, hagyományosan, előbb a Fejér megyei gazdák kaptak tájékoztatást a búzanemesítés helyzetéről és újdonságairól, majd a következő két hétben számos más szakembercsoportot fogadtak az országból és határainkon túlról is. Bár a tápanyagkísérletek bemutatása az előző napi nagy eső, illetve a talaj állapota miatt elmaradt, de a kalászosok fajtasorának megszemlélését semmi sem akadályozta.
Az előadásokban az általános kérdésektől a részletek felé haladva sok mindenről esett szó, de talán nem meglepő módon az előadók kiemelt figyelmet szenteltek a változtatásra szoruló tényezőknek.
Pótsa Zsófia, a Gabonaszövetség főtitkára előbb a kalászosok hazai termesztéséről adott képet, a számok tükrében.
Bemutatta a vetésterületek az elmúlt 15 évben jellemző alakulását. A búzáé 1 és 1,2 millió hektár között váltakozott, de átlagban 1,1 milliónak bizonyult. Az árpa csökkenést mutat: az ezredforduló után közelebb volt a 400 ezer hektárhoz, de az utóbbi pár évben 300 ezer ha körül alakul. Az egyéb kalászosok összterülete a vizsgált időszakban nem haladta meg 300 ezer hektárt, de az utóbbi években 200 ezerre csökkent.
Az idei terméskilátásokat taglalva elmondta, hogy árvíz, belvíz, fagy, jég, vihar, illetve szárazság inkább csak kisebb régiókra korlátozódva okozott kárt ebben a szezonban, országos méretű súlyos káresemények ez idáig nem voltak (14 600 ha őszi búza pusztult ki). A decemberi és áprilisi állapotfelmérések szerint a vetések 52%-a jó, 32%-a közepes és 16%-a gyenge minősítést kapott, ami valamivel gyengébb, mint az egy évvel korábbi.
Hivatalos termésbecslés a rendezvény idejéig még nem történt, de az már egyértelmű, hogy a tavalyi 5,2 millió tonnás termésnél kevesebb lesz az idei.
Az őszi árpából a tavalyi 950 ezer tonnás rekordhoz közeli termés várható. A külföldi szervezetek, például a MARS májusi jelentése szerint is a magyar átlaghozamok várhatóan gyengébbek lesznek az idén; a tavalyi 4,7 tonnás hozammal szemben 3,98 tonnával számolnak, ami az elmúlt 5 év átlagától (4,21 t/ha) is elmarad – ez a kalkuláció 4,2-4,3 millió tonnás össztermést feltételez.
A jelenlegi szezonban a termés felhasználása várhatóan a következő: 1,2 millió tonna kerül őrlésre, a takarmány célú igény 0,7-1,0 millió tonnára becsülhető, ipari célú felhasználás csekély, 10-20 ezer tonna lehet, 2,3 millió tonnát kell exportra értékesíteni és 0,8-1,0 millió t lesz az átmenő készlet. Az elmúlt évtizedben a búzaexport 1,5 és 2,5 millió tonna között változott, a fő célországok Olaszország, Románia, Ausztria és Bosznia-Hercegovina voltak. Összességében úgy értékelte, hogy egy átlagos idei termés is elegendő lesz a hazai ellátásra, és emellett jelentős export árualappal fogunk rendelkezni. A termelői árak az AKI adatai szerint az elmúlt év júliusában 44 ezer Ft körül indultak, majd februárig 56 ezer Ft-ig emelkedtek, s jelenleg 52 ezer Ft/t körül állnak. A BÉT tőzsdei jegyzése augusztusra 47 500 Ft.
A világ 720 millió tonnás összes búzaterméséből a 4,3 millió tonnás hazai mennyiség 0,6%-ot tesz ki. Számos adatot mutatott be a főtitkár a világ és az EU búzatermesztéséről, majd összegezte az új szezon piaci kilátásait. Eszerint globálisan és EU szinten bőséges termésre van kilátás, itthon átlagos termésre számítunk. Globális és EU szinten magas, itthon pedig szokatlanul magas átmenő búza- és kukoricakészletekkel számolni. Az eddigiek alapján itthon jobb minőség várható, mint tavaly, de az időjárás alakulása ezen még sokat változtathat. Az árak alakulása több tényezőtől, így például az euró/forint árfolyamának alakulásától is függ.
A szakember arra is emlékeztetett, hogy Oroszország 2015. május 15-ével felfüggesztette a búzaexportra kivetett vámokat. Eredetileg 2015. február 1-től június 30-ig lett volna érvényben a 15% +7,5 euró/t exportvám. A fix vám helyett egy új, mozgóvám bevezetését helyezték kilátásba 2015. július elsejétől – ennek hatása az exportra egyelőre nem ismert. Mindenesetre a búzaárak növekedésének nincs realitása, zárta előadását a Gabonaszövetség főtitkára.
Képesek vagyunk-e versenyben maradni?
Gabonatermesztésünk versenyképességéről szólt Vancsura József, a GOSZ elnöke. Elöljáróban leszögezte: mára már eljutottunk oda, hogy nem elég a gabonatermesztésről általában, vagy a termesztés helyzetéről beszélni, többről van szó: a versenyképességünkről. Világossá vált, hogy az árakat nem mi határozzuk meg, hanem a világpiac, s ezt tudomásul kell vennünk, ha versenyben akarunk maradni. Ezért nagyon fontos, hogy termelés gondjain túl a világpiac történéseit, alakulását is ismernünk kell, például az átmenő készletek nagyságát, s hogy abból mennyi van a világ vezető exportőreinek kezében; – jelenleg ennek mintegy az egyharmadával rendelkeznek.
Bemutatva az EU-tagállamok a miénkénél jóval nagyobb búza termésátlagait, szembetűnő a lemaradásunk. Javítani kellene a jövedelempozíciónkon, mert 5 t/ha átlagtermés és 45 ezer Ft/t ár mellett a bevétel 1 hektárról 225 ezer Ft, amivel szemben kb. 200 ezer Ft a költség. Sportnyelven szólva éppen a léc feletti az eredmény. Nyugat-Európában, ahol 8 tonnás a termésátlag, a mienkénél magasabb, 50 ezer forintos árral már 400 ezer Ft a bevétel, igaz, a költség is több, kb. 250 ezer Ft-nak megfelelő.
A hazai termelők fele átlag alatt termel, előbb-utóbb ők kénytelenek lesznek feladni. Állandóan felmerül a kérdés: nagyobb mennyiséggel vagy jobb minőséggel tudunk vagy akarunk előbbre lépni?
Az előadó hivatkozott az évekkel ezelőtt futó Pannonbúza programra, de mint mondta, ez „nem jött be”, a piac nem igazolta vissza az elképzeléseket. Ma az egy hektáron megtermelt mennyiség határozza meg a jövedelmet, ezért a termelők is a mennyiségi szemléletre hajlanak. Mivel 70-80 ezer forintos árra nem számíthatunk, a termelők óvatosak, inkább a rosszabb helyzetre készülnek fel.
Arra sincs kilátás, hogy megvalósuljon a sokszor emlegetett „bőrben való eladás”, ugyanis az állattenyésztés visszaesett. Állami támogatásra lenne szükség a piacra jutás elősegítésére, s végre tudomásul kellene venni – amint ez más búzarendezvényen is elhangzott –, hogy a búzát nagyüzemileg, nagytáblásan lehet és érdemes termeszteni. E ponton ismét a kanadai búzatermesztés példája jött elő: több ezer hektáros termesztők, államilag koordinált néhány fajta és azonos, kiegyenlített minőségű termés. Emellett továbbra sincs hosszú távra kidolgozott agrárstratégia. Ilyen körülmények között nem lehetünk versenyképesek.
A fajtákról
Láng László, az intézet tudományos osztályvezetője is a jövőre vonatkozó kilátásokkal kezdte előadását.
Mint mondta, jelenleg a világ búzatermése évente 1,2%-kal növekszik, de a jövőben ennek 1,6%-nak kell lennie, hogy kielégítsük a növekvő létszámú emberiség igényeit.
Ilyen nagymértékű termésnövelés soha nem fordult elő a búzatermesztésben, így fennáll az esélye annak, hogy előbb-utóbb hiány fog kialakulni a búza világpiacán. Ő sem kerülte el, hogy ne mutassa be a hazai búzatermesztés két évtizedes mélyrepülését: a nyolcvanas évek második felében csaknem 5 tonna volt az átlagunk, s akkor ez a világ termelésének 1,2-1,4%-át tette ki. A kilencvenes években, majd az ezredforduló elején ez 4 tonna alá csökkent, s az utóbbi évtizedben – évenkénti nagy ingadozásokkal – haladtuk meg ismét a négy tonnás országos átlagot, a világ össztermésének 0,6-0,7%-át adva ezzel. Ez még messze van az éghajlati és egyéb adottságaink között elérhető 6,5 tonnás átlagtól, pedig a hazai fajták potenciális termőképessége ezt lehetővé tenné. A nem minősített vetőmag használata, a heterogén színvonalú agrotechnika, az alacsony szintű tápanyagellátás egyelőre ez ellen dolgozik. Ráadásul irreálisan nagyszámú búzafajtát termesztünk: a NÉBIH adatai szerint 105 minősített fajta található a szaporítóterület 77,6%-án, és 71 EU-listás fajta a terület 22,4%-án! Egyéb tényezők kedvezőtlen alakulása is gyakran rontja a termesztés esélyeit: például az elmúlt évi őszi sok csapadék miatt november elején a tervezett vetésterületnek csak a felén került földbe a mag, s december első dekádjában fejeződött be a vetés.
Szólt az eltérő tenyészidejű fajták termőképességéről: hazai körülmények között a korai és középkorai érésűek választása célszerű. A különböző tenyészidejű búzafajták vetésterületi aránya a búzatermesztésben sokszor változott, a hetvenes évek végétől néhány évig a korai fajták aránya 50%-os vagy afölötti volt, majd hosszú éveken át 40% körül mozgott, most ismét emelkedőben van. A középkorai fajtákkal együtt ezek körülbelül 80%-ot tesznek ki.
A szakember bemutatta az elmúlt három év martonvásári fajtaújdonságait. Így 2012-ben lépett színre az Mv Nádor, Mv Kokárda, Mv Pengő és az Mv Pántlika. 2013-ban két új fajtát ismertünk meg, az Mv Nemerét és az Mv Krajcárt, majd 2014 újdonsága az Mv Ménrót, Mv Kepe és az Mv Bojtár volt.
A durumbúzák közül három államilag elismert fajtával rendelkezik az intézet. Ezek: a középkései Mv Makaróni, valamint két korai, az Mv Hundur és az Mv Pennedur. Termőképességük és hidegtűrésük nagyon jó; minőség tekintetében az Mv Makaróni átlagos, a másik két fajta kiváló. Az őszi tritikálék választéka is bővült: a 2012-ben minősített Mv Sámán mellett ez év tavaszán részesült fajtaelismerésben az Mv Medál és az Mv Talizmán.
A kukoricáról
Mint minden évben, úgy a búzatermesztési előadások után, mintegy emlékeztetőül az idén is szó esett a kukoricáról.
Marton L. Csabának a kukoricanemesítés újabb eredményeit bemutató előadását – távollétében – Árendás Tamás ismertette.
Bevezetésképpen felidézte az elmúlt év nagy kukoricatermését: hazánkban rekordtermést takarítottunk be (9 millió t felett), ám az EU más országaiban, így Franciaországban, Romániában, Olaszországban is a szokásosnál jóval több termett. Hogy az idén milyen termésre számíthatunk, az most még nem tudható, mindenesetre enyhe tél, szeles és száraz kora tavasz jellemezte az indulást.
A martonvásári kukoricanemesítés célkitűzései között első helyen szerepel az alkalmazkodóképesség, mégpedig a helyi időjárási viszonyokhoz, a talajhoz és az agronómiai körülményekhez. De ugyanilyen fontosak a fajták jó agronómiai tulajdonságai is: mindenekelőtt a termőképesség, a jó szárszilárdság és a betakarításkori alacsony szemnedvesség. Hogy ezek az igények minél jobban teljesüljenek, arra az ad garanciát, hogy a martonvásári hibridek széles genetikai alapokra épülnek, jók a kiválasztás esélyei. 2014-ben 25 hibrid vetőmagját szaporították Magyarországon, a forgalmazott és szaporított SC hibridek száma 11 volt. Az előadó éréscsoportonként ismertette a termesztésre ajánlott hibrideket.
A szuperkorai csoportot (FAO 180-240) az Mv 170, a Marusya és az Aniella képviseli, mindhárom egyaránt alkalmas szemes és silóhasznosításra. Ezek a rövid tenyészidejű hibridek elsősorban a keleti piacon keresettek, de kedvezőtlen évjáratokban vagy körülmények között itthon is megoldást kínálnak a gazdáknak.
Az igen korai (FAO 240-290) éréscsoportban négy szemeshibrid van az ajánlatban: az Mv 270, az Mv 251, az Mv Bodrog és az Mv 255. Ezek normál vetésben megfelelő termést adnak, és idejében betakarítva az őszi búzavetéseket sem hátráltatják.
A korai csoportot alkotó FAO 300-asok közé tartozik az Mv 277, a Hunor, az Mv 350, Mv 343 és a Tarján, amelyek a termesztők körében már jól ismertek. Új hibridként mutatta be az Mv Leventét és az Mv Ildikót, amelyek vetőmag-szaporítása már megkezdődött, a legújabb minősített fajta pedig a Lenacorn, Ivola, Kadricorn és a Millacorn.
A közép és kései éréscsoportban az Mv Koppány, a Miranda és az Mv 500 szerepel a fajtaajánlatban. Végül ismertette a leveles (leafy) és a silóhibrideket, amelyek közül a Massil tűnik ki nagy zöldhozamával.
Az előadások után a szántóföldi fajtabemutatón Bedő Zoltán akadémikus mutatta be a martonvásári búzákat és az egyéb kalászos növényeket.
