A mezőgazdaságban a föld – mint a legfontosabb termelőeszköz, mint erőforrás, vagy mint tőke – minden tevékenység alapja. Nem véletlen a ragaszkodás hozzá a gazdaember részéről, hiszen a megbecsült, jól karbantartott termőföld generációkon keresztül képes biztosítani a megújulást, a biztonságot, az életet.
Ahhoz, hogy ezt a küldetését valóban teljesíteni tudja, nagyon hozzáértő módon, okosan kell a művelésébe fogni, és azt következetesen folytatni. A földművelés gyakorlata az elmúlt évtizedekben nagyon sokat változott, hiszen 50-60 évvel ezelőtt a fogatos művelés, a gazdag istállótrágyázás, a kevés növényvédő szer és műtrágya felhasználása jellemezte a munkát. Mára ez alaposan megváltozott, hiszen a talajművelés gyakorlatában és a kemikáliák használatában forradalmi változások következtek be. A korszerű erő- és munkagépek használatával jól változtathatóvá vált a művelés mélysége és minősége, és ez lehetővé teszi a menetszám csökkentését, a taposási kár mérséklését, nem mellékesen pedig a költségtényezők optimalizálását. Sokak számára vált világossá a közelmúlt művelési tapasztalatai alapján, hogy az okszerű talajműveléssel már a termelési folyamat elején megkezdhető a költségtakarékosság, amely a végelszámolásnál egyre nagyobb mértékben játszik szerepet. A megváltozott közgazdasági környezetben minden elköltött forintnak jelentősége van, és ezt a talajművelés első megtett métereinél figyelembe kell venni. A terményárak alacsony szinten tartása, az inputanyagok folyamatos drágulása, a földbérletek emelkedése mind a költségek növekedését jelenti a termelési folyamatban, és egyre kevesebb lehetőség kínálkozik egyidejűleg a költségek mérséklésére. Éppen ezért az egyik ilyen lehetőséget – a talajművelés gyakorlatát érdemes alaposan körüljárni, lépéseit megfontolni. A kettős gazdálkodási cél, jelesül a termésszint aktuális növelése és a talajok termőképességének fenntartása különösen indokolja az okszerű és takarékos művelést. A gyakorlatban a gépkínálat ma már temérdek jó megoldást tesz lehetővé, hiszen az erőgépek helyes megválasztása, a minőségi munkát végző munkagépek – a talajjellemzőkhöz igazodó – optimális alkalmazása és a kettő összehangolása nagy lehetőségeket kínál. Persze, szerencsések azok a gazdálkodók, akiknél a könnyen művelhető, jó termőképességű, jó vízgazdálkodású talajokon kell gazdálkodni, ahol egyszerűbb a technika megválasztása is. A másik csoportba tartozók esetében viszont talán még nagyobb a jelentősége a talajművelés okszerűségének, hiszen az egyébként is magasabb művelési költségekből érdemes, vagy még inkább muszáj lefaragni, a nagyobb nyereség elérése érdekében.
A beruházásoknál a célszerűségre és a jól használhatóságra kell törekedni
Forgatással alapművelés után
A mosoni síkságon gazdálkodó Szücs Zoltán – a Szücs Bt. tulajdonos-ügyvezetője – elmondhatja, hogy országos összevetésben talán átlagos termőhelyi adottságok mellett végezheti munkáját. Ez a talajművelés tekintetében azt jelenti, hogy a forgatásos és forgatás nélküli technikát is alkalmaz, mindig az adott körülményeknek megfelelően. Ezen a vidéken – a sokféle talajtípus, talajszerkezet, fekvés miatt – a konvencionális művelés nem mellőzhető teljesen, legfeljebb az eke használatának mértéke változik évjáratoktól függően. Kiszorulóban vannak már az ágyekék – jobbára a kis parcellás kisgazdaságok eszközei –, amelyeknél a későbbi barázdabehúzási munkálatok jelentős többlet menetszámot jelentettek, és a talaj megforgatott rétegének visszakeverését okozták. Az őszi szántás ma már az esetek többségében váltvaforgató, változó fogásszélességű ekével történik – igaz, sok helyen a hozzáértés hiánya miatt nem mindig szakszerű beállítással –, amely egy olyan primér magágyat eredményez tavasszal, amelynél már csak a gyomok kelésére kell várni. Persze, fontos a szakszerű használat, hiszen a talajszerkezethez igazított fogásszélesség beállítása, az elővetemény szármaradvány-mennyisége sok mindent meghatároz, ahogyan az is, hogy van-e az ekén előhántó, vagy beforgatólemez, stb. A jól kivitelezett szántás után egyenletes felszín marad, amelybe majd a kora tavaszi vetések – tavaszi árpa, borsó, mustár, facélia, stb. – kerülnek. Ehhez lehetőleg egy menetben érdemes magágyat készíteni – magyarázza Szücs Zoltán –, a téli csapadék minél jobb megtartása érdekében. Az elmúlt években ugyan volt téli csapadék, de a fagy elmaradt (a 2017. évet kivéve), amelynek a fizikai „munkája” nagyon hiányzik. Ez a megszántott kötött talajokon, ún. „szíjas” szántások esetében különösen sok gondot okozott. Ilyenkor a nehéz gépnek minősíthető cross-board simító hengerezéssel célszerű kezdeni a tavaszi munkát, egyengetési szándékkal. A lazább, jobb vízgazdálkodású talajokon az őszi szántás, tavasszal könnyű tavaszi magágykészítő eszközt igényel, ami lehet rugós-kapás, vagy fogasos, merev szárú lúdtalpkapás kompaktor. Ezeken a korszerű művelőeszközökön már egy kereten belül több művelőelem is helyet kap. Így két vagy három művelet egy menetben elvégezhető. Ez nagyon gazdaságos, hiszen az erőgép önvontatása az elvégzett munka energiaszükségletének mintegy 60%-át teszi ki, és három menet esetén háromszor annyi energia fogy. Ebben az esetben a taposási kár, a talajtömörítés is jelentős. Célszerű a traktorról levenni az adhéziós súlyokat is, ameddig a szlip nem emelkedik 10% fölé. Ugyancsak hasznos lehet a hátsó kerekekre szerelt ikerkerék a túlzott talajnyomás megelőzésére, amely a nedves alsóbb talajrétegeket tömöríti meg, ami a kelést és a későbbi növényfejlődést akadályozza. Jól kirajzolódik ez alapján a tábla állományában a korábbi művelés iránya. Persze, a kerekes traktorokra is szerelhető, vagy az eredendően gumihevederes járószerkezet ezt a problémát képes kiküszöbölni.
Forgatás nélküli alapművelés után
Az őszi talajművelési mód korszerű változatává vált, és nagyon gyorsan elterjedt a lazítós, mély kultivátoros, tárcsás-kultivátoros művelés. Ezek az eszközök lazítanak, ill. részlegesen átforgatják a talajt az 500 mm osztástávolságnak és a 100 mm forgatólemeznek (kapaszélességnek) köszönhetően, amely utóbbi az alsóbb talajréteget a felszínre hozza, és a rövid tárcsa tovább keveri. A kialakult talajélet így megmarad a talaj felső rétegében, továbbá ez a keverés csak ötöde a teljes művelésnek, további négyötöde pedig lazítás. Nagy előnye, hogy ezután sokkal egyszerűbb a tavaszi magágykészítés, ahol a talaj keveredett, és szármaradványokat tartalmaz a felszínén is. Sokkal korábban rá lehet menni a talajra, jobb az ún. hordképessége, és a traktor kereke kevésbé szedi fel, keni el a kissé nedvesebb talajt. A forgatás nélküli művelés tavaszi látványa pedig nagyon egyenletes, homogén szerkezetű talajfelszínt mutat, amely a magágykészítést nagyon leegyszerűsíti. Ez akár egy menetben ez elvégezhető, vagy nem is kell külön magágykészítéssel foglalkozni, hiszen a mulcsvetőgépek ezen a „terepen” kiváló munkát végeznek. Például a gyakorlatban a tavaszi árpa vetéséhez egy rövidtárcsával kombinált mulcsvetőgép tökéletesen megfelel, és kifogástalan munkát végez, ráadásul egy menetben. Ez mindenképpen a takarékos talajművelés iskolapéldája – a költség pedig akár 50%-a a hagyományos vetéstechnikának –, hangsúlyozva, hogy mindez csak megfelelő talajadottságok mellett és eszközökkel kivitelezhető. A korai vetésű tavasziaknál célszerű élni ezzel a lehetőséggel, amit egyre többen ki is használnak. A későbbi vetések esetében – mint a kukorica – sem érdemes tavasszal bolygatni a talajt, hiszen adottak a jó magágy alapjai. Igaz, a gyommagok kikelnek, azonban ezek elpusztítása akár egy kultivátorkapás kompaktorral is történhet. Kínálkozik azonban egy másik megoldás is abban az esetben, ha rendelkezésre áll egy kukoricavetésre alkalmas mulcsvetőgép. Ilyenkor egy „glyfosát”-os kezeléssel a gyomot le kell fújni, és a mulcsvetőgéppel elvetni a kukoricát, az egyébként még ilyenkor mindig kiváló minőségű magágyba.
Összegezve A talajművelést tehát alaposan érdemes átgondolni, a területeket meg kell ismerni ahhoz, hogy minden esetben a legjobb és főleg legtakarékosabb művelést hozó döntés szülessen. Ehhez persze nem elég elméletben tudni, hogy mi lenne a legjobb, hiszen a megvalósításhoz olyan géppark kell, ahol éppen rendelkezésre áll az az erő- vagy munkagép – hibátlan műszaki állapotban –, amelyik a megoldást adja. A beruházásoknál a célszerűségre és a jól használhatóságra kell törekedni, esetenként pedig a túlméretezett géppark hozhatja meg a sikert. Utóbbi az idővel történő versenyfutásban jut szerephez, mert nem kell várakozni, nem kell javítási kieséssel számolni, ill. meg lehet duplázni a teljesítményt, ha éppen szükséges. Összességében elmondható, hogy egyetlen hasznos eszközt, alapgépet sem lehet véglegesen száműzni a gépudvarból, mert soha nem tudni, hogy mikor lehet rá szükség – zárja talajműveléssel kapcsolatos, gyakorlati tapasztalatokra épített álláspontját Szücs Zoltán.
SZERZŐ: NZ.
