A vasúti csomópontként jól ismert Pusztaszabolcs mintegy hatezer lelket számláló község Fejér megye keleti részén, amely egyben a Duna-Sárvíz közének északi pereme. Kiváló adottságokkal rendelkező földeken mindig is eredményes gazdálkodás folyt itt a szövetkezeti érában, majd a jogutód Pusztaszabolcsi Agrár Zrt.-ben.
A vasút és a gazdaság jó munkalehetőségeket kínált korábban és ma is, aminek köszönhetően alacsony a munkanélküliségi ráta.
Az ide született Borsos Sándor (60) gyerekkora óta szereti, kedveli ezt a vidéket, és hogy ennek tanújelét is adja, a korábbi szövetkezettel és utána az Agrár Zrt.-vel kötött szinte megbonthatatlan szövetséget. Szakmájával, a gépészettel beépült a gazdaságok termelő tevékenységének rendszerébe, és ma már tulajdonosként, műszaki vezetőként élvezheti azt a munkát, amivel elkötelezte magát…
Saját akarata szerint
A gazdálkodás a nagyszülőknél különösen, de a szülőknél is meghatározó szerepet játszott, mert ugyan édesapja főállásban a vasútnál dolgozott, édesanyja pedig szakácsnő volt, mégis 80-100 hold földet műveltek a háború előtti időkben, eszközeik, lovaik voltak, vagyis jól prosperáló kisgazdaságot tartottak fenn.
Borsos Sándor gyerekkorában belelátott az akkor már visszafogottabb méretek közt folyó gazdálkodás menetébe, sőt gyakorolhatta is azt, mert minden dolgos kézre szükség volt.
Az általános iskola után a „MÁV hívó szavára”, no meg szülői nógatásra a segédtiszti, majd tiszti iskolai kilátásokkal bíztatták, de sehogy sem tetszett neki ez a pálya. Végül is a helyi mezőgazdasági gépész szakközépiskolába iratkozott, amely akkoriban már érettségit adott. Utána hamarosan a technikusminősítőt is elvégezte, és a helyi tsz tehenészeti telepén kezdett dolgozni, mint tmk-műszaki vezető. Hozzá tartoztak az állattenyésztés gépei, azok karbantartása és üzembiztonságának felügyelete.
Kis idő múltával aztán beiskolázták Sellyére, ahol kétéves művezetői kurzuson vett részt, aminek köszönhetően felkerült a munkagépjavító részleg élére, vezetőnek.
A mintegy 4 200 ha területen gazdálkodó és 130 embert foglalkoztató gazdaságban volt bőven gép, és ennek kapcsán gépüzemeltető teendő is. A szakmai kihívások és az előmenetel megkövetelte a további tanulást, ami Borsos Sándor számára azt jelentette, hogy a Műszaki Egyetem MÉM Mérnök és Vezetőképző Intézetében felsőfokú energetikusi képzésben vett részt, amely két év után adott diplomát. A változások szele akkorra azonban a szövetkezetbe is megérkezett, és az átalakulási folyamat visszavonhatatlanul megkezdődött…
Egyben tartották az értékes munkaerőt
Borsos Sándor a jövőt tervező és építő szakember volt, aki pontosan látta, hogy jó szervezéssel, a föld megbecsülésével, a dolgos emberek egyben tartásával nagy lehetőségek előtt állnak, hiszen a termőhelyi adottságok, a meglévő objektumok, a géppark és az állatállomány kellő alapot jelentett ehhez. Szerencsére voltak vezetőtársak, akik szintén így gondolkodtak, és az akkoriban kétségbeesett tagság élére álltak.
Részvénytársaságot hoztak létre, amely sokaknak kézzel megfogható részvényeket és ezzel együtt biztonságot jelentett. Majd a részvények értékének megóvása érdekében az rt.-t zártkörűvé tették, és ezzel egyben az értékesíthetőség módját is szabályozták. Aki el akarta adni a részvényét, annak fel kellett ajánlani a társaságon belüli részvényeseknek. Így aztán a tulajdonosok száma egyre csökkent, és jelenleg a részvények 85%-ának a tulajdonjoga húsznál kevesebb ember kezében van. És közülük kerül ki az igazgatóság is.
a géppark tudatosan három márkára épül, amelyek beváltak, alkatrészellátásuk, szervizük megbízható
Borsos Sándor igazgatósági tag, és mellette változatlanul ellátja 2008 óta a műszaki vezetői teendőket. Ez a szakterület felöleli a teljes gazdasági vertikumot, hiszen a szarvasmarhatelep, a tejüzem, a fejőház beruházásai, a szárító, a magtár műszaki fejlesztései mind a keze között ment és megy át. Jelentős pénzek és hatalmas felelősség összpontosul a munka mögött, de szívesen intézi ezeket a gyakorlatias tennivalókat – mondja. Kellő tapasztalatot, rutint szerzett az évek során ahhoz, hogy tudja, hol lehetnek buktatók egy-egy projektben.
Belelát az állattenyésztésbe, és tesz a sikerért
Igaz, nem állattenyésztő szakember Borsos Sándor – bár az rt.-alapítás időszaka előtt és kezdetben brojlercsirkével is foglalkozott –, de a gépek és gépi beruházások kapcsán szinte azzá is vált az idők folyamán. A 600 fejőstehén és a szaporulata azzal jár, hogy közel 1 200 szarvasmarha kiszolgálásáról, komfortjáról kell ma már javarészt magas műszaki biztonságot nyújtó gépekkel gondoskodni.
14-16 000 liter között van a napi kifejt tej mennyisége, de a tejkvóta-elvonás mégsem érezteti a hatását, hiszen saját tejüzemükben az összes mennyiség mintegy 55%-át feldolgozzák. Fejér és Veszprém megyében kizárólagos iskolatej-forgalmazók, új hűtőkocsikkal naponta 33 000 db kis kiszerelésű ún. poharas tejet szállítanak ki, továbbá boltjaik is vannak. Működik a sajtgyártás is, és mellette friss túró és tejföl is kerül ki az üzemből.
Borsos Sándor ezt a tejvertikumi sikert egy közös összefogás és akarat jelképeként aposztrofálja, amiben természetesen maga is oroszlánrészt vállalt, és valóban örömmel veszi tudomásul, hogy ezzel elkerülték azoknak a tejtermelőknek a sajnálatos sorsát, akik most a tejkvóta kivezetés miatt szenvednek. Időközben a sajtgyártás melléktermékeként jelentkező édes savót is feldolgozzák, hiszen tej és gyümölcskocsonya hozzáadásával nagyon ízletes ivólevet készítenek. Ez az innovatív ötlet csak azért valósulhatott meg, mert üzemük van, termelnek, és gondolkodnak a még feltáratlan lehetőségeken…
közel 1 200 szarvasmarha kiszolgálásáról, komfortjáról kell ma már javarészt magas műszaki biztonságot nyújtó gépekkel gondoskodni
Lélekben mezőgazdasági gépszerelő maradt
Az iroda nem igazán kedvelt hely Borsos Sándor számára, hiszen egész nap a munkaterületeket járja, a műszaki megoldásokat figyeli, elemzi. A jobbítás szándéka van benne, az, hogy miként lehet költségtakarékos megoldásokkal dolgozni, hogyan lehet gépüzemeltetési optimumokat elérni. A növénytermesztés eredményeihez is van köze, hiszen a talajművelési és általában technológiai megoldások a jóváhagyásával kerülnek gyakorlatba. Jók a területek, magasak az AK-értékek, ezért a gyenge termés sem annyira gyenge, de általában az országos átlagot meghaladó termésszinteket produkálnak. Ez a műszaki ember számára is kedvet csinál, hiszen van árbevétel, van tisztes nyereség, amiből lehet fejleszteni.
A géppark tudatosan három márkára épül, amelyek beváltak, alkatrészellátásuk, szervizük megbízható. Borsos Sándor nem szívesen váltana, mert az nagyon költséges lenne, ugyanakkor a hosszú ideje jól működő gépmárkákat megszokták, ismerik az esetleges hibalehetőségeket, és preventív módon kezelik azokat. Kellemes helyzet az övé – mondja –, hiszen ma már egy jól karbantartott márkás erő- vagy munkagép nagyon megbízhatóan dolgozik. A gépész vagy gépszerelő feladata az lenne, hogy időben észrevegye az esetleges hibát – és ne okozzon a hanyagságával nagyobbat –, vagy csak időben elvégezze az aktuális karbantartást. Ha ez így van, akkor nagyszerű teljesítmények születnek, időben lehet elvégezni bármelyik ágazatban az esedékes munkákat.
Magáncégben dolgozni nagyszerű érzés
Aki megtapasztalta a rendszerváltás előtti állami vagy szövetkezeti szektorban a mezőgazdasági munkát, az alkalmazotti jogviszonyt, a főnöki hierarchiát, a gyakran értelmetlen rivalizálást, az tudja, hogy mi a különbség a mai viszonyokkal szemben. A magántulajdont építeni – akár részvénytársasági formában is – felemelő érzés. Nincs állami irányítás, nincs értelmetlen parancsvégrehajtás, van viszont fejlődést szolgáló, logisztikán alapuló értelmes munkavégzés. Az adózott nyereségből pedig van lehetőség igény szerinti fejlesztésekre, okos beruházásokra, a jövő érdekében. Mert fontos a jövő építése, hiszen vannak fiatalok, vannak utódlási szándékkal sorban állók, akik minden bizonnyal majd tovább viszik a gazdaságot, amely jó alapokra épült, és biztosan áll.
Borsos Sándor hálás azért, hogy részt vehetett a rendszerváltás hozta fordulatban, hogy újraszervezhette a mezőgazdasági munkát részvénytársasági formában. Ma is ezt teszi, de már a finomhangoláson dolgozik, ugyanakkor megbecsüli minden beosztottja, kollégája munkáját. A különféle munkaterületeken dolgozók mindegyikéhez van egy kedves szava, egy érdeklődő mondata, ami akár a személyes vagy családi dolgaival, akár a munkavégzéssel függ össze.
Van idő a szakmára
Az rt. alapítását követően hosszú évek teltek el, amikorra azt lehetett mondani, hogy – a temérdek munka mellett – végre kezd beállni a cég. Kezdett a hangulat megnyugodni, az emberek kezdtek hinni egy új társasági forma, egy „új felállás” eredményességében. Kezdett beérni a munka és a munkarend, jöttek az eredmények, és stabilizálódott a gazdálkodás. A munkabérek elégedettséget keltettek, pontosan érkeztek, családok nyugalma konszolidálódott. Ezt megteremteni nem volt kis feladat, amibe bizony elfáradt a vezető.
Ma már egy bejáratott munkamenet mentén dolgoznak az emberek, kialakult a vetésváltás gyakorlata, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is beérett a szakmai munka. Jönnek a tejhozamok, van magas tejminőség, jó a genetikai háttér, az egészségi állapot és korszerűek a tartási körülmények.
Borsos Sándor nem rejti véka alá, hogy az istállótrágyát francia importból származó baktériumkészítménnyel kezelik, mielőtt kijuttatják, aminek köszönhetően a kukorica akkor is haragos zöld volt még az idei augusztusi szárazságban, amikor a szomszédok már silóztak, vagy a száradó állományok felett sajnálkoznak. Jut idő tehát a finomításra, a korábban bevált szakmai gyakorlat felülvizsgálatára és szükség szerinti módosítására. Ez csakis azért lehetséges, mert rendben mennek dolgok, és van idő alkalmazkodni a változó körülményekhez, akár a klímaváltozáshoz is.
az adózott nyereségből van lehetőség igény szerinti fejlesztésekre, okos beruházásokra
Kiegyensúlyozott, pihent ember tud dolgozni
Borsos Sándor szemmel láthatóan nyugodt vezető, rajta nem látszik a régiek ideges vibrálása, a munkaszervezési gondokból eredő időzavar. Megfontolja a döntése előtt a dolgokat, nem kapkod, amivel lehetőleg kizárja a tévedést.
Hogy miből eredhet ez a fajta biztonsága? Nos, a nyugodt családi háttér, a jó időbeosztás és a vadászat vagy a vadászat körüli foglalatoskodás segíti mindebben. Ez utóbbi a kedvenc időtöltése, ahol már régen nem feltétlenül a vad kilövése a cél. Sokkal inkább az etetés és az utóbbi időben a fotózás, ami érdekli. Természetesen egy csodálatos vadkan kilövésének nem mindig tud ellenállni, de malacos kocát soha nem lőne ki – ahogy mondja.
Jut idő a finomításra, a korábban bevált szakmai gyakorlat felülvizsgálatára
Időközben szinte átszellemült, amikor a vadászat került szóba, mert nem csak a vad, de az elkészítése is gyakran napirenden van. A vadakkal kapcsolatos gasztronómiai ismereteket is begyűjtötte, és a főztjét már sokan megdicsérték.
Hogy a család felé nincs túl sok kötelezettsége, annak oka van, hiszen a nyugdíjas könyvelő felesége – aki a közelmúltban az rt. egyik tejboltjában ismét munkát vállalt – végtelen türelemmel van iránta, a munkája és a hobbija tekintetében is. Gyerekeik – 35 éves lánya és 34 éves fia – immár tizenöt éve Angliában élnek, családot alapítottak és dolgoznak.
Négy unokával örvendeztették meg a szülőket, akik időnként egy-két hetet töltenek el a nagyszülőkkel. Borsos Sándor tréfásan megjegyzi, hogy teljes szabadsággal rendelkezik, szabadideje is van, a gyerekeknek sem kell spórolni, unokákra sem kell vigyázni. Jöhet a hobbi, amely a már említett vadászat, s mellette alkalmanként a horgászat és a főzés. Ezek kapcsolják ki igazán, és ettől tud feltöltődni úgy, hogy műszaki vezetőként, igazgatósági tagként teljes értékű munkát képes végezni. Három év van a nyugdíjazásáig, de ahogy a környezete, úgy önmaga sem hiszi el, hogy ilyen alternatíva is létezik. Most még nem tudná elképzelni az életet, az idős kort sem szeretett hivatása nélkül…
