A szőlő az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye, művelése több mint 2 000 éves múltra tekint vissza. Magyarország szőlőművelési ágban nyilvántartott területe jelenleg 130 ezer ha körül van, ami a mezőgazdaságilag művelt terület2,1-2,2%-a. Ezzel a területnagysággal hazánk a világ szőlőtermesztő államainak sorában a 14. helyet foglalja el, úgy, hogy az összes termőterületből mindössze 1,5%-kal részesedik.
1. kép. A fertőzött szőlővesszők erős torzulása és villás elágazódása
Hazai szőlőtermesztés
Az ország mind a 19 megyéjében termesztenek szőlőt. Közülük kiemelkedik Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Heves, Veszprém és Zala megye. A világ szőlőtermelő régiójában a legnagyobb mérvű területcsökkenés az elmúlt másfél-két évtizedben Európában következett be. Elsősorban az Európai Közösséghez tartozó szőlőtermesztő államok és a volt szocialista országok területe csökkent a legnagyobb mértékben. Az EK esetében ez tudatos gazdaságpolitika eredménye, amely a túltermelés elkerülésére irányult. Magyarország szőlőtermesztése, a szőlő- és borágazat napjainkban is igen jelentős, annak ellenére, hogy 2003 óta 15,1%-kal csökkent a szőlő-termőterületünk. Ez a visszaesés elsősorban a fehér szőlőfajták ültetvényeinek területében következett be, amely 18,6%-kal, de a kékszőlőfajták termőterülete is 5,8%-kal csökkent.
2. kép. Szőlő fertőző leromlás vírus sárga mozaiktörzse által okozott erőteljes levélsárgulás
Hazánkban a fehér szőlőfajták termesztése a jellemzőbb. Az arány ugyan borvidékenként változó, de országos szinten a termőterület durván 60%-án fehér borszőlőfajták termesztése folyik. Így a 18,6%-os visszaesés igen drasztikus, több mint 10 ezer hektárt jelent. Hazánk csemegeszőlő-ültetvényeinek területe az utóbbi évek átlagában 7,5 ezer ha. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a gyümölcsként elfogyasztott szőlőtermés jelentős része a zártkertek kis- és kisegítő gazdaságaiból származik. A szőlőtermés túlnyomó részéből (90-92%) bor készül. Az üdítőital- és szőlőlégyártás alapanyagigénye elenyésző (1-2%). Magyarország a bortermelő államok rangsorában az utóbbi években a 12. helyen állt. Bortermelésével a világ évi összes bortermeléséből 1,6%-kal részesedett. Az 1990-es években az országosan előállított bor mennyisége 3,6–4,2 millió hl között ingadozott. A borexport a túltermelési válság miatt nehezen ment. Annak ellenére, hogy a szőlőtermés jelentős részét borrá dolgozták fel, az étkezési vagy csemegeszőlő a fogyasztott gyümölcsök között mennyiségi sorrendben a banán, a citrusfélék és az alma után a 4. helyet foglalja el. A bor pedig az élvezeti cikkek sorában szerepel ugyanezen a helyen, a teát, a kávét és a sört követően.
Hazai borfogyasztás
A magyarokat a borkedvelő népek között tartják számon. Ennek ellenére a borfogyasztás hazánkban a múltban és jelenben is jóval elmarad a legjelentősebb borivó országokétól. Magyarországon az egy főre eső borfogyasztás az 1970-es években és az 1980-as évek elején meghaladta a 30 litert, 32–45 liter között alakult. Az 1980-as évek közepétől a fogyasztás jelentősen csökkent (20–25 liter/fő). A visszaesés legfőbb oka a fogyasztók árérzékenysége volt. Ugyanis ebben az időszakban a három alkoholos ital közül a bortermékek ára volt viszonylag a legmagasabb. A rendszerváltást követően, a tulajdonviszonyok rendezetlensége, a telepítési támogatások szüneteltetése és a felhalmozott borfelesleg 1989–1993 között visszavetette a szőlőtelepítéseket.
3. kép. Szőlő fertőző leromlás vírus érmenti szalagosodás törzse által okozott levéltünet
Magyarországon a szőlőtelepítési kedv 1995-ben érte el a mélypontját. Ezután, az állami ösztönzőrendszer bevezetését követően, kedvezően változott, aminek eredményeként már 1996-ban, központi támogatás igénybevételével, 419 ha új szőlőültetvény létesült. Az állam különböző támogatásokkal, ugyanakkor szigorú előírásokkal igyekszik elősegíteni a hazai szőlőművelés előmozdítását, a bortermelés színvonalának emelését, a piacképesség javítását, valamint a korszerű minőségvédelmet.
A szőlőtermesztésben a gombák és a baktériumok által előidézett megbetegedések mellett a vírusos betegségek is számottevő veszteséget okoznak. A vírusos és fitoplazmás betegségek által okozott kár mértéke elérheti a 20, de egyes esetekben meghaladhatja akár a 80 százalékot is, a fajta fogékonyságától, a termőhely adottságaitól és a termesztéstechnológiától függően. A vírusfertőzés következménye a terméshozamok csökkenése és a termés minőségének romlása, ami kihat a bor minőségére is. A szőlőnek a világon 58 vírusos eredetű betegségét írták le, hazánkban eddig 17 víruskórokozót azonosítottak. Ebben a cikkben a hazai szőlőtermesztés szempontjából két legfontosabb vírusos és egy terjedőben lévő fitoplazmás betegséget emeljük ki részletesebben.
Szőlő fertőző leromlás vírus
(Grapevine fanleaf virus)
A szőlő fertőző leromlása a szőlő legjelentősebb vírusbetegsége, amely az egész világon elterjedt. Hazánkban 1963 óta ismert. A szőlő fertőző leromlás vírus a Secoviridae víruscsalád tagja, és a Nepovirus génuszba tartozik.
Szőlőültetvényeinkben általánosan elterjedt, súlyos károkat okozó vírusbetegség, amely a tőkék korai elhalásával jár. A szőlő alany- és nemes fajtái egyaránt fogékonyak. A fertőzött tőkén a levelekdeformáltak. A vállöböl nyitott, a levéllemez szabálytalanul, erőteljesen fogazott. A levélerek legyezőszerűen ágaznak el, a levéllemez hullámos felületű, klorotikusan márványozott színű. Fajtaérzékenységtől függően erőteljes levéldeformáció, erős levélfogazottság, rendellenesen fejlődő erezet, változatos elrendezésben kialakuló sárga mintázottság fejlődik ki.
Esetenként az egész levélfelületre kiterjedő sárgulás is kialakulhat, amely a nyári meleg időjárás folyamán maszkírozódhat. A fertőzött tőkéken kevés, rosszul termékenyült (madárkás) fürt () képződik. A hajtásokgyengén fejlettek, a fertőzött tőkén sok oldalhajtás képződik, és a tőke bokorszerűvé válik. A hajtás deformált, rövid szártagú. Rendellenes kacsképződés, a nóduszokon szemközti kettős rügyképződés jellemző, gyakori a hajtástengely ellaposodása, és villás elágazás figyelhető meg. A hajtás torzulásai az áttelelt vesszőnis jól láthatók (1. kép).
A gyökérzet gyengén fejlett. Két törzsét különböztetik meg tünettanilag: a sárga mozaik törzset (Grapevine fanleaf virus – yellow mosaic strain) és az érmenti szalagosodás törzset (Grapevine fanleaf virus – vein banding strain). A sárga mozaik törzzsel fertőzött tőkék krómsárga elszíneződést mutatnak, ami már kora tavasszal megjelenik (2. kép).
4. kép. A vírusfertőzés következtében rosszul termékenyült madárkás fürt
Az érmenti és érközi területeken kezdetben kiterjedt sárgulásos foltok jelennek meg, majd teljesen elsárgul a levélzet. Az érmenti szalagosodás törzsre a sárga foltok, illetve az ér mentén és az ér mellett végigfutó, hosszanti, sárga, szalagszerű lefutású, klorotikus mintázat jellemző (3. kép). A fertőzött tőkéken a rügyek száma is jóval kevesebb, mint az egészséges növényeken.
A fertőzés következtében a tőke nagyon gyorsan elpusztul, vagy a pusztulás néhány éven belül következik be. A szőlő fertőző leromlás vírus elsősorban a szaporítóanyaggal és Xiphinemaindexés Xiphinemaitaliae fonalféregfajokkal terjed, ezenkívül ismert az oltással és a pollennel történő átvitele is.
Védekezés:
– Egészséges szaporítóanyag használata.
– Telepítés előtt fonálférgek ellen talajfertőtlenítés.
– A beteg tőkék kiszelektálása és megsemmisítése.
Szőlő levélsodródás víruscsoport
(Grapevine leafroll-associated viruses)
A szőlő levélsodródás vírusok az egész világon elterjedtek. A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön vagy együtt is előidézheti. A szakirodalomban eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben állnak a betegséggel. Ez a szőlő levélsodródás vírus csoport (Grapevine leafroll-associated virus, GLRaV 1-9).
Hazánkban leggyakoribb a GLRaV-3, majd a GLRaV-1, de még a GLRaV-2 és a GLRaV-7 típusok is megtalálhatóak. Ezek a vírusok a tőkékben egyenként vagy különböző kombinációkban fordulnak elő.
A szőlő levélsodódás vírus 1 és a szőlő levélsodódás vírus 3 taxonómilag a Closteroviridae víruscsaládba és az Ampelovirus génuszba, míg a szőlő levélsodódás vírus 2 a Closteroviridae víruscsaládba és a Closterovirus génuszba tartozik.
A fő tünet a fehér és a vörös fajtákon egyaránt jól felismerhető levélsodródás. A károsodott enzimműködés következtében a levéllemez a fonáki része felé besodródik. A vörös bogyójú Vitis vinifera fajták levelein kezdetben néhány foltban jelentkező, majd június végétől-július elejétől az egész levélre kiterjedő vörösödés a betegség kísérő tünete (5/a. kép).
5/a. kép. A szőlő levélsodródás vírus tipikus tünetei vörös fajtán
Az erezet első- és másodrendű elágazása mentén kb. 2-3 mm széles sávban a levél megőrzi eredeti színét. Fehér fajtákon a vírus enyhe sárgulást vagy tompa ólom-szürkészöld elszíneződést okoz (5/b. kép).
5/b. kép. A szőlő levélsodródás vírus levéltünete fehérbort adó szőlőfajtáknál
A tünetek erőssége függ a fajtától, a klímától és a talaj tápanyagtartalmától. A fertőzött tőkéken a termés általában későn és szabálytalanul érik. A must cukortartalma csökken, az összes sav-, ezen belül is az almasavtartalom nő. Ezáltal a termés mennyisége és minősége is csökken. A vegetatív szaporítási módok mindegyikével átvihető, különösen veszélyes az oltvány-előállítás, az alany esetleges látens fertőzöttsége következtében.
Szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma
(Grapevine flavescencence dorée phytoplasma)
Az aranyszínű sárgaság betegséget a világon először Délnyugat-Franciaországban találták meg, 1949-ben. Néhány évtized alatt Európa számos országában megtelepedett. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20–50%-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédő szeres kezelés, csak az azt terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca (6. kép) (Scaphoideus titanus) gyérítésére van lehetőség.
6. kép. Amerikai szőlőkabóca
Az amerikai szőlőkabóca
A beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fertőzött hajtások jellegzetes csüngő habitust vesznek fel, a hajtáscsúcs visszafelé hajlik. A fertőzött hajtások egyenlőtlenül érnek, fásodott és éretlen zöldszakaszok váltogatják egymást. Az erősen fertőzött hajtások ólomszürke színűek, „gumiszerű” szövetállományúak, törés nélkül karikába hajthatók. A hajtások rövid ízközűek. A fertőzött tőkéken gyakran elszáradt hajtások és ki nem fakadt előző évi vesszők egyaránt előfordulhatnak. Az egyenlőtlen, rossz vesszőbeérés miatt a vesszők fagyérzékenyebbek, az évek során a kordonkar nagy része felkopaszodik és elhal. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidőszak során később fertőződik, a megindult fásodás megszakad. A fertőzést követően a hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg (7. kép). A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, fonáki oldal felé történő, háromszög alakú levélsodródás.
7. kép. Szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma kezdeti levéltünete
Augusztus-szeptember folyamán, fajtától függően, a főerek mentén krémsárga vagy vörös foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek ősszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. Késői fertőzés esetén a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak. A fitoplazmával fertőzött fogékony fajták tőkéi néhány év leforgása alatt ki is pusztulhatnak. Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton továbbterjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Továbbterjedésében jelentős szerepet játszik fő vektora, az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe.
Az európai szőlő szinte mindegyik fajtája fogékony a betegségre, különösen a chardonnay, valamint a cabernet sauvignon, a sauvignon blanc, a pinot noir és az olaszrizling. Az amerikai alanyfajtákat többnyire tünetmentesen fertőzi.
Magyarországon a fajták vizsgálata és engedélyezése, valamint a szaporítóanyagok előállítása, nevelése, forgalmazása jogilag szabályozott keretek között, állami ellenőrzés mellett, az EU előírásaival összhangban folyik. A szőlő-szaporítóanyagok előállításának, minősítésének és forgalomba hozatalának hatósági ellenőrzési feladatait jelenleg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság és a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság, továbbá – az igazgatóságok szakmai irányításával –a megyei Kormányhivatalok illetékes munkatársai látják el. A növényegészségügyi vizsgálatok alatt a vizuális szelekciót (tüneti ellenőrzés) és a különféle laboratóriumi teszteket, a hatósági ellenőrző vizsgálatokat (ELISA, PCR) értjük.
SZERZŐ: DR. POCSAI EMIL
