Idén sem panaszkodhatunk. Márciusban biztosan átléptünk a télből a tavaszba. Bizonyíték tekintetében a bőség zavarával küzdhetünk. A meteorológiai tavasz kezdetét már március 1-jén magunk mögött hagytuk. Az északi féltekén közismert tézis szerint a csillagászati értelemben vett tavasz 21-én köszöntött ránk. A valóságban a csillagászati tavaszt hozó napéjegyenlőség már 20-án 5 óra 31 perckor bekövetkezett.
Minőség és fenntarthatóság
Ebből is látszik, az egyértelműség nem könnyű eset. Azért szabad vele próbálkozni. Egy „tavaszváró” szegedi mezőgazdasági fórum bevezető előadásában Szépe Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium fő osztályvezetője a hazai növénytermesztési ágazat aktualitásait és terveit szedte csokorba.
A mezőgazdasági tevékenység értelmes céljaként egyértelműen a minőséget és a fenntarthatóságot nevezte meg. Ugyanis Magyarország méretei, adottságai miatt a minőségi termelésre van predesztinálva. A tömegtermelés számunkra ezért rossz irány, hiszen mi a világpiaci folyamatokat nem tudjuk kellőképpen befolyásolni, csak követői, elszenvedői lehetünk. A minőségi, fenntartható termelés feltételei a biológiai alapok, a vízgazdálkodás és a termesztéstechnológia összehangolt javításával teremthetők meg.
A klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodást szolgálják a vízfelhasználás hatékonyságát javító, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének céljából indított Operatív Programok. A mezőgazdasági vízgazdálkodás tekintetében a Vidékfejlesztési Program célja az olyan „on-farm” beruházások támogatása, amelyek elősegítik az öntözött területek növelését, a víztakarékosságot, az energiahatékonyságot, valamint a meliorációt és a víz-visszatartást. Erre a tervezetten rendelkezésre álló keret 53 milliárd Ft.
A magasabb hozzáadott értéket előállító mezőgazdasági szektor kialakulásának alapja a jó szaporítóanyag, amelyből minőségi élelmiszer-alapanyagot termelünk, és annak a feldolgozása is magas szintű. Az agrárgazdaság versenyképességének fejlesztése szorosan összefügg a termesztés biztonságának a növelésével.
Ezzel ellentétes irányú az a minőségi árualap termelését veszélyeztető riasztó tendencia, amely például az őszi búza vetőmag felújítási arányra jellemző. Míg 2004-ben a vetésterület felén alkalmaztak fémzárolt, ellenőrzött vetőmagot, addig egy évtized múltán csak 22 százalékán. Tavaly már akadtak ugyan példák a tudatos fajtaválasztás és minőségi biológiai alapok használatának állami ösztönzésére, de ezek fenntarthatósága további erőfeszítéseket igényel.
A támogatásokból befolyó pénz ezeknek a hibáknak egy részét még ellensúlyozza, de itt az ideje a 2020 utáni időszakra való tudatos felkészülésnek. Ugyanis a minőségi árualap-termelés fenntarthatósága úgy biztosítható, ha a termelők tudatos fajtaválasztása a támogatások kivezetése után (2020) is gyakorlat marad. Ezt nagyban elősegíthetik a kedvező termesztési tapasztalatok. A hangsúly a termesztés eredményességére kerül, amely ugyanúgy megkívánja a jó fajtaválasztást, mint a piaci igények folyamatos változásához való igazodást. A piaci jelenlét erősítése érdekszövetségek létrehozásával érhető el.
E jó iránykövetéshez szerencsére már akadnak kézzelfogható támpontok is. 2014-től a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal újra megszervezte az államilag elismert fajták kísérleti bemutatóit. Ennek célja egy objektív és független fajtabemutató- és kiértékelő rendszer felépítése a termelők, gazdálkodók tájékoztatására. A közeljövőben pedig egy hosszú távú együttműködést építenek ki a NÉBIH és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) között, amelyet kezdetben a gazdaságilag jelentősebb szántóföldi növényfajokból (őszi káposztarepce, őszi búza, burgonya, napraforgó, szója, cirok és kukorica) állítanak be.
Nemes célok
A hagyományokhoz híven idén is az MTA budapesti székháza adott otthont a növénynemesítők tavasszal esedékes évértékelő találkozójának. A március elején megtartott rendezvényen Dr. Kruppa József, a Kruppa-Mag Kft. ügyvezetője a magánszektorban folytatott magyar növénynemesítés helyzetéről és eredményeiről adott tájékoztatót, bepillantást engedve e szakterület műhelytitkaiba.
Ugyanezen az összejövetelen a Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. képviseletében Dr. Balikó Sándor, a „Fehérjenövények magyarországi termeléséről, helyzetéről és eredményeiről – tekintettel az importfüggőségünkre” címmel adott tájékoztatót. Részletesebben a legfontosabb fehérjenövényünk, a szója termesztésének hazai helyzetét vette alapos szakmai elemzés alá.
Mérföldkőnek nevezte a szója vetésterületének elmúlt évi ugrásszerű növekedését, ugyanis az azt megelőző öt év 38 558 hektáros átlagához képest megduplázódó termőterület megközelítette a 80 ezer hektárt. A fehérjenövények termesztési ösztönzésére bevezetett évi több mint 8 milliárd forintos támogatás élénk gazdálkodói érdeklődést keltett.
A szójadara importunk adatait nézve azonban azt is érzékelhetjük, hogy a 2015-ben Magyarországon termett 145 ezer tonna szójabab még így is csak a hazai igények 20 százalékát fedezi. Ugyanakkor a szaktárca célkitűzése az, hogy 2020-ra az állatállomány takarmányozásához szükséges szója több mint fele hazai termésből származzon. E nagyívű elképzelés megvalósulásához az előadó számítása szerint a jelenlegi terület megduplázása szükséges, méghozzá 2,5-3 tonna közötti hektáronkénti hozamokkal.
A 2015-ös év sok-sok termelői tapasztalattal gazdagította e növény termesztésének eddigi ismereteit. Az 1,85 t/ha-os átlaghozam alacsony hatékonyságú termelésre utal, egyben felhívja a figyelmet a siker érdekében alkalmazandó szakmai fogásokra, elengedhetetlen tennivalókra is. Így például erősíteni kellene a piaci alapú együttműködés szándékát, majd annak megvalósulását a termelők, a termelést szervezők és a feldolgozók között.
A szaktudás, az újra, az innovációra való fogékonyság sem mellőzhető. A hazai szójatermesztők és -feldolgozók elemi gazdasági érdeke, hogy idővel a GMO-mentes alapanyag beszállítói státuszukat meghaladva a feldolgozott, magasabb hozzáadott értékű termékek, végső soron GMO-mentes élelmiszerek általuk kerüljenek a magyar fogyasztók asztalára. Ezért lenne fontos a Duna Szója védjegy és minősítés elérése, amely az első lépés lehet a GMO-mentes takarmányok és élelmiszerek előállításában.
Egyébként Magyarország 2013-ban csatlakozott a bajor és osztrák kezdeményezéssel létrejött Duna Szója Szövetséghez, amely azzal a céllal jött létre, hogy fenntartható és GMO-mentes szójatermelést folytassanak a Duna-menti régióban.
Az előadó szerint a következő években (legalábbis 2020-ig) a támogatással együtt a termelői kedv megmarad. Mindezekkel együtt akkor lesz sikeres a magyar szójatermesztés, ha nem a dotáció lesz a fő hajtóerő, hanem az a szándék és akarat, hogy támogatás nélkül is eredményesek legyünk.
Tejszív kampány
Amennyire kevés a szója, annyira soknak tűnik a tej. Minden eddiginél nagyobb marketingkampány indul a magyar tej népszerűsítéséért – jelentette be Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter az egyik áruházláncban tartott sajtótájékoztatón.
Hangsúlyozta, hogy a magyar tej kiváló minőségű, friss, megbízható, ellenőrzött élelmiszer, s erre a csomagoláson látható tejszív logóval kívánják felhívni a figyelmet. A tejfogyasztás Magyarországon ma 46,5 liter személyenként, és a tárcavezető bízik abban, hogy ez 5-10 százalékkal is emelkedhet. Megjegyezte, hogy 2010-ben még 53 liter volt a fogyasztás.
Egy másik hír arról szól, hogy Phil Hogan uniós mezőgazdasági biztos értékelése szerint jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelő források az uniós agrár-költségvetésben egy újabb, a tejtermelő, valamint sertéstartó gazdák megsegítését szolgáló uniós válságkezelési csomag finanszírozására.
Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar termelők tönkretételének megakadályozásában leginkább a kereskedelmi láncok és a fogyasztók tudnak segíteni, s a megoldást hosszú távon az jelentené, ha a magyarországi fogyasztók hazai termékeket vásárolnának.
